Függetlenség, 1881. március (2. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-01 / 59. szám

Budapest 1881. Több millió ír mezei munkás dobatott ki kunyhóiból és legiszonyúbb kétségbeesésnek van kitéve. Százezrenkint haltak el az írek éhen, mig a tízezer földe­ur, kik közül sokan Írországot soha sem látták, fénypazarban dőzsölnek egy barbár tör­vény aegise alatt, mely megengedi nekik a nép munkája gyümölcseinek lefoglalását. Írország lakosságának felét folyton fenyegeti az ínség és éhhalál, egy országban, melyet a ter­mészet bőséggel áldott meg, s mely Európában a legtermékenyebbek egyike. Mi azon rendszer ellen küzdünk, mely mind ezen igazságtalanságokat idézte volt elő száza­dok óta. Hogy ezen rettenetes helyzetnek egyszer min­denkorra végett vessünk, most minden becsületes ember lelkiismeretére hivatkozunk — minden val­lásfelekezet, nemzetiség vagy párt különbség nél­kül — és felszólítjuk őket, támogassanak minket az által, hogy Angliának ellenünk elkövetett gya­lázatos bánásmódját szemére hányván, szólítsák fel azt, hogy nemzetünknek igazságot szolgáltasson. A­mi önt, mélyen tisztelt uram, illeti, ki annyira fel bírta kelteni az emberi nem rokon­­szenvét a „nyomorultak“ iránt, meg vagyunk győződve, hogy felszól­alásunk önnek szívét meg fogja indítani, valamint arról is, hogy ön egy derék, de szerencsétlen nemzet érdekében hatalmas szavát hallatni fogja a világgal. Fogadja mélyen tisztelt uram, nagyra becsülé­­sem nyilvánítását és legőszintébb hódolatomat. Charles Stewart Parnell. Hugo Viktor szenátor urnak. FÜGGETLEN S ® E Gr. _­­ •g>t ___Márczius 12 A vidékről. Czegléd, 1881. Február 27. Czeglédről a következő sorokat vettük : A czeglédi iparos egyesületek elnökei nevé­ben kérem, tegye közzé becses lapjában, hogy a czeglédi iparosok az iparügyi enquette ülésén a szétszórt ipartársulatok érdekében fel­szólalt képviselőknek üdvözletüket küldik, kérve őket, hogy a kézműiparosok ellen tett hibái­ka­t lehetőleg helyre hozni s jóvátenni tőlük telhető­leg szíveskedjenek. Az elnökök megbízásából: Mészáros Lajos. Félegyházáról Kalmár József úr lapunk 52. számában hozott közleményre, hogy ő a 48-as pártot ámítóknak nevezte volna, kij­elenti, hogy az nem való s csakis a félreértés magya­rázhatta annak­ hosszabb nyilatkozatát, mely sok részben személyeskedő, térszüke miatt nem közölhetj­ük. Az iparügyi enquette. VI. ülés 1881. február hó 2- án. Elnök Kemény Gábor b. kereskedelmi mi­niszter. Jegyző Balogh Vilmos. Elnök az ülést megnyitván kijelenti, hogy Machlap Adolf betegsége miatt az ülésben nem jelenhetik meg. Jelenti továbbá, hogy Havas Sándor gép­gyáros és kereskedelmi tanácsos a megjelenés­ben akadályozva lévén, nézeteit írásban küldötte be, melyet Barcza Miklós ügyvéd felolvas. Ha­vas Sándor a kényszertársulás mellett van. Kautz Gyula: Miután súlyos családi körül­ményeinél fogva Budapestről távoznia kell, ne­hogy félreértésekre adjon alkalmat kijelenti, hogy a második kérdésre nézve a teljes iparszabadság elve mellett van és hogy az 1872. 8. t. sz. rendelkezéseit lényegében fenntartatni kívánja. Csepreghy János : Részéről azt, a mit Kér* Kápoly oly csodálatos szépen kifejtett, ideális szempontból megtámadni nem tudná ugyan, de gyakorlati szempontból kifogásolja és arra nézve megjegyzi, hogy hiányzanak a kellő viszonyok és körülmények, a­melyekre azt alkalmazni le­hetne. Nézete szerint két irány van. Az egyik az, a­mely minden áron kényszertársulatot akar és a másik az, a­mely azt akarja végrehajtatni, a­mit azok a kényszertársulattal kívánnak érvé­nyesíteni és a­mely nem tartja a tömeget oly missióra alkalmasnak, hogy ellenőrizhessen és felelősséggel működhessék felfelé. Szóló ez utóbbi irányt ajánlja, a­mely ha nem fogadtatnék el, hajlandó a porosz novellát sajátjává tenni, de azon hozzáadás nélkül, a­melyet a túloldal akar, t. i. hogy kényszer le­gyen, mert ezt lehetetlennek tartja. Helfy Ignácz: Azért szólal fel, mert a leg­utóbbi ülésig Lipthay Béla felszólalásának kivé­telével a tanácskozás oly színt öltött, mintha az értekezlet tagjai két táborra oszolnának, a­mely­nek egyike szivén hordja a szegény magyar iparos sorsát és tanácsokat ad, hogy miként le­het azon segíteni, másodika pedig az, a­mely mit sem gondol azzal és makacsul ragaszkodik a mostani állapotokhoz. Nézete szerint a hely­zetnek ily feltüntetésében senki sem nyugod­­hatik meg, mert mindegyik egyformán szívén hordja az iparosok sorsát, akár a szabad, akár a kényszer mellett van. A kérdés az, hogy mikép lehet segíteni, és az érzés különbséget nem tesz. Felszólalásának második oka, hogy annyira tisztultak az eszmék és felfogások, hogy félreértéseknek az egyik fél sem lehet kitéve. Némelyek azt állították felszólalásukban, hogy csakis ők beszélhetnek az iparosok nevében, és hogy a többiek nincsenek erre feljogosítva, mert egyedül állnak és nincs támaszuk. Helyesli e tekintetben Herich nézetét, mely szerint a több­séget nem lehet bebizonyítani. A­mi a többség véleményének tolmácsolá­sát illeti, erre két út van. Az egyik az, és ez a nehezebb, hogy egy kiváló ember, a­ki egy szakmával tüzetesen foglalkozik és megállapodik egy eszmében, ezen eszmét lassan és lassan ter­jeszti, ellenekre talál, nagy kisebbségben van és csak nagy kitartással hosszú évek és hosszú küzdelmek után tudja azt a többség által elfo­gadtatni és érvényesíttetni. Ez eszme kétségte­lenül helyes, mert a gyakorlat világossága mel­lett jutott érvényre. A másik útja a többség véleménye tolmácsolásának az, hogy az ember ellesi, hogy mit akar a többség és hogy az időnkínti többséghez csatlakozik, hogy mond­hassa, miszerint annak nevében beszél. Ez utóbbi előtt nem hajol meg, mert hullámzásoknak van kitéve az illető osztálynak spec­iális érdekei szerint. Osztja Havas nézetét, mely szerint a közgazdasági kérdéseket összefüggésükben akarja felfogni. Szóló sem képes az iparról gondolkozni és az ipar bajairól bárminemű véleményt mon­dani vagy elfogadni a­nélkül, hogy Magyaror­­szágun­k összes közgazdasági bajairól gondolkoz­zék. Nézete szerint nálunk, agricci országban valóságos utópia arra gondolni, hogy közgazda­­sági életünkből ki lehessen tépni az ipart és ennek is csak egy részét : a kis­iparost, ennek részére egy önálló gépezetet felállítani és azt hinni, hogy komolyan segítettünk a bajon. Eddig nem lett elegendő súly fektetve azon viszonyra, a­melyben Ausztriához állunk. A fel­szólalók elfelejtették a vám- és kereskedelmi szerződést, melynek 14-ik czikke szerint minden osztrák iparos, kinek bármily kis ipara van is, Ausztriában, eo ipso fel van hatalmazva iparát Magyarországban szabadon gyakorolni. Ne feled­jék tehát azok, a­kik a kényszertársulatokat azért akarják behozni, hogy a mi munkásaink és iparosaink nem állanak a műveltség és a szakképzettség azon vonalán, a­melyen a többi európai iparosok, hogy ezen változtatni nem lehet, és hogy az osztrák iparosok valamivel magasabb színvonalán állanak a műveltségnek, mint a mieink. Miután meggyőződött arról, hogy a kény­szertársulás hívei a czéhek felé kívánnak vissza­menni, kijelenti, hogy a szabad társulás mellett marad és kívánja, hogy az iparszabadság úgy, a­mint annak elvei a törvénybe le vannak fek­tetve, jövőre is érintetlenül maradjon. (Helyeslés.) Keleti Károly az első kérdést kimerítettnek tartja, s minthogy a tanácskozás súlypontja a második kérdésre kezd átmenni, arra kéri a minisztert, hogy a második kérdés vétessék tár­gyalás alá. Dr. Weisz Béla csak röviden akar reflek­tálni a kötelező ipartestületek ellen felhozott ellenvetésekre. György Endre ellen, a­ki azt kérdezte, hogy ha az ipar terén kívántatik a szervezés, miért nem kívántatik az a mezőgaz­daság terén is, felhozza, hogy minden termelési ágnak meg­van a maga szervezési alakzata; az iparnál ez­ a testület, a mezőgazdaságnál : a birtokrendezés. A­mi azon felvetett állítást illeti, hogy a­mint Ausztria példája mutatja, a kötelező ipar­társulatok nem vihetők keresztül, arra utal, hogy vannak a társadalomban bizonyos alsó ré­tegek, a­melyeken a törvényes intézkedések nem hatnak át, de ebből még semmi sem kö­vetkezik, mert abból, hogy például nálunk kö­rülbelül 1300000 gyermek nem jár iskolába, még nem következik az, hogy a törvény rossz. Minthogy többen azt az álláspontot foglal­ják el, hogy hajlandók volnának a német javas­lathoz járulni, kijelenti, hogy az esetben a léte­sítendő szabad társulatokba talán ép oly elemek fognának belépni, melyek a nekik engedett esz­közöket az iparszabadság korlátozására használ­nák fel, a­mit mi nem akarunk. Legsürgősebb feladatnak tekinti nálunk a munkás nemzedék oktatásáról való gondoskodást, mert jelenlegi viszonyaink a legkedvezőtlenebbek. Nem barátja ugyan a formalizmusnak, de mégis a gyermek kedélyére némi befolyással volna, ha egy ható­ság által vétetnék fel. Most a tanoncz felvétetik a mester által s midőn két-három év múlva fel­szabadul, s azt látja, hogy az ipar terén sokan vannak képzettség nélkül, jövőjét tehát nem látja biztosítva, a szocziál­demokráczia terére szoríttatik. Felhozatott a verseny kérdése is. Ezen kér­désnek megítélésére mellesleg csak annyit jegyez meg, hogy a verseny gyakran természeti, társa­dalmi és politikai akadályok miatt nem érvé­nyesülhet, mi törvényes intézkedésekné­l tekin­tetbe veendő. A szabad társulatok mellett e visz­oyokat rendezni és a munkás nemzedék oktatásáról egész biztosan gondoskodni nem lehet s azért újból is a kötelező ipartestületek mellett nyilat­kozik. Végül kívánatosnak tartja, hogy az ipar­hatóságok véleménye is kikéressék. Kemény Gábor b. az első kérdőpont feletti tanácskozást bezártnak nyilvánítván, felkéri az értekezlet tagjait, hogy a második kérdőpontra nézve nyilatkozzanak. Balogh Vilmos jegyző olvassa a második kérdő­pontot, mely így szól : Az 1872. VIII. törvényczikk 1-ső § ában foglalt azon intézkedés, mely szerint „a magyar korona területén minden nagykorú vagy nagy­korúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül , ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ide értve a kereskedést is, bárhol ön­­állólag és szabadon gyakorolhat“ fenntartandó-e vagy nem ? Ha igen: 1. mily feltételeket kellene követelni ? jele­sen kellő képzettség kimutatását-e ? azt-e , hogy az iparos bizonyos meghatározott ideig inasko­­dott, mint mnás elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, mint segéd bizonyos ideig működött ; azt-e , hogy képzettségét külön vizsgálattal igazolja ? 2. a követelt feltételek a gyárosnál, keres­kedőnél és kézművesnél egyaránt igényelhetők e ? vagy csak a kézművesnél?“ Ney Béla meg van győződve, hogy az ipar­társulatok — legyenek azok akár kényszer útján összeállítva, akár szabad társulás útján létrehozva — az ipar emelkedésére nézve alig lesznek nagy befolyással, mert erre egyedül és kizárólag csak a szakértelem kiterjesztése és a szaktudásnak mind terjedelmi, m­ind in­ensív fo­kozata lehet befolyással. Kéri a minisztert, hogy az ipartörvény 1. §-a érintetlenül hagyassék, de a 105. §-ba, a­melyben azok soroltatnak fel, kik azon törvény alá nem esnek, hanem külön szabályzandók, az építészek és építőmesterek is felvétessenek, s az esetben, ha e kérése meghallgattatnék, még arra is kéri a minisztert, hogy mivel a további eljárás sok egyéb kérdésekkel függ össze, a megfelelő tárgyalások meginduthassanak és mi­előbb végeredményre vezethessenek. Elnök konstatálja, hogy Ney Béla a máso­dik kérdésre határozottan felelt, de azonkívül egy más kérdést is vetett fel, t. i. az építészeti ipar kérdését, a­melyet határozottan engedélye­zendőnek mond, hanem ez talán inkább a har­madik kérdésre tartozik. Mudrony Soma: Az ipartörvény 1-ső § ának meghagyása ellen nincs kifogása, mert tulajdon­­képen az iparűzletés szabadságát senki sem akarja oly értelemben korlátozni, hogy elvileg mondassák ki, hogy ipart nem mindenkinek szabad, de mégis szükségesnek vélné némely intézkedések fölvételét, például az ipartanulás előmozdítására, hogy a tanonczoktatás bizonyos felügyelet alá helyeztessék, és ezzel kapcsolat­ban a tanoncz felszabadításnál szintén bizonyos felügyelet gyakoroltassák. Az ipartörvény ren­delkezik már arról egy más helyütt, hogy pél­dául 12 évesnél fiatalabbat nem szabad alkal­mazni, szeretné, ha más megszorítások is jönné­nek ehez, például hogy az egész tanulás ideje alatt felügyelet gyakoroltassák az illető szerve­zetek által, legyenek azok akár szabad társula­tok, akár kötelező testületek, hog­y váljon meg­felelő-e az iskolakötelezettségnek, továbbá, hogy a műhelyben csakugyan tanul-e valamit az illető tanoncz, és nem él-e vissza a mester mesteri jogával akként, hogy más házi foglalatosságra vagy munkára használja. Tehát felügyeletet kí­ván e kettős irányban. Ha nem lettek volna a második kérdő ponthoz még hozzácsatolva a „ha igen" után következő kérdések, akkor nem is szólalt volna fel ; de épen azért, mivel ezen kérdések meg­vannak, az általa már előadott korlátozásokat valamely határozottan körülvonalazottt iparágakra alkalmazni kívánja nem ugyan a törvény 1. §-a hanem az 5. §-ában. Elnök megjegyzi, hogy nem annyira a szö­vegezés, mint inkább a szelleme az a törvény­nek, mi megvitatandó. Ezzel az ülés 8 órakor véget ért. Legkö­zelebbi ülés szerdán, márczius 2-án délelőtt 11 órakor. Külföldi hírek. Angolország újabb veresége. Colley ezre­des szombaton éjfélkor, hat század kiséretében a Mount-Prospectről megtámadta a Laigsnecktől balra fekvő és „Spitzkopf“ nevet viselő posstiót. Az egész délelőtt fegyvertüzelés hallatszott; a beerek nagy számmal kezdtek előnyomulni Laingsneck és Colley ezredes haderői közé. Newcastleból vasárnap délután érkezett sürgöny jelenti: Az angolok visszavezettek a „Spitzkop“ positióból. A veszteség mind a két részen igen jelentékeny; számos angol katonatiszt, köztük több magasrangú, elesett vagy súlyosan megse­besült. A Reuter ügynökséghez Newcastleból ér­kezett és vasárnap estéről kelt távirat jelenti, hogy az angol táborba érkezett sebesültek azt beszélték, hogy Colley ezredes elesett. Csak 100 angol menekült meg. A boérek négyszer támad­ták meg a dombot és már vissza akartak vo­nulni, a­midőn az angoloknak elfogyott a lősze­rük és kénytelenek voltak feladni az elfoglalt állást. A fegyverszállítás Görögország részére Franciaországból egyelőre betiltatott. A bel­ügyminiszter rendelettel utasította a tengerparti vidékek profétját, hogy ügyeljenek a fegyverek és lőszereknek hajóra való szállítására. Ennek foly­tán Marseilleben már­is három helyeztetett vesz­tegzár alá. A görög kérdéshez. Vasárnap ült össze a szultán elnöklete alatt a nagy tanács, mely az összes jelenlegi és volt miniszterekből, valamint a főrangú katonatisztekből áll, hogy határozatot hozzon a görög ügyre vonatkozólag. A porta válasza a nagyköveteknek febr. 21-ei jegyzé­keire függetlenül a Görögországra vonatkozó tárgyalások menetétől, jelezni fogja azon enged­ményeket, melyeket a porta az okt.­á-ki enged­ményeken felül, tenni óhajt, hogy a békét fenn­tartsa; a tanács egyszersmind Szerver pasát az államtanács elnökét és Ali Nizami pasát, a ve­zérkar főnökét kinevezte meghatalmazottakká, hogy a nagykövetekkel tárgyaljanak. A zsidók Oroszországban. A vilnai kor­mányzó a hadügyminiszterhez a zsidókra vonatko­zólag, kik a katonakötelezettség alól minden áron kibújni akarnak, a következő eljárást ajánlá : 1. a zsidók köteleztetnek katonakötelezettségük­­nek lakhelyeiken megfelelni, és bárhol legyenek az ujonczozásra ott jelentkezni. 2. A „Volosz,, köteles minden zsidóért, ki hadkötelezettségének nem tesz eleget, 500 rubelt fizetni. 3. A bűnö­sért minden 21—26 éves zsidó kötelezhető a szolgálati idő kitöltésére. A minisztérium azon­ban nem fogadta el a javaslatot, mert a szolgá­lati helyre vonatkozólag nem lehet kivételt tenni, továbbá mert a Volost-ot nem lehet más egyé­nek hibájáért vagy bűnéért felelőssé tenni, és végre mert a szolgálatot nem lehet büntetésnek tekinteni, azonfelül a katonai törvény mindazokra, kik a katonakötelezettség elől megszöknek, elég szigorú arra, hogy ilyen esetek csak elvétve forduljanak elő. — Növekedő elégületlenség az angol had­seregben. Childers angol hadügyminisztériumbeli államtitkár javaslata az angol hadseregben beho­zandó reformokról az egész katonaságnál nagy visszatetszést keltett, mivel ezen reformok csak apróságokra s némely ezredek egyenruhája meg­változtatására vonatkoznak. Sir Garnet Wolseley és Roberts tábornok kimutatták, hogy az angol hadsereg tisztikara most is, miután a tiszti állá­sok megvásárlása beszüntetett és minden tiszt­ségre vágyónak vizsgát kell tennie, még sokkal hiányosabb és képzetlenebb, m­int volt akár Wellington idejében az I. Napóleon elleni had­járatokban, akár a krimi háború alatt. Az angol hadsereg legújabb időben sokkal több nagy ve­reséget szenvedett egy pár év alatt, még pedig a hadászatban egészen gyakorlatlan hadseregek által, mint máskor egy század alatt, az angol hadsereg ez által egészen demoralizálódott és a szökések a katonaságtól is nagyon elharapódz­­tak, úgy hogy az angol katonaság minden pres­­tigejét elvesztette. Ez mind onnét származik, mivel a reformok mind apróságok körül forog­nak és a tiszti vizsgán a vizsgáló bizottság több súlyt fektet arra, hogy a vizsgálandó a görög és latin klasszikusokat jól ismerje, mint a hadi tudományokat. Szóval az angol had­seregben a régi ezopt kiirthatatlan. Legelkese­­redettebbek épen a skót ezredek, mert Childers azoktól a csikós tartánokat akarja elvenni. A klánok most meetingeket tartanak és elhatároz­ták, hogy nemzeti ruhájuk megváltoztatásának köröm szakadtáig ellent fognak állani. Papok pőre Challamel Lacour ellen. Chal­­lemel Lacour londoni franczia nagykövet javára most dőlt el a semmitőszék előtt egy a caillurei papság által ellene indított per. Challemel­ Lacour 1870—71-ben rhonei prófét volt. A chaillurei községi tanács akkor azon határozatot hozta, hogy, tekintetbe véve az ország válságos hely­zetét, a helybeli katholikus barátok igen tágas épülete ideiglenesen alakíttassék át az újonnan toborzott katonaság laktanyájává, ez alatt a szerzetesek Antiquailleben találtak szállást. A departement prófétje Challemel-Lacour a cailurei község tanács ezen intézkedését helyben hagyta. A háború bevégeztével a cailurei klerikálisok a papokat Challemel Lacour ellen felbőszítették s ezek ellene pert indítottak s több 100 ezer frank kárpótlást követeltek tőle az iskolai épület hasz­nálatáért. 1879-ben a dijoni felebbezési törvény­szék az alperest az egész összeg fizetésében ma­rasztalta el, most azonban legújabban a semmitő­szék őt a fizetéstől felmentette és a szerzeteseket marasztalta el a perköltség megtérítésében. A német mezőgazdák kongresszusát Ber­linben tegnap rekesztették be. A munkások biz­tosítására vonatkozó törvény tárgyalás­kor Röell báró így nyilatkozott : Egész határozottan tilta­koznom kell Kennemann úr antiszocziális hatá­rozati javaslata ellen; a szoc­iáldemokrata irány­zatok jó magot rejtenek magukban és ez az oka, hogy a munkások nagy többségek­ben a szocziál­demokrata párthoz tartoznak. Szuronyokkal ta­lán pillanatnyilag féken tarthatjuk a szocziál­­demokratákat, de kiirtani, sohasem, irtjuk ki őket. Mi sem lehet átkosabb, mint a szoczialisták jogosult követeléseit ellenezni. — Örömmel hallottam, hogy olyan nagy tekintélyű régi grófi család ivadéka, minő Dürkheim gróf itt nyíltan és őszintén szoczialistának mondotta magát. A jövendő gazdasági reformja a szoczializ­mus ; ezen már nem lehet változtatni. Most már az a feladat, hogy ezt a gazdasági reformot szer­vesen és egymás­utánban léptessük életbe. A jövő pártja az lesz, mely magához ragadja a szoci­aliz­must, és én mint konzervatív ember csak azt óhaj­tom, hogy ez a konzervatív párt legyen. (Helyeslés.) Nézzék meg csak az ultramontán pártot. Nem egyház-politikások, hanem első­sorban szocziális követeléseik azok, melyek nagyságához hozzá­járultak. Nézzék Bismarck herczeget. Ő a szo­­czializmust kalapácsnak használja, hogy össze­törje vele a szocziál­demokrácziát. Kérem önö­ket, ejtsék el Kennemann úr antiszocziális in­dítványát, hogy a szabadelvű lapok ne mond­hassák : a konzervatív agráriusok most a mi álláspontunkhoz közelednek. (Élénk helyeslés.) KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A magyar cognac ügyében a borászati kormánybiztos oly botrányról értesít, mely csak Magyarországon, csak magyar kereskedő útján történhetik meg. A Pattenhausen brothers lon­doni borkereskedők ugyanis körlevelet írtak az az állítólagos kérdezősködések folytán, melyben az egész magyar cognac ipart egyszerűen elta­gadják és e tekintetben hivatkoznak magyaror­szági üzlettársaikra, a Jálics F. A. és társa czégre. A kormánybiztos ennek ellenében felso­rolja, mik történtek nálunk e téren és megálla­pítja, hogy a magyar cognac ipar igen is léte­zik és az elért eredmények jelentékenyek, mi­nek igazolására felsorolja a már létező és a tervben levő gyárakat, illetve czégeket. A Jálics F. A. és társa ezég megrovására alig lehet elég kemény szót találni, de azért a kormánybiztost figyelmeztetjük, hogy felszólalása akkor tesz va­lódi szolgálatot a magyar cognac iparnak, ha ezt talán épen Gréger Miksa ezég útján, leg­előbb is Londonban teszi közzé. — a budapesti bérd és ipar­kamara hétfőn Kochmeister Frigyes b. elnöklete alatt teljes ülést tartott, melynek legérdekesebb tárgya a dr. Sz.ve­­tenay Miklós és Heitler Lipót jelentése, kik a kam­arát a külügyminisztériumban febr. hó 3 —6-án, az osztrák-magyar L­oyd gőzhajózási társaság üzlet­­szabályzatának tárgyalásában, képviselnek E jelentés szerint sok küzdelembe került a Lloyd társulat, által benyújtott és tendencziával kizárólag a saját érdekét Sasom előtt tartva szerkesztett üzletszabályzaton mó­dosítást kivinni, de kimondatott, hogy a megállapí­tandó szabályzaton semmi módosítást sem lesz szabad a társulatnak tenni és a hajó elismervények az üzleti szabályzatban állapíttassanak meg. Kül­döttek felszólalására a szállítási határidőre kötele­zettség mondatott ki a társulatra, de a személy­­zet gondatlansága okozta kárért a kártérítésre ál­taluk tett indítvány nem volt érvényesíthető, azon­ban mellőzve lett a társulat által javasolt azon szabály is, hogy ilyen s ehez hasonló esetekre mondassák ki, hogy a kárt megtéríteni nem tarto­zik. Mindezen elnöki közlések tudomásul vétettek, Szvetenoynak és Heitlernek fáradságukért köszönet mondatott. A kamara átírt az osztrák államvasút és a déli vasút igazgatójához, hogy a bécsi kéj vonatokat akként rendezze, hogy a vidéki keres­kedők Budapesten is időzhessenek, mert a mostani berendezés és számos bécsi s csupán egy buda­pesti kéjutazás mellett az olcsó forgalom Budapest hátrányára kedvez Bécs kereskedelmi és ipari for­galmának. A nevezett igazgatóságok átirataikban nem látják a bajt fönforogni. Üzleti tudósítások Gabonaüzlet, Budapest, febr. 28. A mai gabonatőzsdék búza­kész árában mérsékelt mennyiségben kináitatott. Az irányzat a tegnapinál valamivel szilárdabb volt és mivel a vétel­kedv is élénkebbnek mutatkozott, az árak 5 krral emel­kedtek. A forgalom mintegy 12 ezer mmázsára rúgott, csakhogy a piac­ra került áru jobbára silányabb minő­ségekből állott. Legmagasabb ár gyanánt fizettetett 78.2 és 78.5 k. tiszavidéki búzáért 12.90, legalacsonyabb ár gyanánt pedig 75.5 k. oláhországi búzáért 10.80. Más magvakban mérsékelt hozatal mellett a forga­lom korlátolt maradt. Az árakban és az irányzatban vál­tozás nem állott be. Eladatott : Búza tisza vidéki 100 mm. 78.5 kis 12.90, 300 mm. 78.2 kis 12.80, 200 mm. 78.2 kis 12.90, 300 mm. 78 kis 12­60, 300 mm. 78.2 kis 12.75, 400 mm. 77­ 5 kis 12.70, 200 mm. 77 kis 12.70, 900 mm. 76 kis 12.40. Fehérmegyei 900 mm 75.5 kis 12.10, 200 mm. 74.5 kis 11.85, 500 mm. 74 kis 11.75, 500 mm. 74 kis 11.75. Pestvidéki 200 mm. 70.2 kis 12.15, 200 mm. 76 kis 12.—, 100 mm. 76 kis 11.90. Serjámosi 100 mm. 75 kis 12.25- Bánsági 400 mm. 74 kis 11.40. Marosi 2150 mm. 72.7 kis 11.85. É­s­z­a­k­m­a­gya­r­o­r­s­zá­g­i 100 mm. 79.5 kis 12.10, 800 mm. 78.5 kis 12.10, 100 smm. 77 kis 12.—, 100 mm. 77 kis 12.10, 100 mm. 76.8 kis 12.05, 260 mm. 75 kis 11.50, 400 mm 74.7 kis 11.50. Oláhor­szági 100 mm. 76.4 kis 11.40, 200 mm. 75.5 kis 10.80, 300 mm. 75 kis 11.10, mind 3 hóra. Árp­a 400 mm. 7.40. Oláh tengeri 1000 mm. 5.80, 200 mm. 5.85. Bánáti tengeri 200 mm. 5.70, mind kész­pénzfizetéssel. Határidőre nem mutatkozott figyelemreméltó forga­lom. Az irányzat továbbra is lanyha. Köttetett : Egy rakomány tengeri máj.—júniusra 5.84 frton. Határidők jegyzése : Szokvá­nybuza tavaszra 11.07‘fa—11.10. Bánáti toni éri máj. - júniusra 5.86 —5.90. Szokvány zab tavaszra 6.35—6.40. A déli tőzsdén a határidőüzlet valamivel szi­lárdabb irányzatban mozgott. A hangulat szintén kedve­zőbb volt. Köttetett : Egy rakomány búza tavaszra 11.05 frton egy rakomány búza tavaszra 11.06 frton, eg rakomány búza 11.03 frton, és egy rakomány tengeri május—jú­niusra 5.84 frton. Hivatalosan jegyeztetett: Szokványt­­ua a tavaszra 11.07 11.10. Bá­náti tengeri máj.—júniusra 5.86—5.90. Szok­ván­y z­ab tavaszra 6.3b 6.40. Becs, febr. 28 Búza —.------.—, tavaszra 11.52—• 11.55, őszre 10.60—10.62; — rozs magyar­ 10.60—11.10; zab —.-----—tavaszra 6.67—6.70, őszre 6.50 — 6.55, üzleti áru 6.46—6.60 ; tengeri május—jun. 6­30—6­32 kész­áru régi 6.30-6.40, uj­.--------­- ; repczeolaj kész­áru 31.75—32,—, febr.—ápr.-ra 32.------32.25; szept.­deczemberre 32.25—32.50; szesz készáru 32.50_32.75, Értéktőzsde, febr. 28 A mai értéktőzsde megnyitásán előfor­­dultak ugyan egyes kisebb fizetésre képtelenségi esetek, de ezek alig­ tettek számot. Magyar aranyjáradék 111.50 frton , osztrák hitelrészvény 298 frton indult meg. Az előtőzsdén a csendes üzletmenet sem élénkült és a forgalomba került értékpapírok árfolyama csekély ingadozás mellett csökkenő irányzatot követett. Magyar aranyjáradék 111.45—111.30—111.27»/ frt kö­zött , osztrák hitelrészvény 295.80—295.40—295.30 frt között mozgott. Az üzlet további folyamában néhány tizedrésznyi ár­emelkedés állott be. 11 óra 30 perczkor : Magy. aranyjáradék 511.30— 111.35, osztrák hitek­. 295.80—295.90. A déli tőzsdén, miután külföldről üzérkedésre buzdító hírek nem érkeztek és a bécsi tőzsdéről is vál­tozatlan irányzatot jeleztek, a déli tőzsdei üzérkedés vontatottan fejlődött és mind­végig korlátolt maradt. — Magyar aranyjáradék 111.40—111.45 forinton, osztrák hitelrészvény 295.80-295.90 frt között köttetett. Más értékek közül iparb­­nk 58 frton, m dijsorsje­­gyek 11574—11572 frton, salgótarjáni kőszénbánya 1. 96»/2 frton, papír­járadék 83.80 83.90 frton, dUMgőzlt. részv. élv. jegyei 2_3»/4—23»/2 frton kerültek forgalomba". Utóbb osztr. hitelr. emelkedett 296 frtra, de ismét csökkent 295.60 frtra. Árfolyamok nyilatkozati időkor 5 perc kezel 1 óra előtt : M. aranyl. ill.40­ lll.55, osztrák hitel­részvény 295.70 -295.80. Az üzlet további folyamában az irányzat nem vál­tozott. 1 óra 30 perczkor: Magy. aranyjáradék 111.45 — 111.60, osztrák hitelr. 296 - 296.20. Jegyzéseink : Tiszai sorsjegyek 108­/s. m. aranyjáradék 111.40—111.45, papirjáradék 83.85 84, budapesti bankegyesület 102, m. leszám. bank 127 75 osztrák hitelintézet r. 295.60—296, első m. iparbank 183, pesti keresk. bank 685, Erzsébet malom 204—205 Lujza malom 210—212, osztrák államvasut 293, pesti ki­lv. takp. 77.50, Franklin-társu­lat 143, salgótarjáni kőszénbánya 96.75, salgótarjáni vasfinom. 149.25—150, kőbányai téglagyár 226, beruházási kölcsön 109, német piaczra váltó 57.40, Parisra 46.427,­46 45 svájczi piaczra 46.02»/,,, Londonra 117.62'/,,. ' ’ Leszámítoló árfolyamok: Magyar arany,­ 11150, Magy. hitek­. 270,­ 'Magy. leszámít.' és valló­ban.', 128.—, Magy. alt. bit. intézet részv­­., Magy. jftsz bank részv.—. .Osztrák hitelrészvény 296*—, Angol osztr. bank 133.—, Union­ bank 129 —, Tiszai sors­jegy 108.25. Magyar papirjáradék 84.—. Bécs. febr. 28. (Osztr.. ért. zárlatja.) Hitelrészvény 295.25. Angol-osztrák 131.75, Lombard 106.—, Államvasut 293.50, Arany jár. 89.80, Napoleond’or 9.32, London 117.­0, Járadék 73.32, Galicziai 277, , Hitelsorsjegy 1801.0, 1864-es­­, Porosz pénzt, utalvány 67.40, 1860.as 130.25, Cs. arany 5.53, Frankfurt —, Török sorsjegy 22.50, Nemzeti bank 816, Ezüst járadék 75,57. TÁVIRATOK, London, febr. 28. Durbanból jelentik, hogy miután az angoloknál elfogyott a lőszer, iszo­nyú mészárlás és kétségbeesett szuronyharcz fejlődött ki. A boerek öldöklő hatással tüzeltek. A 60. ezred keresztül vágta magát és a táborba visszatért; a skót ezred katonái közül csupán heten menekültek meg; a többiek a harcztéren maradtak. Bécs, febr. 28. A külügyminisztériumban ma délben a conférence á quatre tárgyában előértekezlet volt. Az utóbbi Kállay osztály­főnök elnöklete alatt holnap fogja első ülését tartani. A külügyminisztérium Kállay osztály­főnökön kívül még gróf Khevenhüiler által, Törökország pedig Edhem pasa és két szak­előadó által lesz képviselve. A mai előértekez­­leten a tanácskozási módozat állapított meg. Jovanovics szerb képviselő ma visszatért Bel­gárdból,s minélfogva a szerződési tárgyalások most újból felvétetnek. A konzuláris szerző­désre vonatkozólag némely differencziák merül­tek fel, miután az kivántatott, h­o­y annak nehány pontozata a kereskedelmi szerződésbe felvétessék. London, febr. 28. (Er. távirat.) Az ír Home Ruler liga, mely a landligától különálló nagyobb társulat, felszólító Parnellt, hogy visszaérkezte után a külön is parlament kérdését, minőt Izland 1801-ig birt, a legerélyesebb javaslattal hozza a parlamentben szőnyegre. Az összes 73 módo­sítás elvetése, valamint a mérsékelt ír párt ve­resége a kényszer­bili tárgyalásánál legjobban bizonyítják, hogy Izland érdekei az angol par­lamentben sem védelemre sem figyelemre nem találnak. Bécs, febr. 28. Az országos törvényszék előtt ma délután mintegy 100 tanuló össze­gyűlt, kik rövid séta után nyugodtan széjjel oszlottak.­­ A rendőrség elnöke fogadta az olvasóegylet küldöttségét, mely panaszt tett nála, hogy a rendőrség több közege nem a kellő ta­pintatossággal viselte magát a tüntetés tartama alatt és ez okozta azt, hogy több kellemetlen eset adta elő magát. A rendőrség elnöke azt válaszolta, hogy ha tényszerű adatokkal bírni fog, ő ezen kihágásokat szigorúan fogja meg­büntetni. London, febr. 28. (Er. távirat.) Az angolok tegnapi veresége Transvaalban nagy izgatottságot szült. Colley és a tisztek legnagyobb része elesett, 600 emberből csak száz tért vissza. A boerok már futótéiban voltak, midőn egyszerre megszűnt az angolok tüzelése, mivel az előirt t­atalék­­lőszert elfeledték magukkal vinni; erre a boerok ötödször intéztek rohamot az angoloknak a Má­júba hegyen levő pozícziói ellen és természete­sen győztesek lettek. (E részletek megerősítésre várnak.) Berlin, febr. 28. Vilmos császár a fekete s srend nagy szalagját adományozta Aosta herczegnek, Bécs, febr. 28. (Saját tudósítónk távirata.) Mint értesülök, az okkupált tartományok an­­nektálását az udvar körében végleg elhatá­rozták. A monarchia két államának minisz­terei már értesülés is szereztek erről, de Ti­sza kivonatára a választások előtt nem hoz­zák hivatalosan nyilvánosságra, s az e rész­ben szükséges törvényhozási intézkedéseket már az új, Tisza úr reménye szerint, megbíz­hatóbb többséggel rendelkező képviselőház elé fogják terjeszteni. Ma Albrecht főherczegnél szűkebb körű katonai tanácskozás volt, mely — úgy hallom — a mitrovicz-szalonikii útvonalon esetleg ki­fejtendő akczió kérdésével foglalkozott. Az egyetemi tanulók demonstráczióját az alkotmánypárti lapok szörnyen felfújják. Nevet­séges komédia az egész, melyben a tanulóság­nak csak csekély töredéke vesz részt, a többi röstelli, hogy rossz hírbe keveredik az a bécsi sör, mely ilyen csúnya skandalumokba bolondítja bele az embert.

Next