Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)

1919-11-19 / 158. szám

2 zeli őrszobából nyolc rendőr jött a detektívek segítségére, akiknek sike­rült a három betörőt elfogni. Három revolvert, kilenc tőrt és hat kést ta­láltak náluk, azonkívül mind a há­romnak volt Bécsbe szóló hamis út­levele. A főkapitányságon beismer­ték, hogy a Meistertől rablott pén­zen megvették Kispesten a Kisfa­­ludy­ utca 92. számú házat, melyben azután Kovalcsik felesége gazdálko­dott, ők pedig nagy mulatságokat rendeztek. A házban harmincezer korona ér­tékű ékszert, huszonnégyezer koro­na készpénzt, parókákat, álszokálo­­kat, fekete szemüvegeket találtak. A beismerésben lévő három rablót Kovalcsik feleségével együtt letar­tóztatta a rendőrség, emelkedett ezután szólásra. Öröm­mel ünnepli ezt a három héttel előre megjósolt napot. A győzelem első lépésénél tartunk — úgymond — Nem örülnek azonban egyformán ennek a napnak. Nemcsak idebenn az országban, hanem a külföldön is gyanakvóan nézik, mit akar a ma­gyar fővezér és a miniszterelnök? Legyenek bizalommal hozzánk, az eredmények majd megmutatják a mi igazunkat. Hiú remény, hogy a főve­zér között és közöttem valami ellen­tét fog fölmerülni. Tudom, hogy az ántánt nem jó szemmel néz rám — mondotta többek között — s én meg is állapodtam minisztertársaimmal, hogy ha a románok visszavonulnak a demarkációs vonal mögé, négy hétre hajlandó vagyok visszavonul­ni. (Heves tiltakozás.) Lehet kabinet átalakításról szó, ha az ántánt ezt kívánja, de egy dologról, és pedig arról, hogy a kormány a nemzeti irányzattól hajszálnyira is eltérjen, soha. Szívesen látja a szocialista és a liberális minisztereket a kabinet­ben, hogy ne mondhassa senki, erőszakkal befolyásoltuk a választá­sokat. A miniszterelnök után Pekár Gyu­la a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozott Horthy egyéni kiválóságairól. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a kormány tagjai a Himnusz hangjai mellett eltávoztak, hogy az ántant megbízottjánál tartandó érte­kezleten részt vegyenek. Az ülést Slachta Margit felszóla­lása fejezte be, aki a nyílt vasúti pályán vagyonokban sínylődő erdé­lyi menekültekre hívta föl a közön­ség figyelmét. Horthy fővezér a keresztény nők gyűlésén. Budapest keresztény női Horthy fővezér tiszteletére ma ünnepélyes gyűlést tartottak, amelyen részt vett Csernoch János bíbornok-hercegprí­­más, Horthy Miklós fővezér és ne­je, Nemes Antal püspök, Friedrich István és neje, Pekár Gyula és Hal­­ler István miniszter stb. A Rákóczi-induló egyes tételei m mellett vonult be a terembe Horthy Mikdós, akit a tömegek percekig ün­nepeltek. Farkas Edit alapítványi hölgy, az ülés elnöknője üdvözölte magasröptű beszédben a fővezért, a­mire Horthy így válaszolt: — Most, — mondotta — amikor arról van szó, hogy az ország egy választási küzdelembe megy bele, a­mely a jövendő ezeréves Magyaror­szágot akarja megalapozni, intem önöket, hogy korrupció­mentes Ma­gyarország alapjait rakjuk le. Kor­rupt állam sohasem lehet életképes, korrupciónak és protekciónak örök időkre el kell tűnnie. Hazafi csak sellemes, önzetlen ember lehet. Aki bűnösen él önmagának, az hazájának is ellensége. Ne essünk megint abba a bűnbe, amely ezer éven át ron­totta meg ezt a hazát. A turáni átok ez, amely ránk örökös széthúzást hozott. Ez a nép ezerféle jelszóval agyon van agitálva és érzi minden­ki, hogy ebből ki kell jutni. Ne gon­dolják ezért, hogy megtisztelő lel­kesedésüket magamra veszem, ter­mészetes, hogy kitör most a népből végre a becsületes, egyenes, önzet­len útra térés reménye fölötti öröm. Ezekben a rettenetes időkben min­denki az ég felé néz és onnan remé­li, hogy manna fog hullani. Nagyon nehéz időknek megyünk elébe, me­lyekből sohasem fogunk tudni kilá­­bolni, ha csüggedünk. Itt össze kell tartanunk, egymást kell erősítenünk és segítenünk, hogy ezeken a nehéz időkön minél könnyebben átjussunk. Szent meggyőződésem azonban, hogy rövid időn belül mi leszünk itt a leghatalmasabb faj. — Különösen a hölgyekre most óriási feladat háramlik. A magyar asszonyok azok, akik az új generá­ciót nevelni fogják. Azt az új gene­rációt, amelyet önök vannak hivat­va elsősorban nevelni, meg kell ta­nítani mindenekelőtt hazaszeretetre, másodszor pedig vallásosakká kell őket nevelni. Keresztény morál nél­kül, pusztán ideálokkal élni lehetet­len. Azok, akiknek más ideáljuk nincs, mint — bocsánat a kifejezés­ért — a gyomruk, ezek az emberek átokká súlyosodtak. Most még csak azt kérem, tartsanak ki továbbra is emellett az egyenes, becsületes, ha­zafias, keresztény irány mellett és akkor vállvetve fogunk haladni ezen az egyenes után a legjobb bajtársi egyetértésben. (Hosszas éljenzés és taps.) Ezután Papp Mariska szavalta el -Állj meg Horthy Miklós** című szép költeményét. A fővezér ünneplése Fricsay Richárd karmester Horthy­­indulójának előadásával fejeződött be. S­riedrich István miniszterelnök FRISS U ri s X­X? 1919. november 19. A kormány Huszár miniszterelnökségét kívánja A nemzeti demokraták és szociáldemokraták ellenzik. A nemzeti­ párt és kisgazda­párt elfogadja. Döntés még nincsen. A politikai válság ügyében a pár­tok keddi közös konferenciájának kellett volna a döntést meghozni. A hétfői értekezlet után úgy látszott, hogy Apponyi miniszterelnökségével végre meglesz a megegyezés. Mára azonban ismét fordulat állott be, — oly bonyodalmak támadtak, melyek — ha nem is hiúsítják meg a meg­egyezést, mindenesetre jelentősen megnehezítik és újra kitolják. A hétfői konferencia résztvevői, s köztük a szociáldemokraták­ megbí­zottja is, határozottan kijelentették, hogy Apponyiban látják a legalkal­masabb személyt a válság megoldá­sára. Friedrich István miniszterel­nök is, amint értesült a konferencia eredményéről, közölte, hogy hajlan­dó lemondani. A miniszterek hétfőn este, a közös konferencia után, Fried­rich István lakásán megbeszélést tar­tottak, melyen elhatározták, hogy ti kormány engedni fog az antant kö­vetelésének. Friedrich előbb kijelen­tette, hogy a kabinetben semmi kö­rülmények között sem marad benni, — végre azonban engedett a rábe­szélésnek, azt mondotta, hogy haj­landó resszort-tárcát vállalni a kon­centrációs kormányban, az esetben, ha az elnök személyének kijelölését ronzzák a keresztény blokkra. A miniszterelnök felvetette Huszár Károly nevét, — s mindjárt az éj­szakába nyúló megbeszélésen meg­állapodtak a miniszterek abban, hogy Friedrich István és Huszár Károly tárcát cserélnek. Ezek szerint Huszár lenne a miniszterelnök, míg Friedrich a kultuszminiszter és­­ a miniszterelnök helyettese. Ezzel a kész megállapodással ült össze kedden délután négy órakor a minisztertanács. Friedrich István miniszterelnök hosszabb beszéddel nyitotta meg az ülést. Minthogy az a fontos feltétel, melyhez távozását kötötte — t. i. a románok kivonulása — részben már megtörtént sőt a románok rövide­sen a Tiszántúl is visszavonulnak a megjelölt demarkációs vonalra,­­ eleget tesz az antant kívánságának és hajlandó lemondani, és kész a pártokkal való megegyezés alapján alakítandó kabinetben tárcát vállal­ni. Az új kormány elnökéül Huszár Károlyt ajánlja, azzal, hogy akadá­lyoztatása esetén ő helyettesítené a miniszterelnököt. Kijelentette azon­ban Friedrich, hogy lemondását két feltételhez köti: először, hogy az antant az új kor­mányt tényleg elismerje, s másod­szor, hogy a többi pártok a vá­lasztás határidejének elhalasztását ne kívánják. Erre az esetre — mondotta — ő ttnewlM M.JütoistístifiMtilL %. változás pedig a valóságban akkor történne meg, ha az antant az új kormányt már elismerte. A miniszterelnök után felszólaltak a többi miniszterek is, s a minisz­tertanács végül egyhangúlag Huszár Károlyt jelölte a miniszterelnökség­re. Felkérte a minisztertanács Hu­szár Károlyt egybe arra, hogy mint designált miniszterelnök Friedrich István helyett ő képvi­selje a kormányt a délutáni érte­kezleten.­­ Friedrich és Haller ezután, még a minisztertanács befejezése előtt eltávoztak, a Keresztény Nők víga­dói gyűlésére mentek. A miniszter­­tanácson Friedrich helyett Huszár Károly vette át az elnöklést. A kor­mány tagjai arról tanácskoztak még, hogy a kormány-kiegészítés esetén mely tárcákat engednék át. Hat órakor azután Huszár Károly, Rubinek Gyula és sokorópátkai Sza­bó István társaságában a pártközi értekezletre ment. Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Lovászy Márton, Gara­mi Ernő, Giesswein Sándor, nagy­atádi Szabó István, Bárczy István, Bethlen István gróf, Szmrecsányi György vettek még részt a tanács­kozáson, mely valamivel szűkebb kö­­rű volt a hétfőinél. Rubinek Gyulla közölte a minisz­tertanács megállapodásait az érte­kezlettel. Lovászy Márton a Nemzeti Párt nevében kijelentette, hogy nincs ki­fogásuk Huszár Károly miniszterel­nöksége ellen. Nagyatádi Szabó István ugyan­így nyilatkozott: amennyiben Hu­szár Károly oly kormányt tud ala­kítani, melyet az ántant elismer, a kisgazdák támogatni­ fogják. Bárczy István a nemzeti demo­krata­ párt nevében már ellene volt Huszár miniszterelnökségének. Párt­ja — mondotta — Huszár Károlyt már nem látná azzal a megnyugvás­sal a kormányelnöki székben, mint Apponyi Albertét. Garami Ernő, a szociáldemokra­ták megbízottja, képviselte a legerő­sebb ellenzéki álláspontot Huszár ellen. A szociáldemokraták ugyanis kifejezetten az Apponyi személyére való tekintettel voltak hajlandók hét­főn a megegyezésre, ők maguig nem is igen akartak tárcát, éppen csak arra az esetre, ha az antant ezt kívánja. — Apponyi személyében azonban biztosítva látták a teljes törvénytiszteletet és pártatlan kor­mányzást. „Huszár miniszterelnöksé­­gével“ — mondotta Garami — „megmaradna a mai rendszer, en­nek a támogatására pedig a szociál­demokraták nem vállalkozhatnak.** Felszólalt többizben Apponyi Is .A elnökölt különösen az értekezle­ ten i­s szerényen azt mondotta, hogy a saját személyét nem tartja alkalmasnak. Szmrecsányi György kormánybiz­tos az értekezletről jövet, a tanács­kozás eredményéről a következőket mondotta: — Garami és Bárczy vannak Huszár miniszterelnöksége ellen. Váratlanul segítséget kaptak még valakiben. Vannak, akik sehogy­­sem tudnak belenyugodni abba, hogy nem a Nemzeti Kaszinó in­tézi már Magyarországon a dolgo­kat. Az volt a baj, hogy mérlegre tették Apponyi és Huszár egyéni­ségét, holott nem ez a kérdés. Reméli — mondotta még Szmre­csányi — hogy holnapra elsimulnak a nehézségek. Valószínű, hogy Andrássy volt a Nemzeti Kaszinónak az a tagja, aki­re Szmrecsányi célzott, s aki — va­lóban váratlan találkozása ez a Nemzeti Kaszinónak a szociáldemo­kratákkal! — Garamiéknak a segít­ségére sietett. Clark álláspontja az, amit nem ismerünk még a kérdésben. A Verbőczi­ utcai palo­tában a késő esti órákban — lap­zártakor — is folyt még a tanács­kozás. Döntés ezen az értekezleten nem lesz, — nem is igen lehet. Szer­dán s talán a következő napokban is­ még, Clarknak előreláthatólag újabb munkája lesz még, hogy kö­zelebb hozza a pártokat. Valószínű­leg tanácskozni fog Garamival s a kormány tagjaival. Bár valószínűt­len, hogy a szociáldemokraták bele­menjenek a kibontakozásnak ebbe a formájába, Clark a konferencián nem volt je­len. Álláspontját nem lehet ismerni. Nem tudni, várjon az ántant meg­hatalmazottja kedvezőnek tartaná-e a válságnak ilyen megoldását s ha igen, a maga részéről igyekszik-e majd a szociáldemokratákra ebben az irányban nyomást gyakorol­ni. Két jó madár. Egy kommunista asszony és egy termelő biztos Két egészen különálló ügy, egyik­nek sincs köze a másikhoz és mégis együvé tartoznak. Egy asszony fo­tográfiáját találjuk meg itt, egy rom­lott, züllöttlelkű nő képét, aki mint­ha csak testére szabták volna a dik­tatúrát, őrjöngött hatalmi mámorá­ban. A másik kép egy munkásé, aki szintén belebolondult a bolseviz­­musba, igazgatóvá nevezte ki magát és uralkodott, mint egy fgur. Ez az asszony és ez az ember bizonyára nem ismerték egymást, sohasem ta­lálkoztak az életben és mégis meny­nyire hasonlítanak egymáshoz. Tes­sék csak idefigyelni. A büntetőtörvényszék elfogatópa­rancsot adott ki Lois Pálné ellen, a­kinek, dacára, hogy férje a háború eleje óta orosz fogságban van, az­óta már három gyermeke született. Ez az asszony, aki a Kereszt­ utca 11. számú házban lakott, a ház min­den lakóját állandóan terrorizálta, az ajtajára táblát tett ki ezzel a fel­irattal: Le a burzsoával. Halász Elemér főjegyzőt, aki ugyanabban a házban lakott, azzal fenyegette, hogy az udvaron fel fogja akasztat­­ni. Lois Pálné ötéves kisfia késsel támadt Halász Elemér gyermekének és le akarta szúrni, mert az bur­­zsoáfia. Loisné két idősebb fia, Gyu­la és Béla, az egyik tizenhat, a má­sik tizenhét éves, terroristák voltak és a Margit-körúti fogházban várják büntetésüket. Loisnét eddig azért nem lehetett letartóztatni, mert is­mét gyermeke született és meg kel­lett várni, amíg egészségi állapota helyreáll.* Dóczi István festőgyári munkás a Fentős és Barna kelmefestőcégnél dolgozott a diktatúra előtt. Amikor a

Next