Fővárosi Lapok, 1897. március (34. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-26 / 85. szám

85. szám. 1897. Péntek márczius 26. XXXIV. évfolyam. csín évre 14 frt,félévre 7 frt.,­1évre 3 frt 50 kr.,egy hóra 1 frt 20. megjelenik mindennap, hétfős és ünnep után is. Eg­yes szám­ára: helyben 4 fcr., vidéken 5 kr. Felelős szerkeszt és laptulajdonos . PORZSOLT KÁLMÁN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Ferencziek­ tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Az osztrák választások. Budapest, márcz. 25. Az osztrák képviselőválasztások tegnap véget értek s ő felsége 29-én megnyitja ünnepélyes trónbeszéd­del az uj osztrák Reichsrathot. Negy­venkét párt 425 képviselővel vonul be az osztrák országházba, hogy a kiegyezést megszavazza s Badeni grófot nagy terveiben támogassa. Ezekre a tervekre lélekemelő jö­vendő várakozik. Negyvenkét párt fog felettük tanácskozni s legalább is húsz párt kívánságait kell meg­hallgatni, teljesíteni, ha a javasla­tokhoz a többséget meg akarják szerezni. Igy alig hisszük, hogy Ba­­deni grófnak és társainak örö­mük telnék az uj parlament­ben, a melyből kibuktatták a sza­badelvűeket s behozták a kleriká­lis- s anteszemita-párt különböző töredékeit, a kiket talán egy-egy nagy magyarfaló s antiszemita fél­isten összetarthat, de a kik semmi­féle eszméért s reformért nem lel­kesednek. Hogy azonban micsoda munkát fog ezzel a parlamenttel végezni Badeni gróf, az az ő dolga. Az ő gusztusa volt ilyen parlamentet összeállítani, az ő keze működött a lengyel véres választásokon s nem az ő támogatásán múlt, hogy Bécs összes kerületeiből nem anti­szemiták kerültek a Reichsrathba. A nagy munka most elvégezte­tett s Badeni gróf nyugodt önér­zettel mondhatja : íme itt van a parlament, a mely leszállítja a mi kvótánkat. Ezek az emberek képesek arra, hogy inkább feldúlják a monarchia belső bé­kéjét s feloldanak a két állam kö­zött minden köteléket, de hogy ezek a jogos magyar követeléseket is tekintetbe vegyék, arról szó sem lehet.­­ Tegnap — első napján a teljes győzelemnek — a kormány úgy látszik megijedt a nagy eredmény­től, a­mit elért. Mi lesz, hangzott az aggodalmaskodó szó, ha a negyven­két párt megembereli magát s nem fogadja el a kiegyezést. Hogy fogja ekkor a kormány beváltani azt az ígéretét, hogy a király előleges jó­váhagyásával ellátott kiegyezési javaslatokat elfogadtatja. Ez nagy gond. Ma ünnepnap lévén, volt hely és alkalom komoly dolgok megírására, s a félhivatalos „Fremdenblatt“, a­mely Golu­­chowszki gróftól is kap értesülése­ket, felhívja a pártokat, hogy szál­janak magukba, vizsgálják meg, mennyire hajlandók támogatni a kormányt s egyesüljenek, alakítsa­nak koalicziót. Ő isteni koaliczió, jöjjön el a te országod, imádkozik az osztrák félhivatalos. Mi és a kormány édes keveset törődünk azzal, kik alkotják majd a koali­cziót, azt sem bánjuk, ha a sza­badelvűek egyesülnek az ifjú­ cse­­hekkel és a keresztény szoczialis­­tákkal, mi minden kormányt tá­mogató szövetséget szívből üdvöz­lünk s sietünk neki megnyitni a hatalom forrásait. Mert még kell lenni oly hazafias pártoknak, a­me­lyek lerombolják az egymást elvá­lasztó korlátokat, hogy a kiegye­zést megmentsék s a Badeni kor­mánynak jó szolgálatokat tegyenek. E felhívás utolsó része a német liberálisoknak szól. Azoknak, a kik­kel a legilletlenebb módon bántak Badeniék. Akiket kibuktattak volna mind a Reichsratból, ha néhányá­­nak nem sikerül a kormány min­den erőlködése daczára mandátum­hoz jutni, így is jobbjait kiüldöz­ték s vezéreit. Chlumetzky bárót, Beer udvari tanácsost áttették az urak házába. A szabadelvűek többé nem fognak koalicziót alkotni s Badeni gróf a többséget kénytelen lesz az antiszemita-klerikális ma­európait, illetőleg különösen a francziát. Grízel­lek, kurtizánok és házasságtörés — Bourget szerint — ismeretlen fogalmak Amerikában. A házasság ott tisztán üzlet. Ily értelemben űzik, illetőleg kerülgetik is annak a vidéknek praktikus leányai a szerelmet is. És ehhez képest a fiatal emberek sem oly frivolak, mint itt minálunk. E mellett azonban az amerikai nőket em­an­­czipáltnak mondják. Épp oly nyugodtan bonczol­­ják ők a holttesteket, mint a­mily nyugodtan nézik végig azokat a produkcziókat, a­miket az atléták izmaikkal bemutatnak. Bourget ezt a tí­pust, ellentétben a párisi demm­­ergekkel, „szű­zies romlottságának mondja. A női bájnak egy újabb típusát ismerjük ott meg. Nem annyira érzelmes az, mint inkább izgató, rejtélyes és némiképp kétértelmű a lágy gráczia és a férfias erő csudás vegyülése, a műveltség, az erő, a szenvedélyes idegesség és vasegészség szerves kapcsolata következtében. Messzir­e túlhaladja az európaiakat az az ál­dozatkészség, melyet Amerikában a műveltség és az iskolák érdekében tanúsítanak. Boston pél­dául iskolai czélokra évenként hét millió dollárt áldoz. Van számos irodalmi társaság, persze azért sport­egyesület mégis csak több van. Bourget-t a legnagyobb mértékben meglepte, hogy a fiatal­emberek olvasottság, alapos történelmi és iro­dalmi tudás tekintetében mily műveltek. Mivel pedig tudvalevőleg semmi sem tökéletesíti annyira a műveltséget, mint a sok utazás és a személyes tapasztalat, a fiatalság tanárai vezetése alatt A „FŐVÁROSI LAPOK" TÁRCZÁJA. Túl az óczeánon. (Paul Bourget új könyve.) — A „Fővárosi Lapok“ tárczája. — Ha nálunk Európában valahogy szóba kerül Amerika, akkor okvetetlenül mindenki csak New- Yorkra vagy­ legfölebb még a chikagói világ­kiállításra gondol. Pedig hát Amerika napról­­napra aggasztó módon követ nyomon bennünket és talán nemsokára meg is előz. Még­pedig nem csupán az Egy­esült­ Államok, hanem a még vadon Nyugat- és Dél-Amerika is. Az amerikaiak azon­ban korántsem elégednek meg azzal, hogy­ any­agi­­lag húznak hasznot Európából, hanem szellemileg is meg akarnak gazdagodni rajtunk, épp ezért valósággal tanulmányozzák Európát, holott mi még azt a fáradságot se vesszük magunknak, hogy ellenségünket és tanítónkat,­­ mert Amerika ez is, meg amaz is minékünk,­­ meg­ismerjük. Erre a megismertetésre az első lépést most tette meg Paul Bourget, a francziák híres regény­­­irója, ki amerikai tapasztalatairól rendkívül ér­dekes és értékes, becses kulturtörténelmi, sőt politikai művet irt, mely­nek­ czíme: „Túl az óczeánon.“ Bourget szerint Európa jövő alakulására nem a szoczializmus, hanem az amerikaizmus lesz döntő hatással. Oly társadalom, melyben az egyé­nek akaratát egy elvont köznek egyhangú egye­temes akarata elnyom, nem képes a továbbfej­lődésre. De fejlődésképes az a társadalom, a­melyben mindenki érvényesítheti akaratát, ter­mészetesen csak úgy, hogy másnak vele ne árt­son, míg az egyén a maga előnyére minden le­hetőt megtehet. Az előbbi a szocziálizmus, az utóbbi az amerikaizmus. Az amerikaizmust, — ellentétben a többi „izmus“-okkal, azaz mindenféle szocziális, politi­kai, filozófiai rendszerekkel — még nem szorítot­ták holmi tudományos elmélet korlátai közé. Bourget próbálkozott meg elsőnek, hogy ezt az amerikaizmust illetőleg az amerikaiaknak lényegét megmagyarázza. Az amerikaizmus három oldalát, — nem ka­tegóriáját, — emeli ki Bourget. Ezek : akaraterő, egyéniség, faj. Ez az akaraterő minden egyes amerikaiban oly­an sajátosan, annyi megfontolással, sőt — mondhatni, — számítással fejeződik ki, hogy bár­mily közösséget és bám­ily magasabb akaratnak való alávetettséget egyenesen kizár. Az amerikai demokráczia, — mondja Bourget, — a teljes és legmesszebb menő tökéletesedés felé törekszik, sőt szinte az állam beavatkozási jogának meg­semmisítésére tör. Megtalálja Bourget ezt a jellemvonást az amerikai nőkben is. Bárha idegenszerűnek is tűnik fel a híres regényíró előtt az a külsőleges sport, a fü­rt, mit odaát az óczeánon túl a fiatal hölgy­ek a szerelemmel űznek, mégis erkölcsö­­­­sebbnek tartja az amerikai hölgyvilágot, mint az I Lapunk mai száma 8 oldal.

Next