Függetlenség, 1907. június (20. évfolyam, 123-147. szám)

1907-06-02 / 124. szám

Kecskemét, 1907. junius 2. Vasárnap XX. évfolyam, 124.s­zám. ELŐFIZETÉSI ÁR. ■ ■ | Szerkesztőség és Helyben B BBBIHgHIH UH Hk B HB Negyedévre. . . 2 kor. fi| B H «Fii «fl­ W Bk p SS M „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. H_| I n Itt B «W« §1 Bfaaw KgUKl I§k» B nyomdája I. t. Főiskola-Egyes szám . . 2 fill. B lg K BH| if KJE B fl gFTM japplif B ifiS tér 119. szám, hova a lap Vasár- és ünnepnapi szám B H 8 H jSj B JSg M BB B B |§ -IgS| EE jp B jra JH szellemi részét illető köz-B ^BBH wl BBfl B Hnl bBHBBI^b Vidékre postán küldve : POLITIKAI NAPILAP Telefon : Negyedévre . . 3.80 fill. Félévre . . . 7­60 fin. f­ kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 140. szám-Felelős szerkesztő:­­ Főszerkesztő: Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. KECSKEMÉTI VILMOS, Kultúrpalotát Kecskemétnek. Kecskemét, junius 1. A hegy sugarait látjuk megcsillanni szemeink előtt. Eddig csak fényét látjuk s csak remélni merjük, hogy a sugarak felénk meleget is áraszthatnak. Közeledünk az ünnephez, a koro­názás negyvenedik évfordulójának meg­ünnepléséhez. A történelmi nevezetes­ségű negyven esztendős fordulót emlé­kezetessé akarják tenni, még­pedig ked­vesen emlékezetessé. A hegy sugarai megvillannak. Em­lékül adni a nap emlékére a nemzetnek azt, amit kíván, amit a nemzet nélkü­lözött. S bár nem a király adja magyar népének azt, mit adni fognak, elismerés illeti meg a kormányunkat azért a gon­doskodásért, hogy minden alkalmat meg­ragad, mikor a nép, a kultúra érdekéről van szó. A király templomot emel a hitnek, a vallásnak, a kormány templomot, sőt templomokat emel a magyar­ kultúrának. Öt templom fog épülni a magyar kultúra érdekében, öt templomért indul meg a versengés a városok között. Ki tarthat arra jogosan, méltán igényt ? Az szálljon síkra és küzdjön a templom, a kultúrpalota elnyeréséért. Csak az emelheti fel szavát a palotáért, ki érdemeket szerzett, ki küzdött a kul­túráért, s kinek izmai már ebben a küz­delemben megacélozódtak, de ez bátran emelheti a küzdelem hevében megérce­­sedett szavát, túl fogja harsogni a töb­bieket és célt ér. A városok küzdelmében Kecskemét­nek ki kell vennie a részét és hisszük, hogy Kecskemét városa nem hiába küz­­dene. Alig van vidéki város, hol a kul­turális élet, minden segítő eszköz nélkül annyira ki lenne fejlődve, mint nálunk. A város hivatottjai a művelődés szolgá­latába állottak hajléktalanul, anélkül, hogy a kellő eszközei meglettek volna. Nem nézzük rózsaszínű szemüvegen keresztül kulturális életünket és aránylag véve a helyzetet, mégis rózsaszínűnek mondhatjuk. De csak aránylag, mert az eszkö­zök segítségével a város kulturális hely­zete, nem ezen a fokon állana. Az erők szétforgácsolódása nem lehet semmi ilyen ügynek az előnyére, a külön működés, ha nem is árt, de hasznos sem lehet, legalább is nem annyira hasznos, mintha az erők együtt­működnek. Eddig nem volt meg az eszköz, hogy sikeresen lehetett volna a kultúra előharcosait egy táborba egyesíteni. Most kínálkozik az alkalom, ragad­juk meg, küzdjünk érte. Városunk küz­dött a kultúráért, Kecskemét város meg­érdemli, hogy az egyik kultúrpalotát el­nyerje. Oly államban, mely igényt tart a kulturállam elnevezésre, törekedni kell arra, hogy meglegyenek az eszközök, melyekkel sikeresen lehet küzdeni. Feltétlen szükséges, hogy a váro­soknak tehetségükben álljon mindent megtenni, amit a kultúra megkövetel. A példák egész sorozatát fel lehetne hozni, hogy eszközök nélkül a kulturális érdekek mennyi kárt szenvednek. Régiségeink, könyveink elkallódnak. Hozzá nem értő emberek kezei közt el­vesznek, elpusztulnak. És ha az illető ismeri is annak kellő értékét, a társada­lomnak abból haszna nincs, mert a tu­lajdonos elzárja a közönség szeme elől, az hozzá nem juthat. A kultúrpalota volna hivatva ezeket a műkincseket összegyűjteni és a nagy­­közönség elé tárni. A műveit nyugattól elmaradtunk, könyvekhez nem juthatunk. Nincs mó­dunkban azokat a könyveket, melyeknek elolvasása lelki szükségletünket elégítené ki, megszerezni, mert az rengeteg pénzbe kerül. Kecskemét városa állított már fel közkönyvtárt, őszszel már meg is fog nyílni az olvasóterem is, de természete­sen ez távolról sem elégítheti ki igé­nyeinket. Kultúrpalotával ezt a kérdést is egy hatalmas lépéssel segítenék előre. Képtárunk nincs, természettudomá­nyi múzeumunk nincs. Ami természet­­tudományi gyűjtemények vannak, azok mind iskolák tulajdonai, a közönség szá­mára hozzáférhetetlenek. A külön működő erőket nagyrészt egyesíteni lehetne, a művészetek otthont lelnének és sikerülne előre haladni azon az úton, melyen az igazi kultúrát elér­­hetnék. Európa egyik-másik városából. (Folyt, és vége). Londonnak sok utcája szűk és görbe, alig van levegőjárata, napsugara meg éppen nincs. E bajon most úgy segítenek, hogy a régi 2—3 ablakos keskeny elejű­ házak nagy tömegeit rombolják, a helyükön széles utcákat, de 6—7 emeletes házakat emelnek, mert a teret csak fölfelé foglalhatják kár nélkül. A Bu­­bach-Bank óriási épülete úgy készült, hogy tisztogatni sem kell a külsejét, a rátelepült ko­rom réteget lemossa minden eső, mert mázos tégla burkolja a falait. A Walsinham palota és Bata vendégfogadó együttes telkén 300 szobára való hotelt emelnek, a­melynek pitvarában magas pálmák alatt rendezik be az ebédlőt, nyáron szabad ég a teteje, télen üveg. Az új Office­ House 2 millió font költséggel épül, 6000 hivatal szobával. Aggodalmas dolog pedig Londonban ak­kora anyagtömegű házakat rakni, a­hol a talaj alatt vasutak járnak. A Szent­ Pál bazilika déli része is sülyed, a kupoláján nagy repedések nyíltak 1902-ben, el kellett az oldalhajóját zárni minden látogató elöl. Ezt is a föld alá épített vasutak okozták, azt pedig a népsűrűség, a­melynek forgalma az utcákon már lebonyolít­ható nem volt. A dóm beomlását 12 millió korona költséggel hiszik elháríthatónak. Sok gondot ad London hatóságának a kőszén füst, mely kivált ködben betolakszik minden lakásba; állítólag ott találták föl, hogy kevés salétrom hozzáadásával és kis mennyi­ségű nitritoldattal a füst egyszerűen hamuvá válik. Nem ártana a próba nálunk sem. a Világváros az, neki adózik a Föld kereksége. Az angol háziasszony ausztráliai húst főz, amerikai szalonnával zsíroz, a Ka­nári szigetek zöldség­termékével ízesíti levesét, finnországi vajat ken a kenyerére, melyet ma­gyar lisztből süt a pék; asztali csemegéül ke­letindiai banánnal, tuniszi ananásszal kínálja vendégét; a londoni varróleány finom asszami teával tengeti életét, a­mely teának kilóját két írttal fizeti. A kenyér kanadai búzából sül, a vajat még Normandia, Dánia is adja, sőt újab­ban Szibéria, honnan Kurgan község egymaga 33 millió kilogrammot szállít ki ; a tojást Né­met és Oroszország, az aruhust Új-Zéland, a marhahúst Argentina adja. A londoni szalonokat is kiszolgálja világ, ott írja egy utazó, hogy barátjánál német szé­ken ül és francia kávét szürcsöl, Belgiumban készült csészéből. A házi­asszony hollandi gyertyák mellett olasz operát játszik német zongorán. Az amerikai petróleummal töltött lámpák Nelson képére vetnek világot, a kerete német munka. A svájci papírvágó kés leesik a török szőnyegre, mely oly valódi, mintha Né­metországban készült volna,­­ akárcsak a khinai vázák és japáni apró figurák. Azt tartja az önérzetes angol, hogy ha a londoni angol bank megbukik, vele bukik egész Angolország és ha az bukik, utána bu­kik az egész világ. A pénztárnokainak benn az épületben 10 szobás lakása van, az ellenőrei­nek meg 7, de társaságot este nem fogadhat­nak, mivel esti 8 órakor a bank kapuját izga­lom nélkül bezárják. London 118 angol négyszög mértföldön építette be a földet, 608,000 épülete van, kül­városaival együtt 688 négyszög mérföld a terü­lete, több a lakossága, mint egész Ausztráliáé. A bebiztosított ingóságok értéke 9306 millió font sterling, a házaké 600,000 millió font sterling; a szemét elfuvarozása évente 6 millió koronát emészt föl, a közbiztonság föntartása 30 millió koronába kerül, a rendőrök száma 15850, a tűzoltóság 6 és fél millióba jön; föld alatt és fölött járó vasútvonalainak száma 1480, omnibusz van 3685, bérkocsi 11250. Ezeket és a hajókat a városban 1901-ben 1000 milliónál több ember használta. London népe mozgékonyságát jelzi, hogy minden egyes lélek évente 125-ször használja a belépő­jegyekkel ellenőrzött szállítási eszközö­ket. És a föld alatt és fölött és földszinen járó vasúti vonalakon, villamosokon, omnibuszo­kon évente 300 millió ember járás­kelését jelzi. De New­ York népe még többet jár kel, ott 735 millió azoknak a száma, úgy hogy ott minden emberre évente 210 esetben előforduló kocsi használat jut. Hanusz István.

Next