Friss Ujság, 1919. március (24. évfolyam, 52-76. szám)

1919-03-01 / 52. szám

»­2 FRISS ÚJSÁG , Jus 1. ellenére még mindig katonáskodott. Epen ezért nem tartotta főbenjáró bűnnek, hogy Miskolcon a két pol­gárőrtől megszökött. Arra a vádra, hogy ellopta volna a polgárőrök pén­zét, azt mondotta, hogy a két polgár­őr nem is lakott vele egy szállóban Miskolcon, de egyébként is semmi pénzük sem volt, hanem ő fizette ré­szükre a szobát és a vacsorát. Bizo­nyosnak tartja, hogy itt valami fél­reértésről van szó, hiszen a kémke­désnek éppen az ellenkezője igaz, mert ő a katonai hatóságoknak több fontos jelentést küldött a csehekről. Malonyay Istvánt őrizetbe vették addig, míg Miskolcról és Sátoralja­újhelyről a jelentések beérkeznek, érintkeznek egymással. Ehez az in­dítványhoz hozzájárultak az olaszok és a franciák is. Ez idő szerint szű­­kebb bizottság foglalkozik ennek a földsávnak pontos megállapításával, aminek megtörténte után a magyar kormányt értesíteni fogják a semle­ges zóna felállításáról. Elbocsátott kommunisták Nánási György az őrizetbe vett kommu­nista vezér előtt, miután kihallgatását be­fejezték, ma délelőtt kihirdették az elő­zetes letartóztatásról szóló végzést- Ki­hallgatásának újabb részleteiről a rendőr­ség nem ad felvilágosítást, mert az a nyomozás érdekeivel ellenkeznek. Letar­tóztatták Nánásin kívül Palocsid István lakatost és Englaender Fülöp szobafestőt is. A vizsgálóbírók ma egész nap folytat­ták a kommunisták kihallgatását­ Miután hatvanöt letartóztatott kommunistáról van szó, a kihallgatások még a holnapi napot is igénybe fogják venni.­­A vizsgáló­­bíró elrendelte Sugár Tivadar egyetemi hallgatónak szabadlábra helyezését, mert beigazolást nyert, hogy csak egy pár hé­tig volt tagja a kommunista pártnak. Az agitációkban részt nem vett és február 3-án le is lépett a pártból■ A szabadlábra­­helyezéshez az államügyészség is hozzájá­rult Sugár Tivadar ma délelőtt 10 óra­kor el is hagyta a gyüjtőfogházat- A fog­ház nagyon megviselte és régi tudóbata ismét kiújult. Valósziű._, hogy a holnapi nap folyamán 35bis BrubatPSluahely*1» "■ ’es». Zipa Zsigmondit, a jartaon* ckan lap segédszerkesztőjét ,na­pzelőtt za­­be - onbocsá­jtották­ ?Magyarorszá­g Borsa a párisi konfer­e­m előtt a románok csúfos kudarca a magyar kérdésben. Hágából táviratoztak. A románok a párisi békekonferencián a magyar kérdésben csúfos kudarcot vallottak. Az összes semleges ujságirók tudósí­tásai meseeveznek abban, hogy a békekonferencia ama határozatát, a­mely szerint Magyarország és Romá­nia között semleges zóna teremten­dő, a román kormány akarata elle­nére hozta meg. A Románia idényei­nek megvizsgálásával foglalkozó al­bizottság kiküldése óta a románok mindenképpen bizonyítgatni próbál­ják, hogy az Erdélyben megállapított demarkációs vonal a románokra néz­ve kedvezőtlen. A románok azt kö­­vetelik, hogy a demarkációs vonalat tö­lik ki jelentékenyen nyugati irány­ban, mert csak így lehetséges a meg­szállott területen a rend fentartásáról gondoskodniok. Ez idő szerint még több vármegye, amelyekben romá­nok laknak, a magyarok kezében van A magyarok viszont igyekeznek­­a ro­mán lakosságot meggyőzni arról, miosz, most jobb a dolguk, minthogy ha román uralom alatt élnének. Hi­vatkozással arra, hogy e mögött bol­­seviki tendenciák rejtőznek, követel­ték a románok a demarkációs vonal­­ nyugati irányban való kitolását is, sőt helyenként 100 kilométerrel. Az albizottság a románoknak ezt az­­ oldalát kereken visszautasította. Nehogy azonban ürügy adassák a magyarok elleni további vádakra, angol-amerikai részről azt az indít­ványt terjesztették elő, hogy állapít­sanak meg egy, az egész határ men­tén v­égig vonuló, de meglehetősen, k­elet­ív demarkációs vonalat, ame­lyen francia csapatok tartanak fenn 8 rendez­ést, hogy a magyar és a­­uiár-katonaság 15§szeresfel sósa,te Jugoszlávia mozgósít Olaszország ellen Bécs, február 28. Parisból jelentik: Miután Olaszor­szág végleg elutasította azt a jugo­szláv követelést, hogy Wilsont kér­­jék fel a döntésre Olaszország és Jugoszlávia viszályában, a jugoszlá­­vok a párisi konferencia elé terjesz­tették azt a követelésüket, hogy az Isonzo folyó legyen a két ország ha­tára és éppen most érkezett olaszor­szági hír szerint egyidejűleg elren­delték az általános mozgósítást. Páris, február 28. (Szikratávirat.) Olaszország és Jugoszlávia viszályának háborús ár­nyéka elsötétíti Európa békéjének egét. A békeértekezletnek teljesen tu­datában vannak azok a borzasztó következmények, amelyekkel e két nép ellenségeskedése járna, amit kü­lönösen kiélesített most az olasz ka­tonai missziónak Laibachból történt kiűzetése és az, hogy az olaszok a teljes fegyverszüneti frontot elzár­ták. Az olaszoknak ez az intézkedé­se aligha alkalmas arra, hogy a tor­zsalkodást megszüntesse, mert mind­két oldalról készen állnak a hadsere­gek és csak egy szikrára van szük­ség, hogy a legvéresebb összeütkö­zés következzék be. Jugoszlávia és Olaszország ellen­ségeskedése a dalmát partvidék sor­­sáról folyó vitákból keletkezett ame­lyeket az ellentétes táborok a leg­élesebb viszálylyá szítottak. A béke­értekezleten arra gondolnak, hogy szükség esetén gazdasági bojkottal hűtik le a két nemzetet. A világ most meggyőződik a népszövetség első fontos kérdésében kifejtett tevékeny­ségének eredményéről. Formálisan is lemond Péter szerb király. Belgrád, február 28. A szerb államtanács első ülésén felolvassák a súlyosan beteg Péter király kéziratát, amelyben formáli­san bejelenti a trónról való lemon­dását Nem merik leszerelni a szerb had­sereget Félnek a bolsevik­ forradalomtól. Belgrád, február 28. Rasic Mihalko tábornok, szerb had­ügyminiszter kijelentette, hogy nem vállal felelősséget a szerb hadsereg azonnali leszereléséért A háború hét esztendeje alatt bolseviki szel­lem kapott lábra a hadseregben. Ez a szellem a leszereléskor bizonyára elterjed majd a nép között is és for­radalomra vezethetne, amelyet had­sereg nélkül nem lehetne letörni. Készülődés a választásokra Tanácskozás külpolitikánk új Irányá­ról, i­tt A pártok erősen készülnek a vá­l­­asztásokral A kormányzó pártok i­s e­yüttesen fogják megbeszélni, hogy m­iként lehetne* előkészíteni a közös­­osztási ták­rca tervet Ezenfelül­­■os együttműködésre készülnek a kormányzó polgári pártok, a kisgaz­dák, a Károlyi-párt és a radikálisok, akik szintén együttműködnek e pár­tokkal, bár azzal nem egyesülnek. A szociáldemokraták — hír sze­rint — minden párttal szemben fel­veszik a harcot, így a Károlyi-párttal és a radikálisokkal, bár ahol kisebb­ségben vannak, e pártokat fogják tá­mogatni. Készülődnek a keresztény szocialisták és Lovászyék is. A Lo­vászy-párt a lajstromos választások ellen van. A Lovászy-párt és a Ká­rolyi-párt közt tárgyalások folynak s nem lehetetlen, hogy a Lovászy­­párt radikális elemei belépnek a Ká­rolyi-pártba. Kunfi beszámolt berni tapasztalatai­ról. Ma délben Károlyi Mihály köztár­sasági elnöknél nagyfontosságú érte­kezlet volt, amelyen részt vettek Be­­rinkey miniszterelnök, Harrer követ, a külügyminisztérium vezetője, Kunfi közoktatásügyi miniszter és Csáky Imre külügyi osztályfőnök. A tanács­kozáson azzal a részletes jelentéssel foglalkoztak, amelyet Kunfi Zsig­­mond tett berni tapasztalatairól. Ér­tesülésünk szerint szó volt ennek a jelentésnek tárgyalása során javasla­tokról Magyarország külpolitikájának új irányait és ezzel kapcsolatosan a kormány legsürgősebb intézkedéseit illetőleg. A minisztertanács elhatározta a volt miniszterek felelősségre vonását. A mai minisztertanács Juhász- Nagy Sándor igazságügyminiszter előterjesztésére 3 néptörvényjavas­latot tárgyalt le és fogadott el . Az első néptörvény a háborúval kapcsolatban felelős személyek elleni eljárás előkészítéséről, a második a hivatali sikkasztással vádolt minisz­terek elleni eljárásnak rendes bírói útra való tereléséről, a harmadik, a bírói státusrendezésről szól. Mind­h­ár­om törvényjavaslat a hivatalos lap legközelebbi számában fog megjelen­ni. Ezután a választási eljárásra vo­natkozó­­kérdésekkel foglalkoztak. ---,---------1—nn——|—nr -ij-inirra n­uu u A köztársaság katonája megválasztja a tisztjeit. Korszakos újítás a hadseregben. A katonatanács kormánybiztossá­ga néhány nappal ezelőtt felhívást in­tézett a fővárosi laktanyákban elhe­lyezett katonákhoz. Ebben felszólít­ja a köztársaság katonáit, hogy ezen­túl maga válassza meg a tisztjeit. Az érdekes és rendkívül nagy jelentősé­gű okirat így szól: Valamennyi csapattest végrehajtó­bizottságához! A Katonatanács végrehajtó-bizott­sága egyhangú határozattal megálla­pította, hogy a mai kiélezett politikai helyzetben sürgős szükség a hadse­­reg egységének biztosítása. Éppen ezért felhívja valamennyi csapattest végrehajtó-bizottságát, hogy­­ sürgő­sen hívják össze a csapat bizalmifér­­fi-testületét és a bizalmiférfi-testület­­tel közösen döntsék el, hogy mely tisztek alkalmasak a szakasz-, szá­zad- és a zászlóaljparancsnoki tiszt­ségre. A bizalmiférfi testület dönté­sét foglalják írásba és a csapattest végrehajtó­ bizottsága útján terjesz­­szék a Katonatanácshoz. A Katona­­tanács feladata lesz, hogy a bizal­­miférfi-testületektől ilymódon meg­választott tisztikart a hadügyminisz­ter jóváhagyása elé bocsássa. A bi­­zalmiférfi-testületek határozatai egy­ben kérjék a meg nem választott, te­hát felesleges tisztek haladéktalan szabadságolását. Ennek a tisztító fo­lyamatnak 48 órán belül végre kell hajtódnia. Budapest, 1919. február 22-én. Pogány József, a Katonatanács elnöke. A katonatanács elnöke, dr. Pogány József, az eseménnyel kapcsolatban a következőket jelentette ki: — Bizonyos, hogy csak azokat a tiszteket fogják a köztársaság kato­nái kiválogatni és az ezredben való további megmaradásra ajánlani, akik eddig is kom­oly, munkát végeztek. a kik nem amerikáztak, nem szabotál­­ták a forradalmi kaszárnyát, akik nem próbálkoztak suttyomban rord­­lista agitációval, akiknek a múltját nem mocskolja be semmi. Ily módon az újjászervezett­ hadsereg végre megszabadul a tisztikarnak haszna­vehetetlen, renyhe, reakciós és kono­kul konzervatív elemeitől. A forra­dalmi hadsereg legénysége az ily­módon megtisztított és megváloga­tott tisztikarral az élén, teljesen egy­séges fegyveres erőt fog alkotni és fokozottabb buzgalommal fogja kö­telességeit teljesíteni. A kiválogatás legfontosabb hatásá­nak azt tartom, hogy végleg meg­szilárdítja és megdönthetetlenné te­szi azt a modern, bizalmiférfi-rend­­szeren alapuló fegyelmet, amely egyetlen erőssége a köztársasági hadseregnek. A választást Budapesten a katona­­tanács fogja foganatosítani, a vidé­ken pedig miniszteri biztosok, akiket erre az útra kiküldenek. A megvá­lasztottak névsorát a hadügyminisz­ter elé terjesztik jóváhagyás végett. Pogány József ez ügyben este még a következő nyilatkozatot tette: — A hadseregnek ez idő szerint nyolcezer tisztje van. A valóságos szükséglet azonban csak háromezer. A tisztek túl nagy száma igen meg­nehezítette a csapatok szolgálatának lelkiismeretes és szorgalmas lebo­nyolítását. Épen ezért a hadügymi­niszter elrendelte, hogy a csapattes­teknél nem szabad több tisztnek len­ni, mint a­mennyire létszám szerint ott szükség van. Miután pedig a had­ügyminiszternek az az álláspontja, hogy az egység és fegyelmezettség fundamentuma az, ha a katonák és tisztek egymással szemben bizalom­mal vannak, ezért a katonatanácsok kormánybiztossága útján felhívta a csapattestek bizalmiférfi-testületeit, hogy ők maguk jelöljék ki, kiket tar­tanak az ezred állományában lévő tisztek közül legalkalmasabbnak a megmaradásra, kik a legbuzgóbbak és legmodernebbek. Az így kijelölt tisztek közül azután a hadügyminisz­ter nevezi ki a különböző parancs­nokokat. Hock János nem fogadta el a váci püspökséget Az történt, amire nem volt eddig példa a magyar politika történeté­ben: egy pap politikusnak felkínál­ták a váci püspökséget és ő azt visz­­szautasította. Egyszerű lelkész és képviselő akarok lenni mondta a pap s visszadobta a nagyjövedelmű nagy állást. Igaz, hogy ez a pap­­? Hock­ János volt. Károlyi Mihály, a köztársaság el­nöke tegnap kihallgatáson fogadta Hock Jánost, a Nemzeti Tanács­­el­nökét és felajánlotta neki a gróf Csáky Károly halálával megürese­dett váci püspökséget. Hock János megköszönte az elnök bizalmát és a nagy megtiszteltetést, amelyet szá­mára a püspöki méltóság jelentene, kijelentette azonban — még gondol­kozási időt sem kérve — hogy nem fogadja el, mert minden ambíciója ki­merült abban a közéleti munkában, amelyet évtizedek óta folytat és a­melynek koronája és betetőzése volt a forradalmi eseményekben lévő sze­repe és az, hogy a Nemzeti Tanács elnöke lehet. Ő tovább akarja szol­gálni az ország és a Károlyi-párt ügyét és minden erejével részt óhajt venni a közeljövő politikai küzdel­meiben, amelynek célja megerősíteni a felszabadult Magyarországot és biztosítani a forradalom vívmányait. A köztársasági elnök meghajolt Hock János érvelése előtt. A Károlyi-párt­ban Hock János elhatározása, mely­­lyel kitért a papi méltóság elfogadá­sa elől, élénk rokonszenvvel találko­zott. felelős szerkesztő: H Alt ÁH ÜN­y S­T. Kiadó tulajdonos: 8»z«i «itriapiluada rész»e nytarziA^

Next