Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

2 könyvben becsületezavára visszavon­ta kijelentését, hogy csupán rossz tréfának nevezte. Vallomására­ megeskették. A Beth­esda-kórház orvosa. Következő tanú Lux Sándor dr., a Bethesda-kórház sebészeti osztályá­nak orvosa, akit legelőször hívtak Tisza holttestéhez azzal, hogy a ke­gyelmes úr nagyon rosszul van. Mondada kérdésére teljes részle­tességgel leírja a két sérülést. A haslövés nem lehetett halálos. A be­meneti nyílás valamivel feljebb volt, mint a kimeneti, ebből azt következ­teti, hogy ha álló helyzetből érte a lövés, akkor nagyon magas ember­nek kellett lennie annak, aki lőtt, vagy pedig ez távolról jövő lövés volt. Almássy Denise sebesülése ön­magában véve nem volt életveszé­lyes, azonban, ha a fej elmozdul, ha­lálos sebet kaphatott volna. Vallomására megeskették. Aki bebocsátotta a gyilkosokat. Klein Dezső 18 éves műszerészt hallgatták ki ezután. Ma is a Ro­­hélm­-villában lakik, a vádlottakat nem ismeri. Október 31-én estefelé a villa kapuját kífeszítették. A kapu mellett egy alak állott, felöltő volt rajta, katonanadrág és civilkalap. Staccolt, szökés-barna színű baju­sza volt, h­a jött négy katona és a nyolc csendőrt elvezette az Erzsébet­­királyné-út sarkáig. Ott az egyik katona a liget felé tartato­tt, mire a csendőrök arrafelé mentek. A katonákra már nem em­lékszik, csak a vezetőjükre, aki egy alacsony termetű, szőke, nyírott ba­­juszú ember volt. Sztanykovszky és Hüttner erre azt mondják, hogy egy Rex nevű katonáról van szó, mivel Rex, Tö­rök és Horváth-Sanovics voltak ki­szemelve először a gyilkosság vég­rehajtására, nem tudják, miért nem ők hajtották végre. Ezután a tanú elmondja, hogy mikor a csendőrök elmentek, a ka­tonák visszajöttek és követeltek tő­le, hogy nyissa ki a kaput. Ugyanaz vezette őket, ki a csendőröket le­fegyverezte. A tanú nem nyitotta ie a kaput, mire a katona felfűzött szirornga puskájával bedöfött a rá­cson keresztül. Erre kinyitotta a ka­put Ezután Mondada arcképeket mu­tat a tanúnak és kérdezi, hogy nem hasonlítt-e valamelyik. A tanú Kéri arcképét hasonlónak találja. Ezután elmondja, hogy a gyilko­sok a tett elkövetése után átmász­tak a kerítésen és kiugrottak a kö­vezetre. Sztanykovszky: Mi a kapun men­tünk­ ki Mondaba (Dobóhoz): Hol mentek kit Dobó: Sztanykovszky után sza­ladtam, biztosan a kapun mentünk ki, mert lábammal­ nem tudtam vol­na mászni. Hüttner szintén azt állítja, hogy a kapun mentek ki. Klein: A kapu be vett zárva, arra nem mehettek. A bíróság a tanú megesketését mellőzte, mert lényeges körülmé­nyekre nézve téved. Roheimék szobalánya, Bárt­a Anna szobaleány október 31-én ott volt a Roheim­-villában. Vallomásában határozatlansággal mondja el a párbeszédet és a gyil­kosság lefolyását; több ízben ellent­mondásba keveredik önmagával. Azt is mondja, hogy az egyik katona a kegyelmes urnak megengedte, hogy családjától elbúcsúzzék, de ezután nyomban lelőtték, úgy hogy nem volt ideje a bucsúzásra. Mondada kérdésére előadja még, hogy a lövés a bejárattól hangzott Határozottan tudja, hogy amikor Tisza a földön feküdt, még egy lö­vés érte. Vallomására megeskették. Ezután Klein Józsefnét, a Roheim­­villa kertészének a feleségét hallgat­ták ki. A pincében levő lakásában hallotta a lövéseket, utána berohan­tak hozzá a kegyelmes úr cselédjei és azt mondották, hogy rálőttek a kegyelmes úrra. Nem látta sem a csendőrök lefegyverzését, sem azt, hogy mikor mentek el a katonák. Egy hírlapíró vallomása, Zilahy Lajos hírlapíró a követke­ző tanú. A gyilkosságról este hét óra körül értesült. Ki akart menni riportot csinálni. Kocsit nem lehetett kapni, bement a Nemzeti Tanácsba, hogy Magyar Lajos révén kocsit szerez­zen. Pogánytól kért kocsit. Pogány már készen tartotta a ceruzát, hoggy az utalványt aláírja, de egyszerre megkérdezte tőle, hogy hová akar menni. Amikor meghallotta, hogy a Roheim-villába, minden átmenet nél­kül ingerült lett és azt mondotta: — Hagyjon békét, nincs kocsi. Este tíz óra körül jutott ki a vil­lába, ahol a kertben a keramit út mellett, tíz lépésnyire a villától két töltényhüvelyt talált. Úgy emlékszik, hogy a Nemzeti Tanácsban Magyar Lajoson kívül Kéri Pált látta, de ezt nem meri határozottan állítani. Az a benyomása, hogy a Nemzeti Tanács­ban akkor este az első izgatottságon már régen túl voltak. hérvári ellenforradalomra vonatkozó irata. Ezt a két iratot kivették eszvér dolgaimmal együtt, amelyek értéket képviseltek. Nyomozás a diktatúra után. Mondadó: F­őkapítányhelyettes úr küld#­i» folytatott nyomozást saját kezdeményezésére. Miért tartotta ezt szükségesnek és mi volt a nyomozás­nak az eredménye? Szentkirályi: Ez most volt csak, a múlt év szeptember óta. A nyomozást nem felsőbb utasításra, hanem spon­tán folytattam. Egynéhány fontos ta­nút tudtam kihallgatni. Mondatta: A proletárdiktatúra bu­kása után kapott-e a rendőrség vala­mi utasítást a további nyomozásra? Szentkirályi: Nem tudom. Én hat hónapig szolgáltam, azután felfüg­gesztettek. .Annak idején nem kaptam utasítást senkitől, mert hivatalból ül­dözendő bűncselekmény lévén, arra külön utasítás nem kell. Batthyány Tivadar gróf belügyminiszter korában igen élénken érdeklődött az ügy ál­lása iránt és sajnálattal vette tudomá­sul, hogy nem tudunk egy lépéssel sem előbbre menni. Ennek a körül­ménynek lélektani okai voltak. Tanú srem jelentkezett egyetlen egy sem. Leveleket, amelyeket ilyen esetekben el szokták halmozni a rendőrséget, egyetlen egyet sem kaptunk. A kö­zönség két részre oszlott. Az egyik ré­sze a forradalommal gondolkodott és Tisza halálában a sorsnak tragikus beteljesedését látta, mert őt tartotta a háború okozójának. A másik rész pedig gyáva volt, nem mert felvilágo­­sítást adni, így teljesen segítség nél­kül álltunk, volt öt-hat előállítás, de a nyomozás során kiderült, hogy ezek csak száj­hősök voltak. Akkor dicsőség volt­, ha valaki részegen azzal dicse­­kedhetett, hogy ő ölte meg Tiszát. November hó végével jött a Heltai­­ügy. Heltai Viktor, aki a tengerész­­különítmény parancsnoka volt, ki­ruccant Pozsonyba, állítólag, hogy a csehek ellen menjen. Garázdálkodtak, Jurigát halálra keresték. Azt a be­nyomást tették rám, hogy ők követ­ték el a Tisza-gyilkosságot. Heltai fényesen igazolta alibijét. Dobó is ali­bit igazolt. Mindig az volt a vélemé­nyem, hogy a gyilkosok hotmányoltan lehettek. Közbejött a proletárdikta­, túra. Mondada: Hát már 1918. novembe­rében felmerült Dobó ellen annak a gyanúja, hogy részt vett a gyilkos­ságban? Szentkirályi: Határ­ozott gyanú nem volt, de minthogy Heltaiékkal együtt volt Pozsonyban, azt hittük, hogy benne van a dologban. Mondada: Tény, hogy a gyilkosság hivatalból üldözendő cselekmény. Máskor, amikor szenzációs gyilkosság­ról van szó, egész nap berregnek a telefonok, autók zakatolnak és a fő­kapitányság a legnagyobb apparátus­sal mozgósítva van a gyilkosság mi­előbbi feltárására. Azt szeretném tud­ni, várjon akkor is ehez hasonlóan történt-e, szorították-e felülről a rend­­őrséget, hogy a tettesek után nyomoz­zon. Szentkirályi: Senki sem szorította. A kormány részéről ilyen lépés nem történt. Csak kérdezősködés volt. Kottra őrnagy: Mi oka lehetett an­nak, hogy a rendőrség nem forszírozta megszokott energiájával, tavaly szep­temberben az ügyet, amikor aktuális­sá vált. Szentkirályi: Úgy látszik, magasabb személyiségek jártak közbe. Ez az im­presszióm, m­ediga személyét láttam a­­­­ háttérben. Mdvdada: Ezt csak a tárgyalás ed­digi adataiból látja? Szentkirályi: Csak most. Egy alka­lommal a Függetlenségi és 48-as párt­­körben egy detektív közölte velem, hogy borzasztó gazság történik. Azt mondotta, hogy Hüttner, aki vall és aki Friedrichet nevezi meg felbujtó­ként, hamis vallomásra akarják rábír­ni a rendőrségen. Kérdeztem, honnan tudja ezt, mire azt felelte, Paksi de­­tektivtől. Azt mondattam erre a de­­tektívnek, mondja meg Paksinak, hogy menjen fel a miniszterelnök­ségre és tegyen személyesen jelentést arról, ami történt. Mondada: Huszár Károly volt ak­kor a miniszterelnök. Szentkirályi: Paksit ezért néhány nap múlva felfüggesztették. Sztrupka őrnagy: Az első kihallga­­tások alkalmával Friedrich neve nem került szóba? Szentkirályi: Szóba került. Sztrupka őrnagy: Méltóztatik-e ar­ról tudni, hogy 1918­ október 31-én F­riedrich Budapesten volt-e vagy sem? Szentkirályi: Úgy hallottam, hogy igen. Beszéltem erről egy társaságban, ahol azt mondották, hogy valami ka­tonai plakátok jelentek meg 31-én reg­gel és hogy Friedrich intézkedett vol­na e plakátok kiragasztása és terjesz­tése iránt. Igaz-e ez a dolog vagy sem, azt nem tudom. Elmondja azután a tanú, hogy Károlyinál egyszer, talán december első napjaiban volt fenn egy dologba p­referálni. Rá­terelte a beszédet erre a gyilkosságra is­ és azt mondotta, nem tudnak ebben a dologban előbbre jut­ni. Károlyi azt felelte erre, talán jobb is, hogy ilyen nehéz időkben nem zavarják a közhan­gulatot, mert talán egy újabb revolucióra ve­zethetne, esetleg kiszabadítanák a rab bokát. Erre én azt feleltem: — Kegyelmes uram, én erre is gon­doltam és ha sikerülne elfogni a tet­teseket vagy közülök néhányat, úgy Sopronba a­z egy hasba kellene őket elhelyezni. Erre Károlyi azt mondta, így rendben van a dolog, tessék majd így csinálni. Lengyel védő: Károlyi kifejezetten örült annak vagy jól­esett neki, hogy nem kerültek kézre a tettesek. Szentkirályi: Nem mondhatnám. Károlyi lassú gondolkozású, keveset beszélő ember volt. Ha valaki referált neki, az volt a szokása, hogy elnézett és az ember nem tudta, hogy figyel-e vagy sem. Végül kisült, hogy nem figyelt. Lengyel védő: Nem jutott arra az eszmére, hogy a Nemzeti Tanács és a Károlyi-Csoport körül keresse a tet­test? Szentkirályi: Erre nem is mertem gondolni. Azt hittem, hogy egy ka­­tonacsoport gyilkolta meg Tiszát és hogy egyéni vállalkozás volt Lengyel védő. A Károlyi-kormány ideje alatt Festetics hadügyminiszter a Nemzeti Kaszinóban úgy nyilatko­zott, hogy kénytelen kezet fogni Tisza gyilkosával. Van önnek erről tudo­mása ? Szentkirályi: Nincsen. A tanuk eb­ben az ügyben csak akkor jelentkez­tek, amikor HSO.COO korona jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek. Lengyel védő: Kapott ön olyan uta­sítás­t, hogy ne nyomoztasson? Szentkirályi: Soka. Ha ez meg­történt volna akkor én elhagytam volna állásomat. Hüttner: Nem állítom most sem, hogy Jánossy államtitkár adott a fő­­kapitányhelyettes úrnak utasítást, csak annyit mondtam, hogy megkér­tem Jánossyt, hogy a főkapitány úr­nak adjon utasítást, hogy ne nyomoz­tasson. Ezt ő nekem meg is ígérte. Vágó kérdésére elmondja Szentki­­rályi, hogy Laehne Hugót látta fenn a Nemzeti Tanácsban, de akkor ő még Friedrichet nem ismerte. Hüttner elmondja ezután, hogy őt már 1918. novemberében letartóztat­ták, de kihallgatás nélkül szabadláb­ra helyezték. Szentkirályi (Hüttnerhez): Ki ren­delte el az ön letartóztatásét ! Hüttner: Nem tudom. Én a laká­somon értesültem, hogy detektívek ke­resnek. Ott egy háromrozet­ás rendőr­tisztviselő letartóztatott. Kormosnál is jelő voltam állítva, kérésemre. A ja FRISS ÚÍ­J­S­Á­G Szentkirályi volt főkapitányhelyettes a nyomozásról Szentkirályi Béla a köv­etkező ta­nú. Elmondja, hogy állam­rendőrségi főkapitányhelyettes, most fel van függesztve. Mondada: Kinek a rendeletére szállt ki a bizottság október 31-én a Rorreu­m-villába és kikből állott? Szentkirályi: Este nyolc óra felé kapott Diéta főkapitány értesítést, hogy Tisza István grófot a Roheim­­villábani agyonlőtték. Miután Tisza Istvánról volt szó, akit én végtele­nül tiszteltem, én magam mentem ki a helyszínére. Velem jött a rendőr­tanácsos, rendőrorvos, k­ét-három detektív, egy csomó katona, mivel akkor a közbiztonság nagyon rossz állapotban volt. Megejtettük a hely­színi szemlét, kihallgattuk a tanukat, megállapítottuk a sérüléseket és megejtettük az úgynevezett hulla­­szemlét és felvettük a jegyzőköny­veket. Miért nem boncolták fel a holttestet? * Mondada: Miért nem, lett Tisza holtteste felboncolva? Szenkirályi: A Tisza-családdal kö­­Jü­SSfc, hogy a boncolás végett a tetemnézőbe kellene számtani, amire kértek bennünket, hogy ezt ne te­gyük. Közöltem, hogy erre nem va­gyok feljogosítva, de figyelemmel a különös körülményekre, megenged­tem, hogy a hulla ott maradjon, azonban másnap reggel menjenek el a főügyészhez é­s attól kérjék a bon­colás mellőzését és a hulla eltemeté­sére a hatóság engedélyét. Ott hagy­tuk a hullát, láttam, hogy le volt vet­­kőztetve. ’A dik­tatúra alatt elvitték az iratokat.­­ Álondada: Mi történt később a nyomozással? Szentkirályi: A nyomozati iratok egy része az előadónál volt, a fonto­sabb része nálam. A proletárdiktatú­ra első napján megtagadtam a szol­gálatot és kidobtak a hivatalból. Az iratok ott maradtak a fiókomban. Április másodikán letartóztattak el­lenforradalmi mozgalmak miatt, de két nap múlva eleresztettek. Április 12-én újra letartóztattak és akkor a hivatali fiókjaimat feltörték. Ott volt bent a Tisza-iratok és mellette volt Réméé pármai hercegnek székesfe­ 1920. augusztus 9.

Next