Fővárosi Lapok 1896. április (91-119. szám)
1896-04-12 / 101. szám
1896. április 113. Vasárnap. __________FŐVÁROSI LAPOK.____________ _______________________________________* Erzsébet szerelmi kettőse, tele érzelmi erővel, továbbá Béla haldoklási jelenete, amely szerkezetben és kidolgozásban egyik legpoétikusabb darabja a magyar opera-irodalomnak. Az első felvonásban a zene még kifejezettebb színpadi karaktert nyer. A lovagok magyaros kara, valamint Alár, Erzsébet és Mária jelenetei a templomi szezónával az ihlet termékei. Ez a felvonás nyújtja különben az egész ma piece de resistance -át; egy sextettet nagy karral, amelynél hatalmasabban fölépített finálé újabb magyar szerző mappájából aligha került ki. A második fölvonásban a fülbemászó és elegáns balletzene után (amelyet szemkápráztató díszletek támogatnak) halljuk Erzsébet és Alár meleg szerelmi kettősét. A harmadik fölvonásban a keresztesek a capella-kara kelti föl figyelmünket, a negyedikben pedig, amely mindvégig finom és hangulatos, az első helyet mégis a gyönyörű Ave Máriának (d-durban) osztjuk. Ez a világi jellegű ima különben előjátékául is szolgál e fölvonásnak. Az «Alár» zenéjében megtaláljuk azt az indulat- és szenvedély-skálát, amely elsősorban próbaköve minden színpadi tehetségnek és amelyet fájdalommal kellett nélkülöznünk épen azoknál a magyar szerzőknél, akik az idén szóhoz jutottak. Márpedig a magyar operatermés mérlegét, nézetünk szerint, és oly kevéssé illik meghamisítani, mint minden más mérleget. E mérleg nyereségi számlájának hitelét már erősen rontották az emberek és az események, ami tehát most az «Alá !»-t nem minden külső tartózkodás nélkül, de bensőleg annál nyugodtabban írjuk arra a nyereségi számlára. A mai premierere a nézőtér zsúfolásig megtelt a főváros legelőkelőbb közönségével, és az »Alár" fényes, nagy sikert aratott. Eredeti művet az idén még nem fogadtak ilyen őszinte, egyértelmű tetszéssel, bár az »Alár« volt egyesegyedül az a mű, amelyet félhivatalos büró-reklám nem előzött meg. Talán épen ez volt a szerencséje. Tény az, hogy a közönség hamarosan fölismerte, hogy itt nem egy »Balassá«-val és nem egy »Falurosszá«-val, nem a provinczializmussal és nem egy népdalegyveleggel, hanem az inspiráczió egy művével áll szemben. Már az előjáték után a szereplőket tízszer szólították a lámpák elé. Az első felvonásban Alár pompás áriája, a bevonulási induló és a nagy összes viharos effektust keltett, — ekkor az «Alár» diadala már eldőlt és a szerző is engedett a kihívásoknak, nyolcszor jelenvén meg a függöny előtt. Innentől fogva a közönség érdeklődése a darab számára biztosítva volt. A nagyméretű ballet is, úgy koreográfia, mint látványosság tekintetében, nevezetes hatást keltett. Hogy Zichy Géza gróf műve iránt ilyen elfogulatlan szimpátia fog nyilvánulni, valóban meglepetés számba ment. Mert hány bizalmasan és nyíltan fölajánlott szolgálatra nem reflektált ő "intendánsi korában! És mert nem emlékszünk arra, hogy valaha több jogot adott volna a ballet-habituéknak, mint a primadonnák férjeinek. Az előadás sikerének oroszlánrésze Vasquez grófnét (Erzsébet) illeti, aki ennél hálásabb szerepet magyar dalműben még nem kapott. Ezüstös szopránja beragyogta az egész művet, a nagy ensembleból pedig mint fénysugár villogott elő. Per o 11 i (Alár) hősi pathosszal énekelt és — kantilénájától eltekintve — feladatának magaslatán állott. Hilgermann Laura a Rumi szerepéhez is azzal a becsvágygyal és komoly művészettel látott neki, melylyel mindig érdemessé teszi magát föltétlen tiszteletünkre. Rotter Gizella (Ilona) az Ave Máriát rendkívül szépen énekelte. Kaczér Margit a Béla nadrágszerepében feltűnt elegáns és gracziózus megjelenésével. Énekbeli haladása is szembetűnő. Kitűnő volt Szendrői mint Lestár; meg nem foghatjuk, miért nem értékesítik e derék művész képességeit sűrűbben és helyesebben? Ney méltóságos püspökéről, valamint Beck Gerő diákjáról is csak elismerőleg szólhatunk. A nemzőcsoportból fölemlítjük Bartóky Matildot, operánk legfiatalabb beautéját és Berts Mimit. A nagy keringőt D. Müller Katicza elragadó virtuózsággal tánczolta. Az újdonságot Erkel Sándor az ő szuverén hatalmával tanította be; a Spanraft díszleteit pedig, nemkülönben az Alszeghy rendelését dicsérte minden szem és száj. Végül nem hagyhatjuk szó nélkül azt a figyelmet, amelyet az opera intéző körei az »Alár«-ral szemben tanúsítottak. Az utolsó perczig vártunk, hogy egy, mondd egy sornyi kommünikét küldjenek be a lapokhoz, — hiába vártunk. Ha többi laptársunkkal együtt nem igyekezünk magánúton beszerezni értesüléseinket, Budapesten senki sem tudta volna, hogy április 11-én a m. kir. operában várjon egy »Alár« czimü dalművet, vagy egy »Alár« czimü balletet adnak-e elő; hogy újdonság lesz-e az vagy reprise, hogy magyar ember írta-e vagy japán? Az »Alár« főpróbájára szóló meghívókat éjféltájt küldték szét, a szövegkönyvet pedig, amely napokkal ezelőtt meglehetett volna, szintén titokzatos kezek rejtegették, úgy hogy a főpróbán színüket sem láttuk. Azt azoban szét fogják küldeni néhány nap múlva kommünikében, hogy az opera miféle aranyozott, czifra székeket faragtat a théatre parék számára. Mi azonban nem vagyunk közlönye az operai asztalos-és kárpitos-iparnak. A Nopcsa-Káldy-éra hálával tartoznék Zichy Gézának, aki először aposztrofálta azt a nemzeti szellemet, melyből a mostani intézők már nyolcz hónapon keresztül próbálnak táplálkozni és ha egészségesebb szerveik volnának, talán táplálkozhatnának is. Zichy Géza is föltárta az asztalfiókokat és megtalálta bennök az ügyes «Viórá»-t és mellette a sok ügyetlen munkálatot. Csak szemmértéke volt jobb, kritikája szigorúbb. Végre sem bukhatott meg minden magyar opera alatta. Mi maradt volna a Nopcsaregimenek ? Molnár Géza: A rendőrség szennyese. — Chudy Hugó ügye. — (Saját tudósítónktól.) — április 11. A fővárosi államrendőrségnek hetek óta kínos feltűnést keltő, botrányos házi ügyeiben ma végzetes fordulat állt be: a főkapitány Chudy Hugó rendőrtanácsost hivatalvesztéssel sújtotta s ügyét áttette a budapesti kir. ügyészséghez. Ez a fordulat nem fog nagyobb meglepetést kelteni, mert a Chudy tanácsos ellen folytatott fegyelmi vizsgálat eredményének adatai már néhány nap előtt nyilvánosságra kerültek s ez adatok következményeképen a főkapitány ítélete előrelátható volt. Az ügy előzményeit s az ítéletet a következőkben ismertethetjük: Chudy Hugó tanácsos a rendőrség legképzettebb vezető emberei közé tartozott, s bár modora sohasem volt a legelőzékenyebb, tudását és munkaerejét mindenki elismerte s úgy tisztviselőtársai, mint feljebbvalói nagyrabecsülték őt. Mikor Sélley távozott a főkapitányi állásból, Chudyt a komoly jelöltek között emlegették. Mikor Rudnay Béla főkapitány lett, Chudy nem igen akart az új embernek engedelmeskedni. Rudnay nem haragudott az ambícziójában sértett tanácsos viselkedéséért s sietett megismerkedni a főkapitányság viszonyaival. Csakhamar igen szomorú tapasztalatokra jutott. A Fodor és Kovács czég óvadék-követeléséből származott bonyodalmakat már bőven ismertettük olvasóink előtt. Ebből a kis ügyből a visszaélések oly sorozata került napfényre, hogy Rudnay főkapitány a minisztériumból kért egy szakközeget a Chudy által kezelt pénzügyek revíziójának keresztülvitelére. A vizsgálat hetekig folyt. Vezette Farkas Lajos rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője és Gogolák miniszteri számvevőtanácsos. Chudy már a Fodor és Kovács czég feljelentésének beadása napján szabadságot kért és kapott. A főkapitány egy szűkszavú kommünikében közölte, hogy Chudy-t bizonytalan időre szabadságoltatja és helyébe a közigazgatási osztály vezetésével megbízta Máltás Hugó címzetes rendőrtanácsost, a IV. kerületi kapitányság előbbi vezetőjét. Chudy szabadságának kezdőnapján súlyosan beteg lett. Betegsége idegbajjá változott át és ez oly mérvben bántotta, hogy Chudy kénytelen volt ismételten halasztást kérni, midőn őt a vizsgálat folyamán kihallgatásra idézték a főkapitányság elé. A vizsgálat, mint már jelentettük, igen súlyos kompromittálásokat derített ki és a múlt héten befejezett nyomozások után, melyek 9.250 forint 25 krajczár hiányt állapítottak meg, Rudnay Béla főkapitány megbízta Mártás Hugót, a közigazgatási osztály id. vezetőjét, hogy a Chudy-ügyben a fegyelmi eljárás értelmében terjeszsze elő javaslatát. E javaslatot ma kapta kézhez a főkapitány 4535. f. k. 1896. évi. szám alatt s a délután folyamán meghozta már a maga ítéletét is. Az ítélet határozati része a következő: Chudy Hugó rendőrtanácsost, verseczi születésű 41 éves r. kath. vallásu nős, gyermektelen, budapesti lakost a terhére rótt és hivatali kötelességének súlyos beszámitása megszegése által elkövetett, a székesfővárosi rendőrségi fegyelmi szabályzat 1. §-ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétségek halmazatában bűnösnek nyilvánítom és ugyanazon fegyelmi szabályok 12-ik szakaszának c) pontja értelmében hivatalvesztéssel büntetem. Minthogy pedig nevezett rendőrtanácsos terhére rótt cselekmények nem csupán fegyelmi eljárás útján megtorlandó vétséget, hanem a fenálló törvények, nevezetesen a btkv 393. és 462. szakaszai (hivatali okirathamisitás 5—10 évi fegyház, hiv. sikkasztás 5 évig tartható fegyház) alapján büntetendő cselekményeket is képeznek, az összes iratokat a jelzett fegyelmi szabályok 31. §-a, illetve az 1881: XXI. t.-cz. 43. szakaszában idézett 1870. évi XLII. t.-cz. helyébe lépett 1886: XXI. t.-cz. 16. §-a alapján a büntető eljárás megindítása végett ezen határozat jogerőre emelkedése után, magát a határozatot azonban mint feljelentést azonnal a budapesti kir. ügyészséghez áttétetni rendelem. Az ítélet indokolása bőven felsorolja Chudy bűneinek lajstromát. A fegyelmi vizsgálat adatai megállapítanak egy csomó olyan fegyelmi vétséget, amelyek a büntető eljárásra való tekintet nélkül már tisztán fegyelmi szempontból is indokolttá teszik a hivatalból való elbocsátást. Chudy beismerte, hogy a rendőrségi pénztárból hivatalos czélokra már régebben felvett egyes előlegeket, amelyekről azonban nem tudott csak részben elszámolni. Ez előlegek közt van 1255 frt az országos kiállítás czéljaira és 312 frt a rendőrök közt leendő kiosztás végett. Beismerte továbbá Chudy, hogy kezei közt fordult meg utoljára a főkapitánysági épületben bérelt raktárak után 1888—1891. évekre esedékes 6000 frt. Ez összeget Chudy vette át elismervény mellett a bérlő üveggyár részvénytársaságtól, a pénzt azonban nem szállította a rendőrségi pénztárba, sőt a mai napig sem térítette meg. Bélyegilleték és őrségi élelmezési díjak fejében 300 írtról nem tud elszámolni. A Fodor és Kovács vállalkozó cég 500 forintnyi óvadékát jogtalanul felvette és visszatartotta. Ezt a pénzt azonban az idén megtérítette a vállalkozóknak. A marasztalt rendőrtanácsos azonban ezenfelül a vizsgálat folyamán felmerült jelenségek, de az igazolt tények szerint is, hivatalos állásával, és a személyébe helyezett bizalommal visszaélve, az állam és magánosok károsodására oly cselekményeket is követett el, melyek eleve is úgy ítélhetők meg, hogy az illetékes büntető bíróság