Friss Ujság, 1920. március (25. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

liiiíniV' 11/$ \ XXV. évfolyam 78. szám. ® 40 axtóv. V Budapest, 1920. március 31 Srojpd* l _ * ■ *- — iii ii ——■—■■ ■ — 1 ■' ■' ^1111—^*———1——WW—W”1 •' * ' '* r,r\t tivitvatxt&DTT j, —— IÁT­SZERKSSZTŐSÉG. IGAZGATÓSÁG POLITIKAI NAPILAP és kiadóhivatal: előfizetési ara: |pwt ||f®| ff JjBaft SEHfe B 9 Sjj§ fsj§ JBljBk v- Honvéd­ utcza 10. az. Helyben, hizhoz hordva, vidéken postai 1§§ •:$» Wa fS aB ISL SS§ ,|fi SjH i§LHI sfiglH telefou — — 157," mKIW =:s«' %yes »2lm Ara­­fti « 1 H H IS M ftC SS «■ j*g ~|­1 MJig FIÓKÉI ADÓHIVATALOK; helyben, vidéken As lAlyaudfaM* S® fn jgW Sn BW&m­af Wmd­SE BUMM vBPzbXS 1­03 WM&m VIL, F.áhbczi­ at St. (Tel. József 118-M.) 40 fillér. ü BB BB ni -Uny m Ml WW vi., Andrissy-ut., Keeshhemstti­n. U Elfogató parancs Luttwitz tábornok ellen. Husvét után újra kezdődik a politikai harc. Két év alatt 9641 kivégzés Oroszországban. A képviselő úg, történetesen a Keresztény És Nemzeti Egyesülés Pártjának, a tagja, táv­iratot­ kapott alterületéből, hogy ott a postapénzt nem akarják elfogad­ni, mert a burgonyakereskedők or­szágos egyesülete is lebélyegzett kék pénzt követel mindenkitől a burgonyáért A képviselő úr ebben a kérdé­sben felvilágosítást akart kér­ni az illetékes szakminisztériumok­ban, azonban még déli tizenkét óra­kor sem talált egyik ügyosztályban sem főhivatalnokot . A magunk részéről teljes megér­téssel állapítjuk meg, hogy ami a képviselő úrral történt, az nemcsak bosszantó, hanem felette kellemet­len dolog is, amelyben csak az a megnyugtató, hogy, amint a minisz­terelnök nyomban kijelentette, nem­csak a fő, de általában valamennyi hivatalnoknak kötelessége a hivata­los *órák alatt a közönség rendelke­zésére állania. A miniszterelnök úr azonban ezzel a kijelentésével nem mondott újat, mert eddig te úgy tudtuk, hogy a miniszteriumokban azért vannak a hivatalos órák, hogy azok alatt a közönség ügyes-bajos dolgait elintézhesse. Tudta ezt ve­lünk együtt a képviselő úr is, aki elhiheti nekünk, és ez is megnyug­vásául szolgálhat, hogy amennyiben az ő váratlan megjelenéséről a­ szó­­banforgó minisztériumok főhivatal­nokai előre tudtak volna, különösen, ha tudták volna, hogy interpelláció lesz a dologból, egészen bizonyosan soha se jött volna rá, hogy a főhi­vatalnok urak, déli tizenkét órakor még nincsenek a hivatalaikban. Az ügyes-bajos közönségnek azonban, nyilvánvalóan a képviselő úr soroksári választóinak is már lényegesen több tapasztalatuk leh­et ez irányban, ők már tudják, hogy igazán ügyes embernek kell annak lennie, aki valamely bajos ügyét úgy el tudja a nagy palotákban in­tézni, hogy minden illetékes hivatal­nokot a hivatalában találjon. Régi kinövése ez már a minisztériumi bürokráciának és régi, agyonsóhaj­tott, unalmas panasza a közönség­nek, amely, sajnos, orvosolatlan örökségteherként szállt át kormány­ról kormányra. A régiek helyébe új kormányok jöttek, a régi minisztereket újak vál­tották föl és valamennyinek az volt a fő programpontja, hogy az ő mi­nisztériumában rendnek és fegye­lemnek kell lennie és mindenkinek, különösen pedig a főhivatalnokok­nak elől kell járniuk e tekintetben a példaadásban. A szép és tetszetős programból azonban másnapra már csak az elszálló szó visszhangja ma­radt meg és a minisztériumok bü­rokratikus rendje nem változott Nem változott mert nem is változ­hatott meg, mert mindaddig, amíg a magyar poltikai közélet az egész nemzetgyűlés komoly alkotó munka helyett csak személyi harcokra és pártvillongásokra fecsérli el erejét, addig nem várhatunk lelkiismeretes és önzetlen munkát a tisztviselőktől sem. Tőlük, mint a felelős politikai hatalom szerves közegeitől egészen kézenfekvő okokból m munkakészsé­gü­k és lelkiismeretes munkájuk tel­jes kifejtését csak­ akkor követelhet­nénk meg, ha ugyanaz a szellem irányítaná a pillanatnyi politikai köz­életet, amely szellemben nekik dol­­gozniuk kellene, ha kötelességüket lelkiismeretesen teljesíteni akarnák.­­Egészen céltalan törekvés volna tehát mindaddig a minisztériumi tisztviselőkben keresni a belső rend hiányának és a számtalan, manap­ság lépten-nyomon felmerülő, kü­lönböző vonatkozású visszásságok okát, amíg a magyar politikai köz­életben a teljek, a nemzetgyűlés munkaképességét biztosító nyuga­lom helyre nem áll, szükség esetén rövid ideig nagyobb haderőt küldhessünk a veszedeleme­­ben lévő területekre. Franciaország azonban csak azzal a feltétellel en­gedi ezt meg, hogy erre­ az időre megszállja Frankfurt és Darrastadt városát több más várossal együtt. Ezt a követelést visszautasítjuk. A centrum felé fordulva így foly­tatja Müller: A nép ítélni fog önökről és miról ránk. Az általános sztrájk máris be­bizonyította a demagógok állításá­nak valótlanságát. Népünk többségé­nek nevében megvádolom önöket, hogy másodszor is elvesztették Né­metország háborúját és egyedül bű­nösök abban, hogy Németországban ma ismét vér folyik és folytatódik a pusztulás. De a bolsevizmussal nem félemlíthetnek meg bennünket A leg­határozottabban és teljes egyértel­műséggel utasítjuk vissza, harcolni fogunk ellene és mindent elkövetünk, hogy Németország talajában ne ver­jen gyökeret (Zajos tetszés a több­ségi pártok soraiban, a jobboldalon pisszegés, a többségi pártok sorai­ban egyre megújuló tetszészaj.) A kancellár közölte az ülés végén, hogy Di­sburgban, a végrehajtó bi­­zottság a birodalmi bank fiókjából fegyveres erőszakkal elvitt egy mil­lió márkát (M. T. I.) ■ Berlin, március 30. A porosz országgyűlésen Braun miniszterelnök ma ismertette az új kormány programját A Kapp-féle puccsról hangsúlyozta, hogy ezért a gonosztettért ugyanazok felelősek, akik Németországot az áldatlan há­borúba uszították. A német nemze­tiek széles rétegei be voltak avatva a puccsot elkövetők terveibe. A kormány nem engedi magát a bolse­vista rémmel megtéveszteni. A bal­oldali bolsevikiek ellen ugyanolyan nyomatékkal kell küzdeni, miként a jobboldali bolsevikiek ellen. (MTI.) Ludendorff megtorló háborúra készült Berlin, március 30. Koch birodalmi belügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén többek kö­zött a következőket mondotta: — A lázadás kezdete messzire nyúlik vissza. Ludendorff a birodal­mi elnökkel való beszélgetésében főoknak azt hozta fel, hogy a hadse­reget nem szabad lecsökkenteni, ha­nem megtorló háború céljára kell használni. Ha mi a lázadóknak meg­bocsátottunk és amnesztiát adtunk volna, akkor nyomban a kormány ellen fordult volna az egész mun­kásság, úgyszintén a polgárságna­k széles rétege, továbbá Dél- és Nyu­gatnémetország. A lázadókkal való tárgyalások lehetetlenné tették vol­na a békeszerződés minden könnyí­tését. Leicht bajor néppárti képviselő ki­jelenti, hogy pártja elvi ellensége, minden forradalomnak. Mi — mon­dotta — még nem vagyunk készen sem a bolsevizmussal, sem a forra­dalommal. Vájjon a Ruhrvidéken a bolsevizmus van-e, az kérdéses, azonban azzá válhatik. Nyugalomra és rendre van szükségünk, különben Wekerle Sándor volt miniszterelnök, aki most épült fel hetekig tartó súlyos betegségéből. Letartóztetiffi Gjimsi ellenforraám­omi vezetőit A német kormány nyerta a harcot úgy a fehérek, mint a vörösök ellen. ^0*^ Ludendorff meghiúsult tervei­ kiél, március 30. Itt számos embert tartóztattak le hazaárulásban való bűnrészesség miatt. Uittwitz tábornok ellen elfo­gató parancsot adtak ki, de sem ber­lini, sem falusi lakásán nem találták meg. A róla szóló köröző levelet a napilapokban és plakátokon teszik közzé. A körözött személyekre vo­natkozó híreket, ha ezek alapján a körözött személyeket letartóztathat­ják, tízezer márkával jutalmazza a rendőrség. (MTI) Berlin, március 30. Falkenhausen volt­­ alállamtitkárt letartóztatták. A kormány elrendel­te, hogy mindazoknak, akik Kapp ál­­lamcsínyjében részt vettek, egész vagyonát lefoglalják. (MTI­) Az új kancellár támadása a császár­párt ellen. Berlin, március 30. Müler birodalmi kancellár a nem­zetgyűlés mai ülésén mutatta be a­z új kormányt és ez alkalommal hosz­­szabb beszédet mondott. Az uj kormány legnagyobb felada­ta az lesz, — mondta a kancellár — hogy a demokráciát a választások idejéig még jobban megerősítse. Mindenkinek, aki egy követ fújt Koppal és a Reichswertr föllázadt ré­szeivel, el kell tűnnie. Az esküszegők nem érdemelnek kí­méletet. A közigazgatás demokrati­zálása az alkotmányhoz his hivatal­nokok jogainak megóvásával, a had­sereg hűtlenné vált alakulatainak fel­oszlatása és­­ új kötelékekkel való pótlása: ezek lesznek legnagyobb feladataink és ezeket a dolgozó osz­tályok szervezeteinek részvételével akarjuk elvégezni. Ezeket a feladato­kat kíméletlenül hajtjuk végre. (Tet­szés a többség pártjainál.) A legközelebbi s legsürgősebb lépés az lesz, hogy a kormány átveszi a kőszén- és káli-szindikátust. A Franciaországgal való együttmű­ködés feltétlenül szükséges. Most ar­ról tárgyalunk az antanttal, hogy

Next