Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-02 / 169. szám

te kedd estére van összehiva, hatá­rozathozatal azonban előreláthatólag ekkor még nem lesz. A két párt kiküldöttei kedden délben fogják folytatni a tárgyalást s valószinűlleg több megbeszélés is szükséges lesz még. Ha a fúzió létrejön, az új párt nem tekinti magát ellenzéki pártnak s a választásokra nézve igyekezni fog megegyezésre jutni a kormány­párttal. Folynak a Munkapárt részéről megbeszéltek a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának egyes csoport­jával is, főleg­­a volt Keresztény Nemzeti párt tagjaival. * A hétfő estére tervezett miniszteri tanácsot kedd estére halasztották. A szociáldemokrata­ párt megbízottai — Peyer Károly népjóléti miniszter, Idiakits Ferenc államtitkár s Far­kas István párttitkár — jártak hét­főn este a miniszterelnöknél, mivel a cenzúra, a sajtó- és gyülekezési szabadság tárgyában tartottak meg­beszélést. / Miniszterek az újságírói kartársak között­ ­ A miniszterjelnök az ántant rokon­­­­szenvéről.­­ Az „Úptron“ írók és hírlapírók feörében­ az újságok politikai munka­­tágei­ vasárnap este vacsorát ren­deztek a kormány azon tagjainak tiszteletére, akik a szerkesztőségi asztalok mellől jutottak mostani po­zícióikba. Huszár Károly miniszter­­elnök a legvérbelibb újságírók közül való, s ma is otthon érzi magát volt kollégái között. Hivatásos újságírók voltak Beniczky Ödön belügyminisz­­ter, Bárczy István igazságügyi, Hal­­ler István közoktatásügyi miniszter és Pekár Gyula államtitkár is. A mi­niszterek — Haller kivételével, aki kimentette távolmaradását — mind megjelentek a vacsorán. A vendégek a késő órákig együtt voltak volt kol­légáikkal, s az este folyamán érde­kes pohárköszöntők hangzottak el. Lenkey Gusztáv szerkesztő üd­vözlő szavára Huszár Károly mi­niszterelnök többek közt ezeket mondotta: — A sajtó támogatása nélkül a széthúzó, pártokat, akik egymással gyűlölködtek, még a rövid átmeneti időre sem lehetett volna összehozni. Végtelen hálát érzek az újságírótár­­sadalom iránt azokért a szolgálatok­ért, amelyeket az országnak, a nem­zet ügyének tettek akkor, mikor ab­szolút kritikus pillanatokban és na­pokban át tudták segíteni a válságon­­a magyar politikai életet. Kérem, tá­mogassatok úgy, mint akkor, mikor legelőször léptem át a szerkesztő­ségi szoba, s a parlament folyosójá­nak küszöbét,­­és úgy, mint akkor, mikor a gyilkosok kezéből a legsö­tétebb időben kiszabadítottatok. Egy magát megnevezni nem akaró emberbarát kétszázezer koronát adott, hogy fordítsam azt tetszésem szerinti jótékony célra. Ezt az össze­get az újságírók özvegyei és árvái javára akarom fordítani. Minden egyes újságíró özvegyének és árvá­jának ezer koronát kívánok juttatni. Hoitsy Pál, az Otthon-kör alelnö­­ke, majd Pekár Gyula államtitkár, Bárczy István igazságügyminiszter, Halász Lajos államtitkár, Bónitz Ferenc sajtófőnök, Beniczky Ödön f­elügym­iniszter mondtak ezután fel­­köszöntőket. Majd újra Huszár mi­niszterelnök szólalt fel. — Ma Bandholtz tábornoknál vol­­tam, — kezdette — s ő ezt mondta nekem: „Most kezdjük önöket be­csülni. Én most olvastam az önök­­történetét, most ismertem meg a magyar nemzetet. A nemzet, amely önmagát megbecsüli, kell hogy meg­szerezze az egész világ becsülését. Most látjuk, hogy önök egy mártír­­nemzet és Amerika rokonszenve é ■pillanatban önökkel van." Hivatkoz­­ó célom-a francia, angol és olasz mász-A magyar bék­e­ ügyére vonatko­zólag Budapesten ma két nagyon érdekes nyilatkozat hangzott el: az egyiket Huszár Károly miniszterel­nök, a másikat Graziani tábornok, a francia misszió vezetője, írta. Lon­donból, az angol alsóház üléséről, halljuk továbbá Lloyd George üze­netét. Huszár miniszterelnök egy német lap tudósítója előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Mindezideig csupán magánúton értesültem arról, hogy bennünket a béke­tárgyalásra nemsokára meghív­nak. A béketárgyalások Magyaror­szágra vonatkozólag január elején lesznek. A békedelegáció összetétele még nincsen végérvényesen megha­tározva, annyit azonban már ma bi­zonyosra vehetünk, hogy Apponyi Albert gróf fogja a delegáció veze­tését átvenni. Hangsúlyozta továbbá a minisz­terelnök, hogy a koncentrációs kor­mány állása szilárd és szilárd fog maradni. Reméli, hogy február első napjaiban az új parlament már össze fog ülni. A románok törvényellenes rekvirálása 35 milliárd kárt okozott az országnak. A közeli napokban egy antant-misszió érkezik az oko­zott k­árok jóvátétele ügyében. Bí­zik benne, hogy a misszió működése eredményes lesz. Egy másik nyilatkozatában ezeket mondotta a miniszterelnök: — Nincs okom eltitkolni, hogy mindig royalista érzelmű voltam és ugyanazzal a nyíltsággal mondha­tom azt is, hogy Magyarország la­kosságának túlnyomó többsége, 90 százalékánál is több, kifejezetten ro­yalista és nem akar más államfor­mát, mint a királyságot. Semmi kö­rülmények között nem fogom tűrni, hogy a leendő uralkodó nevét a vá­lasztási küzdelembe belevigyék. Horthy Miklós fővezér helyesen mon­dotta, hogy az utca senkit sem emel­het fel a trónra, mert épp oly köny­­nyen le is taszíthatja. A népszava­zás csakis afölött dönthet, hogy az államforma királyság vagy köztár­saság legyen-e. Amennyiben a nép a királyság mellett döntene, a nem­zetgyűlés joga és kötelessége lesz annak a meghatározása, hogy ki ke­rüljön a magyar trónra. Nyugat-Magyarország elszakításá­­ról azt mondotta Huszár miniszter­­elnök, hogy ez az országrész csakis gazdasági veszteséget jelentene Ausztriának. Graziani tábornok, a budapesti francia katonai misszió vezetője, szintén érdekes kijelentése­ket tett. A koncentrációs kormány meg­alakulásának — mondotta — nem szükséges következménye a katonai missziók elutazása. Ezek még nem végezték be egészen feladataikat. Mindaddig, ameddig a román és szerb csapatok ki nem ürítik a meg­szállott területeket és vissza nem vonulnak a megállapított demarká­ciós vonalakig,­ a misszióknak még mindig lesznek feladataik. Ami Ma­gyarország jövendő határait illeti, — folytatta a tábornok — valószínűnek tartja, hogy a demarkációs vonalak nagy részben csak igen jelentéktele­­nül térnek el a jövendőbeli határok­tól. Ez azonban csak az ő egyéni felfogása. Tudomása szerint Arad, Temesvár, Szatmár városokat Ro­mániának ígérték oda. Lloyd George, mint Amsterdamból jelentik, az an­gol alsóház ülésén a magyar békére vonatkozólag a következőket jelen­tette ki: — A szövetségesek már jóideje át akarták adni a békefeltételeket Ma­gyarországnak, de eddig nem volt olyan kormánya, amely az országot képviselte volna. Most végre az ös­­­­szes pártokból álló kormány ala­kult, amely választatni fog és vár­ható, hogy ez lesz az első lépés a­ gyors béke felé. A magyar béke. Januárban lesznek a béketárgyaláso­k.­­ A demarkációs vonalak és a jövendőbeli határok. FRISS ÚJSÁG 1919. december 2. sziók vezetőjére, hivatkozhatom Sir George Clark-re, akik hasonlóan nyilatkoztak. Nem vagyok túlságo­san optimista, de érzem, hogy azok a nyugati hatalmak, akik most még ellenségeink, a békekötés után hama­rosan barátainkká válnak. Kun Andor, Herczeg Géza és má­sok szólaltak még fel a barátságos, emelkedett hangulata vacsorán. Zendülés a román uralom ellen. Nagyszebenben a múlt hónap 21-e körül magyarok, szászok és­­romá­nok az erdélyi kormányzótanács el­­len (Concilul Dirigent) puccsot ren­deztek. Ez alkalomból a jelenlegi erdélyi kormányzótanácsot elmozdí­tottunk jelentették ki és egy újat neveztek ki helyébe. A puccs azon körülményből indult ki, hogy a le­tett kormányz­ótanács az annexio medete volt, í­gy az új egy önálló Erdélyt kívánt, és minden annexiós gondolattól távol áll A­­román ki­rályi kormányzat erre Nagyszeben­ben kihirdette az ostromállapotot és a puccs résztvevőit elfogatta. Jellemző, hogy az erdélyi román papság nemcsak hogy tettleg részt­­vett a puccsban, hanem egyenesen v­ezetőszerepet játszott benne és nyíltan kijelentette, hogy minden annexiót ellenez. Az ébredők gyűlése. Horthy Miklós fővezér válasza. Az Ébredő Magyarok egyesülete vasárnap délelőtt a Vigadóban igen látogatott gyűlést tartott. A gyuládon két határozati javasla­tot ter­ztett elő az egyesület ve­zetősége. Az első határozati javaslat felhívás a világ ös­szes keresztény népeihez, mely nemzetközi bizottság megszervezésére, a világ összes ke­resztényeinek egyesülésére hívja fel a keresztény világot. Ennek a nem­zetközi bizottságnak az volna a fel­adata, hogy a zsidóság kitelepítése ügyében határozzon. A második ha­tározati javaslat követeli az élelmi­szerüzérek legszigorúbb üldözését, áruik elkobzását és a zsidó kereske­delem túltengésének megakadályo­zását, továbbá azt, hogy a zsidók kamráiból és pincéiből vegyék el az élelmiszereket és a fűtőanyagot és osszák szét a keresztények között. A határozati javaslatokat elfogad­ták és elhatározták, hogy öttagú küldöttség útján átadják Horthy Miklós fővezérnek. A fővezér elé terjesztendő feliratban a gyűlés résztvevői kérik meg, hogy katonai felügyelet alá helyezzék az élelme­zés és az ipari cikkekkel való ellá­tás kérdését, az összes szénbányá­kat és az ország elsőrendű élelmi­­szükségletét szolgáló intézményeket A határozatot az öttagú küldött­ség nyomban fölvitte Horthy Mik­ós fővezérhez, aki a küldöttségnek a következő választ adta: " Természetesen a legnagyobb érdekem, hogy ezek a nagy kérdé­sek megoldassanak. Egész életem­ben egyenes uton haladtam és nem akarok belenyúlni olyan dolgokba, amelyekhez közöm nincsen. Tekin­tettel azonban a jelen pillanat­ égető szükségére, haladéktalanul érinttke- zésbe lépek a miniszterelnökkel és a felelős minisztériummal és közlöm velük a hozzám eljuttatott határozati javaslatot. Ha a minisztérium segít­ségemet kikéri, akkor a legnagyobb energiával fogok az akcióban részt venni. A fővezér válaszát a gyűlésre visszatérő küldöttség először a Pe­­tőfi­ tér, majd a Vigadó óriási közön­sége előtt hirdette ki, amely nagy lelkesedéssel fogadta. A tömeg azután elvonult s a Dob­­utcában és Király­ utcában gyalázta a zsidókat és beverte az ablakokat. Súlyosabb baj nem történt. A liszt forgalombahozatalá­­nak szabályozása. Tekintettel arra, hogy a november havi­ liszt­jegyeknek egy részét még nem váltották be, a főváros tanácsa a közélelmezési minisztérium ren­delkezése folytán akként intézke­dett, hogy a november havi lisztje­­gyek decemberben érvényesek, tehát a rajtuk föl­tüntetett mennyiség ere­jéig teljes egészükben akár lisztre, akár kenyérre” beválthatók. A rendelkezésre álló készletek egyenletes elosztása céljából a ta­nács akként intézkedik, hogy a de­cember 1-étől 10-ig esedékes liszt­­jegyekre az azokon föltüntetek mennyiségnek csak a felerésze ad­hatta ki, vagyis a 20 dekás jegyek csak 10 deka liszt vagy 14 deka ke­nyér vásárlására jogosítanak. Mint­hogy a szén- és gabonafölhozatal közeli javulása várható, az ilyenfor­mán elmaradó mennyiséget valószí­nűleg már a jövő ciklusban fogják az egyesített élelmezési jegy vala­melyik betűs szelvényére kiadni, vagy az adagok fölemelése útján pótolni. A kereskedők és a pékek kötele­sek december 2-án déli 12 óráig a birtokukban levő decemberi jegyek­kel elszámolni, mert azón túl a je­gyeket csak feleértékesen fogadja­k a központi tiszth­ivatal Rubinek Miniszter programpíbeszéde. A kisgazdák k kecskeméti gyűlése, , Rubinek Gyula földmivelésügyi mi­niszter vasárnap reggel nagy kísé­rettel Kecskemétre utazott, hogy mint­ az a Kisgazdapárt képviselőjelölt­je programmbeszédet mondjon. Ül­lőn, Monoron, Cegléden, Nagy­kőrö­sön­ üdvözítek a minisztert s a kecs­keméti állomáson nagy közönség várta. A nagygyűlésen Kovács Sán­dor pártelnök üdvözlő szavai után Rubinek miniszter tartotta meg pro­­grammbeszédét. Rubinek miniszter azzal kezdte beszédét, hogy Magyarország terü­leti integritásához ragaszkodunk. A tőkét nemzetivé kell tenni s az egyén boldogulásai a szövetkezetek kere­tén belül biztosítani. A kisipari fog­lalkozást nagyobb mértékben fogják felkarolni. A kisgazdák osztálya al­kotja a nemzet gerincét, erre van ráépítve az ország jövője. És miután a kisgazda osztály szaporítása sok vidéken másként nem megy, mint úgy, ha a kormány a kisajátítás jo­gával él, a kormány megdönthetet­len programmpontja, hogy a kisajá­títás jogát törvénybe iktatja. Ezáltal lehetővé válik, hogy idővel a leg­egyszerűbb munkás, a legszerényebb cseléd is, ha megszerzi magának a hozzávaló szakértelmet és tőkét, fel­emelkedhessek a kisbirtokos osztály­ba. A koncentrációs kormány meg­alakulása az infant követelése volt. Nagyon örvendetes jelenség, hogy Anglia rokonszenve felénk fordult és hogy Amerika kifogásolja a bé­két s nem akarja megtűrni, hogy egyes országokat feloszszanak az illető nép megkérdezése nélkül. A zsidóság ellen nem jelszavakkal kell küzdeni, hanem munkával, szolga-

Next