Fővárosi Lapok - Új Fővárosi Lapok, 1897. június (34. évfolyam, 148-162. szám - 1. évfolyam, 3-8. szám)
1897-06-01 / 148. szám
2 FŐVÁROSI lapok 1897. junius 1. Kedd Ha a termelő és a fogyasztó a kereskedő értelmével bírna, csakhamar urává lenne sorsának. Eddig mindig azt hangoztaták, hogy termeljünk többet és jobban, ne spekuláljunk, mert ez nem a mi dolgunk, tegye ezt a kereskedő. És eddig tényleg a termelő és fogyasztó nem törődött az árképzéssel, hanem a képződött árt elfogadta úgy, ahogyan az jelentkezett. És ennek mi lett az eredménye ? Az, hogy ha a termelő húst adott el pl. 28 krért, azt a városi fogyasztó 60 kron vette meg. A bankkamatláb 4 százalék s mégis a vidéken a pénz 12 százalék, sőt 20 százalék is ! Ez azért van így, mert illetéktelenül nagy lett a közvetítő hatalma. Az illetéktelenül kiragadott árképzési hatalom tehát vissza kell, hogy kerüljön oda, ahova való rendeltetésszerűen, a termelő és fogyasztó kezeibe, míg ha ez nem lesz elérhető, akkor a mozgó tőke hatalmával a plutokráczia uralma fog kezdődni, mely a kötött tőke elleni harczban a radikalizmussal fog fegyverbarátságra lépni, de ennek daczára mégsem lesz tartós, mert létfeltételei közül — legalább ez idő szerint — kizárta az etnikai fogalmat. A költött tőke tehát szervezkedjék, védje meg magát és akkor ő marad a társadalmi béke föntartója; létesítendő organizmusai számára meg fogja óvni a tűzhelyt, a családot, a hazát, melyeket, a mozgó tőke ellensúly nélkül hagyatván továbbra is, felbomlaszt. Meg fog maradni munkájában a munkás is, kivándorlása gyérülni fog, nem fog föllázadni az ingatag helyzet ellen, mely a desperácziót felidézi, s mely addig dúlja kedélyét, mig Vándorbothoz nyúl. A kötött tőke a maga érdekében védekezvén, a munkás ügyét is védi, főképp ha vele szemben a humanizmus parancsainak enged. A gazdaszövetségnek nem feladata, hogy a mezőgazdaság technikai kérdéseivel foglalkozzék, hanem az, hogy a gazdák érdekeit közgazdasági és politikai téren védje. Ez nem pártkérdés, hanem minden párt ügye, mert nemzeti érdek. Budapest, máj. 31. Valami van a levegőben. A politikai életben fontos változások várhatók, amelyek előjelét képezik a király által eszközölt kihallgatások. Gróf Khuen-Héderváry horvát bánt ő Felsége másfél óráig tartó kihallgatáson fogadta, újabban pedig arról értesülünk, hogy uralkodónk Szapáry Gyula grófot és Szilágyi Dezső képviselőházi elnököt is külön kihallgatáson fogadta. Megjegyzendő, hogy Szapáry Gyula gróf nem volt azon főurak között, kiknek kihallgatásáról ő Felségének Budapestre érkezése előtt szó volt. Hozzájárul a helyzet érdekességéhez Horánszky Nándornak udvari ebédre való meghívása. Külön udvari futár jelent meg a nemzeti párt elnökének ferge-utczai földszintes barna háza előtt a meghívással. Sokat jelent az a nagy nyüzsgés is, Mely a gróf Tisza Lajos lakásán észlelkető. Ott tanácskozik a Tisza-klikk, melynek tyúkszeme legelőször szokta megérezni a politikai időváltozásokat. Hallgat Apponyi Albert gróf. Aligha nincs igaza Podmaniczky bárónak, hogy a nemzeti párt és kormánypárt fúziója — a Fejérváry báró által beterjesztett katonai törvényjavaslatok után ismét — rajta fog múlni. A kormánypárti kockoll ellenben nem múlik, hogy Apponyi gáfot ilyetén képen hangolják. A„Pester Lloyd“ vasárnapi Vezérczikke például kijelenti, hogy Ma sem lehet szó fúzióról, hanem csupán a némz é tipártnak a szabadelvű párthoz való lehető csatlakozásáról. A nemzetipárt folytatja a lap , választhat a pártönzés igényeinek kielégítésére se alkalmas kicsinyes párthiúság és rázon általános politikai misszió között, amelynek szolgálatába szegődött at szabadelvű párt és amelynek teljesítésétől függ a haza boldogulása és jövője. Ez a közlemény mindenesetre gazdag KUM Gibs térről tesz tanulságot s hiága fássá Apponyi, ha nem akar összeférhetlen éráságoktól levetett ruhát vásárolni és tsztvét tósak a maga testére szabott politikai köntöshöz ragaszkodik. Apponyin múlik a fúzió, vagy — ha a „Pester Lloydsnak úgy tetszik — csatlakozás, mert a „Hazánk“ vezérczikke már a legteljesebb megelégedés himnuszát zengi, mondván: „Mindent összefoglalva, a mi meggyőződésünk szerint teljes jogosultsággal mondhatni, hogy a törvényjavaslat által a magyar katonai nevelés kérdése a nemzeti párt idevágó követeléseinek értelmében van megoldva. A mit a párt kohadt,az itt meg van adva az országnak. Nagy értékű, messze kiható elvi vivmátynyal állunk szemben s az elvi harcz el van intézve. A mi még teendő marad, annak nincs elvi jelentősége s az a kormányzat mezejére tartozik.“ Pécs a 16. § ellen. Hatalmas demonstráczióval tüntetett Pécs város intelligencjáért tegnap délelőtt a 16. § ellen. A tornacsarnokban lezajlott népgyűlésről, Inctyén óriási és lelkes közöttség vett részt, tudósításunk a következő : Bánffay Simon kir. tanácsos, közjegyző 11 órakor megnyitván a gyűlést, Körösi Henrik főreáliskolai tanár emel szót. Rámutat a veszélyre, amelylyel a sajtószabadság korlátozási akatát fenyegeti, és kívánja, hogy a sajtószabadság legyen olyan Magyarországba is, mint Angliában. Egy kérdérsyt szerkesztett a képviselőházhoz, amelyet elfogadásra ajánl. A kérvényben tiltakozik Pécs város közönsége és polgársága a 16. §. ellen. A kérvényt egyhangúlag elfogadták és aláírták. Utána Hock János orsz. képviselő lépett szónoki emelvényre, nagyarányú beszédében foglalkozva a sajtószabadság kérdésével. Beszédéből, Melyet a kötöttség folyton lelki és 'éljenzésekkel szakított félbe, közöljük a következőket:, , , Egy magasztos eszme hozott ide minket, hogy egy szívvel, egy lélekkel tiltakozunk a sajtószabadság megcsonkítása ellen. Hajdan, ha nagy veszély volt, véres kardot hordoztak szét az országban ; ma véres tollat kellene körül hordozni, amelyet ha sikerül a nemzet kezéből kicsavarni, elvérzik és újra sebekben roskad össze. Mert a toll a széllem egyetlen eszköze, amely mai napság azt a szolgálatot teszi, amit egykoron a kard tett. A parlament és a sajtó kiegészíti egymást s egymásból táplálkozik. A parlament csak a sajtó útján termékenyítheti meg a talajt, amely mind fontosabb és fontosabb feladatot teljesít. De minél fontosabb feladatot teljesít a közszabadság tekintetében, annál függetlenebbnek, annál szabadabbnak kell lennie. (Éljenzés.) Az őszinteség és nyíltság csak a szabad ember tulajdona. Valljon van-e köztünk csak egy ember is, aki komolyan venné azt a sajtót, amely úgy tánczol, mint ahogy a gazdája betanította. (Felkiáltások a szoczialisták közül! Az olyant fel kell akasztani, akasszák fel! Van Budapesten Bánffy és Erdélyi.) Azóta kezdik a sajtószabadságot korlátozni és megnyirbálni, mióta az ellenzék felpiszkálta a képviselők összeférhetetlenségi eseteit. Mióta reámutattak a titkos üzletekre, azóta támadják a sajtószabadságot. Természetes, hogy felhangzott a vészkiáltás. A kormány úgy gondolkozik, hogy a sajtó sokat lát, sokat beszél, tehát ki kell vágni a nyelvét és ki kell ütni legalább az egyik szemét. Holnap a másikat ütik ki. (Derültség.) A gondolat szabadságát és függetlenségét végkép Pedig alig van valami mulatságosabb, mint komoly szerepben prüsszenteni, miután az ember könnyen súlyegyent veszíthet, ormányra eshetik s a tragédiából komédiává fajul. Pedig az efféle rögtönzött mutatók még a zongorán is megjárják, csak a színpadon nem. Én egyetlen illatot szenvedhetek csak, a pakamus peruvianust, azt is agyvelővel diluálva, a mennyivel erősebb hatást gyakorol a szívre, annyival szelídíti s compescálja az ész, azaz : agyvelő. Háborúan folyt játékunk az egész kriptás jelenetig. A kriptában a koporsó mellett, ahol kedves Julia qua tetszhalott nyugszik, kit én qua Romeo azonban valódi halottnak gondolok, épen a tetszmérget öntöm befelé, amint a szinház nagyobb része rohant kifelé ezen ordítással: Gyöngyösön az ellenség! Gyöngyösön az ellenség! Néhány percz alatt egyedül maradtam, nemcsak a kriptában, hanem a színházban is. Gondolkoznom nem lehetett tovább 2 percznél ... ha elfognak s mint guerillát megismernek, öt percz alatt, daczára annak, hogy már mérget ittam, az akasztófán kell kimúlnom. — El Romeo, el innen fordított az igazgató gunykaczaj között s egykedvűen kezdé oltogatni a gyertyákat. — Ez az ember ellenségem, de most mégis okosan beszél, s egy másodpercz alatt qua Romeo rohantam keresztül kasul Gyöngyös tekervényes utczáin. A honoratiorok többnyire lakóikban hunyászkodva hallgatának, s nem igen mutatták magukat az utczákon. A pórnép megriadt aranyos öltözetemtől, mindenka és mindenütt kitért, azt hitte, hogy valami generális vagyok. Eszeveszetten szöktem kifelé Gyöngyösről — örökre elválandó Júliától. Szegény szerencsétlen sentimentális Romeo, ily csúffá nem tették még Mátészalkán sem. Kápolnánál értem el csapatomat. Engem sokkal jobban csúffá tett az auditorom, mint én Júliát .... akarom mondani Rómeót. Ilanka Gusztáv: Nyári hangok. Akáczillatot sodor az arczomba az alkonyi fuvalom. Ez a nyár. Ahogy virágba hajtott az akácz, kékebb lett az ég, színesebb a virág, s az emberek mind korán kelnek. Mert én vidéken lakom, itt, ahol még ég van, fa van és virág, ami szép. Csak ez szép. S ahogy az embertől elvették ezt és a Szász Károly verseit adták kezébe, hogy abból tanuljon szépet, azóta az ember szomorú földi vakarcs jön. Stilizálja a hangulatot, mert az irodalomból ismerte meg a természetet, az eget, a fát, virágot. Félek leírni, tán még a nőt is. Ha a zöld mezőt látja,rossz versek nyikorognak elő nagydöcsögve az emlékezetében, ha trillázó fülemilét hall, az jut eszébe, hogy e fülemile éhes, mert a természetrajzból megtanulta, hogy a fülemile akkor trillázik csak, ha üres a hegyecskéje. A felhőről tudja, hogy az nem felhő, hanem víz, az égről, hogy az levegő, a tengerről, hogy az határok közzé van szorítva. Az ember szomorú jön és gonosz. Tudomány, a szive és a suhancz szíveket júniusban nem a poézis teszi világossá, de a doktor Vécsey Tamás úr Római joga fájdalmassá. Ez szomorú. De én itt heverek a fűben, és nem gondolok semmire, csak magam elé nézek. Boldog vagyok. Az jut eszembe, vájjon micsoda büntetés vár az emberiségre, amiért czivilizálódott. Mert igy lett az ember a gonosz, lelketlen. A függőfalevéltől a Montignac kabátig hosszú az út, de az ember elért ide, sőt tovább igyekszik. Feltalálta a hős szemérmet és Vigadó parkettján kiváncsian néz be a debollétált ruhaderék titkaiba. Eltörülte a szerelmet és pénzért házasodik, de nem tagadja meg a szerelmét, mliért azt hiszi, hogy az szép és bájos, de nem érzi. Mi az ember? — Semmi. Az ember a Csősz, aki ott áll nagy messzeségben az alkonyi ég alján, kék az ünge, fatalp a’litkán, meztelen karja fekete és erős, a botjára támaszkodik és hoz előre. Itt vak az ember. — Mondjuk, leüti a gázt, a ki az asszonyára veti szemét, de nem fogad el évi járadékot a csábítótól, mert ő ember, erős és délczeg és csak kék az ünge. Ember a pásztor, a ki egy héten csak egyszer látja az asszonyát, egyszer öleli melléhez halmos keblét, és hű marad ő is, meg az asszony is. Pedig a fehérnép gyenge nép. Nem a! Csak azért jön az, mert e zombig érő selyem harisnyát hord, azon aranyos csattot. Tessék itt keresni az okot. Felettem az ég, körül a virágos rét. A csősz még mindig ott áll messze. Vájjon min gondolkozik? — Ő boldog, gondjai nem igen vannak, az asszony vacsorát főz, a gyerek felnő a kék ég alatt virágok között. Csend, és derű, meg tisztaság, minek más? — Mindenki él, él, aztán meghal. Az élet komoly, méltóságos és nem komédiákra való. Az egyik házat épít, hogy nyereséggel túladja, a másik a rőföt forgatja, a harmadik vasútra ül, aztán elmegy messze tájakra, hogy ott kidobják az ajtón, mert a gyorsforralókban ez esztendőben nincs szükség újabb szállítmányra, a harmadik beül az országházba, beszél, vagy nem beszél, avagy felcsap a legolcsóbb hivatalba, lesz közbeszóló, s hülye megjegyzéseit kinyomtatják az újságok. Ez volna az élet ? Semmiségek. Az élet méltóságához nem illő állapot. Az ember pinczébe búvik, éjnek jöttén, s al-