Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)
1919-11-19 / 158. szám
2 zeli őrszobából nyolc rendőr jött a detektívek segítségére, akiknek sikerült a három betörőt elfogni. Három revolvert, kilenc tőrt és hat kést találtak náluk, azonkívül mind a háromnak volt Bécsbe szóló hamis útlevele. A főkapitányságon beismerték, hogy a Meistertől rablott pénzen megvették Kispesten a Kisfaludy utca 92. számú házat, melyben azután Kovalcsik felesége gazdálkodott, ők pedig nagy mulatságokat rendeztek. A házban harmincezer korona értékű ékszert, huszonnégyezer korona készpénzt, parókákat, álszokálokat, fekete szemüvegeket találtak. A beismerésben lévő három rablót Kovalcsik feleségével együtt letartóztatta a rendőrség, emelkedett ezután szólásra. Örömmel ünnepli ezt a három héttel előre megjósolt napot. A győzelem első lépésénél tartunk — úgymond — Nem örülnek azonban egyformán ennek a napnak. Nemcsak idebenn az országban, hanem a külföldön is gyanakvóan nézik, mit akar a magyar fővezér és a miniszterelnök? Legyenek bizalommal hozzánk, az eredmények majd megmutatják a mi igazunkat. Hiú remény, hogy a fővezér között és közöttem valami ellentét fog fölmerülni. Tudom, hogy az ántánt nem jó szemmel néz rám — mondotta többek között — s én meg is állapodtam minisztertársaimmal, hogy ha a románok visszavonulnak a demarkációs vonal mögé, négy hétre hajlandó vagyok visszavonulni. (Heves tiltakozás.) Lehet kabinet átalakításról szó, ha az ántánt ezt kívánja, de egy dologról, és pedig arról, hogy a kormány a nemzeti irányzattól hajszálnyira is eltérjen, soha. Szívesen látja a szocialista és a liberális minisztereket a kabinetben, hogy ne mondhassa senki, erőszakkal befolyásoltuk a választásokat. A miniszterelnök után Pekár Gyula a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Horthy egyéni kiválóságairól. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a kormány tagjai a Himnusz hangjai mellett eltávoztak, hogy az ántant megbízottjánál tartandó értekezleten részt vegyenek. Az ülést Slachta Margit felszólalása fejezte be, aki a nyílt vasúti pályán vagyonokban sínylődő erdélyi menekültekre hívta föl a közönség figyelmét. Horthy fővezér a keresztény nők gyűlésén. Budapest keresztény női Horthy fővezér tiszteletére ma ünnepélyes gyűlést tartottak, amelyen részt vett Csernoch János bíbornok-hercegprímás, Horthy Miklós fővezér és neje, Nemes Antal püspök, Friedrich István és neje, Pekár Gyula és Haller István miniszter stb. A Rákóczi-induló egyes tételei m mellett vonult be a terembe Horthy Mikdós, akit a tömegek percekig ünnepeltek. Farkas Edit alapítványi hölgy, az ülés elnöknője üdvözölte magasröptű beszédben a fővezért, amire Horthy így válaszolt: — Most, — mondotta — amikor arról van szó, hogy az ország egy választási küzdelembe megy bele, amely a jövendő ezeréves Magyarországot akarja megalapozni, intem önöket, hogy korrupciómentes Magyarország alapjait rakjuk le. Korrupt állam sohasem lehet életképes, korrupciónak és protekciónak örök időkre el kell tűnnie. Hazafi csak sellemes, önzetlen ember lehet. Aki bűnösen él önmagának, az hazájának is ellensége. Ne essünk megint abba a bűnbe, amely ezer éven át rontotta meg ezt a hazát. A turáni átok ez, amely ránk örökös széthúzást hozott. Ez a nép ezerféle jelszóval agyon van agitálva és érzi mindenki, hogy ebből ki kell jutni. Ne gondolják ezért, hogy megtisztelő lelkesedésüket magamra veszem, természetes, hogy kitör most a népből végre a becsületes, egyenes, önzetlen útra térés reménye fölötti öröm. Ezekben a rettenetes időkben mindenki az ég felé néz és onnan reméli, hogy manna fog hullani. Nagyon nehéz időknek megyünk elébe, melyekből sohasem fogunk tudni kilábolni, ha csüggedünk. Itt össze kell tartanunk, egymást kell erősítenünk és segítenünk, hogy ezeken a nehéz időkön minél könnyebben átjussunk. Szent meggyőződésem azonban, hogy rövid időn belül mi leszünk itt a leghatalmasabb faj. — Különösen a hölgyekre most óriási feladat háramlik. A magyar asszonyok azok, akik az új generációt nevelni fogják. Azt az új generációt, amelyet önök vannak hivatva elsősorban nevelni, meg kell tanítani mindenekelőtt hazaszeretetre, másodszor pedig vallásosakká kell őket nevelni. Keresztény morál nélkül, pusztán ideálokkal élni lehetetlen. Azok, akiknek más ideáljuk nincs, mint — bocsánat a kifejezésért — a gyomruk, ezek az emberek átokká súlyosodtak. Most még csak azt kérem, tartsanak ki továbbra is emellett az egyenes, becsületes, hazafias, keresztény irány mellett és akkor vállvetve fogunk haladni ezen az egyenes után a legjobb bajtársi egyetértésben. (Hosszas éljenzés és taps.) Ezután Papp Mariska szavalta el -Állj meg Horthy Miklós** című szép költeményét. A fővezér ünneplése Fricsay Richárd karmester Horthyindulójának előadásával fejeződött be. Sriedrich István miniszterelnök FRISS U ri s XX? 1919. november 19. A kormány Huszár miniszterelnökségét kívánja A nemzeti demokraták és szociáldemokraták ellenzik. A nemzeti párt és kisgazdapárt elfogadja. Döntés még nincsen. A politikai válság ügyében a pártok keddi közös konferenciájának kellett volna a döntést meghozni. A hétfői értekezlet után úgy látszott, hogy Apponyi miniszterelnökségével végre meglesz a megegyezés. Mára azonban ismét fordulat állott be, — oly bonyodalmak támadtak, melyek — ha nem is hiúsítják meg a megegyezést, mindenesetre jelentősen megnehezítik és újra kitolják. A hétfői konferencia résztvevői, s köztük a szociáldemokraták megbízottja is, határozottan kijelentették, hogy Apponyiban látják a legalkalmasabb személyt a válság megoldására. Friedrich István miniszterelnök is, amint értesült a konferencia eredményéről, közölte, hogy hajlandó lemondani. A miniszterek hétfőn este, a közös konferencia után, Friedrich István lakásán megbeszélést tartottak, melyen elhatározták, hogy ti kormány engedni fog az antant követelésének. Friedrich előbb kijelentette, hogy a kabinetben semmi körülmények között sem marad benni, — végre azonban engedett a rábeszélésnek, azt mondotta, hogy hajlandó resszort-tárcát vállalni a koncentrációs kormányban, az esetben, ha az elnök személyének kijelölését ronzzák a keresztény blokkra. A miniszterelnök felvetette Huszár Károly nevét, — s mindjárt az éjszakába nyúló megbeszélésen megállapodtak a miniszterek abban, hogy Friedrich István és Huszár Károly tárcát cserélnek. Ezek szerint Huszár lenne a miniszterelnök, míg Friedrich a kultuszminiszter és a miniszterelnök helyettese. Ezzel a kész megállapodással ült össze kedden délután négy órakor a minisztertanács. Friedrich István miniszterelnök hosszabb beszéddel nyitotta meg az ülést. Minthogy az a fontos feltétel, melyhez távozását kötötte — t. i. a románok kivonulása — részben már megtörtént sőt a románok rövidesen a Tiszántúl is visszavonulnak a megjelölt demarkációs vonalra, eleget tesz az antant kívánságának és hajlandó lemondani, és kész a pártokkal való megegyezés alapján alakítandó kabinetben tárcát vállalni. Az új kormány elnökéül Huszár Károlyt ajánlja, azzal, hogy akadályoztatása esetén ő helyettesítené a miniszterelnököt. Kijelentette azonban Friedrich, hogy lemondását két feltételhez köti: először, hogy az antant az új kormányt tényleg elismerje, s másodszor, hogy a többi pártok a választás határidejének elhalasztását ne kívánják. Erre az esetre — mondotta — ő ttnewlM M.JütoistístifiMtilL %. változás pedig a valóságban akkor történne meg, ha az antant az új kormányt már elismerte. A miniszterelnök után felszólaltak a többi miniszterek is, s a minisztertanács végül egyhangúlag Huszár Károlyt jelölte a miniszterelnökségre. Felkérte a minisztertanács Huszár Károlyt egybe arra, hogy mint designált miniszterelnök Friedrich István helyett ő képviselje a kormányt a délutáni értekezleten. Friedrich és Haller ezután, még a minisztertanács befejezése előtt eltávoztak, a Keresztény Nők vígadói gyűlésére mentek. A minisztertanácson Friedrich helyett Huszár Károly vette át az elnöklést. A kormány tagjai arról tanácskoztak még, hogy a kormány-kiegészítés esetén mely tárcákat engednék át. Hat órakor azután Huszár Károly, Rubinek Gyula és sokorópátkai Szabó István társaságában a pártközi értekezletre ment. Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Lovászy Márton, Garami Ernő, Giesswein Sándor, nagyatádi Szabó István, Bárczy István, Bethlen István gróf, Szmrecsányi György vettek még részt a tanácskozáson, mely valamivel szűkebb körű volt a hétfőinél. Rubinek Gyulla közölte a minisztertanács megállapodásait az értekezlettel. Lovászy Márton a Nemzeti Párt nevében kijelentette, hogy nincs kifogásuk Huszár Károly miniszterelnöksége ellen. Nagyatádi Szabó István ugyanígy nyilatkozott: amennyiben Huszár Károly oly kormányt tud alakítani, melyet az ántant elismer, a kisgazdák támogatni fogják. Bárczy István a nemzeti demokrata párt nevében már ellene volt Huszár miniszterelnökségének. Pártja — mondotta — Huszár Károlyt már nem látná azzal a megnyugvással a kormányelnöki székben, mint Apponyi Albertét. Garami Ernő, a szociáldemokraták megbízottja, képviselte a legerősebb ellenzéki álláspontot Huszár ellen. A szociáldemokraták ugyanis kifejezetten az Apponyi személyére való tekintettel voltak hajlandók hétfőn a megegyezésre, ők maguig nem is igen akartak tárcát, éppen csak arra az esetre, ha az antant ezt kívánja. — Apponyi személyében azonban biztosítva látták a teljes törvénytiszteletet és pártatlan kormányzást. „Huszár miniszterelnökségével“ — mondotta Garami — „megmaradna a mai rendszer, ennek a támogatására pedig a szociáldemokraták nem vállalkozhatnak.** Felszólalt többizben Apponyi Is .A elnökölt különösen az értekezle ten is szerényen azt mondotta, hogy a saját személyét nem tartja alkalmasnak. Szmrecsányi György kormánybiztos az értekezletről jövet, a tanácskozás eredményéről a következőket mondotta: — Garami és Bárczy vannak Huszár miniszterelnöksége ellen. Váratlanul segítséget kaptak még valakiben. Vannak, akik sehogysem tudnak belenyugodni abba, hogy nem a Nemzeti Kaszinó intézi már Magyarországon a dolgokat. Az volt a baj, hogy mérlegre tették Apponyi és Huszár egyéniségét, holott nem ez a kérdés. Reméli — mondotta még Szmrecsányi — hogy holnapra elsimulnak a nehézségek. Valószínű, hogy Andrássy volt a Nemzeti Kaszinónak az a tagja, akire Szmrecsányi célzott, s aki — valóban váratlan találkozása ez a Nemzeti Kaszinónak a szociáldemokratákkal! — Garamiéknak a segítségére sietett. Clark álláspontja az, amit nem ismerünk még a kérdésben. A Verbőczi utcai palotában a késő esti órákban — lapzártakor — is folyt még a tanácskozás. Döntés ezen az értekezleten nem lesz, — nem is igen lehet. Szerdán s talán a következő napokban is még, Clarknak előreláthatólag újabb munkája lesz még, hogy közelebb hozza a pártokat. Valószínűleg tanácskozni fog Garamival s a kormány tagjaival. Bár valószínűtlen, hogy a szociáldemokraták belemenjenek a kibontakozásnak ebbe a formájába, Clark a konferencián nem volt jelen. Álláspontját nem lehet ismerni. Nem tudni, várjon az ántant meghatalmazottja kedvezőnek tartaná-e a válságnak ilyen megoldását s ha igen, a maga részéről igyekszik-e majd a szociáldemokratákra ebben az irányban nyomást gyakorolni. Két jó madár. Egy kommunista asszony és egy termelő biztos Két egészen különálló ügy, egyiknek sincs köze a másikhoz és mégis együvé tartoznak. Egy asszony fotográfiáját találjuk meg itt, egy romlott, züllöttlelkű nő képét, aki mintha csak testére szabták volna a diktatúrát, őrjöngött hatalmi mámorában. A másik kép egy munkásé, aki szintén belebolondult a bolsevizmusba, igazgatóvá nevezte ki magát és uralkodott, mint egy fgur. Ez az asszony és ez az ember bizonyára nem ismerték egymást, sohasem találkoztak az életben és mégis menynyire hasonlítanak egymáshoz. Tessék csak idefigyelni. A büntetőtörvényszék elfogatóparancsot adott ki Lois Pálné ellen, akinek, dacára, hogy férje a háború eleje óta orosz fogságban van, azóta már három gyermeke született. Ez az asszony, aki a Kereszt utca 11. számú házban lakott, a ház minden lakóját állandóan terrorizálta, az ajtajára táblát tett ki ezzel a felirattal: Le a burzsoával. Halász Elemér főjegyzőt, aki ugyanabban a házban lakott, azzal fenyegette, hogy az udvaron fel fogja akasztatni. Lois Pálné ötéves kisfia késsel támadt Halász Elemér gyermekének és le akarta szúrni, mert az burzsoáfia. Loisné két idősebb fia, Gyula és Béla, az egyik tizenhat, a másik tizenhét éves, terroristák voltak és a Margit-körúti fogházban várják büntetésüket. Loisnét eddig azért nem lehetett letartóztatni, mert ismét gyermeke született és meg kellett várni, amíg egészségi állapota helyreáll.* Dóczi István festőgyári munkás a Fentős és Barna kelmefestőcégnél dolgozott a diktatúra előtt. Amikor a