Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-22 / 21. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői iroda kiadó hivatal aä^gjggsgg i p " i r .7lZ r~rFÜGG Budapest, IV. koronaherczeg-stosa 5. ií. Csak bénnentes leveleket fogadunk »1. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre .......... 16 frt Félévre.................................... 8 frt Negyedévre.......................................4 frt Egy hóra...........................1 frt 40 kr. Egyes szám árfi: 5 kr. 21. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Szombat, január 22. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest IV. koronaherczeg-utm 3. ez Előfizetési pénzek, hirdetések, nyitterek a kiadóhivatalba czivnzendők A lap czienét és az utczát pontosan meg*jelölni kérik. £ 31 fizetéseket és xiglttexeket árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Az országos pártértekezlet. Az ország függetlenségi párti választókerületeinek képviselői már nagy részben WUifríSvlrQwfnl n fAtrávnaTliQ a y»ac*l onovr vinv» <ivvuuvuMMij KJ uvan. Lg j nap választ el az országos értekezlettől. A választó közönség felismerte ez országos értekezlet fontosságát, s alig van Magyarországnak vidéke, mely az értekezleten ne képviseltetné magát. S valóban ez értekezletnek fontos feladata jutott: a közjogi ellenzék országos szervezése. Hogy pártunk ama nagy hóditás daczára, melylyel elvei az országban napról napra nagyobb tért foglalnak, — oly aránytalanul kevéssé van a parlamentben képviselve, a szervezetlenségben volt az oka. A vidék és a központ közt nem volt semmi rendszeres összeköttetés, a kerületek magokra voltak hagyva, s intéző, vezető kéz hijján ha állitottak is függetlenségi párti jelöltet, a választók tömörüléséről, czéltudatos együttműködéséről szó sem volt. A kerületek s a központ közötti állandó összeköttetés formáit megalakítani, s kerületenként a függetlenségi érzelmű választókat párttá tömörítve ez után őket hathatós akczióra képesíteni: ez az országos értekezlet feladata. Olyan feladat, melynek helyes betöltése ép annyi tapintatot, ildomosságot igényel, mint amennyire megkívánja, hogy a szervezkedés módozatai a legapróbb részletekül megbeszéltessenek és megállapittassanak. Az értekezlet czélja nem nagy általános elvek emncziácziója. Nem arról lesz szó, hogy a párt egy programmot alkosson meg, hisz párt-programmnak teljesen elegendő, hogy az Ausztriával fennálló viszonyt, úgy a hogy azt az 1867. XII. t. ez. szabályozta fentartani nem akarjuk s az uralkodó házzal kötött paktumok szerint az országot megillető független állam lét visszaszerzésén törekszünk. A közjogi ellenzéknek ez elismert egységes elvi alapja, s e fölött disputálni, a netán létező árnyalatokat ellentétekül kiszínezni nem lesz szükség. Annál nagyobb szükség van azonban arra, hogy a választások mint szervezkedett pártot találjanak. Hogy legyen egy központ, mely figyelmét kiterjeszti az ország minden vidékére, s a központnak legyen támasztéka a vidéki szervezkedett pártokban, melyek döntő szóval folyjanak be a pártügyek elintézésébe. A szerveszkedés egyes részleteinek kifejtése ma még, mikor az előterjesztendő javaslatoknak előbb az előértekezlet rostáján kell keresztülmenniök, épen nem időszerű ; olyan egyéni vélemény, mely hirlapi nyilvánossággal kizárólag magának követelné az igazságot, ahelyett, hogy elősegítené, csak zavarná üdvös megállapodások létesülését. De — s azt hisszük, ezzel csak az átalános véleményt fejezzük ki — a szervezkedésnek főleg két tekintetet kell figyelembe vennie. Az egyik, hogy a vidék s a központ közt szerves összefüggés legyen ; a másik, hogy a párt ne legyen egy élettelen gépezet, melynek egyes kerekei (a vidéki kerületek) csak a központi működés folytán jönnek mozgásba, hanem magok saját mozgással biró testek, melyek a központtal mindenesetre összhangban, de nemcsak annak initiatívájából végzik teendőiket. A részletek megbeszélése az előértekezletre tartozik, mi csak arra akarjuk fellejni a résztvevők figyelmét, hogy a vidék az, ahol a párt ereje nyugszik, s hogy az országos értekezletnek épen nem szabad visszariadni a kicsinyeseknek tetsző részletek megbeszélésétől. — jan. 21. Az országos értekezletre, daczára a hirtelen beállott hideg időjárásnak, és a közlekedésben több helyt a szél és hóviharok által támasztott akadályoknak, már Hevesből, Gömörből, és az ország több részéből itt vannak a küldöttek. A holnap reggeli, holnap esti, különösen pedig vasárnap reggeli vonattal fognak megérkezni a többiek. A holnapi előértekezleten, amely öt órakor kezdődik a kör helyiségeiben fogja Mocsáry Lajos előterjeszteni megvitatás és megállapítás végett a vidéki küldötteknek az értekezlet programmját. E programmnak három pontja van. Az egyik a központi vezetés, a második a szervezkedés, a harmadik az ország egyes főbb pontjain tartandó pártgyűlésük ügye. E pontok előadóiul az országgyűlési függetlenségi párt Eötvös Károlyt, Helfy Ignáczot és Verhovay Gyulát jelölte ki. Azok végett, akik a közlekedés akadályai miatt tegnapi hírünket nem olvasták, jónak látjuk ismételni, hogy az értekezlet vasárnap 10 órakor lesz a Hungária nagytermében, az előértekezlet által megállapított programmal. A főrendiház ma d. u. 1 órakor Majláth György elnöklete alatt ülést tartott, melyen a képviselőház átirata olvastatott fel a regnicoláris bizottság tagjaira vonatkozólag. Bemutatta ezután elnök a csendőrségi, és a Belgiummal kötött, s a képviselőház által elfogadott törvényeket, mely utóbbiak a hármas bizottságnak adattak ki. A magyar és horvát országos bizottságok ma tartott együttes ülésekben közös elnökké Hajnald Lajos bíbornok-érseket választék meg. A képviselők és az új adó elvetésével lehet elhárítani. Poór Antallal együtt a többi esztergom megyei képviselő is kapott hasonló tartalmú levelet. Ezek közül eddig csak Poór Antal és Hazay Ernő feleltek, Poórnak levele így hangzik: A tekintetes kereskedelmi társulatnak Esztergomban. Nem vagyok ugyan önökkel, tisztelt uraim, a fogyasztási adókra nézve egy véleményen, mert azt tartom, hogy a közvetett adók a legigazságosabbak és legkönnyebben elviselhetők, mindazonáltal, hogy bemutassam odaadó ragaszkodásomat szülőföldem polgáraihoz, mindent meg akarok kísérteni, hogy a kérdéses törvényjavaslat a ház asztaláról levétessék. Fogadják stb. Pozsony 1881. január 9. Poór Antal képviselő. Poór Antal ur nem hiába próbálgatja a taktika nagymesterének szárnyai alatt odaadó szavazataival elérni a keselyű szájából lelógó püspökfalatot, de meg is tanulta ez idő alatt a diplomácziai fogások nyelvén beszélni a választókhoz. Poór Antal úr úgy látszik eleget vél tenni választói akaratának, ha megígéri, hogy megtesz minden kísérletet a kérdéses törvényjavaslatnak a ház asztaláról való levételére, de azt már nem mondja nyíltan, egyenesen és férfiasan, mint Prileszky úr tette, hogyha kísérlete meghiúsul és a javaslat mégis tárgyalás alá kerül, mit fog tenni akkor: megszavazza-e vagy nem? A tárgyalás alatt folyvást tanúsított magatartása semmi kétséget se hagy fen az iránt, hogy ő leszámolt az esztergomi kereskedők és fogyasztók akaratával és alávetette magát a kormány akaratának. Senki élénkebben nem éljenzi és nem helyesli a jobboldalon a kereskedők szűkkeblűségére tett észrevételeket és ez adók mellett mondott beszédeket, mint Poór Antal úr. Majd kicsattan a pirosságtél orczájának mind a két fele, amikor kiabálja a helyest, az ember azt hinné a finánczok által az adó alól elvont czukorsüvegek papirosaiból látja a maga számára gyártani a püspöksüveget, annyira pukkadozik keble az uj adók megszavazásának örömétől. Egészen máskép nyilatkozik Hazay Ernő. O levelének mindjárt elején találó gúnnyal azt mondja, hogy a felszólítás a kereskedelmi társulat részéről rosszul van czímezve, „nem neki kellett volna azt küldeni, hanem Poór Antal tisztelt képviselőtársának.“ Levele végén pedig ép oly találóan ítéli el a választók közönyét, amely által a „kormánypárt erős.“ A levél így szól: „Nagy érdekeltséggel olvastam hozzám intézett nagybecsű felszólását, csakhogy az rosszul van czímezve, nem nekem kellett volna azt küldeni, hanem Poór Antal képviselőtársamnak. Én úgyis ismerem a fogyasztási adótörvényjavaslatnak káros voltát, tudom, hogy annak következménye a városi lakosságot nagy mérvben sújtani és a kereskedést a városokból a falukra áthelyezni fogja, ahol az osztrák kereskedésnek szolgálni fog. Tudom, hogy a szaporodó városi zárvonalak minden élelmi czikket megdrágítani és a szegényebb mesterembert a városokból kiszorítani fogják. A törvényjavaslat kártékony természete nem annyira a közvetlen tervezett terhekben, mint az igazságtalan felosztásban fekszik, mert a falusi ember alig fogja érezni azt, ami a városokat agyonnyomja. Az ellenzék minden árnyalatai szent kötelességének tartják a tervezett törvényjavaslat ellen küzdeni, de a kormánypárt erős — a választók indolenéziája folytán. Különben a városi képviselőknek nagy része velünk fog szavazni, — kívánom, hogy Esztergom város érdekeinek tisztelt képviselője is velünk legyen. Bátorkeszi, 1881. jan. hó 8. Hazay Ernő: Gazdáink és a terhek. (L. K.) Váljon a kormány férfiai és a kormány hű támogatói olvasnak-e egyátalán, és ha igen, olvassák-e az Ellenőrt? Wahrmann Mór ismeretes szava után föltételezni lehet, hogy igen sokan vannak, kik nem sorolják nagyúri paszióik közé az olvasást, szükségét pedig épenséggel nem akarják érezni. Korizmics László a Magyar Földben Lónyay Gáborhoz mezőgazdaságunk helyzete fölött érdekes czikksorozatot kezdett meg, mely czikkek igen tanulságosak, annyira, hogy még az Ellenőr is átvette. Helyesen, mert ha a kormánypárti szavazók talán elszánják magukat az olvasásra, legalább így olvashatnak néhány kemény igazságot. E czikksorozat néhány tételére hívjuk fel mi is a kormány hű támogatóinak figyelmét akkor, midőn az országházban az uj fogyasztási adók sorsa izzasztja meg őket, hatalomféltékenységeket. Korizmics Lászlót és Lónyai Gábort aligha fogják vádolni azzal, hogy az ellenzék malmára hajtják a vizet. Pedig Korizmics László az, aki elősorolta mezőgazdaság terén észlelt jelenségeket, s aki a podictice ki meri mondani, hogy : „Sajnálatos az is, mi 1848 óta földünk erejének kimerítése körül történt az egyoldalúlag követett termelés által. Igaz, hogy a túlnyomólag gabonatermelésre irányzott gazdálkodás legelőbb és leggyorsabban juttatja a gazdát pénzhez, ámde ezen eredmény mellőzhetlenül a föld termékenységének teljes kizsarolására vezet.“ Magyarország mezőgazdasággal foglalkozó lakóinak nem lehet szemére vetni, hogy nem előrelátó, hanem meggondolatlan könnyelmű emberek; ha tehát czikkező mégis azt látja, hogy a gazda „legelőbb és leggyorsabban“ akar pénzhez jutni, akkor a könnyelműség és meggondolatlanság vádja egyenest a pénzügyi gazdálkodásra hárul. A pénzügyi politika vagyonkobzó rendszere az, mely pénzt követel tőle minden áron, akár hogy zsarolja is földét, akár hogy vesztegeti is el marhaállományát és fundus instruktusát. Ez elvitathatlan igazság, bármily felfordult állapot jele is. Magyarázatát ez állapot a közterhek óriási nagyságában találja. Az a gazda, hogy létezését biztosíthassa, hogy adóügyünk zaklató, igazságtalan, semmi védelmet nem engedő módszere mellett vagyonának alapjában leendő megtámadását elhárítsa, nem tehet egyebet, mint félretéve az okszerű egészséges alapú gazdálkodást, ugyanazt teszi földjével rákényszerítésből, amit az adókezelés tesz ő vele. A gazda kénytelen kelletlen azon alapon áll, hogy az utána jövő tegye be az ajtót. Egyebet nem tehet, mert egyébre a vízözönre dolgozó adóügyi politika nem képesíti. így van ez a közgazdasági élet többi faktorával is. Máskép nem is lehet, mert a közgazdaság faktorai képezik a lánczolatos egészet. A földmivelés megérzi az ipar és kereskedés csapásait, az ipar és kereskedelem nyög a földmivelés bajai alatt. Egyik szenvedése fokozza a másik kínjait. Az uj fogyasztási adókkal pedig épen most akarják a magyar kereskedelemnek oly erőt megvágni, melynek vérvesztését pótolni kell, melynek pótlását újra az alap, a földmivelés lesz kénytelen eszközölni. Az összeköttetést nem lehet tagadni és ha most, midőn a mezőgazdaság bajai egyáltalán nincsenek napirenden, most kénytelen a helyzet hű rajzolásával elv «tvén, mint: Korizmics O - - -0l/----/ László előállani, ez nem lehet egyéb, mint intő szózat : eddig és ne tovább a nemzet térboltételével, mert már eddig is elbirhatlanok azok ! Eddig és ne tovább ! mert minden legkisebb uj teher csak közelebb viszi a nemzetet ahoz a mélységhez, ahonnan kilábalni képtelenség. Váljon megkérdezték-e Korizmicsot azok, kiknek az uj fogyasztási adók kérdése bagatell, melyért csak a kereskedők és ezek is csak oppoziczionális viszketegből jajgatnak s vájjon Korizmics úr kért-e engedélyt a kormánytól, hogy az uj adó ellen szavazzon ? Kérdezzék meg egymást kölcsönösen, kérdezzék meg a gazdákat, s aztán szavazzanak. Pártmozgalom. A lipótvárosi V-ik kerület ellenzéki polgárai este 7 órakor értekezletet tartottak, s a holnap tartandó országos pártértekezletre megválasztották Görög Imrét, dr. Csillag Zsigmondot, dr. Weinberger Jakabot, Pick Miksát és Simon Izidort. Az értekezleten Mezei Ernő elnökölt. A terézváros (VlI-ik kerület) ellenzéki polgárai ma este 8 órakor szintén értekezletet tartottak. Elhatározták, hogy a jan. 23-án tartandó országos értekezleten képviseltetni fogják magukat. Képviselőkül megválasztattak: dr. Csillag Zsigmond, Novothny Károly, Csorba Géza, Farkas Károly, Kürschner Jakab és ifj. Czir András. Léva, január 19. A függetlenségi párt e hó 16-án Láván az „Oroszlán“ czimü vendéglőben értekezletet tartott. Az elnök Besse Dávid üdvözölvén a nagy számmal megjelent függetlenségi párti tagokat, kijelentette, hogy az értekezlet tárgya azon czél, mely szerint a folyó évi január hó 23-án Budapesten tartandó országos függetlenségi pártértekezletre a vidéki és megyei választókerületekből képviselők választassanak s küldessenek le. Ez indítványból kifolyólag a következők választattak meg képviselőkül. Az aranyos-maróthi választó kerületből : Odeschalehy Arthur herczeg, Büttner Emil, Detrich Péter és Benkovits Imre. Az újbányai kerületből : Kaldrovits János. A lévai kerületből : Mocsy Lajos, Eggenhoffer Ferencz, Dömötör Dávid, Kuliffay Gyula, Varannay Lajos , Vida János és Kemény István. A költsé! 48 as népkörben taller Lajost, lapunk belső dolgozótársát kérte fel, hogy a kört a f. hó 23-án tartandó országos pártgyűlésen képviselje. A nagyszalontai kerületből az országos pártértekezletre Markovics Dénes párttag fog feljönni. Számos kerületben, köztük a nagyváradi és berettyóujfalusiban csak ma és holnap választják a küldötteket. Az aradi függetlenségi párt f. hó 14-én tartott értekezleten Remetey F. Károly, Kövér Gábor, Hauser Károly, Péterffy Antal és Varga János tagokat küldte ki a f. hó 23 iki konferencziára. A tókövei központi 48-as kör részéről Nemes Sándor és Madarász Sándor, a felső részi 48-as kör részéről pedig Mihály Bálint küldettek az országos értekezletre. Csöndes napokból. Eredeti regény. Irta: Pétery Károly. ELSŐ RÉSZ. VI. (13. Folyt.) — Ezzel kétségbeesetten szétterpesztett lábakkal elindult, de a falhoz vágódott, kopott kalapja kiesett fejéből, s kendőjéből kihullott a levél. — Két levél van itt öreg úr, elejtette. Pedig ugyancsak szép levelek. — Dámákhoz viszem, tudja, olyan úri fajta dámákhoz, mond József vigyorogva. Müller ur küldi. Hej az ám csak a legény, csak úgy veszekszenek rajta ezek a dámák. Vigyorogva zsebébe akrva dugni a leveleket, de újra elejtette. — Müller ur rám parancsolt, hogy úgy adjam át, hogy az ur meg ne lássa. Nagyon hamis ember ez a Müller úr, mond gagyogva részeg nevetéssel. — Nekem sietős dolgom van, itt a levél, tegyen vele amit akar — mond András. — Én isten úgyse nem viszem. A múltkor is meg akart a pénztárnok verni, a szolgabiró is bottal fenyegetett, ha még egyszer udvarán mutatom magamat. Nem én nem viszem. Tudja mit, édes úr, tegye meg azt a barátságot, vigye el. Szép asszonyhoz szólt, a múltkor is három hatost adott. Mind magának adom, amit kap, de már én isten úgyse nem viszem. Ezzel dülöngözve ott hagyta Andrást, kezében a két rózsaszín levéllel. - Mit csináljak ezekkel a levelekkel? Úgy látszik, a sors játszott a kezembe. Lássuk kinek A képviselők folyvást kapnak választóiktól felszólítást, hogy a házban tárgyalás alatt levő adójavaslat ellen érvényesítsék befolyásukat és szavazatukat. Újabban két kormánypárti képviselő kapott e tekintetben figyelmeztetést. Az egyik Prileszky Tádé, akihez kerületének több kereskedője fordult, hogy a javaslat ellen szavazzon. Prileszky Tádé úr azonban egész őszintén kijelenté, hogy azt tenni nem fogja, amire igen kedvetlenül váltak meg tőle a választók, s ezek egyike azonnal jelenté is magát, hogy a függetlenségi párt országos értekezletén részt akar venni. A másik kormánypárti képviselő, akihez a választók felszólítást intéztek, hogy a város és polgárainak érdekét szem előtt tartsa Poór Antal esztergomi képviselő. A felszólítás a kereskedelmi társulattól eredt, s hangsúlyozva volt benne, hogy az uj adónem kártékonyságát csak szól: „Bradák Gusztávné 5 nagyságának.“ Úgy, értem, hát ez a másik: „Puchner Theodorné ő nagyságának.“ No nézze az ember, kettő egyszerre. Lássuk mit tartalmaznak e levelek, az ellenség titkát szabad ellesni. Feltörte s elolvasta a két levelet. Alig állhatta meg, hogy fel ne kaczagjon. Ez aztán ember, ritkítom a párját. No ez a két levél épen kapóra jött, kezemben vagy bitang. A leveleknél csak a czim változott — egyik a másikról volt lemásolva. „Tisztelt nagysád ! Tapasztalt szívessége bátorít fel, hogy ismét Nagysád jóságát vegyem igénybe. 200 írtra volna szükségem ; becsületem forog kérdésben, mely becsesebb előttem életemnél. Tegnap este, midőn elváltunk, pirultam előhozni. Segítsen rajtam Nagysád, ha lehetséges, ezzel örök hálára fog kötelezni. Itt imádója Müller Adolf. U. i.: A pénzt a szokott helyre tegye Nagysád, ott megtalálom. E levélkét égesse el.“ A másik levél szóról szóra így hangzott, csak a tegnap este helyett, tegnapelőtt este volt téve. Természetesen — gondola András — egyszerre nem lehetett két helyen. — A levelekről nem szólok uramnak, mert ilyenekben nem érti a tréfát, noha úgy hallottam, hogy az uralkodók is felbonthatják a postán a leveleket. Nekik, az igaz, minden szabad. Tizet ütött az óra a hegyesfalvi református toronyban. András már félóra óta várta a szerelmes Seladont a lelkész kertjében. Felleges idő volt, a levegő tikkadt, a sötétségben alig lehetett két lépésre látni, csak néha bukkant ki a hold a felhők közül, kísérteties fényt vetve a kert fáira. András elemében volt, elérte valahára, hogy egy kis részben visszaadja a németnek a kölcsönt s a hatalom egyik szolgáját istenesen elpáholhatja. Mert ezzel a szándékkal leskelődött a huszár. Egy mogyoró palctát vett magához, ebből állott minden fegyvere. Romlatlan magyar szive fellázadt, azon a szemtelen eljáráson, hogy egy hitvány ember, hivatalos tekintélye mérlegbe vetésével üldözni merészel egy annyit szenvedett becsületes családot, s mint mérges pók veti ki hálóját, hogy megrabolja egy ártatlan leány becsületét. Ma különben is jó napja volt. A délután érkezett lapból olvasta, hogy az osztrákok Palestrónál az olaszok által csúfosan megverettettek, s hogy a dicsőséges osztrák sereg teljes visszavonulásban van a Jicino felé. Hozzájárult, hogy jó ura szembetünőleg jobban érezte magát, lázas köhögése szűnt. Egy negyed elmúlt tizenegyre s a hegyesfalvi Mon Marót meg sem mutatta magát. András lehangoltan távozni akart, amint a sövény kapunál lassú köhögést hallott. — Ah itt van a jó madár. Már azt hittem el sem jön, megérezve a pecsenye illatot. De most mihez kezdjek, hogy csaljam be ide, hogy rám ne ismerjen ? Legjobb lesz viszhanggal felelni. Köhögött. E jeladásra Müller Adolf a sövény ajtón becsúszott s óvatosan a hang felé tartott, mely a komló gunyhó felé vezetett. András fehér szűrében a gunyhónál várta az éji lovagot. — No valahára, kis vadoncz, meghajolt az eszélyesség szavára, mondá súgva. Ezzel minden további szómagyarázat nélkül átölelte a bajuszos hajadont. András ölelő karokkal várta a lángoló szerelmest s átfogva derekát, úgy vágta a földhöz, hogy szűk bugyogója végig repedt, s olyat nyekkent, azt lehetett gondolni, hogy utolsó sóhajtása volt. Meglepetése oly nagy volt, hogy el sem kiálthatta magát. De csakhamar magához jött, felugrott s szaladni kezdett. András is készen állott s torkán fogta a szaladót — s egy párszor istenesen pofon vágta. — Rabló, gyilkos ! kiálta Müller, nem vévén tréfára a dolgot. — Te vagy a rabló, te becsület kupecz ! Fogd be a szádat, mert ha még mukkansz, kezed lábod megkötözve a cseresznye fához lánczollak. Majd szép mulatságod lessz — ha mint cseresznye tolvajt, holnap a városházához felkisérlek. Müller dühtől tajtékzott s védelemről gondolkozott. Ekkor jutott eszébe, hogy tőrös botja nála volt s az esés közben ejtette el. A vallatás közt lábával tapogatva a földön, észrevette, hogy előtte van. Csak le kellett utánna nyúlni. Hirtelen erőfeszítéssel kikapta magát András kezei közül. Felkapta a botot, s mielőtt a huszár gyanítaná mit akar, hozzá szúrt. Szerencsére a tőr a szűz csatjába megakadt. Különben nyakát szúrja keresztül. — Ejnye semmiházi orgyilkosa ! Mindjárt megtanulak én ! — kiáltott, s ezzel a tőrt kicsavarta kezéből s tokjával oly lelkesen megcsiklandozta a beamteit, hogy a botor hátán töredezett forgácsosá. — Ha egy hangot ki mersz ereszteni torkodon, hitvány elete, tüstént a Marosba vetlek, te becsület-rabló. Ezzel a maga mogyoró-palctáját elővéve, újra istenesen megrakta, míg csak ki nem fáradt. A beamter ur ruhája a kefélés közben rongyokra szakadozott le, — sarkán folyt a vér. — Most elmehetsz. Mára elég volt, de azt tudd meg hitvány, hogy ha még egyszer erre a tájra mersz jönni, vagy gyalázatos ajánlatodat megújítani, el lehetsz rá készülve, hogy megemlegettetem veled a magyarok istenét. Aztán a dühében elvakult, elpáholt beamtert a kis ajtóhoz vezette és kilökte. A megvert Saladon tántorogva ment haza. Nem látott, nem hallott, nem gondolkozott, csak az az egy volt tisztában előtte, hogy véres bosszút áll. András megkönnyült kebellel ment haza. Igen jót tett neki ez a kis testgyakorlat. Jól aludt, szépeket álmodott s kellemes érzések között ébredt fel. Egy levél várta asztalán. Egy fiú hozta Erzsikétől, ki egypár sorral tudatta vele, hogy Vesenyi Józsit az éjjel a zsandárok elfogták. Kétségbeesetten kéri, hogy ha lehet, segítsen. Szülei magukon kívül vannak ez ujabb szerencsétlenségen. András rögtön kész volt tervével. Levelet irt Müllernek s ezt maira vitte el s adta át a tegnapi részeg szolgának, ki úgy látszott nincs tisztában magával, hogy mi történt a levelekkel. — Vigye be ezt Müller szolgabiró urnak, ha itthon van. Ha nincs, adja át, mihelyt haza jön. — Itthon van, de az ágyat őrzi. Az éjjel nagyon rosszul lett. Az orvosért akartam ma reggel szaladni, de nem engedte, pedig egészen ki van kelve a képéből. A szolga sem ösmerte meg tudvást. — Adja át ezt a levelet tüstént. Nagyon fontos. Csak nem oly beteg, hogy el ne tudja olvasni. — Megpróbálom , ha ki nem kergetne. Mert oly dühös, mint ha az ördög bújt volna bele. (Folyt, követ.) m