Fővárosi Lapok, 1897. március (34. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-26 / 85. szám
85. szám. 1897. Péntek márczius 26. XXXIV. évfolyam. csín évre 14 frt,félévre 7 frt.,1évre 3 frt 50 kr.,egy hóra 1 frt 20. megjelenik mindennap, hétfős és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 fcr., vidéken 5 kr. Felelős szerkeszt és laptulajdonos . PORZSOLT KÁLMÁN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Ferencziek tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Az osztrák választások. Budapest, márcz. 25. Az osztrák képviselőválasztások tegnap véget értek s ő felsége 29-én megnyitja ünnepélyes trónbeszéddel az uj osztrák Reichsrathot. Negyvenkét párt 425 képviselővel vonul be az osztrák országházba, hogy a kiegyezést megszavazza s Badeni grófot nagy terveiben támogassa. Ezekre a tervekre lélekemelő jövendő várakozik. Negyvenkét párt fog felettük tanácskozni s legalább is húsz párt kívánságait kell meghallgatni, teljesíteni, ha a javaslatokhoz a többséget meg akarják szerezni. Igy alig hisszük, hogy Badeni grófnak és társainak örömük telnék az uj parlamentben, a melyből kibuktatták a szabadelvűeket s behozták a klerikális- s anteszemita-párt különböző töredékeit, a kiket talán egy-egy nagy magyarfaló s antiszemita félisten összetarthat, de a kik semmiféle eszméért s reformért nem lelkesednek. Hogy azonban micsoda munkát fog ezzel a parlamenttel végezni Badeni gróf, az az ő dolga. Az ő gusztusa volt ilyen parlamentet összeállítani, az ő keze működött a lengyel véres választásokon s nem az ő támogatásán múlt, hogy Bécs összes kerületeiből nem antiszemiták kerültek a Reichsrathba. A nagy munka most elvégeztetett s Badeni gróf nyugodt önérzettel mondhatja : íme itt van a parlament, a mely leszállítja a mi kvótánkat. Ezek az emberek képesek arra, hogy inkább feldúlják a monarchia belső békéjét s feloldanak a két állam között minden köteléket, de hogy ezek a jogos magyar követeléseket is tekintetbe vegyék, arról szó sem lehet. Tegnap — első napján a teljes győzelemnek — a kormány úgy látszik megijedt a nagy eredménytől, amit elért. Mi lesz, hangzott az aggodalmaskodó szó, ha a negyvenkét párt megembereli magát s nem fogadja el a kiegyezést. Hogy fogja ekkor a kormány beváltani azt az ígéretét, hogy a király előleges jóváhagyásával ellátott kiegyezési javaslatokat elfogadtatja. Ez nagy gond. Ma ünnepnap lévén, volt hely és alkalom komoly dolgok megírására, s a félhivatalos „Fremdenblatt“, amely Goluchowszki gróftól is kap értesüléseket, felhívja a pártokat, hogy száljanak magukba, vizsgálják meg, mennyire hajlandók támogatni a kormányt s egyesüljenek, alakítsanak koalicziót. Ő isteni koaliczió, jöjjön el a te országod, imádkozik az osztrák félhivatalos. Mi és a kormány édes keveset törődünk azzal, kik alkotják majd a koalicziót, azt sem bánjuk, ha a szabadelvűek egyesülnek az ifjú csehekkel és a keresztény szoczialistákkal, mi minden kormányt támogató szövetséget szívből üdvözlünk s sietünk neki megnyitni a hatalom forrásait. Mert még kell lenni oly hazafias pártoknak, amelyek lerombolják az egymást elválasztó korlátokat, hogy a kiegyezést megmentsék s a Badeni kormánynak jó szolgálatokat tegyenek. E felhívás utolsó része a német liberálisoknak szól. Azoknak, a kikkel a legilletlenebb módon bántak Badeniék. Akiket kibuktattak volna mind a Reichsratból, ha néhányának nem sikerül a kormány minden erőlködése daczára mandátumhoz jutni, így is jobbjait kiüldözték s vezéreit. Chlumetzky bárót, Beer udvari tanácsost áttették az urak házába. A szabadelvűek többé nem fognak koalicziót alkotni s Badeni gróf a többséget kénytelen lesz az antiszemita-klerikális maeurópait, illetőleg különösen a francziát. Grízellek, kurtizánok és házasságtörés — Bourget szerint — ismeretlen fogalmak Amerikában. A házasság ott tisztán üzlet. Ily értelemben űzik, illetőleg kerülgetik is annak a vidéknek praktikus leányai a szerelmet is. És ehhez képest a fiatal emberek sem oly frivolak, mint itt minálunk. E mellett azonban az amerikai nőket emanczipáltnak mondják. Épp oly nyugodtan bonczolják ők a holttesteket, mint amily nyugodtan nézik végig azokat a produkcziókat, amiket az atléták izmaikkal bemutatnak. Bourget ezt a típust, ellentétben a párisi demmergekkel, „szűzies romlottságának mondja. A női bájnak egy újabb típusát ismerjük ott meg. Nem annyira érzelmes az, mint inkább izgató, rejtélyes és némiképp kétértelmű a lágy gráczia és a férfias erő csudás vegyülése, a műveltség, az erő, a szenvedélyes idegesség és vasegészség szerves kapcsolata következtében. Messzire túlhaladja az európaiakat az az áldozatkészség, melyet Amerikában a műveltség és az iskolák érdekében tanúsítanak. Boston például iskolai czélokra évenként hét millió dollárt áldoz. Van számos irodalmi társaság, persze azért sportegyesület mégis csak több van. Bourget-t a legnagyobb mértékben meglepte, hogy a fiatalemberek olvasottság, alapos történelmi és irodalmi tudás tekintetében mily műveltek. Mivel pedig tudvalevőleg semmi sem tökéletesíti annyira a műveltséget, mint a sok utazás és a személyes tapasztalat, a fiatalság tanárai vezetése alatt A „FŐVÁROSI LAPOK" TÁRCZÁJA. Túl az óczeánon. (Paul Bourget új könyve.) — A „Fővárosi Lapok“ tárczája. — Ha nálunk Európában valahogy szóba kerül Amerika, akkor okvetetlenül mindenki csak New- Yorkra vagy legfölebb még a chikagói világkiállításra gondol. Pedig hát Amerika naprólnapra aggasztó módon követ nyomon bennünket és talán nemsokára meg is előz. Mégpedig nem csupán az Egyesült Államok, hanem a még vadon Nyugat- és Dél-Amerika is. Az amerikaiak azonban korántsem elégednek meg azzal, hogy anyagilag húznak hasznot Európából, hanem szellemileg is meg akarnak gazdagodni rajtunk, épp ezért valósággal tanulmányozzák Európát, holott mi még azt a fáradságot se vesszük magunknak, hogy ellenségünket és tanítónkat, mert Amerika ez is, meg amaz is minékünk, megismerjük. Erre a megismertetésre az első lépést most tette meg Paul Bourget, a francziák híres regényirója, ki amerikai tapasztalatairól rendkívül érdekes és értékes, becses kulturtörténelmi, sőt politikai művet irt, melynek czíme: „Túl az óczeánon.“ Bourget szerint Európa jövő alakulására nem a szoczializmus, hanem az amerikaizmus lesz döntő hatással. Oly társadalom, melyben az egyének akaratát egy elvont köznek egyhangú egyetemes akarata elnyom, nem képes a továbbfejlődésre. De fejlődésképes az a társadalom, amelyben mindenki érvényesítheti akaratát, természetesen csak úgy, hogy másnak vele ne ártson, míg az egyén a maga előnyére minden lehetőt megtehet. Az előbbi a szocziálizmus, az utóbbi az amerikaizmus. Az amerikaizmust, — ellentétben a többi „izmus“-okkal, azaz mindenféle szocziális, politikai, filozófiai rendszerekkel — még nem szorították holmi tudományos elmélet korlátai közé. Bourget próbálkozott meg elsőnek, hogy ezt az amerikaizmust illetőleg az amerikaiaknak lényegét megmagyarázza. Az amerikaizmus három oldalát, — nem kategóriáját, — emeli ki Bourget. Ezek : akaraterő, egyéniség, faj. Ez az akaraterő minden egyes amerikaiban olyan sajátosan, annyi megfontolással, sőt — mondhatni, — számítással fejeződik ki, hogy bármily közösséget és bámily magasabb akaratnak való alávetettséget egyenesen kizár. Az amerikai demokráczia, — mondja Bourget, — a teljes és legmesszebb menő tökéletesedés felé törekszik, sőt szinte az állam beavatkozási jogának megsemmisítésére tör. Megtalálja Bourget ezt a jellemvonást az amerikai nőkben is. Bárha idegenszerűnek is tűnik fel a híres regényíró előtt az a külsőleges sport, a fürt, mit odaát az óczeánon túl a fiatal hölgyek a szerelemmel űznek, mégis erkölcsösebbnek tartja az amerikai hölgyvilágot, mint az I Lapunk mai száma 8 oldal.