Fővárosi Lapok, 1896. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
1896. február 1. Szombat. FŐVÁROSI LAPOK könyvi intézményt revízió alá kellene venni és kellő számú segédszemélyzetről kellene gondoskodni. Ott, ahol önálló anyakönyvvezetői hivatal van, ott szabad pályázatot kellene hirdetni. A benyújtott határozati javaslatokat elfogadja. (Helyeslés bal felől.) Beöthy Ákos: Ők az egyházpolitikát és az anyakönyvi intézményt is nem elvi szempontból támadták, hanem azért, mert az ország nem volt arra kellőleg előkészítve és mert azt látták, hogy a kormány azt csak taktikából tűzte napirendre. Azonkívül féltek a felekezeti szellem felzúdulásától, a kormány túlságos hatalmi törekvésétől és a sok költségtől. És íme, a nemezis már most kezd működni. Azóta alakult meg a néppárt, amelyet a kormány oly veszélyesnek minősít, bekövetkezett az is, hogy az anyakönyvvezetők kortes eszközül használtatnak fel. (Helyeslés balfelől.) Elfogadja a benyújtott határozati javaslatokat. Szólásra többen nincsenek felírva, a vitát bezárták. Ferczel Dezső belügyminiszter nem kíván egyházpolitikai vitát provokálni, mivel az már túlhaladott álláspont. Az már régi igazság, hogy valamely elvnek nem azok a legveszedelmesebb ellenségei, akik azzal nyíltan szembe szállnak, hanem azok, akik annak az életbeléptetésére az időt nem látják elérkezettnek. Részletesen felel Hollónak a kifogásaira. Az őszinteség hiányának vádját is visszautasítja. Nagyobb költségemelésről nincs szó. Az anyakönyvi intézmény nem rontja meg a közigazgatást, sőt ellenkezőleg annak élénkítésére és javítására szolgált. Ezt már több törvényhatóság elismerte. Hogy több költség van mint a minő eddig volt, az csakis természetes. Olyan haladáson, amely költségbe nem kerül, nincs áldás. (Élénk helyeslés jobb oldalon.) Őt minden intézkedésében az ügy érdeke vezérli. Kijelenti, hogy e téren a decentralizáczióra törekszik, több anyakönyvi hivatalt is fog létesíteni, mert most már inkább rendelkezik arra való munkaerőkkel, mint azelőtt. Okolicsányi javaslatát elfogadja, a Simáét nem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz ismételten elfogadásra ajánja határozati javaslatát A ház a tételt és Okolicsányi javaslatát elfogadta, ellenben a Simáét nem fogadta el. Ezután öt percz szünet következett. Színházi vita. Szünet után a színházak tétele következett. Kállay Lipót a magyar zene felkarolása érdekében emel szót. Az opera megmagyarosítását óhajtja. (Helyeslés balfelől.) A magyar vidéki színészetet is támogatni kellene. Az operánál a magyar stílü operák kultiválását ajánlja. (Helyeslés balfelől). Bartók Lajos konstatálja: Tíz év óta sürgetik, hogy szükség van egy új nemzeti színházra. Ha egyéb gélra kell pénz, akkor mindjárt van tőke. A magyar nemzet nem képes a magyar művészeknek, a legjelesebb úttörőknek méltó csarnokot építeni, a millenniumra pedig majd csak elkészül az új Folies caprices. (ügy van balfelől.) Soron kívül kellett volna a millenniumra egy új nemzeti színházat állítani. Sem a nemzeti, sem az operaszínház nem adott programmot a millenniumra, ha csak azt nem, hogy a „Bánk bán“-t nem fogják adni az udvar jelenlétében. (Derültség). Idegen bohózatokkal töltik be a műsort. A múzsák hajlékában disznóságokat adnak elő. (Zaj.) Elnök rendreutasítja az illetlen kifejezésekért. Bartók konstatálja, hogy a földmivelésügyi mi- I niszter még különb kifejezéseket is használ, ha barmokról beszél. (Derültség.) Az intendánsi állást, amelyre semmi szükség nincs, törüljék el. Ezt elvi jelentőségű szükségnek tartja. Az intendánsi állás a legveszedelmesebb állások egyike. Remete Géza: Rosszabb a főispáninál. (Zajos derültség.) Bartók Lajos aztán végigmegy az összes intendánsokon s oda jut, hogy az opera soha sem volt silányabb, mint most. Nopcsa báró, ki eddig a baloldalon ült, zajos derültség között visszamegy a jobboldalra. Bartók tovább enyeleg a kormánybiztosi állás fölösleges voltáról. Ha a kormány nem tartja időszerűnek most még beszüntetni az intendánsi állást, akkor nevezze ki azonnal, s ne elégedjék meg ideiglenes kormánybiztossal. Nopcsa reprezentálni sem tud, s ha a királyt kell fogadnia, 2000 frt flakker-geldet kér. Benyújtja javaslatát, hogy az intendánsi állás eltörlendő, s a színügy átteendő a kultusz tárczába. (Élénk helyeslés balról.) Nopcsa Elek b. kormánybiztos az ellenzék zajos ellentmondása közben felelt Bartóknak Az idegen bohózatok kultiválásának vádjával szemben felsorolta a Nemzeti színháznak a mostani szezonban előadott újdonságait. Ezek közül az első volt Az örvény, amely hogy sikert nem aratott, a színházat nem terheli a felelősség. Az előadásért és a rendezésért a legnagyobb elismerését fejezte ki Bartók Lajosnak. Azután felsorolta a többi újdonságot, amelyek közt egy sem volt bohózat. Egy sor eredeti darab mellett négy külföldi darab került előadásra, ezek közt sem volt bohózat. Hogy ha az eredeti darabok közül egynémelyiknek nincs sikere, az legfölebb csak azt bizonyítja, hogy az igazgatóság nem jár el elég óvatosan az eredeti darabok szinrehozatalánál. Az idegen darabnak mindnek volt sikere. Az eredeti darabok balsikeréért ebben a Házban Bartókot terheli a felelősség, mint a drámabíráló bizottság elnökét. Kimutatja, hogy a pénzügyi eredmény is kedvezőbb és a Nemzeti Színházban 5600 írttal kedvezőbb az eredmény, mint a múlt évben. Az opera magyarsága is javult és a pénzügyi eredmény itt is kedvezőbb. Elmondja régiméjének történetét, azután az intendánsi állás eltörlésére teszi megjegyzéseit. Végül egy-két programmszerű kijelentést tesz az intendáns jövő működéséről. Az ő első kötelessége, hogy a színházak pénzügyi adminisztráczióját vezesse személyesen és hogy a művészeti vezetést ellenőrizze, mert abba beleavatkozni nem akar. Ezentúl is mindent meg fog tenni a magyar művészet fellendülése érdekében és ebben bármily támadás sem fogja megakadályozni. (Helyeslés jobbról.) A vitát holnap folytatják. Ülés vége d. u. egynegyed 3 órakor. Lehetséges-e, hogy az ellenség lánya, az áruló s hitvány gyermeke énekelje nekem ezt az édes éneket ? — Soha — mondom — soha senki nem adott még nekem ily örömet! Az ön szavai kiűzik belőlem a gonoszságot! . . . Mintha soha nem is szenvedtem volna . . . — Igazán ? — mormogta. Akkor hát jól erttem, hogy beszéltem. július 2. Reggel óta keresik szemeim Klotildot, hogy mikor megy ki egyedül. Két óra felé aztán láttam, hogy a mezők felé tart. Egy rövidebb útán eléje kerültem. íme itt van! Ott ül egy fatönkön, ott álmodozik a dizei tó partján, ama kőrisfa alatt, mely alatt én is hosszú órákat töltöttem el. Egy darabig tétovázok, úgy félek, mintha valami halálos veszedelemben forognék, minden erőmet összeszedtem. Végre iszonyú szívdobogások közt elébe lépek: — Kegyed elvette az én fámat! mondom elfogult, remegő hangon. Mint múltkor is, egész természetesen fogadott. — Ah! .. . mert ez a legszebb itt a környéken. Hát önnek is meg vannak a maga fái ? .. Én is választok magamnak mindig egyet... — Ez volt az én jó barátom gonosz napjaimban. Ön sokat szenvedett, tehát sok meg lesz bocsátva önnek. — Mondja, hogy sokat hánykódtem a kétségbeesések között. — Én is! De én már remélni kezdek. A kétségbeesést a gyógyíthatlan betegségeknek kell meghagyni, melyek csakis fizikai betegségek. Nem én mondom ezt, a jó Grimaldi orvos, akinek én türelmes pácziense vagyok .. . — Ah! remélni! — ez számomra a nagy csoda . . .de már nem igen tudok hinni a csodákban ... És mégis . . . — És mégis? — Kegyed mintha a remény egy gyönge sugarát hozta volna meg nekem ... De akármilyen édesek is szavai, mégsem adják meg nekem egészen a reményt. . . Kegyed nem tud megérteni! — Miért nem? amit egy barátnő meghallgathat . .. — Nem tudjuk mindig a határt megtartani, olyan finoman van körülhatárolva az az ösvény, melyre vezetnem kellene. — Olyan valamiről van szó, mely megkönynyítené szenvedéseit? — Nem vagyok benne biztos! És megsérthetném barátnőmet. — Nagyon? ... Megbocsát az önnek. Hogy is ne bocsátana meg? Misztikus édességgel tekintett reám. — Ha atyámról van szó ... — Nem .. . vagy legalább nem közvetlenül róla! — Beszéljen hát. — Félek! Ismétlem, hogy a remény valami természetfölötti dologgá vált nekem ... csodává... S egész életem oda van, ha nem tudom visszaszerezni azt, amit tőlem elraboltak. — Mit? Feleségét. Halovány lett. — Nem, a szerelmet !. . . Akar még hallgatni ? — Igen. — Tönkre vagyok téve, Klotild ... Ha élni akarok, remélni, kell hogy szeressenek ... kell hogy egy nő visszaadja nekem azt, amit egy másik megtagadott tőlem . . . áldozat kell nekem a szerelemben! — Fiatal még . . . miért nem kaphatná meg ? — El kellene dobnom bizalmatlanságomat... — Dobja el! ... Az élet csak azé, aki akarja. — Gondoljon arra, mit tett ő velem. — Iszonyatosat... — Klotild! . . . Hallgasson meg . .. nem nő kell nekem ... egy nő, akit kiválasztottam ... ha visszautasít, legyen! Sápadt lett megint és remegni kezdett. — Beszélhetek? — kiáltottam fel, erővel. — Hallgatom. — Klotild .. . aludtam eddig .. . végkép, levert voltam, de nyugodt .. . Most felébresztettek ! . .. Ön jött, hogy felébresszen! . .. Mondja miért ? — Megmondtam. — Igen, megmondta ... de nekem több kellett annál... A legnagyobb válságomban jött hozzám .. . hát ön is meg akar ölni ? — Önt megölni! Járni kezdtem. Itt volt a pillanat. Még egy szó és minden meg van mondva, akadály áthágva, előttem a szakadék, lezuhanok — avagy az ég felé emelkedem? Nem mertem többé a fiatal leányra nézni. A tó felé fordulva, határozottan beszélni kezdtem: — Klotild, elég volt... kitalálja, mit akartam mondani — megmondom önnek, az öné vagyok, akar az enyém lenni? Felkelt, szépségtől, bátorságtól s gyöngédségtől ragyogott: VIDÉK. Zombor város a millenniumra. Zombor szab. kir. város törvényhatósági bizottsága — mint tudósítónk írja — jan. 30-án rendes közgyűlést tartott. Vojnits István főispán megnyitó beszédében utalt a millennium jelentőségére, általános éljenzés követte szavait. Ezután a polgármester olvasta fel részletes jelentését a város közállapotairól az elmúlt évben. A jelentés kieemeli, hogy a város közegészségi és közbiztonsági állapota nagyon megnyugtató; hangsúlyozza, hogy az uj egyházpolitikai törvények is simán nyertek gyakorlati N A1’ 1101.- NA I’RA. Terv és való. A vicinális sürü füstje Völgyet, hegyet, embert belep. Korrupczió! . . sikoltja hosszan Az éles torkú gőzszelep. . . . Kivül-belül mindenki kormos, Konczesszió mindenkinél, S hogy végre egyszer tisztogatnak, A mosdástól mindenki fél. De ime jött a régi seprű . . . Egy pillanat . . . beáll a csend . . . Bár régi már, de jól seper még . . . Megérzi azt a parlament . . . Képviselő és viczinális Ezentúl egy már nem lehet. Ezentúl senki dupla hasznot. Mint eddig, nyíltan nem vehet. 3 alkalmazást és ezért köszönetet szavaz a helybeli lelkészeknek, akik szabadelvűen és előzékenységgel jártak kezére a polgári hatóságnak. — A milenniumi fölvonulás rendezése ügyében, a millenniumi bandériumban való részvétel , továbbá egyéb ünnepségek megtartása tárgyában egy bizottságot küldöttek ki, melynek feladata az lesz, hogy részletes javaslatot terjesszen a közgyűlés elé; azt azonban már megállapították, hogy május első felében díszközgyűlést tartanak. Bemutattak különféle ösztöndíjakra vonatkozó alapító-levél tervezetet. Az elmebetegek számára épületet emelnek és erre 3500 irtot szavazott meg a közgyűlés. Ezek után kisebb ügyek elintézése következett.