Függetlenség, 1907. június (20. évfolyam, 123-147. szám)
1907-06-02 / 124. szám
Kecskemét, 1907. junius 2. Vasárnap XX. évfolyam, 124.szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. ■ ■ | Szerkesztőség és Helyben B BBBIHgHIH UH Hk B HB Negyedévre. . . 2 kor. fi| B H «Fii «fl W Bk p SS M „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. H_| I n Itt B «W« §1 Bfaaw KgUKl I§k» B nyomdája I. t. Főiskola-Egyes szám . . 2 fill. B lg K BH| if KJE B fl gFTM japplif B ifiS tér 119. szám, hova a lap Vasár- és ünnepnapi szám B H 8 H jSj B JSg M BB B B |§ -IgS| EE jp B jra JH szellemi részét illető köz-B ^BBH wl BBfl B Hnl bBHBBI^b Vidékre postán küldve : POLITIKAI NAPILAP Telefon : Negyedévre . . 3.80 fill. Félévre . . . 760 fin. f kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 140. szám-Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. KECSKEMÉTI VILMOS, Kultúrpalotát Kecskemétnek. Kecskemét, junius 1. A hegy sugarait látjuk megcsillanni szemeink előtt. Eddig csak fényét látjuk s csak remélni merjük, hogy a sugarak felénk meleget is áraszthatnak. Közeledünk az ünnephez, a koronázás negyvenedik évfordulójának megünnepléséhez. A történelmi nevezetességű negyven esztendős fordulót emlékezetessé akarják tenni, mégpedig kedvesen emlékezetessé. A hegy sugarai megvillannak. Emlékül adni a nap emlékére a nemzetnek azt, amit kíván, amit a nemzet nélkülözött. S bár nem a király adja magyar népének azt, mit adni fognak, elismerés illeti meg a kormányunkat azért a gondoskodásért, hogy minden alkalmat megragad, mikor a nép, a kultúra érdekéről van szó. A király templomot emel a hitnek, a vallásnak, a kormány templomot, sőt templomokat emel a magyar kultúrának. Öt templom fog épülni a magyar kultúra érdekében, öt templomért indul meg a versengés a városok között. Ki tarthat arra jogosan, méltán igényt ? Az szálljon síkra és küzdjön a templom, a kultúrpalota elnyeréséért. Csak az emelheti fel szavát a palotáért, ki érdemeket szerzett, ki küzdött a kultúráért, s kinek izmai már ebben a küzdelemben megacélozódtak, de ez bátran emelheti a küzdelem hevében megércesedett szavát, túl fogja harsogni a többieket és célt ér. A városok küzdelmében Kecskemétnek ki kell vennie a részét és hisszük, hogy Kecskemét városa nem hiába küzdene. Alig van vidéki város, hol a kulturális élet, minden segítő eszköz nélkül annyira ki lenne fejlődve, mint nálunk. A város hivatottjai a művelődés szolgálatába állottak hajléktalanul, anélkül, hogy a kellő eszközei meglettek volna. Nem nézzük rózsaszínű szemüvegen keresztül kulturális életünket és aránylag véve a helyzetet, mégis rózsaszínűnek mondhatjuk. De csak aránylag, mert az eszközök segítségével a város kulturális helyzete, nem ezen a fokon állana. Az erők szétforgácsolódása nem lehet semmi ilyen ügynek az előnyére, a külön működés, ha nem is árt, de hasznos sem lehet, legalább is nem annyira hasznos, mintha az erők együttműködnek. Eddig nem volt meg az eszköz, hogy sikeresen lehetett volna a kultúra előharcosait egy táborba egyesíteni. Most kínálkozik az alkalom, ragadjuk meg, küzdjünk érte. Városunk küzdött a kultúráért, Kecskemét város megérdemli, hogy az egyik kultúrpalotát elnyerje. Oly államban, mely igényt tart a kulturállam elnevezésre, törekedni kell arra, hogy meglegyenek az eszközök, melyekkel sikeresen lehet küzdeni. Feltétlen szükséges, hogy a városoknak tehetségükben álljon mindent megtenni, amit a kultúra megkövetel. A példák egész sorozatát fel lehetne hozni, hogy eszközök nélkül a kulturális érdekek mennyi kárt szenvednek. Régiségeink, könyveink elkallódnak. Hozzá nem értő emberek kezei közt elvesznek, elpusztulnak. És ha az illető ismeri is annak kellő értékét, a társadalomnak abból haszna nincs, mert a tulajdonos elzárja a közönség szeme elől, az hozzá nem juthat. A kultúrpalota volna hivatva ezeket a műkincseket összegyűjteni és a nagyközönség elé tárni. A műveit nyugattól elmaradtunk, könyvekhez nem juthatunk. Nincs módunkban azokat a könyveket, melyeknek elolvasása lelki szükségletünket elégítené ki, megszerezni, mert az rengeteg pénzbe kerül. Kecskemét városa állított már fel közkönyvtárt, őszszel már meg is fog nyílni az olvasóterem is, de természetesen ez távolról sem elégítheti ki igényeinket. Kultúrpalotával ezt a kérdést is egy hatalmas lépéssel segítenék előre. Képtárunk nincs, természettudományi múzeumunk nincs. Ami természettudományi gyűjtemények vannak, azok mind iskolák tulajdonai, a közönség számára hozzáférhetetlenek. A külön működő erőket nagyrészt egyesíteni lehetne, a művészetek otthont lelnének és sikerülne előre haladni azon az úton, melyen az igazi kultúrát elérhetnék. Európa egyik-másik városából. (Folyt, és vége). Londonnak sok utcája szűk és görbe, alig van levegőjárata, napsugara meg éppen nincs. E bajon most úgy segítenek, hogy a régi 2—3 ablakos keskeny elejű házak nagy tömegeit rombolják, a helyükön széles utcákat, de 6—7 emeletes házakat emelnek, mert a teret csak fölfelé foglalhatják kár nélkül. A Bubach-Bank óriási épülete úgy készült, hogy tisztogatni sem kell a külsejét, a rátelepült korom réteget lemossa minden eső, mert mázos tégla burkolja a falait. A Walsinham palota és Bata vendégfogadó együttes telkén 300 szobára való hotelt emelnek, amelynek pitvarában magas pálmák alatt rendezik be az ebédlőt, nyáron szabad ég a teteje, télen üveg. Az új Office House 2 millió font költséggel épül, 6000 hivatal szobával. Aggodalmas dolog pedig Londonban akkora anyagtömegű házakat rakni, ahol a talaj alatt vasutak járnak. A Szent Pál bazilika déli része is sülyed, a kupoláján nagy repedések nyíltak 1902-ben, el kellett az oldalhajóját zárni minden látogató elöl. Ezt is a föld alá épített vasutak okozták, azt pedig a népsűrűség, amelynek forgalma az utcákon már lebonyolítható nem volt. A dóm beomlását 12 millió korona költséggel hiszik elháríthatónak. Sok gondot ad London hatóságának a kőszén füst, mely kivált ködben betolakszik minden lakásba; állítólag ott találták föl, hogy kevés salétrom hozzáadásával és kis mennyiségű nitritoldattal a füst egyszerűen hamuvá válik. Nem ártana a próba nálunk sem. a Világváros az, neki adózik a Föld kereksége. Az angol háziasszony ausztráliai húst főz, amerikai szalonnával zsíroz, a Kanári szigetek zöldségtermékével ízesíti levesét, finnországi vajat ken a kenyerére, melyet magyar lisztből süt a pék; asztali csemegéül keletindiai banánnal, tuniszi ananásszal kínálja vendégét; a londoni varróleány finom asszami teával tengeti életét, amely teának kilóját két írttal fizeti. A kenyér kanadai búzából sül, a vajat még Normandia, Dánia is adja, sőt újabban Szibéria, honnan Kurgan község egymaga 33 millió kilogrammot szállít ki ; a tojást Német és Oroszország, az aruhust Új-Zéland, a marhahúst Argentina adja. A londoni szalonokat is kiszolgálja világ, ott írja egy utazó, hogy barátjánál német széken ül és francia kávét szürcsöl, Belgiumban készült csészéből. A háziasszony hollandi gyertyák mellett olasz operát játszik német zongorán. Az amerikai petróleummal töltött lámpák Nelson képére vetnek világot, a kerete német munka. A svájci papírvágó kés leesik a török szőnyegre, mely oly valódi, mintha Németországban készült volna, akárcsak a khinai vázák és japáni apró figurák. Azt tartja az önérzetes angol, hogy ha a londoni angol bank megbukik, vele bukik egész Angolország és ha az bukik, utána bukik az egész világ. A pénztárnokainak benn az épületben 10 szobás lakása van, az ellenőreinek meg 7, de társaságot este nem fogadhatnak, mivel esti 8 órakor a bank kapuját izgalom nélkül bezárják. London 118 angol négyszög mértföldön építette be a földet, 608,000 épülete van, külvárosaival együtt 688 négyszög mérföld a területe, több a lakossága, mint egész Ausztráliáé. A bebiztosított ingóságok értéke 9306 millió font sterling, a házaké 600,000 millió font sterling; a szemét elfuvarozása évente 6 millió koronát emészt föl, a közbiztonság föntartása 30 millió koronába kerül, a rendőrök száma 15850, a tűzoltóság 6 és fél millióba jön; föld alatt és fölött járó vasútvonalainak száma 1480, omnibusz van 3685, bérkocsi 11250. Ezeket és a hajókat a városban 1901-ben 1000 milliónál több ember használta. London népe mozgékonyságát jelzi, hogy minden egyes lélek évente 125-ször használja a belépőjegyekkel ellenőrzött szállítási eszközöket. És a föld alatt és fölött és földszinen járó vasúti vonalakon, villamosokon, omnibuszokon évente 300 millió ember járáskelését jelzi. De New York népe még többet jár kel, ott 735 millió azoknak a száma, úgy hogy ott minden emberre évente 210 esetben előforduló kocsi használat jut. Hanusz István.