Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-26 / 85. szám
III. évfolyam, 85. szám, Budapest, 1898. szombat, márczius 26. Ara krajczár. IJSAG Mm®» m tv. f. kér, Honvéd-aten «. m. P WÉZEr?) ............................................................................................—-----..........................................................................................................................---------------------------------- Adóemelés: A fővárosi tanács ma nem tartott ünnepet, összeült tanácskozott és nem mondhatnék, hogy valamistenes dologgal foglalkozott volna Mert ha igaz, hogy a nép szava isten szava és ha igaz, hogy a nép előtt nem kedves az adóemelés, akkor még a jó istennek sem telhetett kedve a fővárosi tanács mai munkájában. Azt hiszszük azonban, hogy a tanácsnok uraknak polgármestereikkel együtt sem tellett kedvük az adóemelési okoskodásokban. Böjti hangulat vehetett erőt rajtuk, mikor a pénzügyi bizottság munkálatát elfogadván, az adóemeléshez hozzájárultak. Nézzük csak sorjába a terveiket. Nézzük a szegény ember szempontjából. Három adónemnek a rendezéséről van tulajdonképen szó, amint azadóemelést kíméletesség kedvéért a hivatalokban elnevezni szokták. Elsősorban a követési és csatornázási járulékokhoz keresnek valami másféle intézmény után kiszabható járulékokat. Jól tudja mindenki, hogy ezeket a járulékokat csak névleg fizetik a háziurak ezt bizony ha közvetve is a lakók, fizetik meg. Ilyen fajta adóból mintha már éppen elegendőt élveznénk. Amúgy sem tudjuk, hogy miféle városi intézményt nem fizetnénk még meg? Az iskolát, a kórházat stbit, mind megfizetjük. Talán az utczanemseprésért, vagy azért a néhány zöld foltért, melyet sétatérnek neveznek, akarnak járulékokat szedni. A másik adónak, a községi jövedelmi adónak behozatala a régi községi adó mellett úgy látszik, mintha nem pályázna a szegény ember filléreire. Természete ennek az adónak, hogy a jövedelem minden fajtájának kikutatása mellett történjék a megadóztatás és meghatároztassék az a legkisebb jövedelem, mely a puszta létezéshez szükséges és ez után adókivetés ne történjék. Bárcsak az állam is elvetné az egyenes adók rendszerét és ezt is általános jövedelmi adóval helyettesítené. Enélkül csak annyit érünk el, hogy a rossz pörkölt kávéhoz jó czigóriát keverhetünk, azaz a meglévő rossz alapú községi adó mellett kiegészítésképen igazságosabb alapú jövedelmi adót is fizetünk. Végül a tanács új adónak szánja meg az 5 százalékos iskolaadót. Ha a tandíjat eltöröli, ám hozza be ezt az adót a főváros. De egyetlen adó sem kívánná meg jobban az iskolaadónál, hogy a gazdag emberek hozzájárulása úgy emelkedjék, hogy ennek a szegény emberre való áthárítása ne legyen lehetséges. Ez pedig hiábavaló reményünk lesz mindaddig, míg a bajok legfőbb okozója: az állami adóreform alá nem kerül. A reformra pedig nincs kilátás. De nem is sürgetjük. Sok adóreform meggyőzött már bennünket arról, hogy a végén csak adóemelés lett bizony a nagy hangú újításból. Éppen ezért egyebet sürgetünk mi általánosságban is, de a jelen alkalomból is, a fővárosnak tervezett adóemelésével szemben. A helyes gazdálkodásnak tudvalevőleg kevésbé az a titka, hogy pénzt, pénzt és megint pénzt teremtsünk elő, ha a föld alól is, hanem inkább az, hogy takarékoskodjunk. Addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér, így például, ha sok a kövezési költség, akkor évenként ne tízszer szaggattassuk fel némely utcza kövezetét, hanem, teszem azt csak kilenczszer. Legfeljebb kevesebbet bukdácsolunk majd azokon az utczákon és kevesebb házat építenek a fővárosi kövező mesterek. Mindennap és minden órában minden utalványozásnál és minden árlejtésnél és minden bérbeadásnál és minden munkaátvételnél vaskezekkel éreztesse a főváros a vállalkozókkal és mindazokkal,, akik munkájukért, adópénzzel fizetődnek, hogy a főváros pénze nem a csákiak szalmája. Akkor azután akár sutba vághatnék az adórendezéseket« is. POLITIKA. A képviselőház holnapi ülésének végén Molnár János interpellácziót intéz a belügyminiszterhez a „választói jogosultságok elkobzása” tárgyában. Apponyi Albert gróf már nem vesz részt az appropriáczió részletes vitájában, ma Eberhardra utazott, ahonnan csak az április 11-iki díszülésre tér vissza a fővárosba. A holnapi ülés elején Kossuth Ferencz mintegy egy óra hoszáig szándékozik beszélni, s az ülés hátralevő részét az appropriáció általánosságban való megszavazása után a részletes vita czímén megeredő helyreigazítások és kimagyarázások zöme fogja igénybe venni. A bécsi Reichswehr mai számában a következőket írja e kvótáról: A tárgyalások Magyarország makacs magatartása következtében most sem fognak eredményre vezetni. Leghelyesebb lenne tehát ha a nuncziumokat és renuncziumokat elejtenék és egyszerűen a szóbeli tárgyalásokra szorítkoznának. Talán az lenne legcélszerűbb, ha ott kezdenék el, ahol máskor végezték, mert nagy szükség van a sietésre. Ausztria egyáltalán nem hajlandó a régi terhet még egy évtizeden át viselni. — Ezt a hírt egy héttel ezelőtt irtuk meg Abban, hogy ma a Reichswehr közli, az az érdekes, hogy ez a lap Thun grófé és az ő véleményének ad kifejezést. A néppárt az utóbbi napokban azt kezdte hirdetni, hogy be fogja vinni a templomba a politikát és a szószékről hirdeti a néppárt hlveit. Minden hazafias gondolkokodás felháborodott ezen a közveszélyes tantételen és a Magyar Hírlap az egyházférfiak és politikusok egész sorát kérdezte meg, hogy mit szólnak a néppárt e készülő merényletéhez. Fabinyi Teofil volt igazságügyminiszter, Komlóssy Ferencz kanonok, Szász Károly, Kiss Áron, Antal Gábor püspökök, Horáinszky Nándor, Hock János képviselők, Stieber Vincze, Kimer Károly plébánosok, Kiinger István dr., Bitó Dezső dr. egyetemi tanárok és még sokan nyilatkoztak a kérdésben és mindnyájan egyhangúlag elítélték azt, hogy a néppárt be akarja vonni a pártpolitkát a templomba. A képviselőhöz egy ismert, jó kedélyes tagja, arra a kérdésre, hogy helyes-e, ha a pap politikáról prédikál a templomban, ezt felelte: — Ha mellettem prédikál, akkor helyes, ha ellenem beszél, akkor nem helyes. A közigazgatási bíróság egyik legközelebb hozott határozatával kimondta, hogy a cselédek a törvény világos rendelkezése szerint, föl varrnak mentve az útadó alól, nincs tehát arra törvényes alap, hogy az útadó helyettük a gazdára rovassék. Úgy a törvény (az 1890. I. t. sz.) indokolása, mint országgyűlési tárgyalása, mondja határozatának indokolásában a bíróság, kétségtelenné teszi, hogy a törvény megalkotásának czélja a teherviselés egyenlősítése volt és az, hogy az eddiginél több teher ne essék az adózó polgárokra. Márpedig a cselédek a törvény megalkotása előtt is föl voltak mentve személyüket illetőleg a közmunka alól; önként következik tehát, hogy a törvény a cselédekre nézve föntartotta az útadó alól való mentességet, azt a kedvezményt, amely részükre a törvény megalkotása előtt is biztosítva volt. Tüntetés a fővárosban. — Saját tudósítónktól. — Nagyszabású tüntetést rendeztek ma a fővárosban a kőmives és ácsmunkások. Közel kétezer munkás vett részt a tüntetésben, amelylyel Horváth János dr. ügyvéd és iparhatósági biztos ellen elkeseredésüknek akartak kifejezést adni a tüntetők. Régóta gyűlendő elkeseredés, jó ideje visszafojtott elégedetlenség nyilatkozott meg a mai tüntetésben. A kőműves, kőfaragó és ácsmunkások ipartestületének elnöksége már hosszabb idő óta közgyűlést hitt egybe, amelynek napirendjére a következő két pontot tűzték ki: 1. A békéltető bizottság 24 segédtagjainak a testületbeli segédek közül való megválasztását egy évre. 2 Az 1891: XIV. t.-cz. 38. §-a értelmében a segélypénztárba 260 közgyűlési kiküldött megválasztását egy évre. A gyűlést akkor sem tudni mi okból, elhalasztották. A közgyűlést nemrég ismét egybehívta az elnökség, utolsó órában azonban megint csak nem tartották meg. A munkásokat ez nagyon elkeserítette. Érdekeik megsértését látták ebben az eljárásban, melyet főkép Horváth János dr. iparhatósági biztos mesterkedéseinek tulajdonítottak. Horváth János dr. ma délelőtt 9 órára harmadszor is egybehívta a közgyűlést az új városháza nagytermébe. A munkások elhatározták, hogy ezúttal tömör sorokban vonulnak fel és saját jelöltjeiket fogják diadalra juttatni. Minthogy ma mindenütt dolgoztattak, a munkások 15—20 épületnél beszüntették a munkát, csakhogy a választáson résztvehessenek. Ma reggel a vigutcza 16. szám alatt levő vendéglőben gyülekeztek mintegy kétezren. Innen 9 óra felé tömölt sorokban vonultak az új városházára szavazni. Az épületbe azonban nem eresztették őket be. Egyszerűen kijelentették a nagy tömeg előtt, hogy a közgyűlést elhalasztották. A gyűlést pedig ezúttal azért nem tartották meg, mivel Horváth János dr. felebbezést jelentett be az V. kerületi elöljáróság határozata ellen, amelylyel Besze Antalt, a kőmives betegsegélyző pénztár titkárát küldötte ki a választás ellenőrzésére. A munkások, akiknek javarésze egy napi munkabérét vesztette el azáltal, hogy mára beszüntette a munkát, Bokányi Dezső indítványára Horváth dr. sütő-utczai lakása elé vonult, hogy őt a választás megtartására kérje fel. A sütő-utczában azonban már nagyszámú, lovas és gyalogos rendőrség várt a tüntetőkre, akiket a maga brutális módja szerint kardlappal rövidesen szétkergetett. A munkások egy része azután a magyar utczába vonult, ahol Prohászka Ferencz kerületi elöljáró tartott hozzájuk békéltető, megnyugtató beszédet, mire a tüntetők csendben haza távoztak. A reformátusok és a papi fizetések. — Saját tudósítónktól. — Az evangélikus reformátusok egyetemes konventje ma délelőtt Tisza Kálmán főgondnok és Kun Bertalan püspök elnöklete alatt tartott közgyűlésén foglalkozott a kormány által a csekély javadalmazású lelkészek fizetésének rendezéséről a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslattal. A konvent elfogadta a törvényjavaslat tárgyában február hónap 16-án az ágostai hitvallású evangélikusokkal egyetértőleg kiküldött értekezlet indítványát az alantabb közlött módosítványnyal. Az indítvány igy hangzik: 1. A lelkész jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát a m. kir. kormánynak nem tekinthetjük az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának, annyival inkább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában erre hivatkozás nincs. 2. ezen törvényjavaslat által minden jogos igényünket teljesen kielégítve nem látjuk. 3. Megnyugtató nyilatkozatra hivandó fel a m. kir. kormány, hogy az 1848. év óta az egyházkerületeknek közvetlenül, valamint az utóbbi időben az egyházi közalap kezére juttatni szokott államsegély jövendőben is biztosittassék egyházaink részére. 4. A fentebbiek által önerőnkből .