Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-26 / 85. szám

III. évfolyam, 85. szám, Budapest, 1898. szombat, márczius 26. Ara­­ krajczár. IJSAG Mm®» m tv. f. kér, Honvéd-aten «. m. P WÉZEr?) ......................................................­......................................—-----..........................................................................................................................---------------------------------- Adóemelés: A fővárosi tanács ma nem tar­tott ünnepet, összeült tanácskozott és nem mondhatnék, hogy valam­istenes dologgal foglalkozott volna Mert ha igaz, hogy a nép szava isten szava és ha igaz, hogy a nép előtt nem kedves az adóemelés, akkor még a jó istennek sem tel­hetett kedve a fővárosi tanács mai munkájában. Azt hiszszük azonban, hogy a tanácsnok uraknak polgár­­mestereikkel együtt sem tellett ked­vük az adóemelési okoskodásokban. Böjti hangulat vehetett erőt rajtuk, mikor a pénzügyi bizottság munká­latát elfogadván, az adóemeléshez hozzájárultak. Nézzük csak sorjába a terveiket. Nézzük a szegény ember szempont­jából. Három adónemnek a rendezéséről­ van tulajdonképen szó, amint az­­adóemelést kím­életesség kedvéért a hivatalokban elnevezni szokták. Első­sorban a követési és csa­tornázási járulékokhoz keresnek valami másféle intézmény után kiszabható járulékokat. Jól tudja mindenki, hogy ezeket a járuléko­kat csak névleg fizetik a háziurak ezt bizony ha közvetve is a lakók, fizetik meg. Ilyen fajta adóból mintha már éppen elegendőt élvez­nénk. Amúgy sem tudjuk, hogy miféle városi intézményt nem fizet­nénk még meg? Az iskolát, a kór­házat stbit, mind megfizetjük. Talán az utczanemseprésért, vagy azért a néhány zöld foltért, melyet séta­térnek neveznek, akarnak járulé­kokat szedni. A másik adónak, a községi jöve­delmi adónak behozatala a régi községi adó mellett úgy látszik, mintha nem pályázna a szegény ember filléreire. Természete ennek az adónak, hogy a jövedelem min­den fajtájának kikutatása mellett történjék a megadóztatás és meg­­határoztassék az a legkisebb jöve­delem, mely a puszta létezéshez szükséges és ez után adókivetés ne történjék. Bárcsak az állam is el­vetné az egyenes adók rendszerét és ezt is általános jövedelmi adó­val helyettesítené. Enélkül csak annyit érünk el, hogy a rossz pör­költ kávéhoz jó czigóriát keverhe­tünk, azaz a meglévő rossz alapú községi adó mellett kiegészítéské­­pen igazságosabb alapú jövedelmi adót is fizetünk. Végül a tanács új adónak szánja meg az 5 százalékos iskolaadót. Ha a tandíjat eltöröli, ám hozza be ezt az adót a főváros. De egyetlen adó sem kívánná meg jobban az iskolaadónál, hogy a gazdag e­mberek hozzájárulása úgy emelkedjék, hogy ennek a szegény emberre való át­hárítása ne legyen lehetséges. Ez pedig hiábavaló reményünk lesz mindaddig, míg a bajok legfőbb okozója: az állami adó­reform alá nem kerül. A reformra pedig nincs kilátás. De nem is sürgetjük. Sok adóreform meggyőzött már bennünket arról, hogy a végén csak adóemelés lett bizony a nagy hangú újításból. Éppen ezért egyebet sürgetünk mi általánosságban is, de a jelen alka­lomból is, a fővárosnak tervezett adóemelésével szemben. A helyes gazdálkodásnak tudva­levőleg kevésbé az a titka, hogy pénzt, pénzt és megint pénzt te­remtsünk elő, ha a föld alól is, hanem inkább az, hogy takarékoskod­junk. Addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér, így például, ha sok a kövezési költség, akkor évenként ne tízszer szaggattassuk fel némely utcza kövezetét, hanem, teszem azt csak kilenczszer. Legfeljebb keve­sebbet bukdácsolunk majd azokon az utczákon és kevesebb házat épí­tenek a fővárosi kövező mes­terek. Mindennap és minden órában minden utalványozásnál és minden árlejtésnél és minden bérbeadás­nál és minden munkaátvételnél vaskezekkel éreztesse a főváros a vállalkozókkal és mindazokkal,, akik munkájukért, adópénzzel fize­tődnek, hogy a főváros pénze nem a csákiak szalmája. Akkor azután akár sutba vághatnék az adóren­dezéseket« is. POLITIKA. A képviselőház holnapi ülésének végén Molnár János interpellácziót intéz a belügyminiszterhez a „választói jogosultságok elkobzása” tárgyában. Apponyi Albert gróf már nem vesz részt az appropriáczió részletes vitájá­ban, ma Eberhardra utazott, ahonnan csak az április 11-iki díszülésre tér vissza a fővárosba. A holnapi ülés elején Kossuth Ferencz mintegy egy ó­ra hoszáig szándékozik beszélni, s az ülés hátralevő részét az appropriác­ió általánosságban való megszavazása után a részletes vita czímén megeredő helyre­igazítások és kimagyarázások zöme fogja igénybe venni. A bécsi Reichswehr mai számában a következőket írja e kvótáról: A tár­gyalások Magyarország makacs magatar­tása következtében most sem fognak eredményre vezetni. Leghelyesebb lenne tehát ha a nuncziumokat és renuncziu­­mokat elejtenék és egyszerűen a szóbeli tárgyalásokra szorítkoznának. Talán az lenne legc­élszerűbb, ha ott kezde­nék el, ahol máskor végezték, mert nagy szükség van a sietésre. Ausztria egy­általán nem hajlandó a régi terhet még egy évtizeden át viselni. — Ezt a hírt egy héttel ezelőtt irtuk meg Abban, hogy ma a Reichswehr közli, az az érdekes, hogy ez a lap Thun grófé és az ő véleményének ad kife­jezést. A néppárt az utóbbi napokban azt kezdte hirdetni, hogy be fogja vinni a templomba a politikát és a szószékről hirdeti a néppárt hlveit. Minden hazafias gondolko­­kodás felháborodott ezen a közveszélyes tantételen és a Magyar Hírlap az egyház­férfiak és politikusok egész sorát kérdezte meg, hogy mit szólnak a néppárt e készülő merényletéhez. Fabinyi Teofil volt igazság­ügyminiszter, Komlóssy Ferencz kanonok, Szász Károly, Kiss Áron, Antal Gábor püspökök, Horáinszky Nándor, Hock János képviselők, Stieber Vincze, Kimer Károly plébánosok, Kiinger István dr., Bitó Dezső dr. egyetemi tanárok és még sokan nyilatkoztak a kérdésben és mind­­nyájan egyhangúlag elítélték azt, hogy a néppárt be akarja vonni a pártpolitkát a templomba. A képviselőhöz egy ismert, jó kedélyes tagja, arra a kérdésre, hogy helyes-e, ha a pap politikáról prédikál a templomban, ezt felelte: — Ha mellettem prédikál, akkor helyes, ha ellenem beszél, akkor nem helyes. A közigazgatási bíróság­ egyik legköze­lebb hozott határozatával kimondta, hogy a cselédek a törvény világos rendelkezése szerint, föl varrnak mentve az útadó alól, nincs tehát arra törvényes alap, hogy az útadó helyettük a gazdára rovassék. Úgy a törvény (az 1890. I. t. sz.) indoko­lása, mint országgyűlési tárgyalása, mondja határozatának indokolásában a bíróság, kétségtelenné teszi, hogy a törvény meg­alkotásának czélja a teherviselés egyenlő­sítése volt és az, hogy az eddiginél több teher ne essék az adózó polgárokra. Már­pedig a cselédek a törvény megalkotása előtt is föl voltak mentve személyüket il­letőleg a közmunka alól; önként követke­zik tehát, hogy a törvény a cselédekre nézve föntartotta az útadó alól való men­tességet, azt a kedvezményt, amely ré­szükre a törvény megalkotása előtt is biz­tosítva volt. Tüntetés a fővárosban. — Saját tudósítónktól. — Nagyszabású tüntetést rendeztek ma a fővárosban a kőmives és ácsmunká­sok. Közel kétezer munkás vett részt a tüntetésben, amelylyel Horváth János dr. ügyvéd és iparhatósági biztos ellen elkeseredésüknek akartak kifejezést adni a tüntetők. Régóta gyűlendő elkeseredés, jó ideje visszafojtott elégedetlenség nyilatkozott meg a mai tüntetésben. A kőműves, kőfaragó és ácsmunkások ipartestületének elnöksége már hosszabb idő óta közgyűlést hitt egybe, amelynek napirendjére a következő két pontot tűzték ki: 1. A békéltető bizottság 24 segédtagjainak a testületbeli segédek közül való megválasztását egy évre. 2 Az 1891: XIV. t.-cz. 38. §-a értelmében a segélypénztárba 260 közgyűlési kikül­dött megválasztását egy évre. A gyűlést akkor sem tudni mi okból, elhalasztották. A közgyűlést nemrég ismét egybehívta az elnökség, utolsó órában azonban megint csak nem tar­tották meg. A munkásokat ez nagyon elkeserí­tette. Érdekeik megsértését látták ebben az eljárásban, melyet főkép Horváth János dr. iparhatósági biztos mesterke­déseinek tulajdonítottak. Horváth János dr. ma délelőtt 9 órára harmadszor is egybehívta a köz­gyűlést az új városháza nagytermébe. A munkások elhatározták, hogy ezút­­tal tömör sorokban vonulnak fel és saját jelöltjeiket fogják diadalra juttatni. Minthogy ma mindenütt dolgoztattak, a munkások 15—20 épületnél beszün­tették a munkát, csakhogy a választá­son résztvehessenek. Ma reggel a vig­­utcza 16. szám alatt levő vendéglőben gyülekeztek mintegy kétezren. Innen 9 óra felé tömölt sorokban vonultak az új városházára szavazni. Az épületbe azonban nem eresztették őket be. Egyszerűen kijelentették a nagy tömeg előtt, hogy a közgyűlést elhalasz­tották. A gyűlést pedig ezúttal azért nem tartották meg, mivel Horváth János dr. felebbezést jelentett be az V. kerületi elöljáróság határozata ellen, amelylyel Besze Antalt, a kőmives betegsegélyző pénztár titkárát küldötte ki a választás ellenőrzésére. A munkások, akiknek javarésze egy napi munkabérét vesztette el azáltal, hogy mára beszüntette a munkát, Bokányi Dezső indítványára Horváth dr. sütő-utczai lakása elé vonult, hogy őt a választás megtartására kérje fel. A sütő-utczában azonban már nagy­számú, lovas és gyalogos rendőrség várt a tüntetőkre, akiket a maga brutális módja szerint kardlappal rövidesen szét­kergetett. A munkások egy része azután a magyar­ utczába vonult, ahol Pro­­hászka Ferencz kerületi elöljáró tartott hozzájuk békéltető, megnyugtató beszé­det, mire a tüntetők csendben haza távoztak. A reformátusok és a papi fizetések. — Saját tudósítónktól. — Az evangélikus reformátusok egyetemes konventje ma délelőtt Tisza Kálmán fő­­gondnok és Kun Bertalan püspök elnöklete alatt tartott közgyűlésén foglalkozott a kor­mány által a csekély javadalmazású lelké­szek fizetésének rendezéséről a képviselő­házhoz benyújtott törvényjavaslattal. A konvent elfogadta a törvényjavaslat tárgyá­ban február hónap 16-án az ágostai hit­vallású evangélikusokkal egyetértőleg ki­­küldött értekezlet indítványát az alantabb közlött módosítványnyal. Az indítvány igy hangzik: 1. A lelkész­ jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát a m. kir. kor­mánynak nem tekinthetjük az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának, annyival in­kább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában erre hivatkozás nincs. 2. ezen törvényjavaslat által minden jogos igényünket teljesen kielégítve nem látjuk. 3. Megnyugtató nyilatkozatra hivandó fel a m. kir. kormány, hogy az 1848. év óta az egyházkerületeknek közvet­lenül, valamint az utóbbi időben az egy­házi közalap kezére juttatni szokott államsegély jövendőben is biztosittassék egyházaink részére. 4. A fentebbiek által önerőnkből .

Next