Függetlenség, 1907. szeptember (20. évfolyam, 198-222. szám)

1907-09-01 / 198. szám

A pusztaszeri ünnep. — Honszerzö Árpád emléke. — Közel fél esztendeje, hogy a puszta­szeri országos Árpád-emlék-ünnep elő­készítő bizottsága akcióba lépett, hogy a honszerző fejedelem halálának érfor­dulója méltókép megünnepeltessék. Az országos ünnepnek Szeged lesz a köz­pontja. Ott fog gyülekezni mindkét háza a törvényhozásnak, ott gyülekeznek a vármegyék és városok küldöttei's onnan vonulnak Kistelekre, majd kocsikon Pusz­taszerre, hol az emlékművet megkoszo­rúzzák s istentisztelet után országra szóló ünnepséget tartanak. Az országos ünnep [budapesti elő­készítő bizottsága szétküldte már a meg­hívókat a vármegyékhez és városokhoz, mely a következőleg hangzik: Egy ezeréves halott emlékének meg- szentelésa ügyében emeljük fel szavun­kat. Hon- és alkotmányszerző Árpád fejedelem sírja felett teljes ezer esztendő zajlik le ez évvel s a nemzet, kinek ha­zát szerzett és alkotmányt adott, nem ! mehet el a szent sir mellett szótlanul, saját erkölcsi érzékének megsértése nél- ; kül. Mert bár e haza minden göröngye Árpád fejedelem halhatatlanságáról be­szél mi nékünk, de a föld rögeinek ér­tékét és jelentőségét egyedül a hozzá­juk tapadó nemzeti hagyományok s a történeti múlt élő tanulságai adhatnak. Épen ezért kell nekünk bevonnunk min­den talpalatnyi helyet a nemzeti kegye­let és hálás visszaemlékezés körébe, mert hiszen ezeken épül fel a haza fo­galma s ezekből táplálkozik a soha el nem múló hazaszeretet is. Vegyék el egy néptől hagyományait, töröljék ki leikéből a haza göröngyeihez fűződő nagy történeti emlékeket s kitö­rölték a nemzetek sorából is. Árpád fe­jedelem sírja helyén, mint tudjuk,, szent­egyház fog újból emelkedni. Ó-Buda határában az állam költségén. E tény­nyel azonban nincs, nem lehet kielégítve a nemzeti kegyelet érzelme, mely Árpád fejedelemben nem a halottat, hanem a nemzet örökkön élő és viruló életfáját látja, kinek nagy lelkét a honfoglalás ténye mellett e honnak ezredeken át biz­tos alapját képező, első alkotmányadása teszi halhatatlanná. A nemzeti alkotmányra annyira fél­tékeny magyar nemzet, ama ezeréves sir mellett arra a helyre is köteles elza­rándokolni, hol nemzeti létének legelső alkotmányos biztosítékai megállapittattak s a mindegyre néptelenedő, dús rónaság Jelett trónoló Árpádnak pusztaszeri szobra előtt is le kell, hogy rójja háláját és kegyeletét s ezzel legszentebb kincséhez, alkotmányához való törhetetlen ragasz­kodását is igazolni tartozik. Az ezeréves forduló mellett nagy szükség van erre különösen napjaink­ban, amikor nehéz borulat gyűjti villá­mait hazánk felett s a nemzet legjobb­jainak lelkén is nyomasztó gond felhői boronganak hazánk jövendő boldogulása miatt. Egy szabadságra hivatott, alkotmá­nyos nemzet lelkének ily nehéz időben elemi erővel kell megnyilatkozni s a fenyegető bajokkal szemben a múltak nagy emlékeinek felidézéséből kell bi­zalmat meriteni. Az Árpád fejedelem halálának ezer­éves fordulóját nem elég, nem szabad csupán annyival ünnepelni, hogy sírja fölé egy szentegyház emeltetik. Árpád emlékének felidézése és ünneplése nem olvasztható be semmiféle mástermészetü és célú ünnepség keretébe. A Honszerző ezeréves alakja a végtelen időben egy napi megállást feltétlenül megkövetel nemzetétől s ez az egy nap kizárólag az Ö dicső emlékének szentelendő ! A népdal. Irta: Váry István. Ki teremtette a mezők liliomának harma­tos szépségét, ki adta az erdők vadvirágainak varázslatos illatát, ki tanította a levegő-ég pa­csirtáját oly ábrándosán dalolni, ki mondta az erdei pataknak, hogy oly andalítóan cserge- dezzen, ki szórta szét az ezernyi halvány csil­lagot az éji sötét égen, ki mondta a virágnak, hogy harmatozzék, a bimbónak, hogy rózsává nyíljék, — ki teremtette a népdalt? ... A napsugaras rónaságon^ most delel a gulya, meg a ménes. Messze távolból déli harangszó hallik, közelben a csordakut mellett kolomp szava csendül. Kész az étel, ott a bogrács a töldön, a karám mellett ... s az ég peremén csalóka délibáb üz varázslatos já­tékot a poros országút fáradt vándorával, ki torony-irányban addig-addig mendegél, mig a látóhatáron fel nem tűnik a távolban kéklő hegyeknek homályos körvonala. Itt folyik a szőke Tisza is, partján vízimalom, de nem i zörög garatja, hervad ablakában a piros mus­kátli. S mire itt a város sugár-karcsu tornyá­val, akkorára leszállt az éj, s fent az égen a csillagok myriádja ragyog, s lent a rónaságon ki-kigyulad a sejtelmes pásztorttiz. a méla éj- szakában ; kong az esti harang, az erdők mé­lyén a vadgalamb sírva keresi párját; s a fu­rulyaszó, a bús tilinkó, meg a csillagos ég alatt pásztortüz mellett felhangzó mélabus dal hallgatásra készteti csöndes fészkében a mezők pacsirtáját. A gulya lenyugszik, csillag kialszik, levél nem zizeg, szél nem suhan, madár nem dalol, J a Tisza nem hullámzik, a malom nem zörög, de ég a pásztortüz a sötét nyári éjszakában, s a messze pusztaságot méla álmodásba rin­gatja a furulyaszó, meg a népdal, a természet királya, a lélek költészete. Jertek, ti pásztortüz mellett pihenő pusz­tai legények, hozzátok el kis furulyátokat, hadd ringasson szép danáju költői áiomba. Jöjjetek te is, piros pántlikás, ropogó szoknyáju leá­nyok, menyecskék, onnan a rokka mellől a fonóból, vezessétek ide árvalányhajas, gyolcs- inges szeretőket. Jöjj elő te is, szegény legény onnan a szirtes edők szurdokából, jöjj, dalold el legszebbik nótádat. S ne búslakodj te se, messze földnek rabja, a majlandi harminckét torony alatt; jer ide, itt meglátod azt a kettőt... Gyújts rá legszebb nótádra, te legnagyobb árva az ég alatt, a föld színén, s ereszd el kis kötényed csücskét te is, kerti liliomszál, s fogd meg a búslakodó legény kérges kezét, s csókolj egy csókot néma ajakára, hadd vidul- jon fel! S a csárdabeli szép asszonynál bort ivó öreg bojtár is felveti szemeit, s elmélázva dúdol egy régi dalt . . . Isten lelke van a népdalban, melynek min­den szava imádság, melynek szerelnie tisztább a kéklő ég levegő-tengerénél; mely a természet minden szépségét, a szépnek minden üdesé- gét ráhalmozza a szeretett, a kiválasztott lényre. Elmereng a lélek azon a dalon, mely piros pünkösd napján, hajnalban születik, mely fent szárnyal tiszta szerelmével a mindenség felett, mely piros rózsát varázsol a sápadt ajakra, s keserű könnyel öntözi a halvány arcot, mely sírba kiséri a népdalok hősét, rózsát ültet sír­jára, s melynek hangjára sírva fakad a vad­galamb a zöld erdőben, s felsír az árva szó a temetőben. • Még a fák is sírnak, merre a dal jár, mely bújdosásra készteti az árvát, hogy a ten­ger hullámát sorra mind kimerje, hogy a tenger fenekén gyöngyszemeket szedjen, hogy jegybéli mátkájának gyöngybokrétát kössön. Megtanít a népdal hazát, anyát igazán szeretni; s aki a népdalt nem szereti, az nem is tud szive mé­lyén semmiféle nemes érzelmet táplálni. Mert a népdal, mint Jókai költői ihlete megírta, szeretni tanul a gerlicétől, liliom-har­matban mosdik, patak partjára megy sírni, tenger fenekéről hoz gyöngyöket, melyekbe szerelmese nevét foglalja ; illatos levélen alszik, rózsabokor alatt csókol, virágos kertbe temet­kezik, rózsát ültet a sirdombra ... a nép­dal . . . ELŐFIZETÉSI ÁR. | | JJP Szerkesztőség és Vidékre postán' küldve : _ Negyedévre .. 3.80 fül. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fiii. f\ kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. I45- szám­Felelős szerkesztő: S Főszerkesztő: i Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. KECSKEMÉTI VILMOS. Kecskemét, 1907. szeptember I. Vasárnap XX. évfolyam, !98. szám. MIT" IQ YU N K? Igyunk mohai ' __ forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk ________________________ V Igyunk mohai /V | ■ 8 L_ forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. hogy egészségünket megóvjuk, mert |qyUnk mohai t \ V “3 5 tZ_ L i ™ forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. csakis a természetes sénsavas . . . » , . . , , ,,. . ... , . ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai __m „ .....an 'Orrast, ha majbajoktol es sárgaságtól szabadalm akarunk A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyuviz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne, foglal gyógysókuál fo<zva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb ; hogy az 1/ III L ~ Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobbvidékl városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismer- yv Pf] VP I I O O I V í 7 ' tető füzete Ingyen kapható. A forrásvezetőség. ----------------------------------- Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. ----------------------------------- i ■». v a t.

Next

/
Thumbnails
Contents