Függetlenség, 1905. november (18. évfolyam, 60-63. szám)
1905-11-05 / 60. szám
60-ik szám, hogyan Deák mondhatta: Königrätz után sem követelek többet, mint Königrötz előtt, úgy mondhatjuk mi is: az egyesülés után sem követelünk többet, mint az egyesülés előtt. Ugyanazon többség, ugyanazon emberekből áll a szövetkezés alkalmával, mint az egyesülés után. Sem elvünk, sem meggyőződésünk nem változna. A követelésünk is ugyanaz lenne tehát, csak az erőnk lenne tízszeres a követelés biztos megvalósítására. Mert micsoda ellenállhatlan hatalmat képviselne ez a függetlenségi tábor, melynek összes értelmi súlyával, vagyoni erejével, társadalmi összeköttetéseivel tagjai lennének Kossuth, Apponyi, Andrássy, Bánffy és Zichy egész táborukkal? A függetlenségi párt már elhárította az egyesülés akadályát, midőn rátért az egyedül helyes útra a folytonos küzdelem útjára a programm fokozatos megvalósítása céljából, tegye ezt meg a többi párt is. Hagyjuk abba a hiábavaló közjogi magyarázatokat a sohasem létezett 67 és a jelzőül használt 48 között és egyesüljünk az együttesen kijelölt és folytatott utón, a magyar függetlenségi politika céljai megvalósításának útján, amelyben benne van az alkotmányvédelem, az idegen befolyás kiküszöbölése, magyar hadsereg megteremtése, gazdasági és pénzügyi függetlenség stb., egyszóval a magyar királyság régi fényének, hatalmának és dicsőségének visszaállítása és a magyar nemzet nagysága, boldogsága, népének jóléte és megelégedése. A harc az abszolutizmus és az összbirodalom ellen : ez a mi függetlenségi politikánk. Ezt a függetlenségi harczot vívjuk ma mind, ebben egyesüljünk is mind. Mert, ha mi magunk között nem végezzük el, elvégzi majd a nemzet. Gazdasági bajok orvoslása. A Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya vasárnap tartott üléséből kiküldött három tagú bizottságának feladata, hogy meghatározza azon utat és módot ami által lehetne a gazdasági bajokat orvosolni. Maga a kérdés és cél oly szép, nemes és sokoldalú, hogy egyszeri látásra nem lehet az egész anyag terjedelmét felfogni. Miután a hármas bizottságban nem vehetek részt, úgy ez alkalommal engedtessék meg nekem, hogy e tárgyban szerény nézeteimet kifejthessem. Sándor István alelnök és Grassek Miklós barátom kifejtett nézetei általános helyesléssel találkoztak. De még koránt sincs ezen fontos kérdés kimerítve. Nézetem szerint nekünk elsősorban a gazdasági bajok orvoslásánál az előidéző okok elhárítására kell súlyt fektetnünk. Ezeket pedig előidézte a gazdasági értelem teljes hiánya. A tanyai rendszer mellett az máskép el sem képzelhető. A tanyán az emberek el vannak szigetelve, eszerint a társadalmi érintkezés által fejlődő ismeretek elsajátítása és az önképzés ki van zárva. A tanyai rendszer az emberi elmének szellemi tápot nem nyújt, hanem alkalmat ad a szocialista eszméknek terjedésére, az iszákosságra és abból kifolyó erkölcsi romlásra. A tanyai rendszert jelenleg megváltoztatni nincs módunkban — ez a jövő feladata — úgy önkénytelenül azon kérdés merül fel, vannak-e módok a gazdasági értelem teljes hiányán segíteni. Az agyvelő működése nem szünetel. A tanyai embernek utat és módot kell adni, hogy elméje hasznos dolgokkal foglalkozzék, miáltal felvilágosítjuk és elvonjuk őt a meddő és a szociális munkátlanságot ápoló eszméktől. Ez irányban három mód által vélem a célt elérhetni: Először: Teremtessék oly alap, melynek feladata a gazdasági értelem és ösmeret rövid füzetekben való nagymérvű terjesztése úgy, hogy minden házhoz legalább egy füzet ingyen jusson. Másodszor: A külső iskolákban téli időn minden vasárnap és ünnepnap a gazdaság különféle ágazataiból gyakorlati irányú előadások tartassanak. Ennek keresztül vitele nagy bizottságra bizatik. Harmadszor: Miután a szemlélet a legjobb tanító. Kívánatos elsősorban két paraszt mint a gazdaság berendezése és pedig egyaránt a fekete földön és a homokon. Másodsorban felkérendő több gazdatárs, hogy tanyájukon egyes gazdasági, takarmány vagy konyhakerti növényeket termesszenek, hogy a környéknek például szolgáljon. Ezek volnának azon módok, melyek a tanyai ember elméjét foglalkoztatnák. Most áttérek a kevésbé fontos különös termelési ágak művelésére. A szakosztály ülésén Sándor István úr nagyon helyesen említette azt, hogy a szőlő jövedelme évről-évre apad. De a gyümölcs termelésre súlyt nem fektettünk. Ez azon irány melyet lapomban 26 év óta követelt s amiről a Gazda körben már több ízben volt alkalmam szólni, hogy a szőlő művelés a gyümölcstermeléstől elválasztassák. Nem egyéni foglalkozás képen, de területileg. Mert míg eddig a gyümölcsfa erdő tövében szőlőtőkét is tartanak, tehát egy rókáról két bort nyúzni szeretne a termelő, addig végeredményben két szék közé ült. Hasson oda az illetékes tényező, hogy több gazda a szőlő mellett vagy annélkül külön területen gyümölcsöst létesítsenek. A gyümölcsös kedvező fejlődését előmozdítja a talaj trágyázása és nyíltan tartása, mit sekély gyökérrel biró növényekkel érünk el. De sohase a szintén mély gyökerű szőlőtővel. A borárak állandó hanyatlásnak vannak kitéve, azért nálunk a szőlőművelés terén főkép a csemege szőlő termelésre fősúly fektetendő. A konyha kertészet örvendetes módon terjedt, de csak a kis embernél, ki kénytelen mindenfélét termelni. A közép és nagyobb birtokos osztály a konyha kertészet hasznát úgy élvezheti, ha sajátos talajviszonyaihoz mérten csupán egy növény termelésére szorítkozik, de azt nagyban űzi. Ekként lett híressé a szegedi paprika, a nagykőrösi ugorka, a görgői petrezselyem, a rakamazi káposzta, a tihanyi sárgarépa, a pálóci torma, a makói hagyma stb. Saját tapasztalatom folytán ajánlhatom a lucernának vegyest perje füves nagyban való vetését mint takarmányt, mely még a sovány homok földeken is ad kielégítő hozamot, csupán a talaj előkészítése és a vetés ideje kiván némi körültekintést. Óriási határunkban mint igen jövedelmező tenyész növény a fűz meghonosítása, mert a fűzvessző ma igen keresett kereskedelmi cikket képez, nem sok nyári munkát vesz igénybe s helyes kezelése a nép által könnyen ellátítható. Mély fekvésű hideg földek kihasználására a legalkalmasabb. A háziipar megkedveltetése és terjesz- t tése nagyobb buzgalommal és ügyszerettel karolandó fel. Maurer János: FÜGGETLENSÉG 3-ik oldal. UJDONSÁGOK. Halottak napján. Zsolozsma zendül s künn a temetőben Kigyúl lángjával az emlékezés. A sírok fényben állnak . . . Felujul most Múltak öröme, bánat, szenvedés. Ima, köny, sóhaj, mind az ég felé tör, Mely áll felhősen, gyászlón, feketén . . . . ... A meggyötört szív vigaszt hol talál ma, A halottaknak ünnepén ? A gyertyafény lobogva ég a síron, Mely annyi szép álmot magába zár; Mintha az elszállt élet visszatérne, Régi hevével, pillanatra bár. Kihűlt szív mintha újra feldobogna, És újra élne benne vágy, remény, S követelné a tépett üdvöt, álmot A halottaknak ünnepén . . . ... Óh nem! A holtak békén álmodoznak, És álmuk boldog, álmuk tiszta, szent, Kifáradt lélek boldog álmodása Siri nyugalom, túlvilági csend. S itt lent könnyet ejt a tépő fájdalom, Mindenki gyászol, árván elhagyottan. . . . Átfogom én is sirhalmod keresztjét Én drága, porladó halottam. Hallod-e szómat ott az égi honban, Hová élőnek elzárva az út? Látod-e, amint fájó szeretettel Csókolom fejfád s virágkoszorud? Látod, az idő nem ül győzedelmet Gyermeki szivem szent szeretetén ? S százszor siratlak, óh édes jó anyám, A halottaknak ünnepén! FAZEKAS KÁROLY. — Tahy István ur levele. Azt hittük, hogy mióta Tahy István urat a pesti megyeházán bezárták, nem fog több nevetségre okot szolgáltatni. De csalódtunk. Mióta ő felsége is nagy fene levelekkel akarja rendbehozni „hőn szeretett“ magyar népe válságos állapotait, mindenki azt hiszi, hogy a levelezés a legbiztosabb eszköz valamit elérni. Tisza Pista is irt ugrat levelet. Az igaz, hogy meg is halt utána hamarosan, de Tahy István úr nem vindikálja magának az okos nevezetet, hogy más kárán tanuljon. Ő is írt tehát levelet. Nem a nemzethez, nem a választókhoz. Mert ilyen nagy dologhoz Ő kamarássága nagyon kis gyönge legényke. Egyedül a főjegyzőt értesíti hivatalosan, hogy a f. évi november hó 6-ára összehívott közgyűlést nem ismeri el törvényesnek, mivel a polgármester csak főispán nem létében bír joggal a törvényhatósági közgyűlés összehívására. Márpedig az összehívás idején ő főispán volt. A törvénytelen gyűlésen ő kamarássága meg nem jelenik, annak határozatai ellen eleve tiltakozik és a beiktatására nézve majd ő fog a törvény adta jogánál fogva rendelkezni. Na hát ez igazán bosszantó volna, ha nem ennek a Frim-féle hülyék kabinetjének gyárából került volna ki. Tahy úr beszél törvényességről. Kamarás uram! Önt az állásával megfizették, ám szolgálja meg azt a tudáspénzt a maga tisztessége szerint, de ezt a szót ne vegye a szájára. Ez a szó szent és úgy illik az Ön szájához, mint mikor az utcai leány szüzességről beszél. Nevetséges, hogy törvényes főispánnak tartja magát, mikor csak administrátor. Ezt a férget pedig törvényeink nem ismerik, ennélfogva semmiféle jogot nem adhatnak neki. Ha pedig azt akarja, hogy jogait (?) elismerjük, hozzon Bécsből egy csomó császári katonát. Akkor majd bevonulhat a városi közgyűlésbe. Akkor talán elérhet valamit. Akkor