Fővárosi Lapok 1896. április (91-119. szám)

1896-04-01 / 91. szám

. Mikor fog ez a katholikus autonómia megalakulni,­­ az sok feltételtől függ. De bizton várh­ató, hogy az e czélra alkotandó törvény a kúria döntvényét, mely illetéktelen beavatkozás a katholikus ügyekbe, eltörli s az autonóm jogelv alkalmazását ,benne az autonómiára bízza. A római kúria kimondta magáról, hogy egyházi kérdésekben nem tévedhet. A magyar kúria pedig most bebizonyította, hogy jogi kérdésekben sem csalhatatlan. B. P. ___­..............—___________________—---------------­Budapest, márcz. 31. , Harcz a millennium ellen. Teljesen megbíz­ható forrásból lávírják lapunknak Bécsből a következő hírt, mely bizonyára méltó megbot­ránkozást fog szülni széles Magyarországon. A bécsi antiszemiták elhatározták, hogy a magyarok ellen már eddig is folytatott har­­c­ukat a közelgő millennáris ünnepségek al­kalmával még fokozottabb mértékben fog­ják folytatni’. Ezt az alkalmat kíván­ják fölhasználni arra, h­ogy Magyarország ellen ne csak Ausztria közvéleményét zú­dítsák föl, hanem ellenünk hangolják az európai közvéleményt is s ezáltal erkölcsi és anyagi kárt okoznak, az ezredéves ki­állítás alatt, a magyar nemzetnek. A bécsi antisemita újságírók formálisan megállapod­tak arra nézve, hogy támadásaikat minő módon s mely időben indítsák meg Magyar­­ország ellen. E megállapodás szerint a mil­­lennáris ünnepségek alatt nem csak a bécsi sajtóban fognak a magyarok ellen dolgozni, elárasztják támadó czikkeikkel az egész németországi sajtót is. Régi igazság, hogy az embernek a halálos ellen­sége sohasem képes olyan aljas támadásra, a­minő a jó barátjától, rokonától vagy szövetségesétől kitelik. íme, beteljesedik most az az igazság­­rajtunk. Ezredéves ünnepünkre készülünk; az egész " művelt világ rokonszenvvel fordit felénk; a nemzet­közi udvariasság "minden jelére számíthatunk; de megrontják az összhangot ott, hol barátain­kat s szövetségeseinket kellene találnunk. A hazai nemzetiségi agitátorok is több tisztesség­gel viselik magukat az ezredéves ünneppel szem­ben, mint az osztrák antiszemiták.­­ A­mi azonban a Bécsből jövő támadást, ká­ros volta mellett, egyszersmind szégyenletessé is teszi, az az, hogy Budapesten is van­nak körök, hol a mi ellenségeink szíves látásban részesülnek, mert még mindig tartja magát az a hír, hogy a magyarellenes agitáczió vezérei, Lichtenstein és Lueger, magyar főúri szalonokba fognak tüntetőleg meginvitáltatni éppen a mil­­lennáris ünnepségek alatt. A magyar feudális köröknek ez ölelkezése bécsi ellenségeinkkel még nagyobb megbotránkozást keltene nálunk, mint a külföldi támadások, mert ez azt mutatná, hogy az ezredik esztendőben is van még egy réteg a magyar társadalomban, mely nem tud együtt érezni a nemzetiek Elhalasztott minisztertanács. Tekintettel arra, hogy a kabinet több tagja a fővárostól távol van,­­ e héten minisztertanács nem lesz. A legközelebbi mi­nisztertanács csak szerdán, április hő 8-án lesz. A verseczi szerb püspökség­ adminisztrá­tora. A király folyó év márczius 18-án kelt legfel­sőbb elhatározásával a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter előterjesztése folytán, a verseczi gör. kel. szerb püspökség adminisztrátorává Zmejanovics Gavril archimandritát és krusedoli zárdafőnököt kine­vezte", mely éppen arra vonatkozik, a­mi felől most vitatkoztatok. Egyszerre elkomolyodtunk. Sándor bácsiról mindenki tudta, hogy nem szokott házijános­­kodni, megveti az olcsó dicsőséget, becsületes ember, kinek szaváért tűzbe teheti kezét akárki. — Tizennyolcz esztendővel ezelőtt hivatal­­nokoskodtam Veszprémben. Szegény, megboldo­gult Zubai Józsi volt a hivatalnoktársam, és mondhatom: legjobb barátom. Nem volt olyan napja az esztendőnek, hogy a hivatalon kívül egy-két órát ne töltöttünk volna együtt. Aggle­gény volt ő is mint én. Egy vendéglőben étkez­tünk. A kávéházba jártunk sakkozni. Újságot olvasgattunk a kaszinóban, s vacsora után haza­­kísérgettük egymást. Lakása az enyémtől pár száz lépésre esett, a szomszéd utczában. Józsi szívbajos volt. Néha gyönge rohamai voltak s többször emlegette előttem: — Te Sándor, meglásd én szivszélhüdésben fogok meghalni. Nem is bánnám. Szép halál. Az ember nem kínlódik soká. Igyekeztem kiverni fejéből a sötét gondola­tokat, s lassanként ő maga is félvállról vette a dolgot, kivált mikor az ősz felé javult az álla­­potja, s a szívgörcsök is elmaradtak. Egy este a rendesnél tovább üldögéltünk a korcsmában, a­­szopogatva a »halk szeidli«-t éppen arról beszélgettünk, a­miről az imént ti. Hogy mi az a halál? . . . Mi van a síron túl? !— Semmi, — mondtam én. — S­íát mi volna? Csak nem hiszesz a mennyországban, vagy a kénköves pokolban ? Hiú agyrém az egész barátom. Az ember elbizakodottságában teremt magának egy úgynevezett »más világ«-ot, a­melyben majd tovább él. Annyira fölébe he­lyezi magát isten többi teremtményeinek, hogy azt hiszi, az ő becses lényének nem is elég egy élet, mert az Örökkévalóságnak szüksége van rá. A szerencsétlent, a ki rongyokban szü­letett­ és a kinek minden földi percze csak nél­külözés és nyomor, s azzal vigasztalja a vallás, hogy majd egy jobb létben élvezni fogja mind­azt, a­mi ide lent tőle megtagadtatott. Viszont a telhetetlen, s minden jóban duslakodó gazdag számára ez az a szellemi zabola, mely kicsa­pongó erkölcseit féken tartja. Mert hát ha majd számolnia kell azon a bizonyos túlvilágon?! . . . Szép mese ez barátom, de bizony csak mese. Kell is, hogy valami szalmaszállal bírjon az ember, melybe a kétségbeesés óráiban beleka­­paszkodhatik, mert különben hova jutnánk? ... Oh a vallás, a hit, mely „tűrni és remélni meg­tanít !« . . . Szép az, de csak emberi agy szülte poezis. Meghalunk. Porrá, hamuvá leszünk. A test bizonyos vegybomláson megy keresztül. To­vább is élünk, talán mint fűszál, mint virág... a belőlünk kifejlődő vegyi részek megterméke­nyítik a földet, melybe eltemettek: egy-egy nagy ember szellemi alkotása tovább él a nagy mű­ben, melyet agy­veleje létesített; a köznapi em­ber is tovább él a gyermekek, az unokák em­lékében, de maga az ő, az ember, elmúlik, volt, nincs. Előttem áll szegény Józsi most is, mintha látnám, hogyan rázza tagadólag a fejét. Ő vi­szont spiritisztának vallotta magát. Összeolvasott egy egész könyvtárat a szellemi életről, s reám c­áfolt azzal, hogy: — Az az erő, a­mit Isten, vagy ha neked jobban tetszik — a természet belénk oltott, — nem múlhatik el, de él örökké, még pedig t­u­­d­a­t­o­s­a­n. Hiszek a lélekvándorlásban. Minden, perezben hal meg és születik ember. Nos a szellem átvándorol egyikből a másikba. Ember­­ből­ emberfae. Néha állatba is; mindaddig, míg oly nemessé tökéletesül, hogy helyet foglalhat a minket körülvevő, a nagy mindenséget betöltő­ szellemsereg harmóniájában. Előálltam én az ellenvetésemmel: — Jó, megengedem, hogy szellemeid körül vesznek minket és betöltik a nagy mindenséget, de hogy van akkor, hogy azok, a­kik minket oly végtelenül szerettek itt e földön, anyánk apánk elnézik rettentő küzdelmeinket és nem­­ tesznek értünk semmit? A szegény kis árvát el­gázolja a nyomorult szekér; a mindenkitől el­hagyott hit, anyagi küzdelmek terhe alatt ros­­kad össze s hiába imádkozik, könyörög a túl­világba költözött szeretteihez, hogy segítsenek rajta, hasztalan. Egy pisztoly durranása szét­­locscsantja a boldogtalan fejét. Hol maradunk a te szellemeid? Az anya keze mért nem rántja el a kis árvát a szekér kerekei alól? . . . Az apa miért nem löki félre a pisztoly csövét? ... Józsi ajkán keserű mosoly vonult végig. — Ki tudja, hogy azok a’ szellemek a nagy mindenség melyik pontján végzik kötelessége­ket? Ki tudja, hogy szabad-e nekik segíteni azokon, kiket földi életükben anny­ira szerettek? Vájjon nem éppen ez a tehetetlenség a bün­tetésük-é, hogy kénytelenek nézni­ szeretteik győ­zelmét, a­nélkül hogy segíteniük szabad volna?.. Vájjon nem ez-e az igazi pokol? • • Az iga­z túl­világi szenvedés ?............. VfZVÁROSI LEVOK._________ . VIDÉK. cc Pestvármegye közigazgatási bizottsága április 9-én, délelőtt 10 órakor, tartja rendes havi ülését a megyei székház dísztermében. 00 Debreczen millennáris alapítványai. Deb­­reczen város jogügyi bizottsága ma foglalkozott a vá­ros millennáris alapítványaival. Egyhangúlag kimon­dották, hogy az egyetem javára teendő egy millió fo­rintos alapítványt a­ módozatok megállapítása után megszavazzák.­Elhatározták továbbá, hogy a főgymná­­zium fejlesztésére kért 100.000 frt segélyt megadják építési anyagokban, de annak fejében az iskolák­ban­ 1896. április 1. Szerda, ügyi ügyeire nagyobb befolyást akarnak a városnak biztosítani.­­ Jegyzőválasztás Hevesen. Hírt­ adtunk már arról, a nem közönséges eseményről, hogy az egri járás főszolgabírója, Maczky Emil önként hagyta el állását, hogy hevesi jegyző lehessen. Ez a lépés, bár unikum a maga nemében, nem értelmetlen: a fő­szolgabírói fizetés­­ Heves vármegyében sajnos­­— nem áll arányhoz az állás díszével igényeivel. A jegyzői állásnál kisebb jövedelem is többet, jelent, különösen a hevesi jegyzőnek a jövedelme több, mint az egri főszolgabírói fizetés. Ma volt a választás, Maczkyt nagy lelkesedéssel választotta meg Heves képviselő­testülete a község főjegyzőjévé, a választás egyhangú­lag történt, ámbár volt ellenjelöltje Buch Aladár pásztói jegyző személyében, de e mellett egy hang emeltetett. Maczky tiszteletére 60 b­mitékü közebédet rendeztek. Maros Tordai megye a millenniumon. A millenniumi diszbanderiumban Maros-Tordamegye ré­széről gr. Teleki Sármuel, gr. Toldalagi László, br. Huszár Károly, br. Bálinth József, dr. Kemény Ákos, Tolnai Regináld,, gr. Teleki József, gr. Bethlen István, gr. Bethlen Károly, Knöpfler Elek, Máriaffi Lajos, Szentkirályi Gyula, Berzenczey István, Nagy István, dr. Urmáncza Endre, ifj. Etető Albert, Orbán György és Bárczai Zoltán megyei bizottsági tagok vesznek részt. —­ Marosvásárhely városát pedig Geréb Béla polgármesterrel, dr. Bernárdi György és, Petri Zsigmond képviselik. A Tisztujitás Karánsebesen Karánsebes vá­ros mai tisztujitásán Burdia Szilárdot, a román és magyar lakosság közös jelöltjét Riasztották meg polgármesternek. A választás után bunker volt. NAPRÓL-NAPRA --- « Jankó János. Jóízűen, magyar zamattal Ki fog rajzolni ezután? Kifigurázván hőseinket Ki is mulattat eztán minket A sok unalmas párttusán? « * Ah­, ma nem mulattatnak többé, Sok s torz» ma izgat idebent. — Jlogy igy fajult el a közélet. • Mit tehetett e­ vidám lélek?. Egy szebb, derült hazába ment.

Next