Fővárosi Lapok, 1897. január (34. évfolyam, 4-31. szám)
1897-01-04 / 4. szám
Erdély igazságügyminiszter a birói asztalnál Puky táblai elnök jobbján foglalt helyet, Plósz és Vörösmarty államtitkárok pedig egy oldalasztalnál ültek. A hallgatóság között megjelentek a helyi hatóság fejei, az egyházak, a katonaság, az ügyvédi kar, a tábla kerületébe tartozó törvényszékek képviselői, a város notabilitásai és számos hölgy. A minisztert, aki pontban 10 órakor érkezett meg, lelkes éljenzés fogadta. Puky táblai elnök nyitotta meg az ülést, mire Somossy tanácsjegyző felolvasta az építés történetét. Azután az elnököt, Simonffy Imre polgármestert hívta fel szólásra, aki nagy tetszéssel fogadott beszédben köszönetet mondott az igazságügyi kormánynak a város támogatásáért és elmondotta, mily nagy áldozatot hoz a város a palota építésével. Az igazságügyminiszter beszéde. A polgármester után Erdély Sándor igazságügyminiszter állott fel szóra s a következő beszédet mondotta: Nagyságos polgármester úr! Nagyságod Debreczen sz. kir. város nevében e fényes palotát, a melyet a vezetése alatt álló város áldozatkészsége emelt a magyar igazságszolgáltatás czéljaira, átadta nekem, mint a ki ma az ország igazságügyét vezetem. Ezt az ünnepélyes tényt ékes szavakban nyilvánuló szép gondolatokkal bővelkedő beszéddel kíséri. Beszéde a város közönségének, a város polgárainak gondolatait, érzelmeit tolmácsolja. Az, a mit nagyságod szabad királyi Debreczen város nevében most tett és mondott, szívemet, lelkemet hazafias örömmel tölti el, mert arról győz meg, hogy e város közönsége az ország erkölcsi érdekeiért anyagi áldozatoktól, bármily nagy mérvűek legyenek azok, vissza nem riad. Alig néhány éve, hogy nagyszellemű közvetlen elődöm ajkairól elhangzottak az országszerte lelkesült örömmel fogadott szavak, hogy a reform korszaka megkezdődött. E szavakat az igazságügy terén is nyomban követte az erélyes tett. A vésztjósló nagy ellenkezés daczára reformálták a középkorból ránk maradt birói szervezetünket, mely eddig útjában állott minden gyökeres igazságügyi reformnak. A törvény végrehajtása alkalmával nem volt az országnak egyetlen számbavehető városa, mely ki nem fejezte volna óhajtását és latba nem vetette volna minden befolyását azért, hogy kebelében egy királyi tábla legyen elhelyezve, pedig jól tudta mindenik, hogy avárosnak, a város polgárainak anyagi haszna nem lehet, hiszen százezrekre menő anyagi áldozatokat kellett megajánlaniok; áldozatkészségükben nem ismertek határt, pedig a szél nem volt egyéb, mint egy szép eszmének megvalósítása. A város kulturális nívójának emelése. Az áldozatra kész nemes versenyben Debreczen város előljárt. Lelkesültségének műve be van fejezve. És én hálás köszönetet mondok az igazságszolgáltatás szent és nagy érdeke nevében a város közönségének. Az önök áldozatkészségének, a magyar igazságszolgáltatás, a debreczeni kir. Ítélőtábla egy magasztos hivatásának és méltóságának megfelelő fényes palotát köszön, de egyszersmind jelezni fogja a város polgárainak azt a nagy erényét, melynél fogva, hol a város, az ország kulturális czéljainak megvalósításáról van szó, nemcsak lelkesülnek, de erejüket is fölülmúló anyagi áldozatokra is készek. Az emberiség sok ezer éves története bizonyítja a tétel igazságát, a létért küzdelemben megtört roskadó emberbe bizalmat s új erőt önt az igazság jótékony melege. Az igazság, ha sújt, sem pusztít, melegágya a hazaszeretetnek. Van-e magasztosabb hivatás, mint a fáradt ember instápolása, van-e magasztosabb hivatás, mint a honpolgárok millióiban az igazságszeretetet, a hazaszeretetet ébren tartani. Ez a hivatása azoknak, kik az igazságszolgáltatás, terén működnek. Ez a hivatása az országbíráinak, — Önökhöz szólok volt bírótársaim — a nemzet törvényhozása a bírót, egy magas piedesztálra helyezte, a törvények rendelkezésein átcsillamlik a nemzet parancsa: tisztelet a bírónak ! A bíró felett nem áll semmi más hatalom, az igazság mondása van reá bízva. De ne feledjük soha, hogy az igazság nagyon kényes, minden földi indulat meghomályosítja. Az isten irgalmassága és igazságossága kell, hogy a birói ítéletben megnyilatkozzék. (Zajos éljenzés.) Jól tudom, hogy csak nem emberfeletti, amit embertől kívánok, de jól tudom azt is, hogy nem lehetetlen. Ez ünnepélyes pillanatban, midőn az igazságszolgáltatásnak e palotát a debreczeni kiítélőtábla használatába bocsájtom, arra kérem a nagyérdemű testület minden bíráját, hogy a midőn e fényes termekben birói székét elfoglalja, tegye azt templomi ihlettséggel , bontakozzék ki minden világi kötelékből, szűnjék meg rá nézve létezni, hatalom, barátság és gyűlölet, emelkedjék az Istenhez, legyen igazságos, mint ő. (Zajos éljenzés.) Az igazságos birói működésnek nyomában fakad az ország népeinek igazságérzete és hazaszeretete. Isten alkotása lebegjen a magyar nép alkotó erejének ez újabb vívmánya felett. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A miniszter után Puky táblai elnök szólott. Megköszönte a miniszternek, hogy személyesen jött le a palota átvételére. A küldöttségek fogadása: Nándor vár. püspök vezetése alatt; az ágostai ev. egyház Matényi Lajos lelkész vezetése alatt; az izraelita hitközség Stark Ignácz rabbi vezetése alatt; a helyőrség tisztikara Jekelfalussy Lajos tábornok vezetése alatt; Hajdú vármegye törvényhatóságának küldöttsége gróf Degenfeld József főispán vezetése alatt; Szabolcs vármegye törvényhatóságának küldöttsége, Mikecz alispán vezetése alatt; Szatmár vármegye törvényhatóságának küldöttsége Nagy László alispán vezetése alatt; Debreczen sz. kir. város tanácsa Simonffy Imre kir. tanácsos polgármester, a debreczeni kir. törvényszék és birói kar, Puky táblai elnök, a debreczeni és mármarosszigeti ügyvédi kamara dr. Kala János, a debreczeni közjegyzői kamara Nánássy László, a debreczeni pénzügyigazgatóság Szunyogh Sándor, az államvasutak debreczeni üzletvezetősége Dobieszky Sándor lovag, a tanári kar Geressy Kálmán főigazgató, a kataszteri felügyelőség Miskolczy Jenő felügyelő, a kereskedelmi kamara küldöttsége s kereskedők társulata Szabó Kálmán elnök, a posta- és távirda hivatal Dratth Zsigmond főnök, a néptanítók Eötvös Károly tanfelügyelő, a gazdasági tanintézet Szüts Mihály igazgató, a főreáliskola tanári kara Fazekas Sándor igazgató, a kath. gimnázium tanári kara Cserhalmy József igazgató és a debreczeni szabadelvűpárt intéző bizottsága Lengyel Imre vezetése alatt. Erdély miniszter a küldöttségek mindegyike iránt köszönetét fejezte ki. A szabadelvűpárt intéző bizottság fogadásakor hangsúlyozta a miniszter, hogy nem erőszak, hanem az elvekhez való kitartó ragaszkodás vitte győzelemre a szabadelvű pártot. A párt tagjait további kitartásra hivja fel. A miniszter azután még több magánkihallgatást adott s részt vett a Puky táblai elnök által adott reggelin. S Jenőnél a ki volna boldogabb Nincsen halandó a föld kereken. Ott szívja ő az élet gyönyörét A legszebb lánynak édes ajkiról, S gyakran, midőn megtelt a kéjpohár, így félenyelgve, félepedve szól: „Szeretsz-e lányka ?“ Nem úgy urfi, nem, Mi arra, jól tulód, nem a kuvánk — Mond a leány pajkos negédesen — Irántad szintiben nincsen semmi láng. Én és szeretni — balga gondolat ! Hát olvadozott e szív valaha ? Ne álmodozzál, álmod hasztalan, Szeretni, hidd, én nem foglak soha !“ „Az ördögökbe — él tehát veled !“ — E gondolat ragadja meg Jenőt, — De szól szivében a mély szerelem : Nem, én nem tudnám nélkülözni őt. És újra nyájas és újra veszteget, Reá halmozza roppant kincseit; Talán idő, talán újabb arany, Márvány leány, te, mégis fölhevít! Szegény fiú ! eljártak az idők, De szép reménye mind hiában van, A lány mint éjszaka szüntelen oly hideg S az ifjú birtok és vagyontalan. I. III. „Búcsúzni jöttem, Ida ! Búcsúzni kedvesem, Azután az elnök a kir. tábla ünnepélyes ülését befejezettnek nyilvánította, mire a miniszter a közönség lelkes éljenzése közt fogadó szobájába vonult a küldöttségek fogadása végett. A küldöttségek a következő rendben voltak a miniszternél: A tuszántúli ev. ref- egyházkerület, a debreczeni ev. ref. egyház és főiskola Kiss Áron ev. ref. püspök vezetése alatt; a debreczeni r. kath. egyházközség, iskolaszék és tanító-testület dr. Wolafka Hagyj szép szemedbe még ez Egyszer tekintenem. Gyulaszd még egyszer e szűt Csókodnak lángival, Mely nem sokára úgy is Bánat között kihal. Kihal s miattad Ida Fog elhamvadni majd, Az üldözött nem bírja E nagy szerelmi bajt, Te drága érzéketlen, Te most is szeretett, Isten veled örökre, Idám, isten veled. Hosszú lesz bujdosásom Hosszú és sivatag, Míg lábaim elvégre A sírba botlanak.“ És szólna még tovább is A búcsúzó talán , De hévvel megszakasztja Búcsúját a leány ,Nem ifjú, menni nem fogsz, Neked maradni kell, Igen, te fogsz maradni Én, én . . . én megyek el. És most a búcsúéra Végpillantásiban, Szabad legyen kimondanom Mi szembe’ rejtve van : Szerettelek s szeretlek, Égen szeretlek én, Egy Retna lángol érted Szivemnek fenekén. Tudom szived lángoló, De én a kéj leány, Mint vágyalkodhatom a Legtisztább szív után ? Eloltani óhajtám Emésztő lángodat, S elzártam az előled Érzett világomat. Im, kincsed gazdaságod, A melylyel halmozál, Fogadd, fogadd od vissza, Még érintetlen áll. S vedd még ez egypár könyet Szelíd emlék gyanánt, Vagy jobb, felejtsd örökre A bűnös kétlányt.’ S tovább nem szólhat Ida — Ellágyult érzete, Éjfél sötét szemébe Könyvket szöktete. IV. És mindkettő maradott S rövid idő után Oltár előtt az ifjú, Oltár előtt a lány. FŐVÁROSI LÁFOR. 1991. január 4 Hétfő. Egy „erdélyi“ házasság. — jan. 3. Nagyfontosságú határozatot hozott nemrégiben a bécsi legfőbb törvényszék az úgynevezett „erdélyi házasság“-ról. Ez egyike ama jogi kérdéseknek, amely eddig is már számos vitatkozásra adott alkalmat. A prágai tartományi törvényszéknél ugyanis négy évvel ezelőtt V. Ferencz Viktor jelentést tett, hogy neje, V. Mária, egy évvel később, miután tőle elvált, Kolozsvárott V. Lipóthoz ment nőül. Megkereste tehát a törvényszéket, hogy döntse el, váljon előbbi, a kath. rítus szerint kötött házassága érvényben van-e még, vagy pedig szabad-e neki is újból megnősülnie. A törvényszék megállapította, hogy V. Mária, mint mostani férje W. Lipót kiléptek az osztrák ál-