Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

­­é­ sze lesz majd a mi szenvedésekkel, könynyel teljes munkánk eredmé­nyében. Milyen gyönyörű igéretet tört le a barbár vérszomj. Az iskola padjaiból egyenesen idetart a szo­ciáldemokrácia soraiba. Hányszor mondta, hogy a szeretetet hozta kö­zénk, mert csak a szocializmusban lehet szeretni, csak a szocializmus öleli át az embereket egy családba. Ezután a munkásdalárda „Rév­partra talált" emui gyászdalt éne­kelte, majd ráhelyezték a koporsót a gyászhintóra és a menet elindult a Thököly-úton, a Baross-téren, Közte­­mető-úton a Kerepesi temető 1. szá­mú kapuján át a sírkertbe. Bacsó Bé­la sírhelye a vasárnap eltemetett So­mogyi Béla szerkesztő sírja mellett van. Idáig kísérték a munkástöme­gek ezrei, a legnagyobb csöndben, méltóságteljes nyugalommal. A nyi­tott simái a koporsót beszentelték, majd a Magyarországi Újságírók Egyesületének és az Otthon Írók és hirlapirók körének nevében Korcs­­máros Nándor mondott gyászbeszé­­det.— Az újságírók testülete nevében __ mondotta — fájdalommal és ke­serű haraggal állunk véres tetemed előtt. Bacsó Béla. Járvány pusztít az országban. Az ellenünk vét­kezők bűneit megbocsátjuk, de nem azoknak a bűneit, akik az em­­beri szabadságjogok szentsége ellen követtek el merényletet. Nincs em­ber, akinek joga volna ezért meg­­bocsájtani, legkevésbbé az újságírók bocsájthatnak meg azoknak, akik egy ember testén keresztül vérző se­bet ütöttek a sajtószabadságon. A munkásdalárda újból gyászdalo­kat énekelt, mire a koporsót elhar­­­tolták. A gyászoló gyülekezet nyu­galommal, a legnagyobb csendben szétoszlott. Epoca, aki Nagy-Romániában minisz­ter tett, Goldis László, saját bőré­nek megmentése végett a következő levelet írta a háború folyamán Sán­dor János magyar belügyminiszter­nek: — Meg vagyunk győződve róla, hogy egy erőteljes habsburgi állam sokkal nagyobb biztosítéka Közép- Európában rom­án nemzetiségünknek, mint a habsburgi monarkia hiányá­ban olyan Románia, amely Dácia valamennyi románját egyesítené ma­gában. Ezért nem vagyunk mi irre­dentisták, ellenkezőleg: utáljuk az irredentizmust . Minden más nép, írja az Epoca, vagy agyonlőtte volna ezeket az embereket nemzeti ideál­jának megvalósulása után, vagy rá­­kényszerítette volna őket az általá­nos megvetés, hogy maguk emelje­nek fegyvert életük ellen. Hogy Ro­mániában ünnepük az ilyen áruló­kat, akik azelőtt így beszéltek, a leg­­fölháborítóbb meggyalázása ama hő­­­­sök emlékének, akik a harctéren vesz­tették életüket. (MTI.) 2 A románok árulással vádolják Vajda­ Vojtfevát. Bukarestet február 24. Az Epoca jelentés,hogy több erdé­lyi képviselő indítványozni fogja a román képviselőházban, hogy az er­délyi kormányzótanácsban fölfede­zett Szédstílytalanságok dolgában in­dulanak vizsgálatot. (MTI.) Bukarest, február 24. Az ellenzéki sajtó, főképen Take Ionescu és Averescu, tábornok lapjai, heves harcot indított az utóbbi idő­ben az erdélyi miniszterek és külö­nösen Vajda Sándor miniszterelnök és Pap Csicsó István helyettes mi­niszterelnök ellen. A támadások oka az említett miniszterek régebbi né­metbarát érzése és a volt magyar képviselőházban elmondott több be­széde. A hadjáratot az Epoca indította meg, amely ezt írta a többi közt: — Mindenki aggódva kérdi Romá­niában, miért küldték éppen Vajda Sándor urat Parisba és Londonba, hogy Románia érdekében tárgyal­jon, holott németbarát érzelmeiről is­merik, abból az időből, amidőn Ro­mánia minden nagy hazafia az an­tant végleges győzelméért harcolt. Ezek a román hazafiak, akiknek kül­földön nagy tekintélyük van, itthon maradtak, nincsenek képviselve sem a kormányban sem a parlamentben. Pop Csicsó István most Nagy-Komá­­nda helyettes miniszterelnöke. Ugyan­az a Pop Csicsó, aki akkor, amidőn a román hadsereg átkelt a Kárpáto­kon, a következő nyilatkozatot tette a magyar parlamentben: — Nagy fölháborodássalll hallottam a román mozgósítás hírét. A ma­gyarországi román népnek a trón és a haza iránt való hűsége megingat­hatatlan és a hirtelen hadüzenet sem érintheti. A román nép, miképen ed­dig, ezután is vérével fogja védel­mezni hazáját és apostoli királyának trónját és minden tőle telhető áldo­zatot meghoz, bármilyen ellenséggel szemben kelljen harcolnia. Egy másik erdélyi ember, írja az FRISS Ú­JSÁG 1920. február 25. A magyar béke ügye. Állítólag népszavazás lesz az elszakított területeken. — A legyőzöttek javéra módosítják a tü­lékes­zétzörést. Berlin, február 24. Rotterdami éte párisi jejpártfísek szerint a nagykövetetc^értekezlete fel­ül ví­v.s k­frk.q a ellenjavas­latokat. Állítólag vegyes bizottság fogja megvizsgálni, hogy mely te­rületen legyen népszavazás. Egy másik albizottság foglalkozik a gaz­dasági ellenjavaslatokkal. Mielőtt elkészülne a végleges válasz a ma­gyar jegyzékre, az összes ellenja­vaslatokat a londoni tanácskozás elé fogják terjeszteni. A „Humanité“ a magyar béke­­szerződés messzemenő megváltoz­tatás­át kívánja. A „Daily Telegraph“ úgy értesült, hogy a magyar béke­­szerződést gróf Apponyi ellenjavas­latai szellemében részben módosí­tani fogják. A határokra vonatkozó döntés mindenesetre kedvezőbb lesz, ha­bár a lap értesülése szerint nem is lesz népszavazás. Ugyan­csak a „Daily Telegraph“ írja, hogy statisztikai bizonyítékok szerint há­rom millió magyar jut idegen ura­lom alá, éppen ezért Délkelet- Európa biztonsága és nyugalma megkívánja a magyar kérdés sok­kal igazságosabb szellemben történő szabályozását. Az ország romokban hever. A nemzetiségi engedménye­ken kívül tehát meg kell adni annak a lehetőségét, hogy az ország gaz­daságilag újra megerősödjék. Nem szabad, hogy az antant ismét egy életképtelen államot teremtsen. Neuilly, február 24. Minthogy a magyar békedelegá­ció a békefeltételekre vonatkozó valamennyi jegyzékét beadta már, a külön szakértők és a személyzet­nek az a része, amelynek jelenlétére Neuillyben nincs múlhatatlan szük­ség, gazdasági okokból hazautazott Budapestre. Hétfőn este kelt útra Párisból a társaság. Elutaztak töb­bek között gróf Somssich László, Ottlik Iván, Hegedűs Lóránt, Biró Pál, Zoltán Béla és Gerevich Tibor. Nejsilly, február 24. A magyar delegáció még a határ­idő lejárta előtt átnyújtotta 31. számú jegyzékét, amely a volt mo­­narchia tengerészeti anyagának kérdését tárnivalja. Magyarország abból a tengerészeti anyagból, ame­lyet az antant a szövetségeseknek osztott­­szét, jogot tart az őt kvóta szerint­­megillető részre, legalábbis annyiban, hogy ezt a kvótát a jóvá­tételben az országnak beszámítsák. (MTI.) Neuilly, február 24. A Chicago Tribüne párisi kiadá­sának hétfői számában cikket közöl Magyarországról. A fővezér — írja a lap — fentartja a békét az or­szágban, amely annyira belefáradt a bolsevizmusba. A cikk szerint Hor­­thy új seregével pacifikálja az or­szágot. Azok az amerikaiak, akiknek alkalmuk volt Horthyval érintkezni, kijelentik, hogy nincsen benne túl­­terjengő ambíció, egyszerű, tisztes­séges, lojális és hazafias magyar, a­ki minden porcikájában antibolsevis­­ta és akinek egyetlen nagy célja az, hogy országának meghozza a békét és az alkalmat arra, hogy megéljen. Horthy a rendet fentartja anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnék és so­ha nem élt vissza katonai hatalmá­val. A cikk végül leírja Horthynak organizáló képességét és rámutat arra, hogy a fővezér monarcista. Neuilly, február 24. A Temps kivonatosan közli Huszár Károly magyar miniszter­­elnök nyilatkozatait, amelyeket a parlament megnyitása alkalmával tett és egyúttal azt is jelenti, hogy valamennyi párt Horthy Miklós fő­vezért óhajtja ideiglenes államfőnek. A párisi sajtó hangja általában a magyar ügynek nem kedvező. Nem­csak cikkeikben, de a tényeket el­torzító egyes tudósításokban is megnyilvánul az az elfogultság, amellyel ellenségeink szabadon mű­­ködő propagandája folytán M . --­ország ellenében viseltetnek. (M. T. I.), Berln, február 24. Az Achfuhrblatt jelenti Zürichből. Az Éclair megerősíti, hogy a béke­­szerződést a legyőzöttek javára re­vízió alá veszik. (M. T. I.). Az antant Oroszország ellen. Orosz támadás esetén segítséget küld Lengyelországnak és Romá­niának. Paris, február 24. Mint a londoni lapok jelentik, a legfőbb tanács tegnap két fontos ülésben foglalkozott az orosz kérdés­sel. Millerand kijelentette, hogy ma délelőtt e kérdést véglegesen letár­gyalják. A Petit Parisien azt írja,­ hogy a legfőbb tanács nyilatkozatot dolgo­zott ki, amely a szövetségesek ma­gatartását állapítja meg, amelyet Oroszországgal szemben követni szán­dékoznak. A nyilatkozat nagy voná­sokban kifejti, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel, amely az élelmiszerek és mindennemű nyers­anyagok kicserélését parancsolóan követeli, a kereskedelmi összekötte­tés Oroszországgal megkezdhető. A szövetségesek azonban korábbi el­határozásaik fentartásával a szov­­jet kormánynyal semmiféle összeköt­tetésbe nem lépnek, mert annak ter­rorizmusa és despotikus jellege a legélesebb ellentétben áll azokkal az eszmékkel, amelyek a nyugati demo­kratikus kormányok alapelvét képe­zik. A szovjetköztársasággal szom­szédos államoknak tetszésére bíz­zák, hogy a moszkvai kormánynyal érintkezésbe lépjenek, amennyiben ez rájuk nézve hasznos. A szövetségesek megállapodtak abban, hogy ha őket, vagy az emlí­tett államok egyikét, például Len­gyelországot, vagy Romániát a vö­rös hadsereg megtámadja, rögtön se­gítséget nyújtanak. (MTI.) Az oroszok megtámadták a vologdai lengyel frontot. Berlin, február 24. A Loka Lanzeiger-nek táviratozzák Varsóból. A bolsevikiek hosszú idő óta előkészített támadása a vologdai frontszakaszon micst megindult. Egész napon át elkese­redett csata folyik. A támadást a bolsevikiek számbeli túlsúlya elle­nére sikerült­­visszaverni. A Daily Mail odesszai tudósítója tudósítást közöl, hogy Denikin a kozák főváros a don melletti Rostow közelében támadásba ment át és rettenetes csapást készül mérni az ellenségre. (M. T. 1J. Berlin, február 24. A Berliner Tageblatt jelent Baselból. Londonból jelentik, hogy az angol hadügyminiszter köz­lése szerint Déloroszországban az önkéntes hadsereg újból elfoglalta a don melletti Rostovot. A bolsevi­kek vesztesége 1900 ember, 220 ágyú és igen nagy mennyiségű hadsiszer. (M. T. I.). ­ormányzó-választás előtt. Az ideiglenes államfőről szóló javas­lat bizottsági tárgyalása. A nemzetgyűlés közjogi bizottsá- j­­a kedden délelőtt vette tárgyalás alá az alkotmányosság helyreállítá­­­sáról szóló javaslatot.. Kerdinándy Gyula megnyitó be­szédében­...hangsúlyozta, hogy aki ma nem akar alkotó munkához fog­ni, az gyáva és nem hazafi. Bárczy István igazságügyminiszter a demo­krata­ párt nevében kijelentette, hogy ő a kormányzói hatalom szélesebb kiterjesztésének füve. Azt indítvá­nyozta, hogy a javaslatot országos határozatnak és ne törvénynek ne­vezzék, mivel a szuverenitás, tekint­ve, hogy a király nem vesz részt a törvényalkotásban, csonka. Az indít­ványt Huszár Károly és Simonyi­ Semadam Sándor hozzászólása után elvetették. Az elnök azután bejelentette, hogy pártközi megállapodás jött létre a kisgazdapárt, a keresztény nemzeti egyesülés pártja és a demokrata párt között arra vonatkozólag, hogy a legalitás és a legitimitás kérdését a törvényjavaslat érinteni nem kíván­ja, ezért csak tényeket állapít meg. A vita további folyamán ismétel­ten felszólalt a miniszterelnök, majd Andrássy Gyula gróf szólt a kér­déshez a parlamentarizmus szem­pontjából. A bizottság ezután Túri Béla, Klebersberg Kuno gróf, S­or­­nyánszky Zoltán, Széchényi Viktor gróf és Orffy Imre felszólalása után a részletes tárgyalásra tért át és a miniszterelnök indítványára Túri Bé­lát választotta meg előadónak. A részletes vita során An­drássy Gyula gróf újból szólásra emelke­dett. — A pártélet — mondotta — tel­jesen megölte a szabadságot. Ez nem rövid idő alatt fejlődött ki, h­anem­ fokozatosan. Ha most új, demokra­tikusabb irányt akarnak behozni, ha azt akarják, hogy nagyobb legyen a köszabadság és igazán haladást jelentsen az új rezsim, akkor itt kell megkezdeni a gyógyítást. A képvise­lőknek szabadabb mozgást kell en­gedni és a párthatalomnak nem sza­bad zsarnoksággá fajulnia. Akár akarják, akár nem, a jogfolytonos­ságot nem tudják biztosítani. He­lyesnek tartaná, ha a nemzetgyűlés határozatait nem törvényeknek, ha­nem törvényerejű országos határoza­toknak mondanák. A törvényjavaslat egyes szakaszait ezután bizonyos változással, a töb­bit változatlanul elfogadták. A bizottság délután fél négy óra­kor fejezte be tárgyalását. Hétfőn választják meg a kormány­zót Az alkotmányosság helyreállításá­ról és az ideiglenes államfőről szóló javaslatot a nemzetgyűlés valószí­nűleg a csütörtöki ülésen fogja tár­gyalni. A javaslat előadója Túri Bé­la. Beszélni fog Prohászka Ottokár püspök, Ruppert Rezső, Ugrón Gá­bor és Andrássy Gyula gróf. A ja­vaslatot előreláthatólag egy ülésben letárgyalják. A pártok megegyeztek abban, hogy a kormányzót hétfőn választják meg, s a kormányzó az eddigi megállapodások szerint, ded-

Next