Friss Ujság, 1928. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-23 / 68. szám

2 Vételkényszer nélkül .. hallgassa meg legújabb typusu llllMRSSlili& Szamofonjainkat pi! és vatanyfelvételű lemezel­kel Hangszerotthon Fekete Mihály Budapest, József­ körút 9. az. Ingyen kérje ár­­jegyzékü­nket és le­mezműsorunkat mi kicsiny bokrokat vágtak ki ás gá­lyát gyűjtöttek. Három óra tájban észrevették, hogy két román grani­­csár járőr be akarja őket keríteni. A dél felől közeledő járőr egyik embere 35—40 méternyi távolságból rájuk kiáltott, közvetlenül ezután két riasztó lövést tett. A gályát szedő emberek vissza akartak futni, mert attól féltek, hogy mint már előfordult, a román katonák megverik őket. A granicsár járőr egyik embere utánuk szaladt magyar területre. A menekülők a bokrok leple alatt visszafelé futottak, hogy elkerüljék a­ granicsárokat. A visszafelé futás alatt a granicsárok hajtóvadászatszerű üldözés köz­ben több lövést tettek a mene­külőkre. Török Zsigmondot, aki két gyer­mek apja, egy golyó súlyosan meg­sebesítette. Kósa György 20 éves le­gény a cserjék és az úr között la­pult meg, azonban elfogták. Mind a kettőjüket beszállították Nagyváradra, ahol Török Zsigmond belehalt sérüléseibe. A másik három ember a cserjéből kiérve tovább futott, a granicsárok állandó tüzelése közben. A grani­csárok akkor is három-négy lövést tettek Beregböszörmén­y irányába, amikor már mindnyájan magyar területen voltak. Feltehető, hogy a gályát szedők közül három ember véletlenül túl­jutott a román hatá­ron tíz-tizenöt méternyire, a másik kettő azonban a granicsár járőr be­kerítő mozdulata következtében szo­rult román területre. A példátlan, embertelen hajtóva­dászat ügyében a legrövidebb ütőn belül meg kell állapí­tani a felelős­séget. ja«BagMBMaiaiiaMa««Mi­Rii«ia«atB«*flMio A féltéken­yjegy­ző bűne Lelőtte vetélytársát, a gyógyszerészt Tarnai János, Nagylak volt jegy­zője állott ma vádlottként a bíró­ság előtt, hogy feleljen azokért a bűncselekményekért, amelyeket ki­lenc évvel ezelőtt követett el a ro­mán megszállás alatt a forradal­mak idején. Az 1919-es zavaros idők­ben Tárnái János volt a nemzetőr­ség parancsnoka. Tárnái és Rein­­hardt István községi gyógyszerész közösen és egyforma szenvedéllyel udvarolt egy tanítónőnek. Egy áp­rilisi napon Tárnái megjelent a ka­szinóban és el akarta vinni a cigá­nyokat, hogy szerenádot adjon a tanítónőnek. Reimhardt értesült a készülődésről, és hogy megakadá­lyozza a szerenádot, erélyesen til­takozott az ellen, hogy ellenfele el­vigye a kaszinóból a cigányokat. Ebből azután heves szóváltás tá­madt, amelynek során Tárnai le­tartóztatta Reinhardtot. Másnap a főjegyző felkereste a fogházban a gyógyszerészt, ismét felelősségre vonta és szóváltás köz­ben hirtelen előrántotta revolverét, két lövést tett a gyógyszerészre. Reinhardt több súlyos sebből vérez­­ve, összeesett és csak hosszú, gon­dos ápolás mentette meg az élet­nek. Mihelyt a gyógyszerész kisza­badult a kórházból, bűnvádi felje­lentést tett Tarnai főjegyző ellen. Az ügy azonban csak most, 9 év múlva került főtárgyalásra, mert a tanúk legnagyobb része megszállt területen él és ezeknek a kihallga­tása csak h­osszadalma­s diplomáciai úton volt­­ lehetséges. A törvényszék Tárnáit elf­ére börtönbüntetésre ítélte. FRISS ÚJSÁG 1928 március 23. péntek Dollárokat csent ki a pénzes­­levelekből egy postafelügyelő Simonyi Zoltánt tettenérték, amikor pénzt vett ki a felbontott levelekből — Hosszú időn át követte el fosztogatásait a 72-es posta­hivatalban — A levélfosztogató posta­felügyelőt letartóztatták A Verseny­ utcában levő 72-es pos­tahivatalban detektívek tetten érték Simonyi Zoltán postafelügyelőt, a­mikor egy Amerikából érkezett le­velet felbontott és dollárbankjegyet­ lopott ki a levélből. A levél foszto­gató postafel­ügyelőt azonnal elő­állították a főkapitányságra, ahol megkezdték kihallgatását. Simonyi Zoltán több mint 33 éve állott a posta szolgálatában, több mint 10 éve a 72-es hivatalban a­ levél- és csomagelosztó osztálynak a vezető­je. Mindig lelkiismeretes és szorgal­­mas hivatalnoknak ismerték és így érthető megdöbbenést és meglepe­tést­ keltett, amikor kiderültek ma­nipulációi. A 72-es postahivatalban már rég­óta észrevették, hogy valaki dézs­málja a pénzt tartalmazó leveleket. A postaigazgatóság feljelentésére detektívek szálltak ki a 72-es pos­tára, ahol az Amerikából érkező le­vélküldeményeket szétosztják. A de­­tektívek tanulmányozták a hivatal egész ügykezelését, szemmel tartot­ták a személyzet működését és meg­figyelésüknek hamar eredménye is lett. Megállapították ugyanis, hogy Simonyi posta­felügyelő, aki családjával Kőbányán lakik, a le­vélosztással kapcsolatos tenni­valóit hivatali szobájában zárt ajtók mö­gött végzi. A detektívek jelentették a főkapitányságon, hogy a gyanú Simonyi Zoltán postafelügyelő el­len irányul. A Szatmáry-detektívcsoport em­berei rajtaütésszerűen rontottak be Simonyi Zoltán szobájába. Olyan hirtelen történt, hogy az íróasztala mellett amerikai levele­ket bontogató postafelügyelőnek még arra sem jutott ideje, hogy el­tüntesse a kezében tartott bűnjele­ket. Kezében ugyanis egy felbontott amerikai levél volt, amelyből éppen egy ötdolláros bankjegyet vett ki. A postafelügyelő kétségbeesve fo­gadta a detektíveket. Azonnal be­látta, hogy hiábavaló minden taga­dás és tiltakozás nélkül követte le­lepleződ a főkapitányságra. Ma délelőtt Egry Péter Pál rend­őrkapitány kihallgatta a­ megtört Simonyit, aki bevallotta, hogy hosz­­szú idő óta folytatja visszaéléseit. A bankjegyküldem­ényeket sejttető vastag leveleket választotta ki és azokból lopta el a dollárokat. Ha le­hetséges volt, megint vissza­ragasz­totta a borítékot­ és­­úgy kézbesítet­te a leveleket, ellenkező esetben megsemmisítette őket. A rendőrségen megkérdezték Si­monyit, hogy mekkora összeget tesznek ki az elsikkasztott dollár­­bankjegyek? A postafelügyelő azon­ban nem tudott pontos választ adni. Az elsikkasztott pénz összegét csak a könyvek átvizsgálása után lehet majd megál­lapítani. Simonyi Zol­tán postafelügyelőt beismerő vallo­mása után előzetes letartóztatásba helyeztek. Szabadelvű és demokratikus szellemben kell fejleszteni az országot A kormány adópolitikája sem nem keresztény, se nem demokra­tikus . A Balaton kultúrájának fejlesztését követelték a kép­viselő­házban A képviselőhöz ma folytatta a költségvetés tárgyalását és G Vargha Gábor azt követelte, hogy változtas­sák meg a hitelfeltételeket, mert ezek ma katasztrofálisak és megká­rosítják a termelést. A titkos vá­lasztás ... Madarassy Gábor: A magyar nép lelkének nem kell a titkos választó­jog.Rassay Károly: Próbáljuk egy­szer megszavaztatni a népet a­ tit­kosról. Csontos Imre: Az urak miatt kel­lett megcsinálni a nyílt szavazást, mert különben megbuktak volna! Ras­say Károly: Karcagon azt mondta: Gyüjjék egy kis erős­ akt (Nagy derültség.) Varga Gábor: A falusi tanítás kiterjesztését követeli a tizenötéves életkorig. Csontos Imre: Mit csinálna ak­kor ott a magyar gyepen, ha gyer­mekét mindig iskolába kellene já­ratni! (Derültség.) Rassay Károly: Igaza van. Iskola nélkül is lehet az ember képviselő, sőt miniszter is! (Derültség.) Vargha­ Gábor ezután szóváteszi külkereskedelmi mérlegünk passzi­vitását. Láng János: Datolya, selyem és banán jön az országba­ Vargha Gábor: A magyar alma ott rohad a fák alatt és közben öt­ven millió értékű gyümölcsbehoza­tal van. Adófizetés 22 cím­en Vargha Gábor: Egy hatholdas kisgazda 22 címen fizet adót. Béké­ben a kisgazda 68 aranykoronát fize­tett, most pedig 203 pengő adót fizet. Sürgeti ezután a mezőgazda­­sági szakot­ta­tás kiterjesztését. Désy Géza, aki ezelőtt huszonhá­rom évvel beszélt utoljára itt a Házban, Tisza egy leveléből olvasta a mondatot, hogy az országot sza­badelvű és demokrata szellemben kell fejleszteni. A demokrácia és li­beralizmus jelszavával azonban sok visszaél­és történt. Március 15-ét nemcsak hirdetni, hanem követni is kell. A numerusz klauzusz kérdésében.. azért nem foglal állást, mert nem ismer zsidókérdést, csak magyar­­kérdést. Az új javaslat a sárga fol­tot leveszi. A magyar ifjúságnak máskép kellene viselkednie, az ifjú­ság ne vegyen Romániáról példát. A kereskedő nálunk üldözött vad, viszont a pesti munkásnak nagyon rosszul megy, mert keresetének húsz százalékát fizeti lakbérre, szemben a bécsivel, ki csak négy százalékot fizet. Désy erősen tá­madja a szociá­listákat, mire Premter Sándor így kiált közbe: Egy bukott ,,Rasekol“ hogyis beszél­hetne máskénen. Gaál _ Gaszton a Balatonvidék fej­lesztését sürgeti, és kifogásolja, hogy különösen a badacsonyi hegy­vidéket egyre jobban elrontják, mert kapzsi iparvállalatok bazaltot bányásznak ott. A Balaton körül hat-nyolc internátus középiskolát lehetne létesíteni. A nyugdíjasok helyzete kétségbeejtő, erősen támad­ja a mezőgazdasági kamarákat, me­lyek nem érik meg azt a költséget, amelybe kerülnek és „bolond tör­­vény" következményei. A vidéki te­­lekikönyvek rettenetes , állapotban vannak. A szegény jogon való perlés anomáliáin is segíteni kell. Köve­teli a hazárdjátékok teljes kiirtását és a Munkásbiztosító Pénztár régi nyugdíjasainak felsegítését. A­­kor­mány adópolitikája sem nem ke­resztény, sem nem demokratikus." A kormány mai politikája nemzet­ misztító, fajpusztító- romboló erő. A forgalmi adó vegza­túrái is bizo­nyítják, hogy az az osztály, amely ma uralmon van ebben az ország­ban, kíméletlen az adófizetővel szemben. Beszéde további folyamán Gaál Kaszton arra mutat rá, hogy az adózási rendszer rossz, mert a pénz­intézetek mérlegeik alapján fizetnek és így­ teljesen tőlök függ, hogy mennyi adót fizetnek. A mezőgazda­ság fizeti a termelés 2,12 százalékát, a gyáripar 0,2 százalékát. Ennek a hosszúra nyúló adózási farsangnak okvetlenül megjön a böjtje, p­arach. A rossz adórendszer hozza magá­val a vexaturát a behajtásnál, a ju­talom­rendszert, a büntetéspénzt, a dugsegélyt. Bud pénzügyminiszter: Tessék adatokat hozni! Gaál Gaszton: Arra kérem a mi­niszter urat, hogy tegye le a Ház asztalára azoknak a listáját, akik kaptak jutalékot. Bud pénzügyminiszter: Szívesen. Mindenütt úgy van, hogy aki többet dolgozik, többet kap. Gaál Gaszton: Miért kell titokban adni a dugsegélyt? Riul pénzügyminiszter: Nem ad­nak semmit titokban és nincs dug­­segély. Gaál Gaszton azután azt mondja, hogy őt a kormánnyal és a több­séggel szemben semmiféle rosszin­dulat­ nem vezeti és élete legboldo­gabb napja az volna, amikor a kor­mány politikája neki lehetővé tenné a pártba való visszatérést. Azután a vámtarifáról beszél részletesen, amely szerinte a gyáripar javára és a mezőgazdaság kárára készült. Rendkívül élesen ostorozza a kar­tellek működését, amelyeknek a száma 1922-b­en 75 volt és ma még nagyobb a számuk. A kartellek működése azt ered­ményezte, hogy minden megdrágult, de semmi sente lett olcsóbb. Malasits Géza: Csak a munkaerő! Gaál Gaszton: A vascsőkart­ell drágábban szállítja a vízvezetéki csöveket, mint a külföldi gyárak, magas vámmal együtt. A m­ész­­kartell tarifakedvezményeket élvez, hogy le tudja konkurrálni a kar­­i­elon kívül álló gyárakat. Felkéri a pénzügyminisztert, hogy azokat a cikkeket, amelyekre a mezőgazda­ságnak szüksége van, vámmentesen lehessen behozni. A takarékosság­nak ő is híve, de ott kellene kezdeni a takarékosságot, hogy kevesebb adót fizetünk. Bod János pénzügym­iniszter Gaál Gasztonnak csak a dugsegélyre vo­natkozó megjegyzéseire kivált vála­szolna A tisztviselői létszámot vagy emelni kellett volna, vagy pedig a meglevő tisztviselőknek több mun­kát kellett adni, ami természetesen díjazással jár. Névtelen leveleknek nem szabad hinni. Soha egy fillért nem adott törvényes felhatalmazás nélkül. _Kuna P. András felszólalása után kisorsolták az ítélőbizottságot Kos­­sallert János összeféri­­etet­tet­­égi ügyében, aki önmaga ellen tett be­jelentést, mert ő nyerte el a duna­­föld­­vári híd megépítésének pályáza­tát- A sorsolás után a tagok letették a­z­­esküt, mire az ülés véget ért­. . — A hercegprímás a katolikus igazságról. A Szent István­ Társulat ma délelőtti díszközgyűlésén Se­­rédi Juszt­inián bíboros hercegprí­más nagy beszédet mondott, mely­ben hangsúlyozta, hogy a magyar­­katolicizmus igazságának gondola­tát vissza kell állítani az­ őt meg­illető polcra. Olyan történelmi munkára volna szükségünk, — mondta, — amely biztos források alapján kimutatná, hogy itt nem­csak országalapító, hanem min­denkor nemzetfentartó hivatást is teljesítettek a katolikusok és tel­jesítenek ma is. A hercegprímás aztán felvetette a gondolatát an­nak, hogy képzett katolikus törté­netíróink közreműködésével egy igazán kimerítő, oknyomozó, egye­temes, főképen pedig magyar egy­háztörténelmét kellene lüegym­en­­tetni.

Next