Fővárosi Lapok, 1897. január (34. évfolyam, 4-31. szám)
1897-01-04 / 4. szám
6 „Üstökös“ most negyvenéves jubileumát üli. (mellesleg megjegyezve: igen eredeti módon, t. i. úgy, hogy egy évig leszállított áron lehet rá előfizetni.) És persze most is épp oly frissen, üdén pezseg a Jókai humora, mint régen. VADÁSZAT. —52 ági agancs. Amerika őserdeiben ezer és ezer féle faja él a szarvasoknak. Ezeknek egyik legérdekesebbike az úgy nevezett Virginia szarvas. Agancsuk rendszerint kevesebb ágú tíznél. Legutóbb azonban Texasban rendkívül érdekes példányt ejtettek el ebből a fajból. Agancsának nem kevesebb, mint ötvenkét hatalmas ága volt. A londoni Britishmúzeum vásárolta meg az érdekes ritkaságot. KÖZOKTATÁS. Az uj orvosi szigorlati rend. A kultuszminisztériumban, mint a „Bud. Tud.“ jelenti, az uj orvosi szigorlati rendről szóló javaslat már készülőben van. A miniszternek az a szándéka, hogy az uj szigorlati rendet már a j,övő tanévben életbe lépteti. Kinevezések: A kultuszminiszter dr. Horvay Róbert debreczeni kereskedelmi akadémiai rendes tanárt a debreczeni állami reáliskolához, a IX. fizetési osztály 2 fizetési fokozatába, végleges minőségben rendes tanárrá nevezte ki és Szerba György, okleveles tanítót a petniki községi elemi népiskolához rendes tanítóvá nevezte ki. Egy tanférfiú kitüntetése. Pákh Károly iglói főgymnasiumi tanár negyven éves tanársága jubileuma alkalmából koronás arany érdemkeresztet kapott. Az érdemkeresztet — amint nekünk távírják — ma délelőtt az iskola dísztermében gróf Csáky Jenő főispán a kormány megbízásából személyesen tűzte fel a kitüntetett tanár mellére. FŐVÁROS. Az ötven milliós kölcsön ügyében kiküldött nagy bizottság holnap ülést tart. Miután a kölcsön finanszírozására egyesült pénzintézetek kijelentették, hogy újabb ajánlatot nem adnak, a kölcsön ügyében sürgős intézkedésre van szükség. A bizottság holnapi ülésén a további teendőket fogja megbeszélni. A népszínház bérlete. A népszínházi bizottság holnap, hétfőn déli 12 órakor ülést tart, amelyen a népszínház bérletére érkezett pályázati kérvényeket tárgyalja. Az új vizdijszabályzat. A főváros törvényhatósági bizottsága arra kérte a belügyminisztert, hogy engedje meg, hogy a régi vizdijszabályzat az 1898. évi január hó végéig érvényben maradjon. A belügyminiszter ma érkezett leiratába az engedélyt megadja, de felhívta a törvényhatóságot, hogy az új alapokra fektetett vízdíjszabályzat tervezetét az ez évi augusztus hónapig terjeszsze fel hozzá. TÖRVÉNYSZÉK · Törvényszék—esküdtszék. Szántó Kovács Jánosnak, a hódmezővásárhelyi szoczialista zendülés vezetőjének fia, ifj. Szántó Kovács János egyik elvtársával Nagy Mihálylyal együtt a szegedi törvényszék elé került, mert nyomban a zendülés után a „Magyarország jogtalan népéhez“ czímű ismert nyomtatványt kolportálták a munkások között. Mind a két vádlott beismerte a terhelő cselekményt, mire a törvényszék osztály elleni izgatás czímén Nagy Mihályt két havi államfogházra és 50 forint pénzbüntetésre, Sz. Kovács Jánost pedig nyolc napi államfogházra és 10 forint pénzbüntetésre ítélte. A szegedi kir. tábla helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét, a kúria azonban az eljárást egész terjedelmében megsemmisítette, mert a vádlottak a terhükre rótt izgatás vétségét nyomtatvány útján követték el és igy a cselekmény elbírálása a sajtóbiróságok és esküdtszékek hatáskörébe tartozik. § Egy Kálnoky-grófnő pere, Parisból írják, hogy ott ma ítéltek abban az örökösödési perben, amelyet a két évvel ezelőtt elhalt Sabran Eleázár herczeg özvegye, Kálnoky Adél, gróf Kálnoky Gusztáv volt külügyminiszter testvére ellen indítottak. Sabran herczeg összes vagyonát első feleségétől való leányára Lareinty márkinéra hagyta. A vagyon felének haszonélvezetét azonban özvegyének, született Kálnoky 1897. január 4. Hétfő. FŐVÁROSI LAPOK. Adél grófnőnek adományozta. Lareinty márkiné ezt a rendelkezést megtámadta s a törvényszék az ő javára döntött, a mennyiben a herczegnőnek csak a vagyon negyedének haszonélvezetét ítélte meg. SPORT. in Angol lóverseny-nyeremények. A lefolyt évben Angol- és Írországban 490.931 font sterlinget osztottak szét versenydijakban. Ha második és harmadik dijakat is számításba veszszük, amelyek itt tekintetbe nem jöttek, kerek tizenkét millió hontrára tehetjük a múlt évben kiosztott dijak összegét. tfl A franczia nagy akadályversenyek. A párisi nagy akadályversenyre 100, a nagy gátversenyre pedig 77 aláírást adtak be. A Horvát-szlavon derby. A horvát országos lóverseny egyesület és a kormány 2200 méteres horvát-szlavón derbyt tűztek ki 7500 korona díjjal. A versenyben csak horvát és szlavón lovak, vehetnek részt s január 15-éig nevezhetni. Utónevezésüket, amelyeknél az összes illetékek kétszeresek, január 31-ig fogadnak el. cn A versenyszabályok legutóbb tervbe vett reformját úgy az osztrák, mint a magyar jockey-klub elfogadta. E szerint a versenyévad márczius 15-étől december 1-éig tart. Kétévesek július 1-je előtt 1200 méternél többet különösen handicapban nem futhatnak, Két évesek öregebb lovakkal handicapban egyáltalán nem startolhatnak, Háromévesek csak július 1-jétől kezdve futhatnak nehéz akadályversenyekben. cn Az Egyedy-Schossberger istálló. Egyedi és báró Schossberger Planner Adolfnak, aki B o o r e r jockeyt szerződtette, tizenkilenc lovat adtak tréningbe. Egyedi lovai a hároméves Galagonya, Kópé, Lobogó és a kétéves Bogár, Buda, Juratus, Morgó, Poroszló, Riadó, Fürt és Vidor, báró Schossbergeréi pedig a háromesztendős Helyes, Marilla, Mutassa, Néni, Várjon és a kétéves Kánya, Rege, Valahogy, KÖZGAZDASÁG. A budapest-szentendrei vasútnak a Pálffytérig való közlekedésre adott engedélye január végén lejáró megújítását sokan ellenzik. A vasút mentén lakók azonban nagyon óhajtják az eddigi állapot fentartását s e végett Szent-Endre, Pomáz és Békásmegyer köszöntése nevében a napokban Szmk Lajos vezetése alatt küldöttség is járt a kereskedelmi miniszternél. REGÉNY-CSARNOK Port Tarascon. — A hires Tartarin utolsó kalandjai. — — REGÉNY — Daudet Alfonztól (5) Fordította: Vértesy Jenő. — Excourbaités asszony! — Tartarin úr, ön nagyon boldogtalan nőt lát maga előtt. Hangja könyekbe fűlt. A derék embert ez rendkívül meghatotta s atyai hangon szólt: — Szegény Evelinám, mi baja van ? . . . Mondja . . . —Tartarin a városban minden hölgyet kiket már gyermekül ismert, keresztnevén szállitott s mindig bizalmas barátjuk, majdnem nagybátyjuk volt. Karon fogta Evelinát s úgy mint mikor kis gyermek volt, sétálni vitte az aranyhalas tóhoz, várván, mig bánatát és családi bajait megvallja. Mióta szóba jött, hogy a távolban gyarmatot alapítanak, Excourbaités gyönyörűséget lelt abban, hogy minden alkalommal elmondta gúnyos, fenyegető hangon : — No, várj csak, ha majd egyszer Polygamillában leszünk . . . A nő annyira féltékeny, annyira naiv is volt, sőt egy kissé ostoba is, hogy ezt a tréfát komolyan vette. — Igaz az, Tartarin úr, hogy abban a rettenetes országban a férfiak több feleséget is tarthatnak ? Tartarin barátságosan megnyugtatta: — Nem, nem, kedves Evelinám, csalódik. A mi szigetünkön az összes vadak egynejűségben élnek. Erkölcsi tisztaságuk minden kétségen felül áll és a fehér testvéreink vezetése alatt ettől nem is kell félni. — De hogy is hívják azt a földet? . . . Polygamilla ? Csak most értette meg Tartarin a jó madár Excourbantes tréfáját és kedélyes hahotába tört ki: — A maga ura kinevet bennünket, kicsikém. Nem Polygámiának hívják azt a földet, hanem Polynéziának, ami annyit tesz, hogy sziget csoport és ott semmi olyasmi nincs amit önt nyugtalaníthatná. A tarasconi társaságban soká nevettek még rajta! Hetek teltek el és semmi levél sem jött a kivándorlóktól, csak a herczeg közölte marseillei sürgönyöket sebtiben Adenből, Sidneyből s egyébb kikötővárosokba, ahol a „Farandolé“ megállt. Végre ezen nem is lehetett csodálkozni, ha tekintetbe vesszük e faj közömbös lustaságát. De miért is írtak volna ? A sürgönyök teljesen kielégítők voltak s azok, melyeket a „Gazette“ hivatalosan közzé tett, csupa jó hírt hoztak: — Pompás utazás, a tenger sima, mint az olaj. Minden jól megy. Több nem kellett, hogy a lelkesedést fenntartsa. Végre egy napon az újság élén a következő sürgöny állt, Marseille-ből: — „Megérkeztünk Port-Tarasconba — Diadalmenetbe vonultunk be. — A bennszülöttek a kikötőben fogadtak, barátságot kötöttünk velük. — A városházán tarasconi zászló lobog. — A főváros székesegyházában tédeumot tartottunk. — Minden kész, jöjjetek azonnal'“ Aztán következett egy, Tartarin diktálta czikk az uj haza elfoglalásáról, az ifjú újonan alapított városról és az Isten látható oltalmáról, a szűz földön felütött civilisatio zászlalajáról s a jövőről, mely megnyílt mindenki előtt. Ezzel együtt megszűntek az utolsó aggodalmak is. A földbirtokok eladására új részvényeket bocsátottak ki, hektárját száz frankjával. Úgy szétkapkodták, mint a forró zsemlyét. A harmadik rend, a papság, a nemesség, szóval az egész Tarascon el akart menni igazi őrjöngés, kivándorlási láz ragadta el az egész várost és az elégületlenül, mint Costecalde, a lomhák és a bizalmatlanok voltak most legjobban rajta. Reggeltől estig mindenütt előkészületeket tettek. Még a szénával, szalmával behintett utczákon is ládákat kalapáltak, szegeztek. A férfiak ingujjban dolgoztak, a legkitűnőbb hangulatban, daloltak, fütyültek , szerszámokat kértek egymástól kölcsön és víg szavakat váltottak. Az asszonyok ruháikat pakolták, a fehér testvérek szentségtartóikat, a gyermekek játékszereiket. A tarasconiak előkelő részének elszállítására szánt hajó, melyet a tarasconiak dobosáról „Tutu-panpannak“ neveztek el, hatalmas egy gőzös volt. A kapitánya Scrapouchinat volt, egy sokat utazott touloni tengerész. A vízre szállásnak Tarasconban magában kellett történnie. Minthogy a Rhone nagy és megáradt volt és a hajó csak kevéssé mélyjáratú, egészen feljöhetett a folyón a rakodópartig, ahol a holmik lerakása teljes hónapot vett igénybe. Mialatt a matrózok a tengersok ládát lerakták a hajóba, a jövendő utasok elfoglalták kabinjaikat és micsoda hévvel, micsoda szeretetreméltósággal! Mindenki igyekezett a többivel szemben szolgálatrakész és kellemes lenni. — Tetszik ez a hely önnek ? Hát tessék elfoglalni! — Jobban tetszenék ez a kabin? Ahogy ön akarja. * (Folytatása következik.)