Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

2 FRISS ÚJSÁG 1920. augusztus 4. ­a azonban mondtam, hogy nem. Mondada: Akkor is kellett ka­paci­tálni, mielőtt indultak a szállodai szobából? Sztanykovszky: Akkor is, mert s nem akartam disznóságba belemenni. Mondada: Ki osztotta ki a szere­peket? Sztanykovszky: Pogány, Kéri és Csernyák. Ezután részletesen elmondta, hogy ment végbe a gyilkosság. Majd is­mertette a forradalom kitörésének előzményeit, a katonatanács meg­alakulását, s első gyűlését. Mindjárt az első ülésen szó volt i­gasabb­­rangú katonák és politikusok őrizet­bevételéről. Tisza, Wekerle, Szteré­nyi neveire emlékszik. Mondada: Kik között volt szó erről? Sztanykovszky: Csernyák, de kü­lönösen Friedrich fölvetette, mit szó­lunk ehhez. Mondada: Az előzetes eljárás so­rán azt vallotta, hogy ekkor már Friedrich kijelentette volna hogy Tiszát és Lukachichot el kell tenni láb alól. Sztanykovszky: Azt vallottam,­­de ez már 27-én este történt. Hess lakásán. — 28-án délután kr órára berendeltek a Royal-szállóba, hogy ott tanácskozás lesz. Ők­ találtam Hüttnert, Ként és Csernyákot. Kéri és Csernyák elkezdtek nekem be­szélni, hogy ha november 4-én ki­törne a forradalom, Tisza Istvánt el kellene tenni láb alól. Többet nem tudtunk beszélni, mert közben bejött Fényes László és Kéri intett a szemével, hogy ne beszéljünk tovább. Mondada: Hüttner szerint Fényes László volt, aki sürgette Tm­-­ meg­gyilkolását. Hüttner: Egészen más dolog volt az, amikor én elmentem, akkor jött Sztanykovszky. Mondada: Szóval együtt nem vol­tak fent? Október 29-én történtek Csernyák­­és Friedrich részéről kijelentések, hogy a nemzeti tanács elhatározta Tiszának láb alól való eltételét. Mondada: Az előzetes eljárás so­rán azt mondta, hogy vagy Cser­nyák vagy Friedrich részéről Sztanykovszky. Mindketten, beszél­­tek. A gyűlés végén megint hozzám­­jött Friedrich és ugyanazokkal a szavakkal kapacitált, mint az előző napon, hogy mennyire fontos volna Tiszát, mint a magyarság óriási el­lenségét, láb alól eltenni, mert a forradalom vívmányait ez az ember föltétlenül fölborítja. Én mondottam, semmi szín alatt nem megyek bele. Azután kezdett Kéri és Csernyák beszélni. Tudtommal, míg ott voltaim, mások is ellenezték Tisza meggyil­kolását. Mondada: Jelen volt fiack olyan­­értekezleten, ahol Tisza István meg­gyilkolásáról volt szó? Sztanykovszky: Tudomásom sze­rint nem. Majdnem nyílt titok volt az, hogy Tiszát meg fogják gyil­kolni a forradalom során. Mondada: Az Astoriában Cser­nyák nem adott utasítást? Sztanykovszky: Azt, hogy más­nap délelőtt menjek hozzá, akkor fogjuk a letartóztatásokat foganato­sítani. Mondada: Tiszára nézve is? Sztanykovszky: Arról nem volt szó. Mondada: Csernyák nem mondot­ta akkor, miért mennek ki? Sztanykovszky: Nem, csak azt, hogy letartóztatások lesznek Mondada: Egyszerű letartóztatás­­ra nem kellenek olyan nagy előké­születek. Kéri, a másik felbujtó is kintmaradt? Sztanykovszky: 28-án délután öt és hat óra között megint katonata­nács volt és ott a Tisza-ügyről volt szó. Friedrich félrehívott és mesélte nekem, hogy milyen nagy ember lehetek én, ha Tiszát eltenném láb alól, kapacitált engem, hogy­ az az ember Magyarország­ haladásának kerékkö­tőid­e volt a minisztereinél akkor, amikor kiütött a háború, ő felelős a háborúért. Nagyon rossz színben tüntette fel előttem Tisza István ezm­int azt magyarázta nekem, milyen nagy szolgálatot tennék a nem­zetnek, ha el­tenném őt láb aló. Én azt mondottam, hogy nem va­­gyok erre kapható, elhozom ha akarják. Azután vita tárgyát kért­­­e ezeknek a politikusoknak láb alól v­aló eltevése, de mindenki azi■ mon­dotta, nem kell ilyent tenni. Utólag negtudtam, hogy más irányban is történtek lépések, Pusztai i­fj.hadna­gyot bízták m­­eg előzőleg ezzel a dologgal, ő keresett emberedet és Rex Török és Horváth lettek volna kiszemelve Tisza meggyilkolására. rPríftHrí­rsIl HeSZeiTUC — TI itt ültök — mondotta — mint a marhák, ahelyett, hogy tennétek, cselekednétek valamit Az ország tetteket vár tőletek! Mondottuk, hogy nincs előkészít­ve a forradalom. Később indítvá­nyozta Friedrich, hogy indítsunk egy tüntető menetet Buda várába, József főherceg diktátorhoz, hogy hallja meg a nép tiltakozásáig _ Ma­gyar ember kell nekünk! Károlyi Mihály! Döngesse meg a szentséges nép a királyi vár kapuit. (Mozgás.) Mi nem akartunk belemenni Ezen a tüntetésen a katonatanács tagjai nem is vettek részt. Sztanykovszky: Minél nagyobb gazember volt, annál messzebb ál­lott. Mondada: Kapott ön valami jutal­mat, pénzt, vagy egyebet ezért a viselkedéséért? Sztanykovszky: Hadzsics száza­dostól én és a többi katonatanács tagok tíz-tízezer koronát kaptunk, községmegtérítést és századosi elő­léptetési előleget. November 3-án Hadzsics százados azt mondotta, hogy ő most Linder hadügyminisz­ter szavait tolmácsolja nekünk. A forradalom szervezéséért szobrot kellene a hálás nemzetnek emelnie. Mondatla• A merénylet előtt azok, akik önt és a többieket rávenni igye­keztek, miféle jutalmakat ígértek önöknek? Sztanykovszky­ Friedrich azt mondta, óriási állásokat kapha­tunk és örökké hálás lesz a nem­zet azért, ha Tiszát elteszik láb aló. Mondada: Egyedül csak Friedrich mondta? Sztanykovszky: Nem, Csernyák is beszélt erről. November első napjá­ban mondta Horváth-Sanovicsnak, hogy baj lehet Tisza megölése miatt. Erre ő ezt felelte, ne félj semmit, Pista most had­ügyi államtitkár. Horváth-Sanovics mutatót, egy kartonlapot, amelyen Friedrich fel­szólítása volt a politikai és katonai h­atóságokhoz, hogy Horváth-Sano­­vicsot támogassák és akkor mutatott egy csomag, körülbelül ötven darab ezer­ koronást. Azt mondta, hogy ezt a pénzt Friedrich Istvántól kapta, mert lemegy propagandát csinálni Szerbiába, ezért kell neki a menle­vél. Mondada: Van önnek tudomása egy százezer koronás levélről? Sztanykovszky: December harma­­dikán fent voltam Hüttner lakásán. Hüttner mutatott egy gépírásos le­velet, amely neki volt címezve és Friedrich aláírásával volt ellátva. Ebben felszólította Hüttnert, hogy a Tisza-gyilkosság végrehajtására embert keresnek, akik százezer ko­ronát kapnak. Mondada: Nem gondolja, hogy nagyfokú naivitás kell ahhoz, hogy valaki ilyen levelet állítson ki? Sztanykovszky: Ez igaz de Hütt-Mondada: Mikor lett ön letartóz­tatva? Sztanykovszky: 1919 augusztus hu­szonkettedikén reggel fél hétkor la­kásomon, itt Budapesten. A rendőrsé­­gen különféle fenyegetések árán olyan vallomást vetettek fel velünk, mintha a tizenegyes katontanács tervezte vol­­na a gyilkosságot. Mondada: Mik voltak a fenyegeté­sek? Sztanykovszky: Nem engedtek enni és veréssel fenyegettek. Én láttam, hogy mit csinálnak a rendőrségen az emberekkel, mert voltam ott augusz­tusban tíz napig, gondoltam tehát, hogy vallok, amit akarnak és majd a vizsgálóbírónál visszavonom. A rend­őrségen két napig gyúrtak, ijesztget­tek, fenyegettek és én tudva azt, hogy a fenyegetéssel vagy kényszerítéssel felvett vallomásnak úgy sincs értéke, beismerő vallomást tettem, ami azon­ban nem felelt meg a tényeknek. Kü­lönösen a felhujtás dolgában, a gyil­kosság értelmi szerzői tekintetében. Mondada: Mit mondott? Sztanykovszky: Azt mondottam, hogy Béri meg Fényes volt a felbujtó. Friedrich akkor miniszterelnök volt, természetesen az ő érdeké­ben tendenciózusan vették fel a vallomásomat Mihelyt ki akartam nyitni a szá­mat, mindjárt mást kérdeztek. Mondada: Miben nyilvánult meg az,­­ hogy a vallatás tendenciózus volt? Sztanykovszky: Mikor Friedrich ne­­vét kiejtettem, mindjárt azt kérdezték, hogy Károlyi előszobájában snapszot ittunk. HA azt mondtam, nem, akkor Hüttnert mindjárt bevezették, mert ezt olyan perdöntőnek tartották. Két napig vallattak, nem hagytak aludni. Mondtam mindent, amit kívántak. Rögtön kihozták Kovács vizsgálóbírót automobilon. Neki is ezt mondtam. Mikor aztán a Markó-utat fogházba vittek, Kovács vizsgálóbíró előtt min­dent visszavontam. Két napra vo meg, halt Kovács vizsgálóbíró. A foglyaik azt beszélték, hogy ledobták az eme­letről. — Mondada megjegyzésére ki­jelenti, hogy neki is valószínűtlennek látszik ez a szóbeszéd. Elmondja, hogy a katonaságtól ok­tóber 10-én megszökött, mert egy osz­trák százados kínozta .— Csernyák­ is lógós volt. (Derültség.. Sztupka őrnagy: A nyomozát során nem említette, hogy Friedrich István bujtotta föl? Sztanykovszky: Említettem, hogy­ 20-án este és azután 28-án az ülés után. Elmondja, hogy Károlyi Mihályt személyesen ismerte és az a benyomá­sa, hogy tudomása volt a tervezett merényletről, mert Kéri Pálnak tudo­mása volt róla, már pedig ő Károlyi­val bizalmas viszonyban volt. Sztupka: Tud-e arról, hogy a vá­rosban akció indult meg, hogy itt tett vallomását visszavonja? Sztanykovszky: Anyósomnak és fe­leségemnek egy nyelvtanárnő mondta, hogy rosszul tettem, hogy beismerő vallomást tettem, mert Friedrich, ha nagy ember lenne megint, ki tudna bennünket hozni. Sstupka: Arról nincs tudomása, ner neki bizalmasa volt és Hüttner ezt a levelet c­sak a gyilkosság után mutatta. Mondada: Volt még valaki jelen, amiikor ezt a levelet mutatták? Sztanykovszky: Áldory Zandau, azonkívül egy civil, hogy ki, azt nem tudom, mert Hüttnerhez töb­ben föl jártak. Egy másik alkalom­mal beszéltem Horváth-Sinovics­­csal a Hungária gőzfürdőben. Fi­gyelmeztettem mert pár nappal az­előtt fegyveres tengerészek keres­ték a tizenegyes katonatanács tag­jait. Hallottam azután, hogy ezt Po­gány csinálta, hogy egy fiatalember a feleségének azt mondta, hogy súgja meg Tibinek, hogy Friedrichről ne valljon semmit? Sztanykovszky: Erről nem tudok. Hallott arról hogy valami sajtófőnök, talán Halász, pénzt adott a katonák­nak. Friedrich István a lógó­soknak adott. Hallotta, hogy Horváth-Sanovics Friedrichtől pénzt kapott Lengyel: Titkos dolog volt a Ká­rolyi-párt helyiségében, hogy merény­letet készítenek elő? Sztanykovszky: Nyilt titok volt. Lengyel: A Nemzeti Tanácsba Ká­rolyinak és Hocknak ellenére csinál­,­ták Kéri és Lengyel ezt a dolgot? Sztanykovszky: Mikor Friedrich beszélt mindig úgy tüntette fel mint aki a Nemzeti Tanács véleményét tol­­mácsolja, ő hozta a parancsokat a Nem­zeti Tanácstól vagy inkább tő­lünk viszi az értesítést, miután ő van jelen a mi ülésünkön. Lengyel: Tudott ön arról is hogy a­mikor Dobó visszajött a Nemzeti Ta­nácsba, hivatalosan bejelentette a gyil­kosságot? Sztanykovszky: Tudok, de arról nem hogy azt jelenteni is kellett vol­na neki. Lengyel véd kérdésére Sztanykov­szky kijelenti, hogy Kéri, Fényes, Csernyák és Friedrich Símérg min­denütt jelen voltak a szereposztásig. További kérdésekre a fogházban való érintkezésről szólt Sztanykovszky, Hoffe­tterrel levelezett is. Az a hangulat fejlődött ki közöttük, hogy tagadnak Károlyi vissza­jövet­elében bízták. Ar­ról is tud, hogy fogolytársai közül egyesek Svájcon át Károlyiakkal leve­leztek, a leveleket az ellenőrzés dacá­ra is ki lehetett küldeni. Sztupka őrnagy: Később, amikor önök alkalmatlanok kezdtek lenni, az egész társaságot­­ akarták küldeni Amerikába. Van erről tudomása? Sztanykovszky: Ez hosszabb meg­beszélés tárgyát képezte. Csernyák mindennap jött, ment­ős tárgyalásokat folytatott. A tárgyalóst holnap folytatják --------------------- ------- | Milliós csalás az Országos Iparbanknál A tettes a feleségével együtt meg­szökött. Az Országos Iparbank igazgatósága feljelentést tett a rendőrségen, hogy az intézet tulajdonában levő csek­­könyvből a 395,801—50. számú, D. sorozatú csekklapot kilopták és arra az aláírásokat ráhamisítva, az Osz­trák-Magyar­­Banknál egymillió ko­­ronát felvettek. A nyomozás megindult és a rendőr­­ség megállapította, hogy a csalást az Ipar­bank egyik tisztviselője, Stefanic Iván Ferenc bankhivatalnok követte fel, aki Budapestről megszökött. Stefa­nic előre készült a csalásra, mert író­asztalában levelet találtak, amelyben beismeri a csalást, amelyet segítség nélkül, egyedül hajtott végre. Azt írja, hogy terhes adósságai voltak, a ■melyeket elsején rendezni nem tudott.

Next