Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1946-08-24 / 1. szám

BUDAPEST Sokat utazó ember vagyok. Járom a romba ölt ősztrák városokat, a porráégetett 'német metropolisokat. Tavaly szeptemberben indultam először útnak Budapestről. Bécs—Linz,Salzburg—München—Nürnberg—Frankfurt am Main—Stuttgart stb. romjain ámultam. Elrettenve láttam és átkoztam azt az eszeveszett barbarizmust és hitvány gyávaságot, mely ezredéves gyönyörű városokat pusztulni hagyott. És megértettem a német nép alig képzelhető fásultságát, a szemét, por, piszok és bűz között. Azóta négyszer jártam végig ezeknek a városoknak jó részét és szomorúan láttam, egy esztendő óta ezekben a városokban alig mozdul valami. A nagy német városok szörnyű sebei takaratlanul maradtak. A lelkek fásultsága, meredtsége egy esztendő alatt alig engedett valamit is fel. A fasiszta mételytől megőrjített német nép jó része még mindig „kancsaiul festett egekbe néz“. Alig néhány napja tértem haza újabb németországi körutamról. És mint eddigi utaim során, most is azt kellett látnom, a német városok, a német polgárok még mindig nem találták meg önmagukat. A híres német szervezőképesség mintha városaikkal együtt rombadőlt volna. Imitt-amott kisebb lyukakat takargatnak az országutakon, a híres autóstradákat ittott tenyérnyi nagyságban javítgatják, de a körutaik bent a városokban mocskosak, szennyesek, porosak, piszkosak. A német városok polgárainak legnagyobb része barakokban, pincékben él. Szemmel látható, hogy nemcsak a házak, a műremekek, a gyönyörű középületek, egy ezredév szorgalma sérült irtózatosan meg, hanem ami még több, a német nép lelke. Tavaly május 21-én érkeztem egy teherautó Mauthausenből. Éjjel jöttünk a városi,a. Szörnyű kép fogadott bennünket. A Bécsiút, a Fő utca romokban hevert és a hídjaink, a rettenetesen összetört, cafatokba robbantott hídjaink a Dunában haveriek. Királyutca, Fasor, Lipótváros, Belváros, amerre csak mentem, a legkétségbeejtőbb pusztítások nyomait mutatta. Mikor betegágyamból először indultam útnál, Budapesten körülnézni mint bennszülött budapesti polgár kétségbeesett lélekkel tértem vissza a betegszobába. És azóta történt egy és más. Valami, amit csak olyan ember tud lemérni, aki összehasonlítást tud tenni az osztrák és a német városok és Budapest között. Olyan szemmel látható, anyira érezhető ez a különbség, hogy amellett a legkiábrándultabb, a legcinikusabb lélek sem tud szó nélkül elmenni. Körutainkon, Andrássy-utunkon, főbb utcáinkon majdnem békebeli élet pezseg. Üteme van az életnek Budapesten. A főutcák, melyek egy-egy nagyvárosnak az érhálózata, világosan mutatja azt az élénk vérkeringést, amely ezt a várost táplálja. És augusztus 20-án a második hidat adtuk át a forgalomnak. Szép, igazi, békebeli híd a második hidunk. Házainkat tatarozzák. Néhány parkot is helyreállítottunk. Képtárakat nyitottunk meg. Csecsemőhalandóságunk a békebeli színvonalra került. Élünk, dolgozunk. A pengőinflációnál úgy látszott, hogy menthetetlenül elsüllyedünk a papírpengő óceánjában és íme, máról holnapra, úgyszólván huszonnégy óra alatt megváltozott a közhangulat. Hisznek a forintban, vigyázzák, óvják, védik. A magyar nép nem tud és nem akar letargiába süllyedni. És az élen Budapest halad. Munkában, lelkességben, jókedvben, bizakodásban Budapest az első. Diktálja a tempót a többi városnak. Mutatja a példát, hogy kis eszközökkel mit lehet elérni, ha hisznek. Egy esztendő áll mindössze mögöttünk. Alig hiszem, hogy van Európában még egy főváros, amely vesztett háború után, huszonhat esztendős szörnyű lelki rombolás után, az ország gazdasági struktúrájának olyan nagymértékű átállítása után egy esztendő alatt ennyit tudott volna dolgozni. Az összehasonlítások nyomán, a lelkesség alapján, az ÍRTA.MILLOR SÁNDOR nak a csodálatos vitalitásnak az alapján, amit itt látunk, szemmelláthatóan, kitapinthatóan, saját testünkön, lelkünkön át és átömölve érzünk, nem tudunk mást mondani, mint hiszünk Budapest újjáéledésében. Hiszünk abban, hogy ez az ország és fővárosa, amely eddig romokat takarított, épített és ezzel munkában élén jár a háborúvesztes országoknak, hírnevét is elsőnek fogja helyreállítani. Hiszünk abban, hogy azokat a magyar neveket, amelyek az egész világon undort keltenek, ha kifejtik őket, rövidesen elfelejtik. És „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez s mit Valaki a közelmúltban megkérdezte tőlem, van-e kommunistáknak községpolitikájuk és ha van, mi jellemzi ezt a községpolitikát? Roppant naivnak találtam a kérdést, de végül megértettem a kérdező szempontjait. Sokan azt hiszik, hogy a Magyar Kommunista Párt csak az országos, úgynevezett „nagypolitika“ kérdéseiben érzi otthon magát. Valójában nemcsak a nagypolitika, hanem a hétköznapok apró kérdéseinek megoldását is rendkívül fontosnak tartja a párt. Nézetem szerint a kommunisták községpolitikáját a következő alapelv jellemzi a legjobban: Emelni a közszolgáltatásokat — csökkenteni a közterheket. Más szóval azt jelenti ez, hogy a kommunisták községpolitikai vonalon is küzdelmet folytatnak a fővárosi dolgozók anyagi, szellemi és erkölcsi igényeinek kielégítéséért. Ez a küzdelem egyaránt szem előtt tartja a fizikai és szellemi munkások, kisiparosok és kiskereskedők, köztisztviselők és magántisztviselők — általában az összes dolgozók legközvetlenebb érdekeit. Konkréten: Olcsóbb közüzemi tarifákat akarunk. Jobb (egyre jobb) egészségvédelmet. Modern kórházakat, jól működő anya- és csecsemővédelmet, társadalmi akciókkal is elősegített intézményes szociálpolitikát. Kifogástalan közlekedést. Teljesértékű népoktatást. Az építkezések elősegítését. Mindazokat a szociális alkotásokat, amelyeket egy cikk keretében nem lehet felsorolni. Már most az a kérdés, lehetséges-e a közszolgáltatások emelése a közterhek emelése nélkül? Közszolgáltatások a múltban is voltak. Ezek azonban igen drágák voltak. Sokszor csaknem elviselhetetlen terheket róttak a dolgozókra. A város akkori urai az egyik kezükkel adtak , de a másik kezükkel sokkal többet elvettek. Nézetük szerint a közszolgáltatások emelése csak a közterhek emelése révén vált lehetségessé. Az bizonyos, hogy közterhek nélkül nincsenek közszolgáltatások. A két tényező egymáshoz való viszonya azonban döntő módon függ a helyes vezetéstől. Mit kell a helyes vezetésnek elsősorban szemelőtt tartania? Azt, hogy a közszolgáltatások anyagi alapja (a fedezet) — végeredményben a dolgozók munkájából származik Amíg a dolgozók fillérei átalakulnak különböző közintézményekké — megjárják a bürokrácia útvesztőjét. Ez, mint a szivacs, kellő rendszabályok nélkül jelentős anyagi erőket pusztíthat el. A legelső feladat tehát a bürokrácia kordába szorítása. Mennél gyorsabbá, mennél olcsóbbá és mennél eredményesebbé kell tenni a közigazgatást. Így jutunk el a már unalomig hangoztatott takarékosság elvéhez. Takarékosság nélkül a dolgozók filléreiből tetemes százalék nem materializálódik közszolgáltatásokban, ami más szóval a közszolgál-rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot“. Hisszük, hogy lesznek a magyar demokráciának férfiai, akiknek nevei a világ köztudatában Bocskay, Rákóczi, Kossuth nevei mellé fognak kerülni. Hisszük, hogy a magyar vitalitás, az élniakarás és élni tudás, tudományban, művészetben, sportban a nagy nemzetek közé fog kerülni. Ez a nép megszabadulva béklyóitól, kinyitván a tudomány csarnokait a nagy tömegek előtt, Nobeldíjasokat és olimpikonokat fog adni a világnak. És hisszük, hogy Budapest mint mindenben, ebben is az élen fog járni. Budapest, melyet az elmúlt rezsim fővezére bűnös városnak bélyegzett és csak büntetni tudta, ez a Budapest a szabadságával meg fogja mutatni, hogy nem bűnöse ennek az országnak, hanem ragyogó ékszereltatások csökkenését jelenti. Ha viszont a szükségleteket mégis szeretnék kielégíteni, akkor ez csak a dolgozók újabb megterhelése árán lehetséges. Így jönnek létre az ezerféle községi adók, a legkülönbözőbb illetékek és egyebek. Nyilvánvaló tehát, hogy a következetesen végrehajtott, észszerű takarékosság egyik eszköze a közszolgáltatások emelésének és a közterhek csökkentésének. Ez a magyarázata annak, hogy mi, kommunisták, minden alkalommal szót emelünk a messzemenő takarékosság érdekében. Persze, a kicsinyes zsugoriságot sohasem tévesztjük össze ezzel az „alkotó“ takarékossággal. A takarékosság azonban nem kizárólagos eszköze a terhek csökkentésének és a szolgáltatások emelésének. Vele egyenértékű tényező a racionalizálás. Nemcsak a közüzemek, de a közhivatalok racionalizálása is feladatunk. A termelés olcsóbb módszereinek bevezetése olcsóbbá teheti a villanyáramot, a vizet, a gázt. Csökkentheti a csatornázási díjakat, a szemétfuvarozási díjakat és így tovább. A Beszkárt ügyvitelének racionalizálása leszállíthatja a viteldíjakat, gyorsabbá és kényelmesebbé teheti a forgalmat. A hivatalokban végrehajtott racionalizálás viszont megszámlálhatatlan munkaóra megtakarítását jelentheti mind a hivatalban dolgozók, mind pedig az ügyes-bajos ügyfelek szempontjából. Végeredményben az itt felemlített takarékosság, és édestestvére, a racionalizálás, igen nagy mértékben visz mahat a termelésre is. Ennek emelkedése viszont előfeltétele az általános életszínvonal javulásának. Ilyképpen a közhivatalok és a közüzemek racionalizálása nemcsak emeli a közszolgáltatásokat, azaz csökkenti a közterheket, hanem további hatásában egyik fontos eszköze lesz az újjáépítésnek. A takarékosság és racionalizálás óriási mértékben elősegítheti napjaink legközvetlenebb kérdésének, a stabilizáció végső megszilárdításának ügyét is. E téren minden késedelmeskedés fokozza a nehézségeket, megnyújtja a dolgozók áldozatvállalásának időtartamát Mi nem sajátítjuk ki magunknak a tennivalókat. Szívesen összefogunk az igazi hazafiakkal és jó demokratákkal.. De persze, itt nem elvi nyilatkozatokra, vagy felfújt frázisokra, hanem jól átgondolt, de gyors cselekedetekre van szükség. Ha ezt az utat választjuk, akkor a ma még magas közterhek fokozatosan csökkennek majd és a ma még nagyon hiányos közszolgáltatások mennyiségben és minőségben emelhetők lesznek. Az bizonyos, demokráciánk puszta léte olyan lehetőségeket nyújt, amiről a végleg levitézlett múltban szó sem lehetett ... Közszolgáltatások és közterhek Irta: Földes Mihály Pesten is 2 Café .U la M cssműfil a Kossuth-hídnál Konyhafőnök: Pénzes József Farkas Jenő cigányzenekara Mózes Sándor és Löwy István A Városi Színház e heti szenzációja! Kirándulás az alvilágba Új dán film. Egy detektívregényíró kalandjai Mulatságos! Izgalmas! Dr. Rajk-film. Előadások kezdete: %4, %6, Ц8. Program. A magyar főváros ügyeinek szolgálatára íme itt van az első várospolitikai hetilap, a Fővárosi Napló. A felszabadulás óta nem jelenhetett meg ilyen lap, mert szegénységünkben még a napilapok számára sem volt elegendő papiros. Ez okozta, hogy a napilapok fővárosi rovatvezetői nem szolgálhatták azzal a lelkesedéssel, elmélyedéssel és bensőségesen az újjáépítés munkáját, ahogy szerették volna. A lapok még mindig szűkre szabott terjedelemben jelennek meg, de a fővárosi rovatvezetők — lapunk engedélyesei — módot találnak, hogy ennek a hetilapnak hasábjain írják meg, ami a napilapokból szükségszerűen, éppen a kevés papír miatt, kimarad. Mesterségükön túl, annál nemesebb eszmény serkenti őket munkára: Budapest szeretete. Ez lapunk programmja. Városunknak, ennek a minden magyar városnál többet szenvedett fővárosnak szeretete. Ez sugallja minden gondolatunkat és szavunkat, ennek az érzésnek melegében kívánunk hozzászólani a problémákhoz, megkönnyíteni a hivatalos vezetők munkáját, serkenteni az autonómia tagjait, buzdítani és erősíteni a tisztviselőket és alkalmazottakat és még odaadóbb munkára buzdítani az üzemek vezetőit, hivatalnokait és munkásait. Mindez nemcsak a hivatalos főváros szolgálata, hanem a szeretet a millió ember iránt, akik Budapestet teszik. A főváros ügyeinek figyelemmel kísérésére kiküldött újságírók munkásságukat néhány nappal a pesti oldal ostromának megszűnése után kezdték meg. Ott állottunk, bár még tollunkhoz nem nyúlhattunk, amikor a tettrekész és ezernyi jóakarattal lehetetlennek tetsző helyzet megmentésére vállalkozott Csorba János első látogatását tette meg a központi városházán és nem talált egyetlen ép szobát sem, ahol a polgármesteri hivatalt megnyithatta volna. Vele együtt igyekeztünk romjaiból újraépíteni a város életét és tanúi voltunk szinte hősies küzdelmeinek, amelyet a Nemzeti Bizottsággal együtt végzett a kormány távolléte idején, hogy az alkotmányos rend alapjainak lerakása mellett, megindítsa a háromhónapos ostrom viszontagságaitól megtépázott, rombadöntött város életét, a hivatalokat újraépítse, hitet, bizalmat és életkedvet sugározzon a testi és lelki sebektől vérző emberekbe. Láttuk az emberfeletti küzdelmet, hogy élelmet szerezzen a nyolcszázezer ittrekedt lakosnak, szemtanúi voltunk az ideiglenes törvényhatósági bizottság megszületésének, lelkesedéssel és odaadással szolgáltuk Vas Zoltánt polgármesteri ténykedései közepette, átéreztük lelkes felbuzdulásait, hogy lendületet vigyen az építő munkába, hitet sugározzon a rommá vált munkahelyeiken kétségbeesetten gyülekezett munkásokba és láttuk, amint az ideiglenesség megszüntetésével megszületik a teljesen demokratikus választójog, melynek segítségével létrejöhetett az első, Budapest népének valódi akaratmegnyilvánulásaként, a most is együttlévő törvényhatósági bizottság. Örömmel üdvözöltük, hogyaz autonómia polgármesteri minőségében a város élére Kővágó Józsefet helyezte. Fiatal, munkakész, ezernyi ötlettől gazdag, nagy felkészültségű, széles horizontú férfiút tettek meg Budapest első polgárának, aki nem a jogász hidegségével, hanem a technikus alaposságával és távolbatekintésével látott hozzá a problémák megoldásához. Mindössze egy esztendeje áll az élen és megcselekedte, hogy a világ minden részéről figyelik ennek a városnak életét és igyekszenek lakosai sorsán segíteni. Az ő érdeme, hogy Budapest elszigeteltségéből kiemelkedett. Őt érte elsőnek Budapest minden polgármestere között a megtiszteltetés, hogy meghívták a hatalmas angol világbirodalom fővárosába tanulásra és okulásra. Végigszenvedtük a város vezetőivel az infláció tébolyát és velük készülünk, hogy a jó pénznek bizonyult forint jegyében stabilizálódjon Budapest fővárosnak és népének élete, még ha a mostoha viszonyok szerénységet, szegénységet és lemondást kívánnak is. Mindent végigéltünk és együtt csináltunk. Tudjuk, hogy Budapest boldogulása elé semmiféle , hatalom sem emelhet gátat. Egy milliónál több ember akarja, hogy városa szép, megelégedett és boldog legyen. Mindannyiukat Budapest szeretete fűti és ezért tűzte a Fővárosi Napló is jelszavául Budapest szolgálatában a szerzetet. k írtaml.. . Дшмйьрк. a.