Friss Ujság, 1918. november (23. évfolyam, 256-276. szám)

1918-11-01 / 256. szám

XXI. évfolyam 256. szám 8 etc&sMV.­­2 Bu­dapest, 1918. november 1. Péntek POLITIKAI NAPILAP______________________— X________f^.v^r ___ jK ^ SZSS£^f^lvQ^^ ELŐFIZETÉSI ÁRA: BpP§fs H3 fflgpsgj jjjjja V. Honvéd-utcza IO. az. Helyben, házhoz hordva, vidéken postai K§ jsBS JHg 3­**. fp »§ 98 ' SIL ■■ jEgga HkhB Sserk. telefon __ _ 137—#*» neétköldésfM egy hónapra-----K 3.—- SS&Ej föl WCk g&| DM Wj, Kfi W „ — _ 843. Negyedétre ~E_ _ -^-^8.-. * jKjSgg* jgjj gg jjj ffil B| Bjaujdn** ______________S8­ M. '—B iiwd­ UllvHIl - Győzött a nép forradalma Vér nélkül diadalmaskodott a nép Károlyi Mihály gróf miniszterelnök A Magyar Nemzeti Tanács kiáltványai Garami, Kunfi, Jászi miniszterek Tisza István grófot agyonlőtték is felszabadult néphez­­ Statárium a rablókra és fosztogatókra A’ magyar nép óriási győzelmet aratott Becsüljük meg a szabad­ságot, amelyet ez a győzelem eredményezett Minden becsületes em­ber feladata, hogy ezt megóvja. Gazember az, aki e szent órákat bün­tette­ megbec­stelení­l. A katonai parancsnokság a nagy cél, a népsza­badság érdekében minden körülmények között fentartja a rendet és el­határozta, hogy akit rabláson, fosztogatáson ér, a helyszínen nyom­ban rögtön bíróságilag agyonlöveti. Szabadok vagyunk. Magyarok, győzött a forradalom, Szabadok vagyunk. Teli tüdővel kiáltsuk ezt bele a nagyvilágba, hadd hallja meg min­denki idebent és odakint. Hadd tudja meg idebent minden egyes magyar, hogy a történelem­nek e nagy napján a nép lerázta magáról a nemzeti és osztályelnyo­más bilincseit. Szabadok, emberek vagyunk. Megszabadultunk azoktól a nyűgöktől, amelyekben a szolgaság porkolábjai évszázadokon keresztül tartottak bennünket. Ettől a mai naptól kezdve a ma­gunk magyar életét éljük. Nem kell szemünk előtt tartanunk idegen akaratot, nem kell meghunyászkod­nunk vérünkből, zsírunkból élős­ködő idegen érdekek előtt. A magyar haza megszűnt az az elvont fogalom lenni, amely mögé hol az osztrák, hol a német, hol a császári hatalom érdekeit bujtat­ták, hanem élő valóság lett, amely csakugyan szerető anyja lesz min­den fiának, mert jogot és kenyeret ad nekik. A mai napon a megvalósulás út­jára léptek azok az eszmék, ame­lyekért epedve, lankadatlanul küz­döttek legjobbjaink. Első­sorban béke lesz. Aztán joga lesz minden egyes fedhetetlen magyar állam­polgárnak. Nem lesz kicsinyes szem­pont, nem lesz alantas érdek, amely szűkkeblűségből és önzésből min­denféle ürügy alatt igyekszik meg­rostálni azoknak a számát, akiknek beleszólásuk legyen az ország és a maguk sorsának intézésébe. És kenyere lesz minden magyar­nak. Az új rendnek a népjog tör­vénybe iktatása után első­sorban a következő feladata lesz, hogy földet juttasson minden földművelésből élő magyarnak. A mai nagy napon bilincseinkkel együtt széjjeltört az országra nehezedő nagybirtokrend­szer is. A tízezer holdak nem egy­­egy gróf, vagy herceg, vagy -.ao, vagy bankár úri kedvteléseit, ha­nem a magyar családok tízezreit fogja táplálni. A szabadság jogot és kenyeret hoz a népnek. Minden egyesnek, aki azt akarja, hogy ő és vele együtt min­den magyar ezt elérje, mindenek fölött való kötelessége, hogy meg­óvja, megbecsülje és semmiképen meg ne kockáztassa e kincsek hozó­ját, a szabadságot . Félő gonddal viseljétek a gondját neki, mert hi­szen a tiétek, tőle függ minden, az, hogy már nem fognak mint barmo­kat idegen érdekek vágóhídjára ci­pelni, az, hogy nem lesztek jogta­lan páriák, az, hogy az éhség nem kerget többé világgá. A szabadságot pedig csak úgy óvjuk meg, ha semmiféle garázdál­kodással meg nem kockáztatjuk. A forradalom legszebb erkölcsi bizo­nyítványa, hogy az sehol sem in­gatta meg az élet- és vagyon­bizton­­ságot, így maradjon ez végesvégig: senki se mondhassa, hogy a népnek szolgaság kell, mert a szabadság zabolátlanná teszi. És­ senki se mondhassa azt sem, hogy a népnek szolgaság kell, mert különben nem dolgozik. Minden egyes, akármi a becsületes foglalko­zása, akár földműves, akár munkás, akár katona, akár iparos, akár ke­reskedő, foglalja el helyét, és foly­tassa rendes munkáját. A termelés­nek egy órára sem­ szabad megsza­kadnia, mert ez ad erőt ennek az új rendnek, amely új, boldog világot hoz reánk. Aki a rendet a saját pél­dájával és a termelést a saját mun­kájával szolgálja, az minden bás­tyánál jobban védi a szabadságot. A magyarság megszenvedett, meg­dolgozott a szabadságért, most pe­dig tartsuk meg, hogy hasznát ve­­hessük neki. Magyarok, mint sza­bad nép fogjátok élni napjaitokat, mint szabad nép néztek a külvilág szemébe, És mihelyst kijut a hite ! Ha toll le tudná írni mindazt, amit láttunk és érzünk ... Forradalom. Valóra vált négyszáz esztendős álom. Határainkon az el­lenség, az ország a négy és fél esz­tendős háború pusztításait szenvedi és mégis tágul a tüdő, ragyog a szem, valami ismeretlen, hatalmas szárnya­lás ragadja magával a lelket: Így kel­lett ennek jönnie! Aki aludni tudott ez éjszakán, puskaropogás ébreszti álmából. Va­cogva ugrik ki az ágyból, kuporogva húzódik meg az ablak mellett s lenéz. Odalent fehér virággal díszített kato­nák, fehér virágos nők és polgárok masíroznak. Kiáltják: éljen a forrada­lom, éljen a béke! Nő, árad, mint a tenger hullámzása zajlik la­­tömeg, ám az arcok derűsek, a szemek ra­gyognak. Nincs itt semmi baj, nem kell félni, amilyen diadalmas, olyan vértelen a budapesti forradalom. Nyárspolgári bízvást kimehetsz az ut­cára, vegyülj a tömeg közé és éltesd a szabadságot. Lövöldözés minden­felé. Dörrennek szilaj összevisszaság­ban a Manlicherek százai, ám a lövés nyomán nem száll borzalom. Jókedvű, felrózsázott katonák puffogtatnak a le­vegőbe, hogy tudják­­ meg az ég mada­rai, a szürke felhőtábor is, hogy ide­­lent, ezen a bús magyar földön végre kiütött a szabadság. Kocsik, zárszekerek, autók robognak végig az utcákon, katonák ülnek, áll­nak rajtuk, kezükben magyar lobogó, vagy Mannlicher, sűrűn üdvlövésez­­nek, éltetik a forradalmat, a békét, nem ritkán a köztársaságok A rozet­­ták helyett fehér virág a sapkákon. A temetők ünnepe elmaradt az idén, a silókra szánt fehér rózsák felrepültek a sapkákra, a gomblyukakba, női kala­pokra,­­­ogy ezúttal ne sirok, hanem az emberiség nagy és szent békéjét­ hirdessék. Merre a szem ellát, mindenütt virág és csak fehér virág, mert a fehér a béke színe. És igy tart ez napvirradattól délig. Fegyverdurrogtatás, üdvrivalgás, zász­lós és virágos katonák szilaj kocsiká­zása. Sok kocsin tiszt is ül, kivont karddal, amivel a Kossuth-nótához veri a taktust. Mert a Kossuth-nótát éneklik a katonák. Száll, száll a régi dal 1818. óta nem volt igen időszerű. Olyan volt ez a forradalom, mint az örömünnep. A­­érparancsnoksági telefon és posta elfoglalása Várkonyi tábornok megadta magát. A tegnap éjszaka eseményei eldönt­­ötték a forradalom biztos győzelmét. Miután a 32-esek menetszázada bevo­nult a Nemzeti Tanácshoz, a hozzájuk csatlakozott katonákkal és matrózok­kal elfoglalta a térparancsnokságot, a főpostát, a telefonközpontot, beszün­tették a telefonösszeköttetéseket, majd megadásra szólította fel Várkonyi tá­bornokot és vezérkarát. Várkonyi megadta magát. Várkonyit az Astoriá­ba vitték, amikor csendőrség érkezett a térparancsnokság felszabadítására. A tüntetők háromszoros sortűzzel fo­gadták. Iszonyatos lövöldözés támadt. Talán négyszáz lövést adtak le és köz­ben számos sebesülés történt. Közvet­lenül ezután az Astoria előtt hangzott el egy hatalmas sortüz. A katonák, a­kik a főpostát és a telefonközpontot kezükbe venni indultak, egy csend­őrökkel és bosnyák katonákkal megra­kott autót pillantottak meg a Károly­­ut sarkán s azt hitték, hogy a csend­őröket ellenük vezényelték ki. Eldör­dült a sortüz, amelynek azonban csak három kgjjnya sebesültje volt. A csend­őrök rögtön megadták magukat. A legszebb nap eseményei annak, hogy megszüntetek idegent zsarnokság akaratnélküli eszközei lenni, hogy az európai szabad né­pek családjának tagjává léptetek elő, minden más nemzet testvérül fogad és békejobbot nyújt bélitek, örvendjünk a szabadságnak és védjük meg minden ellenségével szemben. Azokkal szemben, akik el­lenében kiküzdöttük és azokkal szemben, fiak vissza akarnak­ vete­tkd. És az ellenségek közül ez az utóbbi, az anarkia a veszedelmeseb­bik. Ne engedjük, hogy ez felülkere­kedjék és rombadöntse, amit olyan nehezen értünk el. Mert e romokból csak új, még nehezebb reakció és elnyomás kelne ki. Az Emberek, tartsuk meg a szabad­ságot Éljen a szabadság! 77 pendepség megszállása Diesz Károly az új főkapitány. Tegnap éjszaka megjelentek a rend­őrségen Körmyey fogalmazó és Kormos detektív és átvették Sándor László fő­kapitánytól a vezetést. Sándor László kijelentette, hogy miután tudja, hogy a közrend és a biztonság fentartása, ma a legfontosabb, a Nemzeti Tanács­hoz, mint az általa is elismert hatalom­nak határozataihoz fogja tartani ma­gát. A tanács kirendelt egy szakasz katonát is, de ezeket a rendőrségről, mint fölöslegeseket, elküldték. Hajnali három órakor a még ott tartózkodó ka­tonáknak­ tudomására jutott, h­ogy har­minc csendőr jött a főkapitányságra.

Next