Friss Ujság, 1920. július (25. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-01 / 155. szám

1920. június *. 2 FRISS ÚJSÁG kik, szivén lőtte magát, meg­halt. •*—-m­n­ami ii f ''T Schreyner József szolga leugrott a Dohány­ utca 5. számú ház III. eme­letéről és nyomban meghalt. a népjóléti és m­inkaflmi minisztérium sorsa. A keresztény­ párt egy része — kü­lönösen a keresztény-szocialisták — mozgalmat indítottak az utóbbi na­pokban, hogy a népjóléti és mun­kaügyi minisztérium tisztán munkás­ügyi minisztériummá szerveztessék át. Az orvosszövetség élesen ellenzi a tervet, s szerdán este Dollinger, Kéthly báró, Kuzmik és Ritoók egye­temi tanárok küldöttségileg fennt jártak a kisgazdapártban, s kérték, hogy a párt foglaljon szintén állást a terv ellen. Korányi pénzügyminiszter és Fer­­dinándy igazságügyminiszter fogad­ta az orvos-professzorokat, kikhez Barta-Szabó képviselő — ki szintén orvos — is csatlakozott. A kisgazda­­párt csakugyan hivatalosan is fog­lalkozni fog a kérdéssel, s szintén a mai állapot fentartása mellett van. Sem a pénzügyminiszter, sem a ke­reskedelmi miniszter nem hajlandó ugyanis a maga kezéből kiadni a bányák, dohánygyárak s egyéb ál­lami kezelésben vagy ellenőrzés alatt lévő vállalatok munkásainak ügyét.­­ Rubinek pedig már kijelen­tette, hogy mint földmivelésügyi mi­niszter semmiesetre sem engedi a földmunkások ügyét összekapcsolni az ipari munkásokéval. Abba hajlan­dó a kisgazda­párt belemenni, hogy esetleg külön munkásügyi államtit­kárság szerveztessék a kereskedelmi minisztérium kebelében,­­ annál is inkább, mert leghelyesebbnek tarta­ná, ha az egészségügynek külön ön­álló minisztériuma lenne. Ml­y kormányzó a társadalom összetartásáról. A Védőligák Szövetségének országos sportünnepélye. Kedden délelőtt folyt le a Védő­ligák Szövetségének országos sport-­­ünnepélye az ügető versenypályán sok ezer főnyi közönség jelenlétében. Tíz órakor kezdődött az ünnep­ség. A pálya négy különböző pont­ján fölállított szószékekről Király Aladár, Persay Ferenc, Ráth Endre és Temanovics Zoltán tartottak ha­zafias beszédeket. A bejáratnál ha­talmas éljenzés jelezte József főher­ceg megérkezését. Pár pillanat múl­va megdördültek az ágyuk, a hon­­védzemekar a Himnuszba kezdett, a zászlók magasba lendültek és szűn­ni nem akaró éljenzés közepette ér­kezett meg Horthy Miklós kormány­zó. — Az ünnepi mise után Urmán­­czy Nándor üdvözölte a kormányzót. A világ semmiféle ellenséges hatal­ma ki nem pusztíthatja a magyar nemzet őserejét — mondotta. — A magyar nemzet léte nem forog koc­kán. A sors a legnehezebb időkben Horthy Miklósra bízta a nemzet ve­zetését. Horthy Miklós a mi erős­ségünk és reménységünk, neve ösz­eforrt a nemzet lelkével és törek­vésével. A lelkes éljenzéssel fogadott be­széd után a protestáns egyházak ne­vében Raffay Sándor evangélikus püspök, Takaró Imre református lel­kész és Boross György dr. unitárius teológiai dékán mondottak imát és beszédeket. Ezután következett hatezer közép­iskolai tanuló megkapó tornagyakor­lata. Az utolsó mutatványnál egy zászlójelre egyetlen kiáltásként zú­gott föl a tiltakozás: Nem, nem, so­ha! Ekkor egy riasztó esemény za­varta meg a közönség nyugalmát. Az egyik mentőkocsi lovai ugyanis meg­bokrosodtak és magukkal ragadták a kocsit. Hosszas hajsza után Dózsa János istállótulajdonos bátor fellépé­sének volt köszönhető, hogy a meg­bokrosodott lovak nem vágtattak a diákság sűrű sorai közé. A szabadgyakorlatok befejezése után Horthy Miklós kormányzó in­tézett rövid beszédet az ifjúság kép­viselőihez: — A magyar nemzet — mondotta — ezután is barátok és rokonok nél­kül fog állani és ezért szükséges, hogy az ország lakossága harcrater­­mett legyen. Legnagyobb hibája a magyar fajnak, hogy nincs benne összetartás, pedig e nélkül nem bol­dogulhat. Az összetartást rá kell kényszerí­teni a nemzetre. Pártokat többé nem ismerünk, egy irányban haladunk valamennyien, a keresztény és nem­zeti irányban. Végül szorgalomra és kötelességtudásra hívta fel az ifjú­ságot. Akik hivatottak az ország kor­mányzásában részt venni — mondot­ta — azokat a nép jelölje ki érde­mei alapján. Nekünk mindnyájunk­nak csak egy kötelességünk van, ha­zánkat és népünket erőssé és bol­doggá tenni A kormányzó szavait tomboló lel­kesedéssel fogadta az ifjúság, majd a Szózat eléneklése után az iskolák és egyesületek díszfelvorrulást tar­tottak. A díszfevonulás után a kor­mányzó a közönség lelkes tüntetése közben távozott a versenypályáról. A magyar kormány nem tárgyal a nemzetközi szervezettel. Csak felvilágosítja, hogy nincs fehér terror. A Magyar Távirati Iroda jelenti: "A szakszervezetek szövetsége által Magyarország ellen elrendelt bojkott ügyében különböző híresztelések keltek szárnyra s főleg az osztrák sajtó egyes orgánumai teljesen téve­sen úgy tüntették föl a dolgot, mint­ha a magyar kormány a szakszer­­vezetek szövetségének képviselőivel tárgyalásokat folytatna. Ezzel szem­ben illetékes helyről nyert értesü­lés alapján a Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy a magyar kor­mány a szakszerveztek nemzetközi szövetségével semmi néven neve­zendő tárgyalásokat sem nem foly­tat, sem nem kezdeményezett. A bojkott által elsősorban sújtott Ausz­tria érdekében Renner kancellár föl­ajánlotta közvetítését a magyar kormánynak. A magyar kormány­­Renner kancellárhoz intézett vála­szában kijelentette, hogy a szak­szervezetek nemzetközi szövetségé­vel tárgyalni nem hajlandó, ellenben minden magyar külképviseleti ható­ság készséggel ad úgy idegen ál­lampolgárnak, mint társadalmi és egyéb szervezetek képviselőinek is felvilágosításokat a magyarországi helyzetről, mert súlyt helyez arra, hogy a Magyarországról terjesztett alaptalan vádak lehetőleg eloszlat­­tasssanak és mert nem lévén titkolni valója, szívesen enged betekintést bárkinek a magyar ügyekbe. A ma­gyar kormány egyben kijelentette azt is, hogy a magyar belügyekbe beavatkozást semmi szín alatt meg nem engedhet, egyébként azonban nincs észrevétele az ellen, hogy a bojkott által elsősorban érintett Ausztria annak elhárítása érdekében Bécsben a nemzetközi szakszerve­zetek képviselőivel megbeszéléseket folytasson. Ezen elvi álláspontjának teljes figyelembevétele mellett e hó 28-án Bécsben Gratz Gusztáv rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a szakszervezetek nemzetközi szö­vetsége által Bécsbe küldött meg­hatalmazottaknak megadta mind­azokat a felvilágosításokat, amelye­ket a magyar ügy helyes megisme­rése érdekében szükségesnek tar­tott és pótlólag megadja még azokat az információkat, amelyeknek be­szerzése szükségesnek látszott Ez­zel magyar részről az ügyet­­befeje­zettnek tekintik, tekintet nélkül ar­ra, hogy a szakszervezetek nem­zetközi szövetsége a kapott felvilá­gosítás alapján a bojkottot beszün­teti-e vagy sem. Remény van a békés megegyezésre. Bécs, június 30. A Deutsches Volksblatt estilapja, a „Telegraf“ a bojkottról ezeket írja: Az eddigi megbeszélések a nemzetközi szakszervezeti szövet­séggel kielégítően folynak s teljesen a magyar részről felállított keretek között maradtak. Eddig csupán fel­világosításokat adtak. Világosan le­het érezni, hogy a szakszervezeti szövetség a felvilágosítások után a magyarországi helyzetre vonatkozó ítéletét, amely a bojkotthatározat alapjául szolgált, lényegesen módo­­sította. A­­Magyar Távirati Iroda jelenti:’ Hamelin francia tábornok június 26-án reggel a megszállott területre utazott kíséretével. Ezt az alkalmat felhasználta Sátoraljaújhely város polgársága és nagy tömegben ki­vonult az állomásra, ahol Farkas Andor polgármester és Chudovszky Móric udvari tanácsos, kórházigaz­gató, a város nevében a határ meg­változtatását kérték a tábornoktól, kimutatva, hogy a város, amely kul­turális és gazdasági gócpontja a környező vidéknek, életképtelen lenne, ha egy része cseh uralom alatt maradna. A polgárság után a menekültek több száz főnyi küldött­sége vonult a tábornok elé, akinek gróf Wallenstein-Széchenyi Ernőné tolmácsolta panaszaikat ás kérelmü­ket. A tábornok kijelentette, hogy a határmegállapító bizottság oly szé­les hatáskört nyert, hogy jogában fog állani Magyarország határait az igazságnak és a határmenti lakosság és városok gazdasági érdekeinek megfelelően rendezői. Türelemre és kitartásra intette az elkeseredett közönséget és különö­sen a menekülteket kérte, hogy tür­tőztessék magukat. A tábornok és kísérete Sátoraljaújhelyről gépko­­csikkal folytatta útját Ungvár felé. Ungváron a város egész lakossága kivonult eléje, ezrével állt sorfalai amerre a menet elhaladt és tünte­tően éljenezve Magyarországot, kö­vetelte a rutén területek visszacsa­tolását. .............. ■I»»* I A határmegállapító-bizottságt széleskörű felhatalmazást kapott. Eredményre vezettek a magyar­francia gazdasági tárgyalások. Paris, június 30. (Szikratávirat.) Megbízható infor­mációk szerint a magyar békeszer­ződés aláírásával kapcsolatosan a francia kormánynyal és pénzügyi kö­rökkel megindított tárgyalások ked­vező eredményre vezettek. A ma­gyar és francia megbízottak között elvi megállapodás léte­sült, mely a Budapesten folytatandó tárgyalá­soknak fog alapjául szolgálni. Stressz István drt. szabadlábra helyezték A bíróság leszállította hatáskörét.­­ Strausz fölött csak a parlamenti bíróság ítélkezhetik. A budapesti büntetőtörvényszék ma tárgyalta Strausz István dr.-nak, a legfőbb állami számvevőszék le­tartóztatott elnökének izgatási bűn­­perét. A tárgyalás feltűnést keltő eredménynyel végződött, amennyi­ben a bíróság leszállítva a saját ha­táskörét. kimondotta, hogy Strausz István dr. ügyének elbírálása nem tartozik rendes bíróság hatáskörébe, hanem a parlamenti bíróság de és ezen döntésének megfelelően elren­delte Strausz azonnali szabadlábra helyezését.­­ Szenyi Antal dr. táblabíró, tanács­elnök 10 órakor nyitotta meg a tár­gyalást A vádlottat börtönőr vezet­te a főtárgyalási terembe. Strausz dr. személyi adatainak megállapítása után engedélmet kér a bíróságtól, hogy egy előterjesztést tehessen. Kij­enti, hogy a legna­gyobb tisztelettel van eltelve a bí­róság iránt, de hivatali állásánál fogva kötelessége, hogy hatásköri kifogást emeljen a biróság ellen, mert az 1870. évi 18. törvénycikk és az 1880. évi törvény alapján a ma­gyar királyi legfőbb számvevőszék elnökét kizárólag parlamenti bíróság vonhatja felelősségre. Nem a maga védelmére teszi ezt a hatásköri ki­fogást, hanem alkotmányos jogun­kon esnék sérbem, ha őt nem a tör­vényes bírósága elé állítanák. Elnök: Mikor nevezték önt ki ö­­nöknek? Vádlott: 1919. március 10-én ne­veztek ki. Elnök ezután feolvastat f különböző okiratokat, amelyekből kitűnik, hogy 1920. március 25-én a miniszterta­nács határozatot hozott, amely Strausz István elnökké való kineve­zését hatálytalanítja az 1920. évi I. törvénycikk alapján. Vádlott: Engem elnökké a képvi­selőház ajánlatára ,őfelsége IV. Ká­­roly király nevezett ki és a hatás­köröm mindvégig elnöki hatáskör volt. Lengyel Zoltán dr. védő órákon át fejtegeti ezután, hogy Strausz dr.­­nak a büntetőtörvényszék elé való hozatala törvénytelen. Szilassy Pál államügyész kij­enti, hogy Strausz elnöki kinevezését szabályszerűen megsemmisítették, de különben is a bűncselekményt, mey­­lyel vádolva van, nem elnöki minő­ségében követte el és ezért ítélke­zésre a büntetőbíróság bír hatás­körrel. A bíróság hosszas tanácskozás után hatáskörét leszállította és az iratokat visszaadta az ügyészségnek. Az indokolásban kimondja a biróság, hogy az 1848., 1870. évi törvények, amelyek az állami számvevőszék el­nökére vonatkozóan intézkednek, nem voltak hatályon kívül helyezve s a vádiratban irt cselekményt dr. Strausz tényleg mint a számvevő­­szék elnöke követte el, így tehát a legújabb rendelet értelmében az ő cselekedetének elbírálása is a kivé­teles bíróság hatáskörébe tartozik. A végzés kihirdetése után a hall­­gatóság a független magyar bírósá­got lelkesen megéljenezve. A bíróságnak e határozata folytán a királyi ügyészség elrendelte dr. Strausz István azonnal szabadlábra helyezését. Ezt rögtön foganatosítot­ták is és Strausz István dr. védőjé­vel együtt két órakor elhagyta az ügyészség fogházát.

Next