Friss Ujság, 1918. május (23. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

1918. május 1. f­r­i­s­s u­j­s­á­g re­ne népfelkelőt a szökés bűntettében és golyó általi halálbüntetésre ítélte. A halálos ítéletet Lukachich báró hon­védkerületi parancsnok megerősítette és egyben elrendelte, hogy az ítéletet a 30. honvédgyalogezred ez idő szerinti székhelyén, Kecskeméten, az ezred le­génysége előtt, a Kecskemétre való ér­kezés után két órán belül végre kell hajtani. Kecskemétre küldték meghalni­. Az elítéltet bilincsekbe verve tegnap délután két órakor erős fedezet mellett vitték ki a nyugati pályaudvarhoz, a­hol a két óra negyven perckor induló gyorsvonaton egy külön fülkét tartot­tak fenn számára. Az ítélet végrehaj­tása céljából ugyanezzel a vonattal uta­zott Kecskemétre Adamovits István dr. százados­ hadbíró, Esze Ferenc dr. főhadnagy-ügyész és Vadász Béla dr. önkéntes­ jegyzőkönyvvezető. Ugyancsak elutazott a kivégzéshez az elítéltnek védője, Osvarth Ferenc dr. főhadnagy, aki egyébként távirati uton kegyelmi felségfolyamodványt terjesztett elő. Kevéssel öt óra előtt érkezett a gyorsvonat Kecskemétre és az elítéltet a városon keresztül gyalog kísérte a megerősített fegyveres őrség a hon­védlaktanya fogházába. A végrehajtás­ra kiküldött bizottság nyomban jelent­kezett Buday Elemér alezredes, pót­­zászlóalj-parancsnoknál, aki már elő­zetesen intézkedett, hogy az egész ez­red legénysége a Rudolf huszárlakta­nya udvarán lévő tágas lovaglótéren századonként gyülekezzék. Umhoffer Ferenc népfölkelőt a honvédlaktanya börtönébe zárták, ahol felkereste őt Nagy Imre tábori lelkész és meggyón­tatta. A halál négyszöge közepén. Ezalatt a honvédlaktanya előtt Stefán István százados parancsnoksága alatt megalakult a végrehajtási négyszög, a­mely előtt és mögötte egy-egy század legénység fegyveresen sorakozott. A gyónás után a lelkész mellett kivezet­te a törzsfoglár az elitéltet a börtönből és a végrehajtási négyszög közepén helyezte el. A parancsnokló százados vezényszavára mélységes csöndben megindult a szomorú menet a honvéd­­laktanyából a Rudolf huszárlaktanyába. A körülbelül egy kilométernyi utat az elitélt meglehetősen határozott lépé­sekkel és szótlanul tette meg. Mereven maga elé bámult és látszólag nyugodt­­nak mutatkozott. A Rudolf-laktanya udvarára lépve, Stefán százados jelen­tést tett Buday alezredesnek, aki az előírt szabályok szerint az ítélet vég­rehajtásához kiadta a parancsokat. Előállott Esze Ferenc dr. főhadnagy­­ügyész és a budapesti honvédhadosz­tály rögtönítélő bíróságának halálos íté­letét harsány hangon felolvasta az el­ítélt előtt Az Ítélet szerint Umhoffer Ferenc huszonnégy éves, római katoli­kus vallású földmíves bűnös a katonai büntetőtörvénykönyv 183. szakaszába ütköző és a 198. szakasz szerint minő­sülő első szökés bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy 1918 március hónap 99-én Kecskeméten csapattesté­től megszökött és április 12-én a bu­dapesti katonai rendőrség fogta el, ez­ért golyó általi halálra ítélték. Az utolsó búcsú. Az ítélet kihirdetése után Stefán százados lépett a halálraítélt elé és megkérdezte tőle, hogy van-e valami utolsó kívánsága. Az elitélt erre a fe­jéhez kapott és keservesen sírni kez­dett. Amikor a százados megismételte a kérdést, az elitélt nagy jajveszékelés közepette rimánkodni kezdett, hogy ne lőjjék főbe, ezután mindig jól fogja magát viselni. Kínos másodpercek teltek el, amikor Umhoffer Ferenc azt a kívánságát ad­ta elő, hogy engedjék meg neki, hogy földjeivel pár szót válthasson. Ezt a kívánságát teljesítették és előhívták Schalter József népfölkelőt. Amikor az elitélt­e gyerekkori pajtása eléje ért, Umhoffer újra keserves zokogásba tört ki és hangos sírás közepette annyit mondott barátjának, hogy a szülei nem fogják túlélni ezt a szerencsétlen­séget és­ momdta meg az apjának, meg az anyjának, hogy az utolsó gondolata náluk van és boldog, jó életet kíván nekik, kérje meg, hogy bocsássanak meg neki. Ez a bucsúzás alig tartott egy percig, amikor a százados közbelépett és azt kérdezte az elítélttől, vájjon akarja-e, hogy a szemeit ez a régi barátja kös­se be. E kérdésre azonban csak hangos sírással válaszolt az elitélt. Előlépett a törzsfoglár és egy kis papírzsacskóból egy fehér kendőt vett elő és ezzel be­kötötte Umhoffernek mind a két sze­mét. Umhoffer feltolta a kötést és egész testében remegve, összetett ke­zekkel fordult a parancsnokló száza­doshoz és keserves sírás közepette úgy kérte: — Alázatosan kérem a százados urat, szívesen szolgálok tovább, legyen szives, ne lőj­jenek fejbe. A parancsnokló százados felszólította az elítéltet, akinek a szemét újra be­kötötték, hogy térdepeljen le. Erre Umhoffer egész testében elvágódott. Felemelték és a vesztőhelyen lévő fal­hoz támasztották, mire a delikvens új­ra oldalvást elbukott. Ezenközben foly­vást hangosan sírt és jajveszékelt. Az alezredes felhívta a századost, hogy vezényeljen. Ez magasra emelte kihúzott kardját, mire a végrehajtási négyszögből előlépett négy katona és közvetlen közelébe álltak a földön fet­­rengő elítéltnek. A százados lesuhintott a kardjával és ebben a pillanatban eldördült a négy lövés. .A fegyverek dörejét sik­ csend vál­totta fel. Pillanat alatt megszűnt az elitélt jajgatása. Két golyó a fejébe, kettő pedig a mellébe fúródott. Erre újra előlépett másik négy katona, a­kik szintén négy lövést adtak le. Hu­­zella dr. ezredorvos erre megállapította a bekövetkezett halált. Az oszlopokba felállított legénység elé lépett Nagy Imre tábori lelkész és rövid beszédet intézett a katonákhoz. Beszéde végén felhívta az ezredet, hogy a megbünhő­­dött bűnösért imádkozzanak vele. A pap a holttest mellé térdelt és csende­sen elmondott egy Miatyánkot és Üd­­vözlégyet. Ezután Buday Elemér alezredes pa­rancsot adott a legénység elvonulására. A legénység elvonulása után a holttes­­tét egy szürke fakoporsóba helyezték és még a tegnapi napon el is temették. Lány semmiesetre se fogadhat el. Csu­pán az általános, egyenlő választójog­ról lehet szó észszerű korlátok között! ígéretet tettünk és az ígéretet be kell váltani. És uraira vegyék csak fi­gye­­­lembe, hogy valamennyi modern ál­lamban e célok irányában halad a p­­­­litikai és társadalmi élet és hogy az egyenlő választójognak céljait a modern államok nagy csoportjában már elér­ték, sőt igen sok államban az önök elé terjesztett törvényjavaslatot messze fe­lülmúlóan. Ha megtagadják azt, amit ma meg­adhatunk, esetleg rövid idő múlva a népéletnek súlyos megrázkódása mel­lett, melynek veszélyét még nem tud­juk teljesen átlátni, kikényszerítik tő­lünk. Akarják-e kezüket nyújtani oly megegyezésre, amely súlyos rázkódá­sok elkerülése felé vezet, amely ben­nünket a jövőben súlyos rakodástól megóv, vagy magukra vállalják-e e súlyos rázkódások előintézkedésének felelősségét elutasító magatartásuk­kal. A vitát holnap folytatjuk. A porosz választójog Berlin, április 30. A képviselőház ma zsúfolt teremben és nagy hallgatóság jelenlétében kezdte meg a választójog reformjának má­­­sodik olvasását Az első felszólaló Spee gróf centrum­párti képviselő volt, aki azt indítvá­nyozta, hogy a képviselőház vegye le a napirendről a választójog reformját és halaszsza el a békekötés utáni idő­re. Az indítványozó kijelentette, hogy meg van győződve róla, hogy elfoga­dását megváltásnak tekintetnék a fron­ton. Friedberg dr., az államminisztérium alelnöke kijelentette, hogy az indítvány elfogadása a legnagyobb mértékben érintené a nép belső békéjét A kor­­mány nem vállalhatná el ezért a fele­lősséget s az indítvány elfogadására a legerősebb alkotmányos konzekvenciák­­kal felelnek. (Viharos tetszés a balol­dalon.) A centrumpárt, a hiradópártiak, a szociáldemokraták és a nemzeti sza­badelvűek az indítvány ellen foglaltak állást. Hoffmann szociáldemokrata kép­viselő kijelentette, hogy a javaslat el­fogadása esetén felszólítaná a fronton levő katonákat, hogy hagyják abba a harcot. Ez a kijelentés nagy vihart tá­masztott a jobboldalon. Árulói Haza­áruló! kiabálták a szónok felé. Izgalmas vita után Spee indítványát 333 szavazattal 80 ellenében elvetették. Fizulán a javaslat három alapvető jelentőségű pontját tárgyalták. Sterl­­ling gróf miniszterelnök azt a remé­nyét fejezte ki, hogy a nagy vélemény­­különbségekb­on t­án meg lehet ogad­­­ni. Plutokratásas vál­asztójefol­y kor­ Nyílt­ tér. Raktárnokot keresünk. Komoly munkaerő, aki szám­lázáshoz is ért. Lehetőleg keresztény. Ajánlatokat fényképpel és fizetési igény megjelölésével .Részvénytársaság 10* jeligére Blockner L hirdetési irodájába Budapest, IV., Semmelweis­ u. -t kérünk. Az árdrágítók A háborúban minden drága, csak az emberi élet olcsó. Ebbe bele kell nyu­godni, mert hiszen természetes, hogy a pénzérték csökkenésével növekedett az áru értéke. Maguk a maximális árak is kétszer-háromszor olyan na­gyok, mint voltak békében, ami ellen józan gondolkozású ember nem is til­­takozhatik. Miként az afrikai csatatéren az üt­közet után megjelennek a hiénák, úgy nálunk is feltűntek ezek az emberbőr­be bújt fenevadak a háborúban, csak­hogy nem a halottakat marcangolják, hanem az élőket zúzzák meg. Már va­lóságos fogalom lett a nevük: árdrá­gítók. Eleinte még csak aféle szelídí­tett bestiák voltak; megelégedtek az­zal, hogy egy font húst kiharaphattak az emberek testéből. Étvágyuk azon­ban egyre nőtt s most már szöröstöl­­dőröstől felfalják az áldozataikat, a­kiket — és ez a sors legkeserűbb gúny­­ja — ,,fogyasztóknak"­ neveznek. Sze­gény fogyasztók, akiket az árdrágítók apránként elfogyasztanak. Kezdetben csak a pecsenyeszagra idegyülekezett galíciaiak foglalkoztak árdrágítással s amikor még nem volt sem rekvirálás, sem maximálás, ha­lomra gyűjtöttek piszkos ghetebeli hó­napos szobákban mindenféle árut, élelmiszert és közszükségleti cikket, csokoládétól kezdve a kocsikenerésig, hogy azután hónapokkal később me­sés nyereséggel túladjanak rajta a közvetítők láncolatán keresztül. Ezt a förtelmes üzérkedést csak későn kezd­ték üldözni és ezért, akárcsak valami keleti járvány, megmételyezte az el­addig tisztességes kereskedői kar jó­részét is. Amire a kormány a fontos élelmi­szerek és egyéb áruk maximálásával és rekvirálásával előállott, már­ beteg volt a fél ország az árdrágítás nyavalyá­jától. A legfájdalmasabb tünet az, hogy a megfertőzöttek közt találhatók föl­­desurak és kisgazdák is, akik mint derék magyar emberek azelőtt a bűnös üzérkedésnek még a gondolatától is távol állottak. Bizony gyászos módon elzüllött az erkölcs a háborúban s minden drákói szigorúsággal sem lehet hamarosan or­vosolni a bajokat. N­a egy milliomos hentest be is csuknak a toloncházba a közönség tapsai közben, azért a még szabadlábon lévő ezernyi árdrágító tv- 3 ujjára is játék­a gérWM töestg/kerp. . Az árak úgy szállnak fölfelé, mint a léghajó. A legradikálisabb törvények gépfegyvertüzével kellene fölrobbanta­ni ezeket a ballonokat és kormányo­saikkal a hadi regula alapján statáriá­­lis úton kellene eljárni. Aki ma maximális áron akar vásá­rolni cukrot, zsírt, petróleumot, cipőt, kinevetik. Lám, Oroszországban az úgynevezett maximalisták győzelmes forradalmat tudtak csinálni Nálunk is össze kellene fogniok mindazoknak, a­kik hívei a maximális áraknak, tehát az igazi fogyasztó közönségnek és har­cot kellene hirdetni az árdrágítók el­len, nem gyilkoló fegyverrel, hanem azzal, hogy minden egyes ilyen árdrá­gítót, akár kicsit, akár nagyot, a ható­ság kezére szolgáltatnak. Az egész or­szágban, minden városban, a város minden utcájában és minden faluban résen kellene lenni, akkor egyetlen ár­drágító sem kerülné el a leleplezést Inkább tízezer árdrágító pusztuljon el, semmint egyetlen fogyasztó. Hírek mindenfelől Lapunk legközelebbi száma pén­teken hajnalban a rendes időben jelenik meg. — A munkásság ünnepe. Május el­sején a főváros területén levő vala­mennyi iparüzemben szünetel a munka. Délelőtt az egyes szakszervezetek sa­ját helyiségeikben tartanak májusi ün­nepélyeket, délután pedig a Városli­getben gyűlések lesznek, amelyeknek napirendje: május elsejének megün­neplése. A gyűléseket a Hungária­­kertben, a Zöld vadásznál, Trieszti nőnél és a Kolegorszky-kioszkban tart­ják meg s a szociáldemokrata párt első szónokai fogják méltatni az idei május jelentőségét és a választójogi harcban való végső kitartásra buzdít­ják a munkásságot. A villamosok for­galma nem szünetel. A nyomdai munkásság ünnepe kö­vetkezetében lapunk csütörtöki száma elmarad. — Uj helyettes államtitkár. A király Serényi Béla gróf földmivelésügyi minisz­ter előterjesztésére nagyrákói és kelemen­falvi Rakovszky György dr. államtitkári címmel és jelleggel felruházott miniszteri tanácsost helyettes államtitkárrá nevez­te ki. — Bárczy István és Kövess Henráim — főrendiházi tagok. A király a főren­diház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi törvény alapján a magyar mi­nisztertanács előterjesztésére Kövesházai Kövess Hermann báró belső titkos taná­csos, tábornagyot és Bárczy István dr. Budapest székesfőváros főpolgármesterét élethossziglan a főrendiház tagjaivá kine­vezte. — Sebess Dénest képviselővé vá­lasztották. Debrecenből jelentik: A debreceni harmadik választókerületben, a­mely Láng Lajos halálával megüresedett, ma folyt le a képviselőválasztás. Két jelölt volt: Sebess Dénes igazságügyi államtitkár és Nyíri­ Ernő dr. ügyvéd. Mindjárt kez­detben nyilvánvaló volt, hogy a Sebess­­párt fog győzni, Nyiry dr. tehát vissza­lépett a választástól. A­ választási elnök ekkor Sebess Dénes drt egyhangúlag meg­választott képviselőnek jelentette ki. — Magyar baka templomfosztogatá­sa Ausztriában. Szabó Gábor detektív tegnap a Teleki-téren elfogta Bukovszki András katonaszökevényt, aki templomi kelyheket és feszületeket akart eladni. de­ a tört rugalmassá teszi, a ráncokat kisimítja és elpalástolja. MattBfl­ttt kaphatót

Next