Függetlenség, 1905. október (18. évfolyam, 57-59. szám)

1905-10-15 / 57. szám

57-ik szám. FÜGGETLENSÉG is rendezzük az iparkiállitásokat. Önálló felfogásra és kompoziczióra a tanulatlan elme nem jön soha. Évek hosszú során át sürgettük az 1884. évi XVIII. t.-cz.-nek re­vízióját s lassan már kezd derengeni a látó­határon. A törvény iparoktatási részétől függ igen sok, mert hiszen közel 100.000 tanon­­czunk van az országban. A törvény revízi­ójával végett kell vetni annak az abszurd állapotnak, mely ma uralkodik — mert hi­szen ma segéddé avatható az analfabéta ta­­noncz is. Ilyen legyen hivatott arra, hogy mint mester megállja a helyét? Soha. Van pedig belőlük elég sok, nagyon sok s ez a főbaja a mi iparunknak. Nem lehet c­élunk e helyütt az iparos nevelés vezérelvét előadni, csak arra kívántunk rá­mutatni, hogy iparunk felvirágzását nem fogjuk mindaddig elérni, míg népünk lelké­ben meg nem gyökerezik az a meggyőző­dés, hogy egy iparosnak, ki a mai világban boldogulni akar, többet kell tudni az írás és olvasásnál. ÚJDONSÁGOK. Fazekas László. Az őszi szél dúsan süvölt át az egész mindenségen, mintha a haldokló természet utolsó, fájó sóhaját hordaná szárnyain s emlékeztetve, hogy minden szép álomnak, minden ábrándnak, minden boldogságnak vége: az elmúlás, a halál. Születésünk órá­ját az enyészet koporsójától csak egy rö­vidke lépés választja el, mégis mennyi csa­lódás, mennyi fájdalom és tépő bánat zo­kog fel addig az ember ajkáról, míg ezt az egy lépést megteszi . . . ... Az őszi szél csak zug tovább s a fák hervadt, elsárgult leveleit ráhordja egy újonnan hantolt sirhalomra, melyben a taní­tás és népnevelés egyik régi, érdemes baj­noka, Fazekas László pihen. Nyolczvanhárom év örömét és bánatát foglalja ez a kis sir magába s negyven éves tanítói működésének képezi zárókövét. Az őstermészet visszafogadta kebelére az élet küzdelmeiben kifáradt, de el nem csüggedett, pihenést óhajtó fiát, ki mint em­ber a nyiltszivűségnek s a ragyogó jellem­nek, mint tanító pedig a lelkiismeretesség­nek volt igazi példaképe. Abban az időben, midőn népnevelé­sünk a legkezdetlegesebb eszközökre volt utalva, hogy tanítóink ezek segítségével cse­pegtessék tanítványaik szivébe az ismere­teknek egy-egy parányát s a sohá meg nem rendülő hitnek magvait. Ő megküzdve a mostoha körülményekkel, győzedelmeskedett a nehézségeken s hivatásáért rajongó lélek­kel oktatta, nevelte tanitványait. Fáradozá­sáért jutalmat nem kért és nem várt, hanem önlelkében s tanítványai szeretetében találta meg érdemeinek legszebb, legelévülhetetle­nebb jutalmát. A midőn életének derűs, boldog alko­nyát a siri álomnak éjszakája váltotta fel, eljöttek mindazok, kik őt tisztelték és sze­rették, hogy elkísérjék utolsó útjára és sírták az őszinte részvét könnyűit, midőn a hideg hant dobogva hullt koporsójára. Ő ma már megpihenve álmodik at lent s nyugvó helyét csak egy fejfa jelzi, de azért sírja sohasem elhagyatott, sohasem puszta, mert fölötte a tanitványi és kortársi szeretet viraszt s a kegyelet, hála és emlé­kezés szövetneke lobog. Figulus. — Liptó vármegye átirata. A régi, 48 előtti évek viszhangja csendül meg Liptó vármegyének legutóbbi közgyűléséből vá­rosunkhoz intézett átiratából. Azt proponálja ugyanis az az átirat, hogy az összes tör­vényhatóságok közvetlenül írjanak fel a ki­rályhoz, hogy a magyarországi 16 huszár­ezred vezényleti nyelve ezentúl magyar legyen és ezt a törvényhatóságok küldötteiből álló deputáczió terjessze ő­felsége elé. Csak­hogy úgy látszik, hogy elfeledik, hogy a megyék és törvényhatóságok közvetlenül feliratokat ma már nem intézhetnek a király­hoz, de csakis a kormány kezén át, vagy ha együtt van az országgyűlés, közvetve az által és feledik, hogy e hazafias mezbe burkolt felirat tulajdonképen feladása lenne a nemzeti követelményeknek, a­mennyiben nem az összes magyarországi haderő ma­gyar vezényleti nyelvét követeli, hanem csak egy elenyészően csekély rész, a 16. huszár­ezredét. Bajjal hisszük, hogy eltekintve a jogi oldaltól, a nemzeti követelésekhez ra­gaszkodó törvényhatósági közgyűlésünk hozzájárulna a javaslathoz. — Istentisztelet. A görögkeleti temp­lomban f. hó 14-én szombaton d. u. 4 óra­kor vecsernyét, vasárnap délelőtt pedig a szokott időben misét tart Csamprág István administrátor. — Tisztviselő telep. Körülbelül 8 éve elaludt eszmét keltett életre H. Sztankay La­jos iparisk. tanár. Széleskörű agitácziót in­dított meg a tisztviselő telep felállítása iránt. Különösen a kisebb hivatalnokok bevoná­sával óhajtaná tervét megvalósítani. Az elő­­értekezlet eredményre nem vezetett, mert Sztankay propositiója egyetemleges felelő­ségről szól, ami egyszerűen abszurdum, va­lamint a kamatlábat, a­mely 8°­0-on felüli sem találták elfogadhatónak, tekintettel a 40 évi törlesztésre. — Úrmesteri tanfolyam. A közgyűlés pár év előtt elhatározta, hogy utmestereit a kormány által fentartott utmesteri tanfolyam elvégzésére kötelezi. Szegedy Ferencz vé­gezte 3 utmesterünk közül először el a két éves tanfolyamot. Folyó évben pedig Csekey István fogja megkezdeni tanulmányait. — A Leszámítoló- és Pénzváltó bank, mint értesülünk, újra emeli alaptőkéjét 1000 darab új részvény kibocsátása útján. A ki­bocsátandó részvények darabja 200 korona névértékű és 360 korona értékben áll a részvényesek rendelkezésére. Az úgy begyűlt 360,000 koronából 200,000 koronát az alap­tőkében, 160.000 koronát pedig a tartalék­tőkéhez csatolnak. Az intézet vezetőségének e terve bizonyára általános elismeréssel fog találkozni a részvényesek között, melyet tel­jes mértékben indokol már magában az a tény is, hogy a bank tőkéjét rövid 10 éves fennállás után kétszázezer koronáról másfél­­millió koronára volt képes gyarapítani. — K. T. V. E. Kevesen vannak, akik tudják, hogy a négy betű alatt 60000 lakos­sal biró városunk egyedüli sport egyesülete, a Kecskeméti Torna és Vivő Egyesület húzódik meg. Csak ez az egy van s kö­zönségünk, ifjúságunk még ezt az egyet sem támogatja kellőképen. Pedig, hogy a testi nevelés épen oly fontos, mint a szellemi, bizonyításra nem szorul. De hiába, ezt a mi ifjúságunk megérteni nem akarja. Legalább erre mutat, hogy a f. hóban megkezdett vivótanfolyamra ez idő szerint egyetlen jog­hallgató sem jelentkezett. — Kossuth-szobor. Már körülbelül e hónapja, hogy a helybeli Kossuth-szobor­­bizottság beleegyezett Teles Ede, a szobor művészének kérelmébe, hogy a szobrot a jövő év folyamán leplezzék le. Azóta az alapozási munkálatokat befejezték s így jövő tavaszig a dísztelen fakerítésre nem lévén szükség, annak lebontását a mai napon megkezdették. Örömmel registráljuk ezt az intézkedést, mert félős volt, hogy olyforma dolog lesz belőle, mint a budapesti mille­­niumi emlék kerítése, amely oly hosszú ideig szolgált főváros díszítésére. — Esküvő. Szoller Aladár az osztrák­magyar bank tisztviselője ma délelőtt tar­totta esküvőjét Keresztes Teruskával, özv. Keresztes Jánosné bájos leányával. Helyi társaséletünk két előnyösen ismert és sze­retett tagjának e frigyéhez tartós boldogsá­got kívánunk. — Hymen. A helyi társadalmi élet egyik legkedveltebb és becsültebb fiatal tagja: Mintsek Géza gyógyszerész, drogneria­­tulajdonos f. hó 3-án tartotta eljegyzését nemes Kovács Margit urleánynyal, Kovács István kir. törvényszéki telekkönyvvezető és neje szeretetreméltó, bájos leányával. Őszinte jókívánságaink kisérik a kölcsönös szerel­men alapuló gyűrűváltást. — Eljegyzés. Baktay Rózsikát, Baktay Mihály javadalmi hivatali igazgató leányát eljegyezte Stollár Béla cs. és kir. huszár­hadnagy Kecskeméten. — Sárosi Paula férjhez ment. A szín­házi világnak pikáns szenzácziója van. Sá­rosi Paula, a­ki két éven át volt színhá­zunknak dédelgetett prim­adonája, férjhez ment első szerelmeséhez, Medve Miklós debreczeni földbirtokoshoz. Hosszú évek hányattatásai után ért végül révbe ez a sze­relmi frigy. — őszintén kívánjuk, hogy végre mindketten megtalálják, a­mit oly rég ke­resnek: a tartós nyugalmat, tartós bol­dogságot. — Ismerkedési estély. A jogakadémia ifjúsága f. hó 11-én tartotta szokásos is­merkedési estélyét a Royal szállóban. Jelen volt az ifjúság teljes számban, valamint a tanári kar is. Felköszöntőket mondtak Szabó József ifjúsági elnök az I. évesekre, Váry István a tanári karra és az igazgatóra. A felköszöntésre dr. Kiss Albert igazgató felelt. A jól sikerült estély a hajnali órákig tartott. — Halálozás. Eötvös Nagy Lajosné született Dreszler Mária Lenke, úgy a maga, valamint az elhunyt kisleánya Mariska és nevelő leánya Margit nevében is, fájdalom­tól megtört szívvel jelenti a rokonok, bará­tok és ismerősök seregének, hogy forrón szeretett hitvese, a példás férj és gyöngéd apa Eötvös Nagy Lajos birtokos, az Első Kecskeméti Hirdetési Vállalat társtulajdonosa folyó 1905. évi október hó 14-én, hajnal 3 órakor, életének 51-ik évében, 3-ik házas­s­­ágának 8-ik hónapjában, rövid de súlyos­­ szenvedés után elhunyt. Az elköltözött ne­mes lélek porrészei, folyó hó 15-én, vasár­nap délután 3 órakor tétetnek örök nyuga­lomra a budai­ út melletti ev. ref. temetőben levő családi sírboltban, a IV. tized, Budai­­kis-utcza 32. szám alatti gyászháztól. Kecs­kemét, 1905. évi október hó 14. Áldás és béke lengjen drága hamvai felett! — Gyászjelentés. Alulírottak, úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevé­ben is fájó szívvel jelentik a legjobb atya, nagyatya, dédatya, testvér és rokonnak id. Ádám Miklósnak folyó 1905. évi október hó 10-én este fél 8 órakor életének 85-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 12-én d. u. 3 órakor fognak a gyászházból (I. Kisvásári­­utcza 117. szám) a róm. kath. egyház szer­tartása szerint a Szentháromság temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra he­lyeztetni. Az engesztelő szentmise f. hó 13-án reggel 8 órakor fog a róm. katholi­­kus anyatemplomban az Egek Urának be­­mutattatni. Kecskemét 1905. október 1-ben. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Szőke Kovács Andrásné szül. Ádám Erzsé­bet, özv. Ádám Istvánná szül. Kocsis Er­zsébet, Ádám Miklós és neje Faragó Mária, Ádám József és neje Kaszap Juliánna mint gyermekei és mennyei. Ádám István, Ádám Juliána mint testvérei. Valamint unokái és dédunokái. — Vezér Gyula halála. Sokan emlé­keznek még Kecskeméten arra a szerencsét­len emberre, a­ki pár év előtt még a kecs­keméti postahivatalnak közbecsült főtisztje volt, majd hirtelen lefokozták egy ifjúkori botlása miatt, Vezér Gyulára. A postaigaz­gatóság annak idején méltányolta, hogy Ve­zér Gyula meggondolatlan tettét a férfikor becsületes munkájával iparkodott expiálni s ezért nem bocsájtotta el véglegesen szolga- 3-ik oldal.

Next