Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-04 / 171. szám

2 rü­lt. Szebenben az Olaszországból visszatett légionáriusok között tört ki a zendülés, akiket szintén gépr ■puskákkal kellett utcai harcban le­­fegyverezni. ___ « fm­mwQdrt* a FRISS viLÁG 1919. december 4 Mikor utazik a békedelegáció ?­ Appony­it Budapestre várják. — Pár Nexwyorki szikratávirat jelent, hogy az ötüstanács azért határoza el magát, hogy azonnal meghívja­ a magyar békedelegációt, mert Sir George Clark-nak jelentéséből feltű­­nik, hogy Magyarországon mód szi­lárd kormány van. Ugyanez a­ szik­ratávirat közli azt is, hog­y a leg­főbb tanács minden valószínűség szerint elfogadja Apponyi Albert grófot a magyar békedelegáció elnö­kéül, noha — mint a távirat mondja — „Apponyi kemény ember hírében áll még a magyarok között is." Befejezett dolognak tarthatjuk, hogy Apponyi lesz a delegáció el­nöke. A kiváló államférfi ezidősze­­rint eberhardi birtokán időzik, Hu­szár miniszterelnök azonban már kedden este táviratilag Budapestre kérte, azzal, hogy mihelyt lehet, jöjjön. A kedd­ esti minisztertanácson is azt a határozatot hozták, hogy megvárják Apponyinak Budapestre érkezését, mert az ő óhajait termé­szetesen respektálni kívánják. A bé­ke­delegáció tagjainak megválasztá­sa is szóba került, végleges határo­zatot azonban nem hozott a minisz­tertanács. Csütörtökön este újabb minisztertanács lesz a­­delegáció tagjait, legalább részben, ekkor fog­ják kijelölni. Apponyi mellett Beth­len István gróf, Teleki Pál gróf és Giesswein Sándor is jelentős szere­pet­ fog vinni a delegációban. A döntés idejére - hír szerint­­-­­ki fog utazni Neuilly-be Huszár Ká­roly miniszterelnök is. Nem javítják meg a magyar határokat. Paris, december 3. A Tem­p­s -- nyilván cseh forrás Hot­.w.-vn^muVurr.M.wjiuri, arípra Huszár is kimegy N^cilly-be.­­ bár — a következőket írja: Benes cseh-szlovák­ külügyminisz­ter, aki ez idő szerint Irázisban idő­zik, kötelességének tartotta, hogy felhívja a legfőbb takács figyelmét ezekre a célzatos híresztelésekre és az ántant kép­viselői részéről az a határozott ígéret volt a válasz, hogy a békekonferencia döntése a jövendőbeli magyar állam határai tekintetében véglegesen meg van ál- Iapitva és egyáltalán nem lehet szó arról, hogy a határokat Magyaror­szág javára megváltoztassák. A jóvátételi bizottság dönt a pécsi szén elosztásáról. / Páris, december 13. A legfelsőbb tanács kedden­ dél­előtt Cleme­íceau elnöklésével újból tanácskozott a pécsi­­ szénbányák odaítélése dolgában. A­­Jugoszláv kormány a maga szánjára kérte, a bányák kiaknázásának jogát, a leg­felsőbb tanács azonban úgy határo­zott, hogy a bányákból nyert szenet a jóvátételi bizottság szervező albi­zottságának utalják át és az dönt­sön a Jugoszlávia szükségletének a figyelembevételével — a szén elosgr­tásáról.­­ A cseh-szlovák állam területe, Prága, decemberie. A Narodni Listy jelenti: A Cseh­szlovák állam területe 141070,­1 négy­­zetkilométer, amiből Csehországr­a jut 51.947, Morvaországra 1/ 22,222, Sziléziára 5147, a Tótföldre és a kárpáti kisorosz területre 62,320, Weitra területéből 110, Valesce 131, J­atibor pedig 320 négyzetkilométer. A lakosság számát 13 és­ fél millió­ra becsülik. / A rendőrség vezetői a vizsgálóbíró előtt­ Kovács Lajos dr. vizsgálóbíró a mai napon maga elé idézte Matya­­sovszky György dr. rendőrfőkapi­tányt, Dorning Henrik dr. rendőrfő­tanácsost, a bűnügyi osztály vezető­jét, Nagy Károly dr. detektívfőfel­­ügyelőt, Szrubida dr. rendőrkapi­tányt, továbbá Angyal János detek­­tivfőfelügyelőt, Lengyel János detek­tívfelügyelőt és Soós Gyula detek­tívet. Nevezetteket a vizsgálóbíró arra nézve hallgatja ki, hogy mily körülmények között történt Fried­­rich István hadügyminiszter ,és Hütt­ner főhadnagy szembesítése a de­­tektívfőnök szobájában. Mint tegnap megírtuk, Friedrich István hadügyminisztert hallgatta ki a vizsgálóbíró és a hadügyminisz­tert szembesítették Hüttner főh­ad­­nagygyal. Hüttner Sándor elsSflfS­­■íOTffffmT kijelentette, hogy a detektí­vek bírták rá arra, hogy Friedrich ellen valljon, ezért a vizsgálóbíró elrendelte fentiek kihallgatását hogy hogyan és mily módon bírták vallo­másra Hüttnert. A vallomások szerint Angyal Já­nos detektivföld­figyelőt Nagy Ká­roly dr. detektivfőnök november 19-én este 7 órakor szobájába hi­vatta és utasította, hogy Hüttner Sándort, a katonatanács volt tagját hallgassa ki, bírja vallomásra és ve­gye kezébe az egész Tisza-ügyet. A detektívfőnök még átadta Angyal­nak Szrubián kapitány által felvett utolsó jegyzőkönyvet is, amelyben Hüttner az október 31-iki napnak történetét mondja el. Ez a jegyző­könyv azonban nem adja a hiteles történetét a dolgoknak, hanem csu­pa mese. A detektivfőfelü­gyelő az­­u­tán szobájába vezette Hüttnert, ott átadta Csere Lajos és Lamperth de­­zejfitiveknek, hogy vigyék le vacso­rázni a délii-fiuíc­ébe és a maist is hazament vacsorázni. Hüttner­ jó ét­­vágygyal fogyasztotta el, a vacsorát és este 9 órakor, amikor Angyal visz­szatért, már ott várták az szobájá­ban Hüttierrel Lampend és Csere detektívek, azonkívül még ott volt Lengyel János, Soós Gyula és Vin­­cze János detektívek. Mind a hat detektív körülállotta Hüttnert s mind a hatan egész éjszaka együtt vol­tak a vallatásnál. Angyal detektiv­­főfelügyelő magával szemben, asz­tala mellé ültette le Hüttnert, be­szédet intézett hozzá és a követke­zőket mondotta neki: — Most a detektívek kezében van és nekünk detektiveknek meg van az a régi jó praxi­sunk, hogy a legmegátalkodottabb rablógyilkost is vallomásra tudjuk bírni, ön azonban nem rablógyilkos, hanem politikai gyilkos és ez társa­dalmi megítélés szempontjából más elbírálás alá esik. Meg vagyok róla győződve, ha önt arra bírták volna, hogy gyilkolja m­eg Tiszát, rabolja ki vegye el a pénzét és lopja el ér­téktárgyait, arra semmiképen nem vállalkozott volna. Hanem azt mon­dották önnek, hogy Tisza meggyil­kolása az ország érdeke és nemze-­­tén segít, ha őt megöli. Mondja meg kérem az igazat és könnyítsen lelki­­ismeretén, mert ez felnének bírói megítélésénél is enyhítő körülmény lesz, míg konok, makacs tagadása csak súlyosbbítja helyzetét. Ön nem volt még büntetve, vallja be bűnét töredelm­ében, hiszen nekünk már többszörösen büntetett tolvajokkal, rablókkal volt dolgunk, akik mind szépen beismertek. Ilyen szónoklatot folytatott An­gyal detektivfőfelügyelő Hüttner előtt hosszú ideig, vagy 4—5-ször megismételte, azután amikor már a széndivíttatus kiürisült. szemé-1 vei Soós Gyulának, ami annyit je­lentett, hogy váltsa fel őt­ beszédé­ben. A detektíveknek régi bevált szokásuk, hogy intelligens emberek­kel szemben azt az eljárást követik a vallatásnál, hogy sokáig beszél­nek hozzájuk, a bűntényt többször elmondják, hogy a gyanúsítottnak emlékezetébe rögzítsék az esetet és ezt addig folytatják, amig látják a gyanúsítottról, hogy megtört és a lelki küzdelem arcán is kifejeződik. Azután órák hosszat beszéltek fel­váltva Soós Gyula, Lengyel János és Csere Lajos. Mindannyian Tisza megöletéséről beszéltek. Ezen be­szédek eltartottak éjjel 12 óráig. Hüttner Sándort mindaddig nem en­gedték szóhoz jutni, mert meg volt a megállapodás közöttük, hogy ad­dig nem engedik Hü­ttnert beszélni, a­míg nem látják róla, hogy lelkileg teljesen meg van törve. Angyal detektivfőfelügyelő, ami­kor látta, hogy Hüttn°r idegesen dörzsöli kezeit, megragadta az alkal­mat és figyelmeztette, hogy most kezdődik az ő tulajdonképeni vallatá­sa s amit e perctől kezdve mondani fog, felveszik jegyzőkönyvbe és fel­kérte Soós detektívet, hogy foglaljon mindent jegyzőkönyvbe. Reggel há­rom óráig vettek fel vele jegyző­könyvet, amelyben elmondotta ok­tóber 25-től, amikor Budapestre ér­kezett, egészen addig, amíg a forra­dalom kitört, pontosan minden­napi történetét és csak reggel három óra­kor, amikor kimerült, kért vizet és ezt a detektívek készségesen meg is adták neki. Amikor megkönnyebbült, azt mondotta, hogy most részletesen elmondja az egész dolgot, úgy, a­hogy történt s ezen vallomása alap­ján nevezte meg azokat, kik részt­vettek Tisza meggyilkolásában és a kik a gyilkosság értelmi szerzői vol­tak. A mai kihallgatásoknak ezek vol­tak az előzményei. A vizsgálóbíró reggel 9 órától déli fél 12 óráig dr Nagy Károly detektív­­­főnököt hallgatta ki először az ügy­re vonatkozólag. Dr­ Dorning rend­­őrfőtanácsosnak a kihallgatása kö­vetkezett ezután, akit arra vonatko­zólag hallgatott ki, hogy mi történ­hetett a rendőrségen, hogy Hüttner Sándor a rendőrségen tett vallomá­sát a vizsgálóbíró előtt másnap, 21-én visszavonta. Dorning főtaná­csos ez ügyben nem tudott semmifé­le felvilágosítást adni, mert nem volt jelen a szembesítéskor a detektivfő­­nök szobájában. A vizsgálóbíró ez­után Angyal László detektivfőfel­­ügyelőt kérette magához. Angyal László detektivfőfelügyelő kihallga­tása közben bevezették Hüttner fő­hadnagyot a vizsgálóbíró szobájába, ahol Angyallal szembesítették. A Ti­­sza-család képviselője, dr. Ulain Fe­renc ügyvéd és lapszerkesztő állan­dóan jelen van a kihallgatásoknál és szembesítéseknél. Ma újabb szörnyűségek elevened­tek meg a terroristák főtárgyalá­sán. A kommunista rémuralom egyik leggyalázatosabb tette, Ferry Osz­kár csend -frtábornagy, Borhy és Menkina­ssendóralezredesek meg­gyilkoltatása ker­ült a szőnyegre. Egymás után léptek a­­bíróság, elé a terrorista gyilkosok, csak az ap­róbb bűnöket vallják be, egyik sem vállalja a páratlan kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságot. A mai tár­gyalás érdekessége még az volt, hogy a hallgatóság körében megje­lent Horthy Miklós fővezér, Bárczy István igazságügyi és Heinrich Fe­renc kereskedelmi miniszter is. A vádirat. A vádirat szerint július közepe táján közölték a Batthyány-palotá­­ban székelő terrorcsapat parancsno­kával­, hogy a csendőrtisztek köré­ben ellenforradalm­ mozgolódás ké­szül. A jelentés folytán Ferry Osz­kár csendőraltábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János alezrede­seket július 19-érg a terroristák le­tartóztatták. A Mozdony­ utcai lakta­nyába szállították őket és három rapi válogatott kínzások után, jú­lius 24-én éjszaka kivégeztették őket s holttestüket a Dunába dob­ták. A vádlottak a követ­kezők: Cserny József, Pap Sándor, Bony­­háti Tibor, Vajda Zoltán dr.. Pór (Pollacsák) Ern­ő, Karas Ferenc, Chlepkó Hantos fedő, lradványi Kor­nél, Bartalos Iiván, Pető István, Csömör Gábor, Isságy Béla Géza, Löscher Márton, Tóth József, to­vábbá a letartóztatásban lévő Cseh László. Ebben az ügyben körülbelül 30 tanú van megidézve, közöttük, Ferry .Oszkárné két fiával. Cserny védekezése. Az elnök először Cserny Józsefet­ hallgatja ki. Bűnösnek nem érzi ma­gát. Elmondja, hogy tudomására ju­tott, hogy a csendőrtisztek vezetésé­vel ellenforradalom készül. Ő el­küldte Bonyháti és Radványi ter­rorista vérebeket, hogy a három tisztet tartóztassák le. Ezek teljesí­tették a parancsot s bevitték a fog­lyokat a Mozdony­ utcai laktanyába. Ő nem akarta kivégeztetni a tiszte­ket, de a terrorfiuk, de különöséül Chlepkó erőszakoskodtak s minden­áron meg akarták ölni a foglyokat. Akaratukat nemsokára keresztül is vitték. Cserny ezután elmondja lovag Beer Vilm­osnéval való megismerke­désének történetét. Férjét internál­ták az asszonynak, aki közbenjá­rásért fordult hozzá. Egy gyűrűt is adott neki az asszony, de rajta kí­vül Radványival és Bonyhátival is barátkozott. Miután Beerné nyomo­zásakor nem tudott eredményt elér­ni, Bonyhátit mint fehér tisztet be­mutatta a tisztikarnak, akik őt gya­nútlanul bizalmukba fogadták. Elnök: Ha önt felkeltik, segített volna a halálra szánt tiszteken? Cserny: Szabadlábra helyeztet­tem volna őket. Pap Sándor vádlott kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát, ő az el­fogott tiszteket megkérdezte, hogy miért vannak itt, mire azt felelték, hogy maguk sem tudják miért. Csernyiés hallotta, hogy Chlepkó parancsa folytán tartóztatták le őket. Azután elmonta, hogy a ki­végzésről csak másnap értesült, a­mikor Bonyháti azt mondta, hogy az éjjel nehéz munkát végzett. Elnök: Tanuk vannak, hogy ön is kiadta azt a parancsot, hogy fel kell őket akasztani. Még hozzá ön adta az akasztáshoz a kötelet. - -r^LT ^nnry A terroristák rémtettei a bíróság előtt. Ferry altábornagy, Borhy és Menkina alezredesek íref/pinikaUntása Kakas Ferenc.

Next