Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

2 A tanút ezután vallomására meges­­kették. Schmittauer Károly ha­jóstiszt a kö­vetkező tanú. Szintén ott volt a Du­naparton a gyilkosság idején. A ba­­rátja, Hoffmann h­ívta fel a figyelmét arra, hogy mi történik. A tettesek közül nem ismert fel senkit.­­ Az utolsó tanú Dékány István eof­­fer volt, aki szintén le van tartóztat­va. Szamuely Tibort szökése alkalmá­val ez a soffőr vitte el autón­­Buda­­­pestről. Elmondja a szökés egész tör­ténetét. Savanyukuton két­ezer koro­na kékpénzt kapott Szamuely Tibortól,­­és a másik két terrorista, Holzmann és Jablonszk­ fejenkint öt-öt ezer koro­nát kaptak ugyanezen alkalommal. Dé­­kány István többször vitte Szamuelyt, amidőn ez az­­ ellenforradalmárok letö­résére utazott. Tudja, hogy Jablonsz- aki is vele volt és arra is emlékszik, hogy Solton az akasztásoknál is sze­repe volt. Ezzel a tanúkihallgatással a mai tár­gyalás véget ért. Holnap újabb tanu­kat állít elő Szilassy Pál dr. állam­­ügyész és ekkor hallgatják ki a letar­tóztatásban levő Engel József dr. ta­nút is. f A politikai helyzet. Leiszy a Sümegi-párt gyűlésén. ^■^Süm­egi Vilmosnak, a X-ik válasz­tókerület függetlenségi és 48-as párti jelöltjének, hivei hétfőn este népes gyűlést tartottak. A gyűlésen Lovászy Márton, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, nagyhatású beszédet mondott. Fi­gyelmébe ajánlotta a kerület válasz­tóinak Sümegi Vilmost, azt a férfiút, aki vele együtt több mint negyedszá­zadon át rendíthetetlenül kitartott a politikai küzdelemben és mindig lel­kes harcosa volt a függetlenségi ,43-as párt zászlajának. A konjunk­túra politika sohasem térítette őt el egyenes és intranzingens irányától. Vázolta a függetlenségi párt jelen helyzetét és megvilágította a párt­­magasztos feladatát, mely abban áll, hogy a jobb- és baloldali szélsősé­gek között a régi, hagyományos nemzeti és szabadelvű politikának önzetlen képviselője legyen. Ezután Sümegi Vilmos mondott beszédet. Huszár miniszterelnök sza­vaival kezdte: „Aki most széthúzást idéz elő, az hazaáruló.“ Ezt a sú­lyos és megbélyegző szót elsősorban­­azok szívelhetnék meg, kik a mi­niszterelnök pártjában szítják a gyű­lölködés lángját és a nemzeti ernk egyesítése helyett a legreakcioná­­riusabb politikát folytatják. Ezek az urak egész más hangon beszéltek a­ szabadkőműves páholyokban, mint az októberi forradalom vezetői. Fogld­jon össze minden hazafiasan gon­dolkodó magyar, hogy megmenthes­sük azt, ami még megmenthető. Balás Elek a székelység üdvözle­tét adta át Sümeginek, aki négy cikluson keresztül székely kerület képviselője volt. A gyűlés végén a közönség elénekelte a Hymnuszt, s Rubinek kortes­ útja,­ ­ Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter vasárnap Kiskörösön és Kiskunhalason, hétfőn pedig Kalo­csán tartott népgyűlést. A nagyatá­di­ Szabó Istvánnal való fúzióról itt többek között ezeket mondotta: — Friedrich egy fél éve még sza­badkőműves volt, de belátta ennek helytelenségét, megtért és mi meg­bocsátottunk neki, miért ne bocsá­tottunk volna meg hát a Friedrich­­nél kisebb képességű Nagyatádinak, aki az első felvilágosító szóra mel­lénk állt. És mi befogadtuk őt, de kidobtuk a zsidóit. De kívánta a fú­ziót Horthy is, mert a hadserege, a­­­ely a földmivelőkből került ki, nem lehetnek két egymással villon­­gó politikai párt tagjai. Azt mond­ják, hogy bennünket nem támogat Horthy. Az öccse a mi pártunk je­löltje. Ezt nem tűrné a fővezér, 133 FRISS ÚJSÁG 1920. Január 14. nem tudná, hogy mi keresztények és magyarok vagyunk. Rubinek miniszter szerdán Vál és Bicske községben, csütörtökön Keszt­helyen, 17-én Nagykőrösön és 18-án Kecskeméten jelenik meg az ottani választói értekezleteken. Az enyingi kerületben Festetics­­ Sándor gróf, a Károlyi-kormány­­ volt hadügyminisztere, fellépett kis-­­ gazdapárti programmal. Persián a megtisztult liberalizmusról í­r Persián Ádám miniszteri tanácsos, a XX-ik választókerület pártonkívüli jelöltje, kedden délután tartotta pro-­­­grammbeszédét a Ferencvárosi Pol-­ gári Kör nagytermében. — Addig nincs.­ jogrend — mon­dotta többek között — míg a köz­hatalomhoz kénye-kedve szerint min­denki hozzányúlhat. A közhatalom-­­­nak több tényezők között való meg­oszlása anarkiára vezet. A sajtósza­badságról szólva megállapítja, hogy rendőri szabályokkal nem lehet a sajtót hivatásának magaslatára emel­­ni. Ezt csak maga a sajtó biztosít­hatja, ha lehetővé teszi a törvény­­hozás a sajtókamara mielőbbi felál­­lítását. A felekezeti béke helyreállí­tását sürgeti. A zsidókérdést a ke­resztényeknek és az asszimilálódott zsidóknak karöltve kell megolda­­niok. A keresztény és nemzeti esz­mének a diadala nem zárhatja ki a politikából a megtisztult liberaliz­mus uralmát. A keresztény erkölcsi alapra valóban vissza kell térni, de mindenkinek, a keresztényeknek is. Ez nem lehet pártpolitikai jelszó. Ha egy párt mégis a címébe veszi fel a keresztény jelzőt, akkor jó! , vi­gyázzon arra, hogy vezére valóban apostola legyen a keresztény világ­nézetnek. A nagyszámú közönség lelkes tet­széssel hallgatta a jelölt szavait. IA megtizedelt vörös zászlóalj V—-'''Mit történt a vörös hadsereg fegyvernek'! veresége után? A vörös hadsereget tudvalevőleg Fegyvernek táján érte az első ku­darc. Budapesten, a forradalmi kormány­zótanácsban nagy rémületet keltett a hír, hogy a seregrészek felbom­lóban vannak és futva menekülnek Budapest felé és a kormány kiadta a parancsot, hogy meg kell tizedel­ni a fegyelmezetlen csapatokat. Sas­­kövi Miklós zászlóaljparancsnok en­­gedelmesekedett is a parancsnak és nyolc katonát halálra ítélt. Ebből egy megszökött, egy pedig kegyel­met kapott. A hat katona kivégzé­sénél­­jelen volt Lukács György népbiztos is, akit úgy megrémített a kínos látvány, hogy beszüntette a további kivégzéseket, s jelentést tett az esetről a kormányzótanácsnak, a­mely erre Saskövi Miklóst letartóz­tatta és a forradalmi törvényszék elé állította, amely nyolc évi fegy­­házra ítélte a zászlóaljparancsno­­kot. Két hónapi fogság után azon­ban szabadlábra helyezték Saskövit. A kommün bukása után újból le­tartóztatták Saskövit és­­hat rend­beli gyilkosság miatt ma vonta fe­lelősségre a bíróság. A tárgyaláson mindenekelőtt ki­hallgatták Lipkay Károly tényleges századost, aki elmondotta, hogy a túlerő ellen a sereg kénytelen volt visszavonulni és a tiszai hídfőállást feladni. Másnap már megjelent kö­zöttük Diener-Dénes József és Lu­kács György népbiztos, valamint sá­rói Szabó László zászlóaljparancsi nők, akik úgy intézkedtek, hogy minden második embert agyon kell lőni. Ő közbevetette magát és fel­hozta azt, hogy a századok már amúgy is nagyon megritkultak, alig van bennük ötven-ötvenöt ember és kérte, hogy a népbiztosok álljanak el ettől a büntetéstől. Sárói Szabó azután úgy módosította a rendelke­zést, hogy­­nyolc embert kell kivé­gezni. A vádlott, szerinte, nem any­­nyira bűnös a gyilkosságban mint sárói Szabó, mert hisz ez csak meg­ijedt ember volt, aki azért jelölte ki a nyolc embert, hogy a saját bű­nét mentse. VJsAr..-i bizonyítási eljárás befejezése alatt a perbeszédeket mondottak el, aminek megtörténtével a bíróság íté­lethozatalra vonult vissza. A büntető törvényszék Saskői Miklós vádlottat nyolc évi fogházbüntetésre ítélte. Szabó Ferenc izgatási bűnügyében az ítélethozatalt a bíróság elhalasz­totta. ■A'Imapszterekök a mérséklet politikájáról „Minden építő erőt össze kell gyűjteni az újjáépítés munkájára.'' Huszár Károly miniszterelnök ma délután a főváros három kerületé­ben tartott beszédet a keresztény nemzeti egyesülés pártja jelöltjeinek támogatására. Az I. kerületben a Fehér­vár­i­ úti elemi iskolában volt a gyűlés, amelyen a miniszterelnök Benard Ágost államtitkárnak, a ke­rület képviselőjelöltjének, támoga­tására hívta fel a választókat. Beszédében részletesen foglalko­zott a züllésnek ama folyamatával, amely a nemzetet mostani helyzeté­be juttatta. A közelmúltnak az a keserű tanulsága, hogy mindent el kell követni, nehogy az országban még egyszer keresztény és magyar­­ellenes gonosztevők kezébe kerüljön a hatalom. De ezt csak úgy lehet elérni, ha az egész magyar keresz­tény társadalom összefog és össze­gyűjti mindazokat az építő eleme­ket és tényezőket, amelyek alkalma­sak az újjáépítés munkájára. Vissza kell vezetni a munkásságot is a nemzeti­­és a keresztény erkölcsi alapra. Az egész magyar társada­lomnak erre az alapra kell helyez­kednie, úgy, hogy a társadalom kü­lönböző rétegei teljesen összhangza­­tosan, mintegy egészséges nagy szer­vezet részei igyekezzenek az újjá­építés munkáját elvégezni. Hangoztatta, hogy a választási harcot keresztényekhez illő eszkö­zökkel kell megvívni Nem szabad azonban - mondotta -"- megalkud­nunk semmivel, ami nem keresztény. Ha a kereszténységet az ellenség taktikájával és módszerével akarnék megvédelmezni, akkor végeredmény­ben ugyanoda jutnánk, hogy az em­berek nem fogják vallani a keresz­tény erkölcsi elveket és meghamisí­­tódik a lobogónkra írt jelszó.­­ A békeföltételek nagyon súlyosak­­ lesznek, de a nemzet sok csapást­­ ért meg a történelem folyamán, mégis mindig lábra tudott állani. Most, ebben a pillanatban arra van szükségünk, hogy a­mi életerő van bennünk, azt szedjük össze. Ha ka­landos politikába bocsátkoznánk, az végveszedelmet hozna ránk. A gaz­dasági erők összegyűjtését és fej­lesztését, a kulturális, a szociális haladást kell most­ elsősorban szol­gálnunk. Az most­­a legfőbb felada­tunk, hogy a törvényes jogrendet újra helyreállítsuk, a vagyon- és személybiztonságot megteremtsük, az államhatalom erejét és tekinté­lyét biztosítsuk, a munkafegyelmet az egész vonalon helyreállítsuk és a termelés fokozásával adjuk meg mindenkinek a megélhetés lehetősé­­gét.­­ A miniszterelnök ezután a Do­hány­ utca 32­ .szám alatti polgári , leányiskolába ment automobilon, a­hol báró Barkóczy Sándor, a kerü­let jelöltje, tartotta meg program- beszédét. A miniszterelnök itt han­goztatta, hogy keresztény Magyar­­országot akar, de a keresztény Ma­gyarországot nem szenvedélylyel, hanem csak a szeretetnek, a meg­értésnek, az igazságnak, a méltá­nyosságnak munkájával lehet fel­építeni. A harmadik népgyűlés, amelyen a miniszterelnök részt vett, a Mes­ter­ utcai polgári leányiskolában folyt le. A miniszterelnök itt hosz­­szabb beszédben fejtegette a politi­kai helyzetet. Rámutatott arra, hogy a munkás­osztály sohasem volt olyan rossz helyzetben, mint a­ proletárdiktatúra alatt. A népbiztosok és a termelő­­biztosok voltak az urak és nem a gyárakban verejtékezett proletárok, akiket hamis bankóval fizettek ki. Amikor a proletárdiktatúra kártya­vára összeomlott, itt maradt nyo­morával a proletár, de a vezér el­szökött külföldre és elvitte magá­val a milliókat, még pedig jó kék­pénzben és aranyban. Mind a három népgyűlésen a kö­zönség lelkesen ünnepelte a minisz­terelnököt. Táviratok. A magyar békeszerződés. Paris, január 13. (A Friss Újság távirata.) A­ magyar békemegbizottak meghatalmazásainak átvizsgálása kap­csán meg ezt jelentik: A Cambon el­nökletével működő bizottság délelőtt átvizsgálta a magyar meghatalmazá­sokat, az antant ké­p­viselők meghatal­mazásait azonban még nem adták át a magyar békedelegációnak. Ez való­­színüleg csak mintegy három nap múlva történik meg. CM­­T. I.) A németek visszaküldik Károly excsászár kitüntetéseit? Bécs, január 13. (A Friss Újság távirata.) A Xene Freie Presse jelenti Berlinből: A Kreuzzeitung levelet kö­zöl, amely felszólítja azokat, akik Ká­roly e­xcsászártól a háború folyamán katonai kitüntetést kaptak, hogy a császárnak Németország elleni, a Six­­tus herceg küldetésére vonatkozólag megjelent leleplezésekben I bebizonyult cselező vényei miatt tiltakozásuk jeléül küldjék vissza. (M. T. 1.) / Halálra ítélt istonálló. / __ ' Bűntársa tizenöt évi fegyházat , kapott. A­­statáriális rendelet­­kihirdetése után elmúlt év december hó 29-én délután öt óra tájban Budakeszi ha­tárában Tóth Lajos és Szemerei Lajos a budakeszi országúton meg­állították Stigler Tamás és Zábor­­szky Pálnak az országúton haladó tejeskocsiját. A gazdákra pisztolyt szegeztek és pénzüket követelték. Stigler négyszáz koronát, Záborszky pedig ezerhatszáz koronát adott át az útonállóknak, akik a pénzen meg­osztoztak. A csendőrség az útonál­­lókat letartóztatta és a pestvidéki törvényszék fogházába szállította. Bűnügyüket ma tárgyalta Kecs­kem­éthy Gyula dr. táblabíró elnök­lésével a pestvidéki törvényszék rögtönítélő bírósága. Götz dr. állam­ügyész rablással vádolta mindkét útonállót és a statáriális rendelet alapján a legszigorúbb büntetés ki­mérését kérte. Szemerei Lajos előadta, hogy de­cember 28-án Tóthnak a zugligeti Fácán-vendéglőből Páty községbe menet elpanaszolta, hogy karácsony másodnapján elloptak tőle 660 ko­ronát, két kiló szalonnát és egy kiló cukrot és hogy anyja meggyanúsí­totta, hogy a pénzt nem úgy lopták el. Mondta Tóthnak, hogy a pénzt akármilyen módon is vissza kell sze­reznie, vegyék el az országúton a tejesek pénzét. December 29-én a Budakeszi-útra mentek, mikor szem­bejött velük a tejeskocsi. Tóth meg­

Next