Friss Ujság, 1921. február (26. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-24 / 44. szám

kergette Budapest népét ebbe a zül­­löttségbe, amely itt minden este or­giáit üli. Mikor lesz ennek vége? Mikor fognak az emberek — nőik és férfiak — reggeltől estig szorgalma­san dolgozni, hogy ezzel keressék meg a kenyerüket. A munka és a vallásosság az egyedüli orvosszere ennek a társadalmi zü­llöttségnek, a­melyben most fetrengün­­. 1 AnH^fibrona. XXVI. évfolyam 44. szám. V_____________________Budapest, 1921. február 24. Csütörtök POLITIKAI NAPILAP ________E. ^ ELŐFIZETÉSI ARA­­RU R §| §| ffl Jfl| JR V„ Honvéd-utca c. u. KS;|_«““’“rl2g; PillW Si 1% fii ;:ig?­Félévre K 110.—. Egész évreK 2*0.-- §|sj aRBB g|E S|| Es| __ Eg» pjjB tijomim „ — — 64—3*. Egyes sr.lm era, K p? Pl n SBUIf ILIll ilUff SgLJsf M gBTBg FIÓKKI­ADÓHIVATALOK, fceiyBMi. vidéken f b AMA*.29 telS KE fflg gg IMSSsifr wSSfSe WmgsB wfefVF WRB&t VIL, RAkecri­nt Je. (Tel. Jeeeef 1IM«.) em pelyandv&ron 1 W0 ESS Ka tum sH VI., Andrétey­?* e., Kecskeméti­n 1*, Pest táncol. Történelemkönyvekben olvashat­juk,^­iogy a nagy­aacia forradalom után'Stóris az eszeveszett mulatin­­­vágyász Kdrih ilyen határtalan őrüle­tében tobzódott. Színházak, mulató­helyek, tánchelyiségek aranykorukat élték a forradalom romjai felett, a feldúlt és belső-külső háborúkban megtépázott és szétzilált Franciaor­szág gyermekei a vér és a szenny áradatából, a nyomor és a nélkülözé­sek tengeréből hajrá, beledobták ma­gukat egy szédítő ugrással a mula­tozások mámorába, az éhező nép, amelynek eddig kenyere nem volt, kalácsot evett az utolsó pénzén és a tánc, az ivás, az orgiák részeg lejtő­jén fetrengett egy meggyötört nép, mind azért, hogy felejtsen, felejtsen, felejtsen... A vérzivatart és a forradalmak minden nyomorát évezredek óta min­dig a muldírsivágyásnak egy eszeve­szett kitörése szokta követni. A mi forradalmi napjaink ugyan nem tar­tottak olyan sokáig, mint a franciáké, de egy négyesztendős háború előz­te meg azokat, úgy hogy összesen hat év nyomorának elképesztő tükre az a társadalmi állapot, amelybe most Budapest sülyedt Még soha ilyen őrült összegekben nem kár­tyáztak az emberek, mint mostaná­ban, még soha ennyit nem ittak, nem mulattak és főleg nem táncoltak, mint ezen a télen. Mintha hat eszten­dőnek minden elkésett és elszalasz­tott mámorát akarná magába szívni egy farsangon át Budapest népe a forradalmak véres és üszkös romhal­mazán. Ami pedig emögött a kép mögött rejlik, az ennél a társadalmi megál­lapításnál sokkal szomorúbb. Táncol­nak a tánciskolákban, mulatóhelye­ken és magánlakásokban és minde­nütt. A varrógépek és írógépek és kereskedői pultok és mosóteknők mellől éppen úgy futnak az est be­álltával lihegve a tánc szédülete után, mint a Lipótváros és Belváros szalonjaiból. Ez nem csupán a hat éven át nélkülözött mulatság utáni vágyódás, ez ennél sokkal több, sőt ez egyik legkirívóbb kórtünete Bu­dapest példátlan nyomorának és sze­génységének. Mert a gombamódra elszaporodott tánciskolák nagy része, az éjjeli bá­rok és mulatók százai nem egyebek, mint a társadalmi formák fényébe öl­töztetett találkahelyek, ahol nemcsak a szórakozás az egyetlen cél. A mér­hetetlen drágaság kergeti a nőket ide a mámor ívl­ámpái alá, itt, ezeken a helyeken, a tánciskolák sima par­kettjén válik semmivé a tisztesség fogalma, hogy helyet adjon a szere­lemmel való üzérkedésnek. Egyik legbetegebb tünete a mai pesti tár­sadalomnak ez a változás, amely a fiatal nők egy részében végbement. A nyomor kergeti őket oda, hogy fiatalságukkal keressék meg kenye­rüket és ehhez ad kényelmes alkal­mat a pesti táncőrület. A nyomorból fakadó elszántság 60.000 hadifoglyunk van még Szibériában. A belügyminiszter betiltotta az újságírók jótékony estélyét. Félmilliót sikkasztott egy 20 éves bankgyakornok, Pest vármegye, de több más tör­vényhatóság is szembehelyezkedett, Andrássy is olyan kijelentést tett, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga ,titkonjogi kérdések megoldására. A bizalmatlan kormánypárti, Teleki miniszterelnök terjesztett be jelentést az 1915—16. évi zár­számadásról és az állami címernek magánosok által való használati díj felemeléséről. Barla-Szabó József nem tud biza­lommal tekinteni a kormány műkö­désére, mert nem lát elég biztosíté­kot arra, hogy a kormány végre is hajtsa azokat az intézkedéseket, a­melyre az országnak a jelen körül­mények között szüksége volna. A cenzúra ellen beszélt azután, majd a debreceni eset miatt hibáztat­ja a hatóságok tapintatlanságát a protestantizmussal szemben. Bizal­matlan a jövő iránt, de most elfo­gadja a kormány programmját, mert tagja a kormányt támogató pártnak. Az interpellációkra tértek át az­után, 69.000 hadifoglyunk vár még hazaszállításra. Széchenyi Viktor gróf a magyar hadifoglyok sanyarú helyzetéről in­terpellálja a külügyminisztert. Gratz Gusztáv dr. külügyminiszter kijelenti, hogy nagy tévedés az a hí­resztelés, mintha hadifoglyainkat szándékosan hagynák Oroszország­ban azért, mert bizalmatlanok va­gyunk és félünk a bolsevizmuustól. Éppen ellenkezően honfitársainkat nagy szeretettel várjuk és türelmet­lenül­ várjuk azt az időt, amikor ha­zaszállíthatjuk őket. A hazaszállítás érdekében tárgyalások folynak hosz­­szabb idő óta a szovjet kormánynyal. Legújabban is Révaiban tárgyaltunk. Megjegyzi itt, hogy nem igaz a kül­földi lapoknak az a híre, hogy erre a tárgyalásra a szovjet kormány Kun Bélát küldte ki. Kun Béla nincs Ré­vaiban. Ezek a tárgyalások még nem fejeződtek be. A második akadálya a hazaszállításnak a pénzkérdés. Tízezer fogoly hazaszállítása hat­­százmillió koronába kerülne. Ezidő­­szerint mintegy hatvan-nyolcvanezer magyar hadifogoly van még Orosz­országban, akiket haza­ kell szállíta­ni, leszámítva azokat, akik nem szán­dékoznak visszatérni hazájukba. Az interpellációk egész sora kö­vetkezett még úgy, hogy az ülés, a­mely délelőtt fél tizenegykor kezdő­dött, csaknem este hétig tartott. Ez a kép jelképezi azt a műveltséget, amely a kolozsvári egyetem ki­­üldözése után Erdély fővárosába bevonult. Bírálják a kormányt. Estis tartott a Ház ülése. — Rassay és Barla-Szabó beszéde a korszáítyzat hibáiról. — 60.000 magyar Oroszországb­ara. A mai nemzetgyűlésen folytatták a kormányprogratran vitáját. Rassay Károly, az uj ellenzék egyik legértékesebb tagja szólalt föl. Bizalmatlan a kormánynyal szem­ben. Fölöslegesnek tartja a vitát olyan programja fölött, amely­­ há­rom hónapja képezi már alapját a kormányzásnak. A legutóbbi válsá­got mesterségesen idézte fel a mi­niszterelnök és megtöltötte a kor­mányt olyanokkal, akiknek nincs semmiféle érzelmi közösségük a nemzetgyűléssel. A miniszterelnök bejelentette a Háznak — mondja Rassay — hogy a vármegyei reform rövid idő alatt a Ház elé kerül. Ez nem történt meg. Ide Pest vármegye törvényhatósági­­ bizottsága forradalmi lépéssel egy­hangúlag kimondja, hogy ehhez a reformhoz a nemzetgyűlésnek nincs­­ joga, mert nem alkotmányos te­ s­tület. A királyi ér­elésről szólt aztán Rassay, aki egy cikket­ olvasott fel, amely szerint Dvorcsák­­ Győző képviselő a közeli hetekben, járt Károly királyitól és hogy a ki­rályt a nyáron vissza akarják hozni a hatalmat gyakorló magyar kép­viselők. A mostan­i államrenddel nemcsak POLITIKAI HÍREK. A pártsz­övetség értekezlete. A kormány támogatására alakult pártszövetség ma este értekezletet tartott a képvisdőh­ázban Telesd Pál gróf miniszterelnök elnöklésével. Az értekezleten Hegedűs Lóránd leg­utóbb benyújtott javaslatait mind el­fogadták, majd Temesváry Imre in­dítványára kimondta a pártszövet-

Next