Fővárosi Lapok 1896. november (301-330. szám)
1896-11-08 / 308. szám
XXXIII. évfolyam. 308. szám 1896. Vasárnap, november 8. Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, Vj évre 3 frt 50kr.,egy hóra 1frt 20kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5kr. Felelős szerkesztő: Porzsolt Kálmán. Kiadó-tulajdonos: MAGYAR ÍRÓK KIADÓ R.-TÁRSASÁGA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:■ Ferencziek tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban Feldeczi vér. Budapest, nov. 7. (B. P.) A két gavallér összecsapott. Egyiknek szablyája eleven testet ért. A kardél a karizmokba hatolt. Nem veszedelmes a seb, de a bajvivásnak véget vetett. A végső kimerülés igen korrekt felfogás szerint egyértelmű a harczra való képtelenséggel, ez pedig beáll, mihelyt a sebzett fél nem bírja kardját tovább használni. A sebesültet az orvosok vették gondjukba s a szablya munkáját a varrótű egészítette ki. Négy-öt öltés, pár napi pihentetés, s az afférnak semmi látható nyoma nem marad. Kossuth Ferencz fél deczi vérrel szegényebb s egy kritikus nap tapasztalatával gazdagabb. Van az elintézésben némi tragikomikai elem: Kossuthot ellenfele meg is sértette, meg is sebezte. De ez az elem más eredmény esetén szintén jelentkezett volna: ha Ugron Gábor kap sebet, akkor a fankczia azon nevetne, hogy ime őt meg is buktatták, meg is vágták. Ilyen természetű összeütközésből alig van más menekvés, mint a tragikus avagy a komikai megoldás árán való. S a semleges közönség nagy sokasága határozottan előnyt ad az utóbbinak: szívesebben nevet egy karczon, mintsem szörnyüködik egy komoly katasztrófán. Lehető legjobb vége az afférnak ez, ami fölött fél deci vér árán napirendre lehet térni. A személyes ügy tehát jegyzőkönyvileg el van intézve, az egyéni becsületnek a felek lovagiasan eleget tettek. Ámde ki képzeli, hogy a konfliktust puszta személy kérdés idézte elő? Ennek egy okozata volt csupán, amit ma éles karddal kiegyenlítettek; maga az ok érintetlenül fennáll, mert a magánélet aktusai reá nem gyakorolnak befolyást, míg emezekre ő gyakorol. Közéleti antagonizmus állította a két gentlemant szembe egymással, s ezt sem fél deczi vér, sem párbaj-jegyzőkönyv meg nem szüntethetik. Nem a párviadal tette jelentőségessé a benne harczva ingerelt politikát, hanem az ingerlékeny politika ruházta fel nem közönséges jelentőséggel ezt a páros viaskodást. Itt nem két férfi, de két párt, két irányzat, két jelző ütközött össze, s a harczoló vezérek ügyével két ellentett tábor azonosította magát. Ugron Gábor nem Kossuth Ferenczet sértette és sebezte meg, hanem a közjogi ellenzék liberalizmusát. Kossuth Ferencz sebét pár öltés bevarrhatta, pár nap behegeszti, de az a vágás, mely Ugrón szablyájától a függetlenségi párt zömét érte, nem tűnik el a sebkötelék alatt, vérfakadása el nem állítható. Ez a vágás teljessé, véglegessé tette az egykor testvérek, elvtársak, egy anyapártiak külön szakadását. Régi ellentét ez már; előzményei viszszanyúlnak messzi időkre, mikor az egyházpolitika még nem létezett s a mai vezérek gyermekifjak voltak. A szélső baloldalon mindig volt forrongás az öreg Kossuth követői és a külön utakon járók közt. Létezett e különbség már a 49-iki országgyűlésen, létezett az emigráczió alatt s nyíltan kitört ismételve a 60-as, 70-es és 80-as évek parlamentjein. Mindig akadt két-három vezérbotra vágyó, akik abban különböztek, hogy egyik Kossuthoz közelebb, másik tőle távolabb állt. Kossuth Lajos végső éveiben, a 80-ik esztendő évadján kezdődött Kossuth-kultusz hatása alatt, valahogy elsimultak az ellentétek, de ki kellett törniök az agg kormányzó halála után. S kitörtek oly vehemens tünetek közt, melyek minden összevegyülési folyamatot kizárnak. Ha a versengő vezérek nem élesítik is ki személyes antagonizmussal, a szakadás idővel mégis bekövetkezett volna. Ugrón izzó szenvedélyű véralkata csak gyorsított a procedurán. A régi függetlenségi párt megszűnik létezni, miután legkedvezőbb kilátása a jövőbe az volt, hogy lassan kint kallódjék el. A helyébe lépett két frakció évről-évre meszszebb távolodik el egymástól, észrevehetőlg külön politikai egyéniség ismérveit fogja magára ölteni, s beolvad azokba az áramlatokba, melyeket az idő törvénye a nemzeti fejlődésnek előír. Ezt jelenti az a fél deczi vér, mely ma a két vezér páros viaskodásán elfolyt. A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRSZÁJA. Haj Rákóczi, haj Bercsényi! — A kurucz nótákból. — Sebeink csak nem szűnnek meg. Fájni, égni, Nem enyhülnek, megújulnak Szenvedési, De legsajgóbb az a régi — Haj Rákóczi! haj Bercsényi! Alva járunk, némán vérzünk, Félig élünk — Hova tűnt el a mi régi Dicsőségünk ? Nagy ügyünknek nagy vezéri? . Haj Rákóczi! haj Bercsényi! Márványtenger sötét habja, Vad haragja — Az egeket sűrű zajjal Ostromolja: Meddig kell még rabul élni? Haj Rákóczi! haj Bercsényi! Ha te isten, te nagy isten Meghallgatnád A bujdosó Magyarország Nagy siralmát, S reményt adnál újra néki! Haj Rákóczi! haj Bercsényi! !ia még egyszer, ha még egyszer Felvirradna Szabadságunk lehanyatlott, Fényes napja, nem kellene csak remélni! Haj Rákóczi! haj Bercsényi! Endrődi Sándor. Czáfolat. ~ A Fővárosi Lapok eredeti tárcsája.~ Irta: Kazár Emil. A külső városrészben, széles utcza sarkán, mely vagy sáros, vagy poros, olt a város majorja, egy nagy kerített udvar, alacsony, de hosszú alházzal, magas jegenyékkel. Itt tartják a fészer alatt a két vizi puskát, a vörösre festett vizes hordókat; a halottas kocsit, melyhez temetéskor a püspöktől kérnek lovat; a város szénáját és az erdőről behozott öt fát, rozsét. Itt van a községi bika és a halottas kamara, ahová beviszik a koldusok, az öngyilkosok, a halva találtak holttestét. Itt a nagy fakoporsó is, melyben a temetőbe szállítják a nyomorult halottakat. A nagy udvar elkerített részén pedig a bitangságban talált jószágokat őrzik, míg kiváltják. Már reggel óta emberek sereglettek a város majorhoz. Mindenki arra indult, mintha vásár volna ott. A széles utczán mindenki a házak elé gyűlt. Szemközt a majorral még a palánkokra is fölkapaszkodtak. A major kapuja előtt városi hajdúk álltak, és fenyegetőztek. Egy lovashajdú körül lovagolt a kerítés tövében nagy csörtetéssel. Reggel egy lány holttestét vitték be a halottas kamrába. Szép lány volt, a városban időző színtársulat tagja. Agyonlőtte magát, s egy céldulára írva hagyta meg végrendeletét. Követelte, hogy holttestét orvosi vizsgálat előtt el ne temessék. A városban jól ismerték. Már a múlt nyáron is itt volt a színtársulattal a szép szőke lány, aki énekes szerepet szokott játszani. A múlt nyáron lépett csak először színpadra, az idén megint csak ehhez a társulathoz szerződött, pedig nagyobb színpadra is hívták. Anyjával együtt élt, egy bús asszonynyal, ki egy pár ékszerével, avult selyem ruhájával, kimért, feszes modorával,mély sóhajtozásaival senkire sem tett jó hatást. Akárhányan ismerték még a régibb időktől s ezek megerősítették, a mit untalan ismételt, hogy szebb időkből került bele a maiba, melylyel nem bírt kibékülni. Ezért a jobb családok mégis különböztették. Meghitták ebédre, uzsonnára leányával együtt. A fiatal urak pedig szívesen forgolódtak Tóni kisasszony körül és sok bokrétát meg koszorút dobáltak lábai elé. Amint Máté Tóni kisasszony öngyilkosságá- lapunk mai száma 20 oldal.