Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-01 / 105. szám

1920. május I. F­R­I­S­S K­­s S­Án­d 3 hogy a megváltás szükségességét mindig a közérdek szempontjából fogják elbírálni. Az intenzív terme­lésre szervezett üzemek megbontását és általában a nagyobb kultúrájú te­rületek alacsonyabb kultúrára való lesülyesztését a felterjesztés szerint kerülni kell. A földhöz juttatandókat úgy kell megválasztani, hogy azok rendelkezzenek a termelés azonnal való megindításához szükséges esz­közökkel és feltételekkel. A ,,közérdek"­ szempontját hangoz­tatják a nagygazdák a megváltás szükségességének elbírálásánál. Ter­mészetes, hogy mást, mint a közér­deket, szem előtt tartatni nem sza­bad. Viszont mondani sem kell, hogy a földreform megvalósításánál nem a nagygazdák, hanem a kisgazdák és földtelenek közérdekét kell elsősor­ban tekinteni. Az Orige álláspontját Rr.binek miniszter, ki évtizedekig volt az egyesület igazgatója, külön­ben is bizonyára jól ismeri már a mostani felterjesztés nélkül is. Job­ban örülünk, ha — amit remélünk — nagyatádi Szabó Istvánék kívánsá­gait veszi majd szemügyre. Kisgazda-jelölések. A kisgazdapárt jelöltje Battonyán Székács Elemér, a híres növény­neme­­sítő, Kisvárdán Májer Ernő, a párt igazgatója, Nagykaposon Horthy Béla, a kormányzó bátyja, a debreceni má­sodik kerületben Nagy Gábor altábor­nagy, Mezőhegyesen Szilassy Zoltán, az Origo­ igazgatója. Batthyány levele. Nyilatkozik a keresztény-párti politikusok forradalmi szerepléséről. Batthyány Tivadar gróf, ki — mint ismeretes — az Esterházy-kor­­mányban „király személye körüli mi­nisztert" volt, majd a forradalom ki­törése után a Károlyi-kormányban a belügyi tárcát töltötte be, ma levél­ben válaszol az utóbbi napok folya­mán ellene intézett támadásokra. Batthyány az októberi forradalom után csak­ mintegy két hónapig volt tagja Károlyi kormányának, melyből Lovászy Mártonnal együtt vált ki. A következőket írja Batthyány le­velében : — Tény, hogy a keresztényszo­cialista néppárt 1918 november havá­ban a legteljesebb mértékben támo­gatta az október 31-én kinevezett Károlyi-kormány politikáját, sokan vezetőik közül csatlakoztak a Nem­zeti Tanácshoz, többen — a legneve­sebbek közül — ennek tagjai sorába léptek és letették az esküt, a párt összessége november 20-iki üléséből kiadott kiáltványával nyíltan a no­vember 16-iki politika álláspontjára helyezkedett, sőt e párt Károlyinak 1918 december 22-iki Lovászy és el­lenem irányuló zászlóbontásán részt­­vett és szónokuk, Haller István mi­niszter úr utján néki támogatásukat biztosították. Tény, hogy a katolikus ,derűs, élén a püspöki kar nagyré­mével, csatlakozott a novemberi­­forradalmi alakulathoz", vagyis tá­­mogatta a kormányt. — Tény, hogy a mostani ke­resz­­tény nemzeti egyesülés pártjának számos korifeusa — névsorral is szolgálhatok — tőlem és a Károlyi­kormány összességétől­­is politikai bizalmi állásokat fogadott el és ezek az urak politikánkat nyíltan és han­gosan támogatták és tény, hogy e pártnak mai számos kiválósága a Károlyi-kormány kinevezése után lé­pett be a függetlenségi pártba és tün­tetett politikánk mellett.­­ E tények megállapítása után minden épelméjű ember kell hogy el­ismerje, hogy a fenti hivatott, ma keresztény nemzeti egyesülési párti politikus urak a Károlyi-kormány politikájáért a felelősségben épp úgy részesek, mint én . Így legkevésbé ismerhetem el jogosultságukat arra, hogy fölöttem pálcát törjenek. Fél­­reállani pedig annál kevésbé fogok, mert hisz az események a háború előtt, alatt és után, jobbra és balra egyaránt az én és barátaim politiká­ját igazolták és mert a Kossuth La­jos elveire alapított függetlenségi po­litika soha időszerűbb nem volt, mint mostanában, amidőn állami ön­állóságunk megalapozása és biztosítá­sa, a pragmatika szankció és a 67-es törvényekre alapított politika csődje után az ország minden polgárának legnagyobb gondját képezi. Batthyány Tivadar. LM George bejelenti a közvetlen tárgyalást Németországgal. ..Európa tátongó sebeit csak lassan lehet meggyógyítani" Amsterdam, április 30. Lloyd George tegnap tette meg az alsóházban nagy érdeklődéssel várt nyilatkozatát a san­remói tár­gyalásokról. Többek között a követ­kezőket mondotta: — Abban az időben, amikor az összejövetel kezdődött, egyes félre­értések támadtak, kijelenthetem azonban, hogy a levegő újra tiszta és hogy én a konferencia eredmé­nyeivel meg vagyok elégedve. Né­metországgal közölték, hogy a fran­cia csapatok abban a pillanatban kiürítik Frankfurtot és Darmstadtot, amikor a ruhrvidéki csapatok lét­számát az előírt mértékre leszállít­ják. A konferencia minden gyanút eloszlatott atekintetben, mintha a versaillesi szerződést nem hajtanák végre. — Elhatároztuk, hogy német mi­nisztereket hívunk meg a szövetsé­ges miniszterikel való összejövetel­re különböző kérdések megbeszélé­sére. — Németország lefegyverzése te­kintetében nincs semmiféle véle­ménykülönbség. A lefegyverzés kö­vetelésénél azonban abba a nagy nehézségbe ütközünk, hogy Német­országban talán senkinek sincs ele­gendő hatalma arra, hogy ezt a ha­tározatot végrehajtsa.­­ Ami a kárpótlás kérdését illeti, mi Németország javaslatait óhajtjuk hallani. Nagyon jól tudjuk, hogy Né­metország a márka mai árfolyama mellett nem tud fizetni. Azt óhajtjuk azonban látni, hogy kötelezettségeit elismeri és hogy gondolkodik afelől, hogyan teljesíti ezeket. Jöjjenek tehát a német miniszterek Spanba és te­gyenek egy és más javaslatot arról az összegről, amelyet Németország fizetni tud és a fizetésnek a mód­járól. — A konferencia, — folytatta Lloyd George — mindenben a leg­teljesebb harmóniát hozta létre és azt a szövetségesek teljes egysége jellemzi. Az a zaj, ami a konferencia kezdetét kísérte, nem volt­­ más, mint a sértett becsvágy jajgatása. Lloyd George így fejezte be be­szédét: — Európa tátongó sebeit csak las­san lehet meggyógyítani és San­ Remo ennek a gyógyulási folyamat­nak egyik stádiumát jelenti. A Telegraaf szerint Lloyd George a Ruhr-kérdésről még a következő­ket mondotta: — A kommunisták a Ruhr-menti nagy ipari viték uraivá lettek. A kérdés akörül forgott, ki bánjon el velük? A franciák azon a nézeten voltak, hogy ezt a szövetséges csa­patoknak kell végrehajtatok. A töb­bi szövetséges azonban egyöntetűen amellett szavazott, hogy Németor­szágra kell bízni, hogy saját orszá­gában a rendet helyreállítsa. Wedgwood, munkáspárti képvise­lő, közbekiáltott: A német Junke­rekre! Lloyd George: A képviselő úr el­ismer egy antidemokratikus kor­mányt Oroszországban, de nem akar elismerni demokratikus kormányt, a­milyen ma van Németországban. Lloyd George megemlítette ezután, hogy befolyásos francia lapok és publicisták, azt a gyanút ébresztet­ték, hogy am­eksziós szándékok me­rültek fel. A san­remói konferencia azonban mindezeket a félreértéseket eloszlatta. (MTI.) Páris, április 30. Millercard miniszterelnök a szená­tusban tegnap a következőket mon­dotta: — Tegnap a kamara ülése után újabb esemény történt. A német béke­­delegáció elnöke felkeresett engem és előttem a következőket jelentette ki: A német kormány a francia kormány­nak eszmecserét javasol a francia és német delegátusok, a gazdasági szakér­tők között, hogy azokat a kérdéseket, amelyek a két ország közti kiegyezést érintik, tisztázzák. Én azt feleltem neki, — mondotta a miniszterelnök, — hogy ezt a javaslatot elfogadom, s hozzátettem, hogy a kereskedelmi mi­niszter a legrövidebb időn belül ki fogja nevezni Franciaország képvise­lőit e konferenciára. Azt mondtam neki továbbá, nem tőlünk függ az, váj­jon ez a konferencia gyorsan fog-e gyü­mölcsöző eredményhez vezetni. Millerand ez utolsó mondat minden betűjét éles hangsúlyozással ejtette ki A szenátus, amely a miniszterelnök szavait a legnagyobb figyelemmel hall­gatta, élénk helyesléssel üdvözölte e bejelentést. (MTI) ŐSZÜLÉS ELLEN amerikai D. Gyen fiab­restorer-t Nem hajfestő-szer, hanem a haj eredeti színét adja vissza. Ára 30 korona és posta­­költség. Kapható: City drogéria, IV., Eska­­ut 5. és Honvéd drogéria I., Stínia-küru£ 2. .Horthy kormányzó is a magyar rend dicsérete. Nagy magyarbarát beszéd az angol alsóházban. A ma érkezett március 26-iki fon­­doni lapokból tudjuk meg, hogy e na­pon Eliot kapitány az angol alsóház­ban mondott beszédében a többi közt ezeket fejtette ki: Én voltam Magyar­­országon a választások alatt és jelen voltam egy nagygyűlésen, melyen a magyar miniszterelnök beszélt Nos, egy általános választást senki sem vesz egészen komolyan. Igaz, hogy „a nép szava, Isten szava", de ez nem bi­zonyítja, hogy tényleg minden válasz­táson hallható az Isten szava. Ez a gyűlés mindennek dacára őszintén el volt határozva elsősorban és főképpen, hogy nem akar több bolsevizmust, má­sodszor, hogy neki királyság kell és harmadszor, hogy tisztességes elbánást kívánnak azokon a területeken, ame­lyeket Magyarországtól el akarnak szakítani. Ez oly világos és határozott volt, amennyire azzá tehette egy 5—10 ezer emberből álló hallgatóság. A szembenülő képviselő urak, akik olyan erősen, kívánják, hogy ne avatkozzunk be Oroszország belügyeibe és ne árt­sunk annak a kormányzatnak, amelyet az orosz nép választott magának, kí­vánják épp oly erősen ugyanazt Ma­gyarországon. Ha Magyarország ki­rályságot akar, az Magya­rország dolga és senkinek nincs köze hozzá itt Angliában. Volt egy alkotmányos elnökük mint Károlyi, a kártyás és lusta ember. (Felkiáltások: Oh, Oh!) Azt hiszem eb­ben senki sem kételkedik. Ez nem válik becsületére egy embernek sem és nem valami különösen hasznos dolog egy köztársasági elnöknek a forradalom alatt. Átadta a hatalmat Kun Béla bolsevista kormányának, amely bár­mi egyebet is lehet róla mondani, de az ország népének igen népszerűt­len volt. Maguktól a bolsevista bizto­soktól hallottam, akiket ez ügyben megkérdeztem, hogy tényleg követtek-e el erőszakosságokat. Azt mondták, hogy minden lehetőt megtettek, hogy kiirtsák azokat a bandákat, amelyek ezeket az erőszakosságokat elkövették, de mindannyiszor azt mondták, hogy nem tagadják, hogy tényleg megtör­téntek. Nem külső, hanem belső blo­kád a falu blokádja a város ellen volt az, ami letörte a szovjetet Magyaror­szágon. Magyarországon meglátogattam egy pár börtönt. Mindenesetre Budapesten bolsevik­ népbiztosok oly körülmények között vannak börtönben, amit mi Angliá­ban jó másodosztályú körülmények­nek nevezünk. Megvan a saját ruhá­juk, külön celláik vannak, vannak­­ könyveik, papírjuk, írószereik, bará­t­­aiknak meg van engedve hogy meglá­­­tog­assák őket és meg van engedve ételt behozni nekik. Ha a mi politikai fog­lyaink oly jó­­bánásmódban részesülné-­­ nek, mint ezek, az dicsőségére válnék a brit birodalomnak. Horthy tenger­­nagy vélem­ényem szerint nyílt, becsü­letes és igazságos ember és azt hogy ez a véleménye a legtöbb ember­nek, ki valaha érintkezésbe jutott vele. Még a szélső bolsevikiek is elismerik róla, hogy ő maga mindenáron igazsá­gos akar lenni. Lehetne-e jobban, gyöngíteni és meg­rontani hatalmát, mint az által, hogy közbelépünk, valahányszor egy tár­gyalásról van szó- Mi lehetne károsabb egy kormányemberre, mint az a hír, hogy engedett idegen nyomásnak és fenyegetésnek. Csehország — a cseh alma — körül van verve egy hegylánctól és most ennek az oldalá­hoz banánalakú, Szlovákiának nevezett országot csatolnak, mely teljesen ma­gas hegycsúcsokból áll, melyek leve­zetik a vizeket a kis hegyek völgyeibe. A békekonferencián nagy és előkelő emberek vannak, de még ezek sem képesek­ kierőszakolni, hogy a folyók a hegyeken átfolyjanak, mert bizony azok lefelé folynak és nem a hegyeken át. Nem győzhetik meg ezek az urak a parasztot, akinek 10 mérföldet kell le­­mennie a folyam mentén, hogy fejszét, vagy ekét vegyem­ a völgy torkolatánál levő megyei székhelyen, ahová ősei is mentek ő előtte, hogy az ő érdeke, mi­vel éppen szlovákul beszél, átmenni 80 mértföldet a hegycsúcsokon át, hogy Csehországban vegye baltáját vagy ekéjét, ő ezután is lefelé akar majd menni, mint ősei tették és ha látja, hogy ebben megakadályozza őt egy határ, amelyhez állítólag ő is hozzá­járult, feltétlenül kérni fogja, hogy szüntessék meg ezt a határt. És amitől félek, az, hogy oda a Népek Szövetsé­­gének kérésére angol csapatokat fog­nak küldeni, hogy ijesszék meg ezt az embert és kényszerítsék rá, hogy oly viszonyok közé menjen vissza, amelyek között hiába próbált élni 10 hónapig. Soha fül nem hallotta, soha szem nem látta, soha egy embernek nem jutott olyasmi eszébe, mint ez a Szlovákia­­ország, melyet a békeszerződés kimond. Nem is lehet elképzelni, ha csak nem látta valaki a térképen. Véleményem szerint ez olyan határ, mely igen ha­­mar össze fog dőlni. A békeszerződés elé kellene hozni és ott revidiálni a jó­zan ész világánál és nem csinálni be­lőle egy jelszót, mely esetleg új hábo­­rút okozhat. Romániáról azt mondják, hogy rossz bánásmódban részesült, mikor a németek bevonultak az országba. Csakhogy mindezt visz,­szakapta és még többet is, amit kicsi­kart a magyarokból az utolsó 9 hónap alatt. Mindent elvittek Magyarorszá­gon. Amit még a bolsevisták sem vet­tek el, a románok habozás nélkül el­­vitték. A román határ egy magyar nép­­területet is magába zár, a­mely éppen

Next