Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-08 / 188. szám
2 könyvben becsületezavára visszavonta kijelentését, hogy csupán rossz tréfának nevezte. Vallomására megeskették. A Bethesda-kórház orvosa. Következő tanú Lux Sándor dr., a Bethesda-kórház sebészeti osztályának orvosa, akit legelőször hívtak Tisza holttestéhez azzal, hogy a kegyelmes úr nagyon rosszul van. Mondada kérdésére teljes részletességgel leírja a két sérülést. A haslövés nem lehetett halálos. A bemeneti nyílás valamivel feljebb volt, mint a kimeneti, ebből azt következteti, hogy ha álló helyzetből érte a lövés, akkor nagyon magas embernek kellett lennie annak, aki lőtt, vagy pedig ez távolról jövő lövés volt. Almássy Denise sebesülése önmagában véve nem volt életveszélyes, azonban, ha a fej elmozdul, halálos sebet kaphatott volna. Vallomására megeskették. Aki bebocsátotta a gyilkosokat. Klein Dezső 18 éves műszerészt hallgatták ki ezután. Ma is a Rohélm-villában lakik, a vádlottakat nem ismeri. Október 31-én estefelé a villa kapuját kífeszítették. A kapu mellett egy alak állott, felöltő volt rajta, katonanadrág és civilkalap. Staccolt, szökés-barna színű bajusza volt, ha jött négy katona és a nyolc csendőrt elvezette az Erzsébetkirályné-út sarkáig. Ott az egyik katona a liget felé tartatott, mire a csendőrök arrafelé mentek. A katonákra már nem emlékszik, csak a vezetőjükre, aki egy alacsony termetű, szőke, nyírott bajuszú ember volt. Sztanykovszky és Hüttner erre azt mondják, hogy egy Rex nevű katonáról van szó, mivel Rex, Török és Horváth-Sanovics voltak kiszemelve először a gyilkosság végrehajtására, nem tudják, miért nem ők hajtották végre. Ezután a tanú elmondja, hogy mikor a csendőrök elmentek, a katonák visszajöttek és követeltek tőle, hogy nyissa ki a kaput. Ugyanaz vezette őket, ki a csendőröket lefegyverezte. A tanú nem nyitotta ie a kaput, mire a katona felfűzött szirornga puskájával bedöfött a rácson keresztül. Erre kinyitotta a kaput Ezután Mondada arcképeket mutat a tanúnak és kérdezi, hogy nem hasonlítt-e valamelyik. A tanú Kéri arcképét hasonlónak találja. Ezután elmondja, hogy a gyilkosok a tett elkövetése után átmásztak a kerítésen és kiugrottak a kövezetre. Sztanykovszky: Mi a kapun mentünk ki Mondaba (Dobóhoz): Hol mentek kit Dobó: Sztanykovszky után szaladtam, biztosan a kapun mentünk ki, mert lábammal nem tudtam volna mászni. Hüttner szintén azt állítja, hogy a kapun mentek ki. Klein: A kapu be vett zárva, arra nem mehettek. A bíróság a tanú megesketését mellőzte, mert lényeges körülményekre nézve téved. Roheimék szobalánya, Bárta Anna szobaleány október 31-én ott volt a Roheim-villában. Vallomásában határozatlansággal mondja el a párbeszédet és a gyilkosság lefolyását; több ízben ellentmondásba keveredik önmagával. Azt is mondja, hogy az egyik katona a kegyelmes urnak megengedte, hogy családjától elbúcsúzzék, de ezután nyomban lelőtték, úgy hogy nem volt ideje a bucsúzásra. Mondada kérdésére előadja még, hogy a lövés a bejárattól hangzott Határozottan tudja, hogy amikor Tisza a földön feküdt, még egy lövés érte. Vallomására megeskették. Ezután Klein Józsefnét, a Roheimvilla kertészének a feleségét hallgatták ki. A pincében levő lakásában hallotta a lövéseket, utána berohantak hozzá a kegyelmes úr cselédjei és azt mondották, hogy rálőttek a kegyelmes úrra. Nem látta sem a csendőrök lefegyverzését, sem azt, hogy mikor mentek el a katonák. Egy hírlapíró vallomása, Zilahy Lajos hírlapíró a következő tanú. A gyilkosságról este hét óra körül értesült. Ki akart menni riportot csinálni. Kocsit nem lehetett kapni, bement a Nemzeti Tanácsba, hogy Magyar Lajos révén kocsit szerezzen. Pogánytól kért kocsit. Pogány már készen tartotta a ceruzát, hoggy az utalványt aláírja, de egyszerre megkérdezte tőle, hogy hová akar menni. Amikor meghallotta, hogy a Roheim-villába, minden átmenet nélkül ingerült lett és azt mondotta: — Hagyjon békét, nincs kocsi. Este tíz óra körül jutott ki a villába, ahol a kertben a keramit út mellett, tíz lépésnyire a villától két töltényhüvelyt talált. Úgy emlékszik, hogy a Nemzeti Tanácsban Magyar Lajoson kívül Kéri Pált látta, de ezt nem meri határozottan állítani. Az a benyomása, hogy a Nemzeti Tanácsban akkor este az első izgatottságon már régen túl voltak. hérvári ellenforradalomra vonatkozó irata. Ezt a két iratot kivették eszvér dolgaimmal együtt, amelyek értéket képviseltek. Nyomozás a diktatúra után. Mondadó: Főkapítányhelyettes úr küld#i» folytatott nyomozást saját kezdeményezésére. Miért tartotta ezt szükségesnek és mi volt a nyomozásnak az eredménye? Szentkirályi: Ez most volt csak, a múlt év szeptember óta. A nyomozást nem felsőbb utasításra, hanem spontán folytattam. Egynéhány fontos tanút tudtam kihallgatni. Mondatta: A proletárdiktatúra bukása után kapott-e a rendőrség valami utasítást a további nyomozásra? Szentkirályi: Nem tudom. Én hat hónapig szolgáltam, azután felfüggesztettek. .Annak idején nem kaptam utasítást senkitől, mert hivatalból üldözendő bűncselekmény lévén, arra külön utasítás nem kell. Batthyány Tivadar gróf belügyminiszter korában igen élénken érdeklődött az ügy állása iránt és sajnálattal vette tudomásul, hogy nem tudunk egy lépéssel sem előbbre menni. Ennek a körülménynek lélektani okai voltak. Tanú srem jelentkezett egyetlen egy sem. Leveleket, amelyeket ilyen esetekben el szokták halmozni a rendőrséget, egyetlen egyet sem kaptunk. A közönség két részre oszlott. Az egyik része a forradalommal gondolkodott és Tisza halálában a sorsnak tragikus beteljesedését látta, mert őt tartotta a háború okozójának. A másik rész pedig gyáva volt, nem mert felvilágosítást adni, így teljesen segítség nélkül álltunk, volt öt-hat előállítás, de a nyomozás során kiderült, hogy ezek csak szájhősök voltak. Akkor dicsőség volt, ha valaki részegen azzal dicsekedhetett, hogy ő ölte meg Tiszát. November hó végével jött a Heltaiügy. Heltai Viktor, aki a tengerészkülönítmény parancsnoka volt, kiruccant Pozsonyba, állítólag, hogy a csehek ellen menjen. Garázdálkodtak, Jurigát halálra keresték. Azt a benyomást tették rám, hogy ők követték el a Tisza-gyilkosságot. Heltai fényesen igazolta alibijét. Dobó is alibit igazolt. Mindig az volt a véleményem, hogy a gyilkosok hotmányoltan lehettek. Közbejött a proletárdikta, túra. Mondada: Hát már 1918. novemberében felmerült Dobó ellen annak a gyanúja, hogy részt vett a gyilkosságban? Szentkirályi: Határozott gyanú nem volt, de minthogy Heltaiékkal együtt volt Pozsonyban, azt hittük, hogy benne van a dologban. Mondada: Tény, hogy a gyilkosság hivatalból üldözendő cselekmény. Máskor, amikor szenzációs gyilkosságról van szó, egész nap berregnek a telefonok, autók zakatolnak és a főkapitányság a legnagyobb apparátussal mozgósítva van a gyilkosság mielőbbi feltárására. Azt szeretném tudni, várjon akkor is ehez hasonlóan történt-e, szorították-e felülről a rendőrséget, hogy a tettesek után nyomozzon. Szentkirályi: Senki sem szorította. A kormány részéről ilyen lépés nem történt. Csak kérdezősködés volt. Kottra őrnagy: Mi oka lehetett annak, hogy a rendőrség nem forszírozta megszokott energiájával, tavaly szeptemberben az ügyet, amikor aktuálissá vált. Szentkirályi: Úgy látszik, magasabb személyiségek jártak közbe. Ez az impresszióm, mediga személyét láttam a háttérben. Mdvdada: Ezt csak a tárgyalás eddigi adataiból látja? Szentkirályi: Csak most. Egy alkalommal a Függetlenségi és 48-as pártkörben egy detektív közölte velem, hogy borzasztó gazság történik. Azt mondotta, hogy Hüttner, aki vall és aki Friedrichet nevezi meg felbujtóként, hamis vallomásra akarják rábírni a rendőrségen. Kérdeztem, honnan tudja ezt, mire azt felelte, Paksi detektivtől. Azt mondattam erre a detektívnek, mondja meg Paksinak, hogy menjen fel a miniszterelnökségre és tegyen személyesen jelentést arról, ami történt. Mondada: Huszár Károly volt akkor a miniszterelnök. Szentkirályi: Paksit ezért néhány nap múlva felfüggesztették. Sztrupka őrnagy: Az első kihallgatások alkalmával Friedrich neve nem került szóba? Szentkirályi: Szóba került. Sztrupka őrnagy: Méltóztatik-e arról tudni, hogy 1918 október 31-én Friedrich Budapesten volt-e vagy sem? Szentkirályi: Úgy hallottam, hogy igen. Beszéltem erről egy társaságban, ahol azt mondották, hogy valami katonai plakátok jelentek meg 31-én reggel és hogy Friedrich intézkedett volna e plakátok kiragasztása és terjesztése iránt. Igaz-e ez a dolog vagy sem, azt nem tudom. Elmondja azután a tanú, hogy Károlyinál egyszer, talán december első napjaiban volt fenn egy dologba preferálni. Ráterelte a beszédet erre a gyilkosságra is és azt mondotta, nem tudnak ebben a dologban előbbre jutni. Károlyi azt felelte erre, talán jobb is, hogy ilyen nehéz időkben nem zavarják a közhangulatot, mert talán egy újabb revolucióra vezethetne, esetleg kiszabadítanák a rab bokát. Erre én azt feleltem: — Kegyelmes uram, én erre is gondoltam és ha sikerülne elfogni a tetteseket vagy közülök néhányat, úgy Sopronba az egy hasba kellene őket elhelyezni. Erre Károlyi azt mondta, így rendben van a dolog, tessék majd így csinálni. Lengyel védő: Károlyi kifejezetten örült annak vagy jólesett neki, hogy nem kerültek kézre a tettesek. Szentkirályi: Nem mondhatnám. Károlyi lassú gondolkozású, keveset beszélő ember volt. Ha valaki referált neki, az volt a szokása, hogy elnézett és az ember nem tudta, hogy figyel-e vagy sem. Végül kisült, hogy nem figyelt. Lengyel védő: Nem jutott arra az eszmére, hogy a Nemzeti Tanács és a Károlyi-Csoport körül keresse a tettest? Szentkirályi: Erre nem is mertem gondolni. Azt hittem, hogy egy katonacsoport gyilkolta meg Tiszát és hogy egyéni vállalkozás volt Lengyel védő. A Károlyi-kormány ideje alatt Festetics hadügyminiszter a Nemzeti Kaszinóban úgy nyilatkozott, hogy kénytelen kezet fogni Tisza gyilkosával. Van önnek erről tudomása ? Szentkirályi: Nincsen. A tanuk ebben az ügyben csak akkor jelentkeztek, amikor HSO.COO korona jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek. Lengyel védő: Kapott ön olyan utasítást, hogy ne nyomoztasson? Szentkirályi: Soka. Ha ez megtörtént volna akkor én elhagytam volna állásomat. Hüttner: Nem állítom most sem, hogy Jánossy államtitkár adott a főkapitányhelyettes úrnak utasítást, csak annyit mondtam, hogy megkértem Jánossyt, hogy a főkapitány úrnak adjon utasítást, hogy ne nyomoztasson. Ezt ő nekem meg is ígérte. Vágó kérdésére elmondja Szentkirályi, hogy Laehne Hugót látta fenn a Nemzeti Tanácsban, de akkor ő még Friedrichet nem ismerte. Hüttner elmondja ezután, hogy őt már 1918. novemberében letartóztatták, de kihallgatás nélkül szabadlábra helyezték. Szentkirályi (Hüttnerhez): Ki rendelte el az ön letartóztatásét ! Hüttner: Nem tudom. Én a lakásomon értesültem, hogy detektívek keresnek. Ott egy háromrozetás rendőrtisztviselő letartóztatott. Kormosnál is jelő voltam állítva, kérésemre. A ja FRISS ÚÍJSÁG Szentkirályi volt főkapitányhelyettes a nyomozásról Szentkirályi Béla a következő tanú. Elmondja, hogy államrendőrségi főkapitányhelyettes, most fel van függesztve. Mondada: Kinek a rendeletére szállt ki a bizottság október 31-én a Rorreum-villába és kikből állott? Szentkirályi: Este nyolc óra felé kapott Diéta főkapitány értesítést, hogy Tisza István grófot a Roheimvillábani agyonlőtték. Miután Tisza Istvánról volt szó, akit én végtelenül tiszteltem, én magam mentem ki a helyszínére. Velem jött a rendőrtanácsos, rendőrorvos, két-három detektív, egy csomó katona, mivel akkor a közbiztonság nagyon rossz állapotban volt. Megejtettük a helyszíni szemlét, kihallgattuk a tanukat, megállapítottuk a sérüléseket és megejtettük az úgynevezett hullaszemlét és felvettük a jegyzőkönyveket. Miért nem boncolták fel a holttestet? * Mondada: Miért nem, lett Tisza holtteste felboncolva? Szenkirályi: A Tisza-családdal köJüSSfc, hogy a boncolás végett a tetemnézőbe kellene számtani, amire kértek bennünket, hogy ezt ne tegyük. Közöltem, hogy erre nem vagyok feljogosítva, de figyelemmel a különös körülményekre, megengedtem, hogy a hulla ott maradjon, azonban másnap reggel menjenek el a főügyészhez és attól kérjék a boncolás mellőzését és a hulla eltemetésére a hatóság engedélyét. Ott hagytuk a hullát, láttam, hogy le volt vetkőztetve. ’A diktatúra alatt elvitték az iratokat. Álondada: Mi történt később a nyomozással? Szentkirályi: A nyomozati iratok egy része az előadónál volt, a fontosabb része nálam. A proletárdiktatúra első napján megtagadtam a szolgálatot és kidobtak a hivatalból. Az iratok ott maradtak a fiókomban. Április másodikán letartóztattak ellenforradalmi mozgalmak miatt, de két nap múlva eleresztettek. Április 12-én újra letartóztattak és akkor a hivatali fiókjaimat feltörték. Ott volt bent a Tisza-iratok és mellette volt Réméé pármai hercegnek székesfe 1920. augusztus 9.