Friss Ujság, 1912. március (17. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-01 / 52. szám
XVII. évfolyam, 52. szám, Budapest, rf2. márczius 1. Péntek Ara 2 AH., vasár- és fianepnap 4 Ah. ^ PQ L.| J|^A | NAPIL.AP. V Megjelenik MtfQ kivételével^ mindennap- Dúl az obstrukció! Szabadságkérések és házszabályvita. Álljon elő az az ember, akinekvalami haszna vagy kára vanabból, hogy a képviselő urak szabadságkérelmeit együttesen intézi igen a Ház, avagy külön-külön. Alimon elő az az ember, akinek életét E. legkevésbbé is befolyásolja,hogy az ilyen kérelmeket felülvizsgálják-e avagy egyszerűen elintézik. Ilyen ember nincs egyetlen egy sem és a magyar képviseelőház immár második napja foglalkozik ezzel a kérdéssel és óriási vitát, nagy botrányokat csap a körül. A magyar nép józan esze várjon mit szól ehhez, minek minősíti ezt? Itt ezernyi kérdés nyugtalanítja, zaklatja az országot. Ezernyi baj nehezedik a népre. Ezernyi a tennivaló és e tennivalók között elsősorban az általános választói jog. És a képviselő uraknak nincs másra gondjuk, mint arra, hogy miként tette fel az elnök a szabadságkéréseket illető kérdéseket és mint intézik el ezeket. Mennyibe is kerül a képviselő- Biáz egy napja? Sok-sok ezer koronába. És ez a sok ezer korona elenyésző csekélység ahhoz a rengeteg kárhoz képest, amit a kép■ viselőháznak ez a tétlensége okoz a népnek, az országnak. És mindezzel nem törődnek az obstruáló urak. Ezt a parlamentet csakugyan fel kell hogy váltsa egy másik, egy igazi népparlament. Már csak azért is a legfőbb ideje, hogy az, általános választójog bekövetkezzék. Egy parlament, amelyet a milliók érzése és életnézete tart fenn, egy percig sem tarthatná magát úgy, hogy egyszer és min- denkorra végét ne vesse az ilyen időlopásnak. Legfőbb ideje volna... valamint legfőbb ideje volna sok másnak, egyébnek. De nem lehet. Nem engedi az obstrukció. A szabadságkérő levelek fölött való név szerinti szavazás. Ezen tarthatatlan állapoton akar változtatni Návay Lajos, a képviselőház elnöke. Nagy buzgalommal, erős akarattal, szónoki képességgel igyekszik a Ház tanácskozását beleterelni a munkálkodás medrébe. Mindenki, aki az ország sorsát szívén viseli, azt kívánja neki, hogy vajha ez minél hamarább, minél tökéletesebben sikerülne neki. Kívánja, reméli... Ez a magyar parlamentarizmus. Jókívánságok, reménységek az egyedüli biztosítékai annak, hogy a képviselőház, amelyet munka és dolog céljából állított össze az ország, csakugyan dolgozni fog-e. Minthogy pedig a jókívánság és remény igen gyenge biztosíték, a magyar képviselőház nem dolgozik, hanem obstruá. A magyar parlamentarizmusnak ezt a régi nyavalyáját, azt a lehetőséget, hogy egy elenyésző kisebbség lehetetlenné tehesse a túlnyomó többség munkáját, meg kell szüntetni Tovább ez így nem tarthat. A parlamentet munkaképessé kell tenni, mert az ország már nem soká bírja türelemmel. * A képviselőház mai eseményeiről a következő tudósításunk szól: Botrányba fulladt a képviselőház mai tanácskozási ideje is. Justkék technikája megakasztotta ma is, hogy a képviselőház a véderő javaslatokról tárgyalhasson. Nehezen indult az ülés, úgy tizenegyedfél órakor. A jobboldali, a szélsőbaloldali padsorok is megteltek, csak a Kossuth-párti mezőny üres. Minden szem az elnökre irányul, aki jelenti, hogy a tegnapi szabadságkérők kérésüket visszavonták azzal a megokolással, hogy az elnök házszabályellenesen járt el. Nem csinál esetet a dologból, de ezt az egyoldalú megállapítást visszautasítja. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Jelenti azután, hogy Kun Béla, Bosnyák Géza, Valentsik Ferenc, Sümegi Vilmos és Veszprémi István március 1-től 16-ig szabadságot kérnek. (Nagy zaj jobbról.) Kozma Andor: Megadjuk! Már meg van adva. (Folytonos nagy zaj.) Eitner Zsigmond kéri az elnököt, hogy egyenként tegye fel a kéréseket szavazásra. A bomba. Kenedi Géza kelt fel szólásra a jobboldalról. Az ellenzék meglepetten figyel reá. Kenedi kifejti, hogy miután a képviselőház az országnak nem név szerinti szava-,zásokkal (Viharos taps jobbról), hanem munkával tartozik, semmi szükség arra, hogy a szavazások egyenként történjenek s ezért azt indítványozza, mondja ki a Ház, hogy mind az öt képviselőnek megadja a kért távozási engedelmet. (Nagy taps a jobboldalon. Ellentmondás balról) Polónyi Géza a leghatározottabban szembeszáll Kenedi indítványával. A házszabály az egyszerre szavazást nem ismer. Az egyik képviselőnek esetleg meg akarják adni a szabadságot, a másiknak nem. (Nagy derültség.) Egy ülésszakban a házszabályt a kormánytöbbség érdekében egyszer igy, egyszer amúgy magyarázni nem lehet. A többség csinálhat november 18-ika helyett február 29-ikét, de az ellenzéket megfélemlíteni nem fogja. (Zajos tetszés a baloldalon.) Batthyány Tivadar gróf szintén ilyen szellemben nyilatkozik. Mit mond az elnök? Návay Lajos elnök kijelenti, hogy nem fogadja el ugyan Kenedi megokolását, de magát az indítványt, mint szabályszerűt, kénytelen szavazás alá bocsájtani. Több egybetartozó kérdésijén való együttes szavazásra már számos példa van és épp a koalíciós országgyűlés idejéből, a saját maga elnökléséből idéz példát, midőn törvényjavaslatok több szakaszát is együttes szavazással intézték el. A házszabályokban sínes semmiféle rendelkezés, mely ezt kizárná. Kenedi indítványát tehát szavazásra fogja bocsájtani. (Zajos helyeslés jobbról.) Végnélküli vita. Hosszú vita indul most, amelyben részt vett Barabás Béla, Polónyi Dezső, Bakonyi Samu és Egry Béla. Polónyi Dezső ezenfelül ku uuumum LEVÉL A HARCTÉRRE. Nehéz a sora a sezgény olasz katonának most Afrikában. Elszakítva mindenkitől, akit szeret, örökös fáradalmak és aggodalmak között él Tripoliszban, ahová a nagy urak kapzsi politikája vitte le. Nagy megkönnyebbülés neki, ha levelet írhat haza, levelet, amelyben sok üdvözletet küld és sok aprópénzt kér. nmwmmr