Fővárosi Lapok 1896. április (91-119. szám)

1896-04-12 / 101. szám

1896. április 113. Vasárnap.­ ­ __________FŐVÁROSI LAPOK.____________ _______________________________________*­ ­ Erzsébet szerelmi­ kettőse, tele érzelmi erővel, továbbá Béla haldoklási jelenete, amely szerke­zetben és kidolgozásban egyik legpoétikusabb darabja a magyar opera-irodalomnak. Az első felvonásban a zene még kifejezettebb színpadi karaktert nyer. A lovagok magyaros kara, valamint Alár, Erzsébet és Mária jelenetei a templomi szezónával az ihlet ter­mékei. Ez a felvonás nyújtja különben az egész ma piece de resistance -át; egy sex­tettet nagy karral, amelynél hatalmasabban föl­­épített finálé újabb magyar szerző mappájából aligha került ki. A második fölvonásban a fülbe­mászó és elegáns balletzene után (amelyet szem­kápráztató díszletek támogatnak) halljuk Erzsébet és Alár meleg szerelmi kettősét. A harmadik fölvonásban a keresztesek a capella-kara kelti föl figyelmünket, a negyedikben pedig, a­mely mindvégig finom és hangulatos, az első helyet mégis a gyönyörű Ave Máriának (d-durban) osztjuk. Ez a világi jellegű ima kü­lönben előjátékául is szolgál e fölvonásnak. Az «Alár» zenéjében megtaláljuk azt az in­dulat- és szenvedély-skálát, amely első­sorban próbaköve minden színpadi tehetségnek és a­melyet fájdalommal kellett nélkülöznünk épen azoknál a magyar szerzőknél, akik az idén szó­hoz jutottak. Már­pedig a magyar operatermés mérlegét, nézetünk szerint, és oly kevéssé illik meghamisítani, mint minden más mérleget. E mérleg nyereségi számlájának hitelét már erősen rontották az emberek és az események, a­mi tehát most az «Alá !»-t nem minden külső tartózkodás nélkül, de bensőleg annál nyugod­­tabban írjuk arra a nyereségi számlára. A mai premiere­re a nézőtér zsúfolásig meg­telt a főváros legelőkelőbb közönségével, és az »Alár" fényes, nagy sikert aratott. Eredeti művet az idén még nem fogadtak ilyen őszinte, egyértelmű tetszéssel, bár az »Alár« volt egyesegyedül az a mű, amelyet félhivatalos büró-reklám nem előzött meg. Talán épen ez volt a szerencséje. Tény az, hogy a közönség hamarosan fölismerte, hogy itt nem egy »Balassá«-val és nem egy »Falurosszá«-val, nem a provinczializmussal és nem egy népdal­egyveleggel, hanem az inspiráczió egy művével áll szemben. Már az előjáték után a szereplőket tízszer szólították a lámpák elé. Az első felvonásban Alár pompás áriája, a bevonulási induló és a nagy összes viharos effektust kel­tett, — ekkor az «Alár» diadala már eldőlt és a szerző is engedett a kihívásoknak, n­y­o­l­c­­­­szor jelenvén meg a függöny előtt. Innentől fogva a közönség érdeklődése a darab számára biztosítva volt. A nagyméretű ballet is, úgy koreográfia, mint látványosság tekintetében, nevezetes hatást keltett. Hogy Zichy Géza gróf műve iránt ilyen elfogulatlan szimpátia fog nyilvánulni, valóban meglepetés számba ment. Mert hány bizal­masan és nyíltan fölajánlott szolgálatra nem reflektált ő "intendánsi korában! És mert nem emlékszünk arra, hogy valaha több jogot adott volna a ballet-habituéknak, mint a prima­donnák férjeinek. Az előadás sikerének oroszlánrésze V­a­s­q­u­e­z grófnét (Erzsébet) illeti, a­ki ennél hálásabb szerepet magyar dalműben még nem kapott. Ezüstös szopránja beragyogta az egész művet, a nagy ensembleból pedig mint fény­sugár villogott elő. P­e­r o 11 i (Alár) hősi pathos­szal énekelt és — kantilénájától el­tekintve — feladatának magaslatán állott. H­i­l­­g­e­r­m­a­n­n Laura a Rumi szerepéhez is azzal a becsvágygyal és komoly művészettel látott neki, melylyel mindig érdemessé teszi magát föltétlen tiszteletünkre. Rotter Gizella (Ilona) az Ave Máriát rendkívül szépen énekelte. K­a­c­z­é­r Margit a Béla nadrágszerepében feltűnt elegáns és gracziózus megjelenésével. Énekbeli haladása is szembetűnő. Kitűnő volt S­z­e­n­d­r­ő­i mint Lestár; meg nem foghatjuk, miért nem értéke­sítik e derék művész képességeit sűrűbben és helyesebben? N­e­y méltóságos püspökéről, va­lamint Beck Gerő diákjáról is csak elisme­rőleg szólhatunk. A nemző­csoportból fölemlít­jük B­a­r­t­ó­k­y Matildot, operánk legfiatalabb beautéját és Berts Mimit. A nagy keringőt D. Müller Katicza elragadó virtuózsággal tán­­czolta. Az újdonságot Erkel Sándor az ő szuverén hatalmával tanította be; a Spanraft dísz­leteit pedig, nemkülönben az Alszeghy ren­delését dicsérte minden szem és száj. Végül nem hagyhatjuk szó nélkül azt a figyelmet, a­melyet az opera intéző körei az »Alár«-ral szemben tanúsítottak. Az utolsó perczig vártunk, hogy egy, mondd egy sornyi kommünikét küldjenek be a lapokhoz, — hiába vártunk. Ha többi laptársunkkal együtt nem igyekezünk magánúton beszerezni érte­süléseinket, Budapesten senki sem tudta volna, hogy április 11-én a m. kir. operában várjon egy »Alár« czimü dalművet, vagy egy »Alár« czimü balletet adnak-e elő; hogy újdonság lesz-e az vagy reprise, hogy magyar ember írta-e vagy japán? Az »Alár« főpróbájára szóló meghívókat éjféltájt küldték szét, a szövegkönyvet pedig, a­mely napokkal ezelőtt meglehetett volna, szintén titokzatos kezek rejtegették, úgy hogy a fő­próbán színüket sem láttuk. Azt azoban szét fogják küldeni néhány nap múlva kommünikében, hogy az opera miféle aranyozott, czifra székeket faragtat a théatre p­a­r­é­k számára. Mi azonban nem vagyunk közlönye az operai asztalos-és kárpitos-iparnak. A Nopcsa-Káldy-éra hálával tartoznék Zichy Gézának, a­ki először aposztrofálta azt a nem­zeti szellemet, melyből a mostani intézők már nyolcz hónapon keresztül próbálnak táplálkozni és ha egészségesebb szerveik volnának, talán táplálkozhatnának is. Zichy Géza is föltárta az asztalfiókokat és megtalálta bennök az ügyes «Viórá»-t és mellette a sok ügyetlen munkála­tot. Csak szemmértéke volt jobb, kritikája szi­gorúbb. Végre sem bukhatott meg minden ma­gyar opera­­ alatta. Mi maradt volna a Nopcsa­­regimenek ? Molnár Géza: A rendőrség szennyese. — Chudy Hugó ügye. — (Saját tudósítónktól.) — április 11. A fővárosi államrendőrségnek hetek óta kínos feltűnést keltő, botrányos házi ügyeiben ma vég­zetes fordulat állt be: a főkapitány Chudy Hugó rendőrtanácsost hivatal­­vesztéssel sújtotta s ü­g­y­é­t át­tet­t­e a budapesti kir. ügyész­séghez. Ez a fordulat nem fog nagyobb meglepetést kelteni, mert a Chudy tanácsos ellen folytatott fegyelmi vizsgálat eredményének adatai már néhány nap előtt nyilvánosságra kerültek s ez adatok következményeképen a főkapitány ítélete előrelátható volt. Az ügy előzményeit s az ítéletet a követke­zőkben ismertethetjük: Chudy Hugó tanácsos a rendőrség legképzettebb vezető emberei közé tartozott, s bár modora sohasem volt a legelőzékenyebb, tudását és munkaerejét min­denki elismerte s úgy tisztviselőtársai, mint feljebb­valói nagyrabecsülték őt. Mikor Sélley távozott a főkapitányi állásból, Chudyt a komoly jelöltek között emlegették. Mikor Rudnay Béla főkapitány lett, Chudy nem igen akart az új embernek engedelmeskedni. Rudnay nem haragudott az ambícziójában sértett tanácsos viselkedéséért s sietett megismerkedni a főkapitányság viszonyaival. Csakhamar igen szomorú tapasztalatokra jutott. A Fodor és Kovács czég óvadék-követe­léséből származott bonyodalmakat már bőven ismer­tettük olvasóink előtt. Ebből a kis ügyből a visszaélések oly sorozata került napfényre, hogy Rudnay főkapitány a minisztériumból kért egy szakközeget a Chudy által kezelt pénzügyek revíziójának keresztülvitelére. A vizs­gálat hetekig folyt. Vezette Farkas Lajos rendőrtaná­csos, a bűnügyi osztály vezetője és Gogolák mi­niszteri számvevőtanácsos. Chudy már a Fodor és Kovács czég feljelentésé­nek beadása napján szabadságot kért és kapott. A főkapitány egy szűkszavú kommünikében közölte, hogy Chudy-t bizonytalan időre szabadságoltatja és helyébe a közigazgatási osztály vezetésével megbízta Máltás Hugó c­ímzetes rendőrtanácsost, a IV. kerületi kapitányság előbbi vezetőjét. Chudy szabadságának kezdőnapján súlyosan beteg lett. Betegsége idegbajjá változott át és ez oly mérvben bántotta, hogy Chudy kénytelen volt ismételten halasztást kérni, midőn őt a vizsgálat folyamán kihallgatásra idézték a főkapi­tányság elé. A vizsgálat, mint már jelentettük, igen súlyos kompromittálásokat derített ki és a múlt héten befe­jezett nyomozások után, melyek 9.250 forint 25 krajczár hiányt állapítottak meg, Rudnay Béla főkapitány megbízta Mártás Hugót, a közigazgatási osztály id. vezetőjét, hogy a Chudy-ügyben a fegyelmi eljárás értelmében terjeszsze elő javaslatát. E javasla­tot ma kapta kézhez a főkapitány 4535. f. k. 1896. évi. szám alatt s a délután folyamán meghozta már a maga ítéletét is. Az ítélet határozati része a következő: Chudy Hugó rendőrtanácsost, verseczi születésű 41 éves r. kath. vallásu nős, gyermek­telen, budapesti lakost a terhére rótt és hiva­tali kötelességének súlyos beszámitása megsze­gése által elkövetett, a székesfővárosi rendőrségi fegyelmi szabályzat 1. §-ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétségek halmazatában bűnös­nek nyilvánítom és ugyanazon fegyelmi szabályok 12-ik szakaszának c) pontja értelmében hivatal­­vesztéssel büntetem. Minthogy pedig neve­zett rendőrtanácsos terhére rótt cselekmények nem csupán fegyelmi eljárás útján megtor­­landó vétséget, hanem a fenálló törvények, ne­vezetesen a btkv 393. és 462. szakaszai (hiva­tali okirathamisitás 5—10 évi fegyház, hiv. sik­kasztás 5 évig tartható fegyház) alapján bünte­tendő cselekményeket is képeznek, az összes iratokat a jelzett fegyelmi szabályok 31. §-a, illetve az 1881: XXI. t.-cz. 43. szakaszában idé­zett 1870. évi XLII. t.-cz. helyébe lépett 1886: XXI. t.-cz. 16. §-a alapján a büntető eljárás megindítása végett ezen határozat jogerőre emelkedése után, magát a határozatot azonban mint feljelentést azonnal a budapesti kir. ügyész­séghez áttétetni rendelem. Az ítélet indokolása bőven felsorolja Chudy bű­neinek lajstromát. A fegyelmi vizsgálat adatai meg­állapítanak egy csomó olyan fegyelmi vétséget, a­melyek a büntető eljárásra való tekintet nélkül már tisztán fegyelmi szempontból is indokolttá teszik a hivatalból való elbocsátást. Chudy beismerte, hogy a rendőrségi pénztárból hivatalos czélokra már régebben felvett egyes előlege­ket, a­melyekről azonban nem tudott csak részben el­számolni. Ez előlegek közt van 1255 frt az országos kiállítás czéljaira és 312 frt a rendőrök közt leendő kiosztás végett. Beismerte továbbá Chudy, hogy kezei közt fordult meg utoljára a főkapitánysági épületben bérelt raktárak után 1888—1891. évekre esedékes 6000 frt. Ez összeget Chudy vette át elismervény mellett a bérlő üveggyár részvénytársaságtól, a pénzt azonban nem szállította a rendőrségi pénztárba, sőt a mai napig sem térítette meg. Bélyegilleték és őrségi élelmezési díjak fejében 300 írtról nem tud elszámolni. A Fodor és Kovács vállalkozó c­ég 500 forintnyi óvadékát jogtalanul felvette és visszatartotta. Ezt a pénzt azonban az idén megtérítette a vállalkozóknak. A marasztalt rendőrtanácsos azonban ezenfelül a vizsgálat folyamán felmerült jelenségek, de az igazolt tények szerint is, hivatalos állásával, és a személyébe helyezett bizalommal visszaélve, az állam és magánosok károsodására oly cselekmény­eket is követett el, melyek eleve is úgy ítélhetők meg, hogy az illetékes büntető bíróság

Next