Függetlenség, 1881. március (2. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-26 / 84. szám

Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherr­zsg­ntoza­t.­­ Csak­ bérmentes leveleket fogadunk el. feliratokat nem küld­ü­nk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egész évre ...... 10 frt Félévre................................ 8 frt Negyedévre.......................................4 frt Egy béta . . . . . 1 frt 40 kr. Egyes szám Ara: 5 kr. aagar—iBgr~~1 ír«­Tüük­T­ 84. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Szombat, márczius 26. Szerkesztői Iroda és kiadó­hivatal Budapet. IV. komaherczeg-utcza 3. sí Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A lap czím­és és az utczát pontosan ,eg­­yesülni kérjük. £ 31 irdetéseket és nyTilttexeteet árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal fölhívás előfizetésre. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfize­tőinket, kiknek előfizetésük e hó végével le­jár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk ára : Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Két hóra....................................2 frt 80 kr. Három hóra..............................4 frt kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, eziminek, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérj­ük,hogy a lap szét­küldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hó bármely napjától elfo­gadunk. , , Régi előfizetőink legczélsz­erübben cselekesznek, ha cím­­szalagukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. ~j&~ A s előfizetési pénzek­ és postai utal­ványok Budapestre a „Függetlenség 11 kiadóhi­vatalába (Koronaherczeg-utcza 3 szám) kül­dendők.A ,,Függetlenséga kiadóhivatala. Pártunk és a pártok. Pártunknak a többi pártokkal, kiváltképen pedig a habarék-párttal szemben a választási küzdelmek alatt követendő magatartására nézve a lapunkban kifejtett álláspontot foglalja el a „Független Hírlap“ is. E lap egy czikkében reflektálva az „Egyet­értés”nek kisebbségi lemondást és habaréktá­­mogatást ajánlgató czikkére, így nyilatkozik : „Az „Egyetértés“ hivatkozott czikke sem­mi esetre sem tolmácsolja a függetlenségi párt­nak határozatát, de egyáltalán nem alapszik az összes párt által táplált nézeteken sem.“ E nyilatkozat, a­mint a hangulatot ismer­jük, teljesen korrekt. Az „Egyetértés“ czikké­­nek ama tendencziája éles megbírálás tárgyát képezte a függetlenségi párt képviselői között, s általánosnak mondható a visszatetszés, a­mel­­­lyel ez irányt visszautasították. A párt, ha elvi alapját tisztán fentartani és a függetlenség esz­méjét terjeszteni akarja, nem hirdetheti a tant, a­mely másodrangú kisebbség esetén a lemon­dást és egy elvi szempontból velünk homlok­­egyenest ellentétben álló párt javára való föl­­tétlen közremunkálást ajánl. Tizen legyenek elvbarátaink valamely kerületben, e t­z is pol­gári és hazafiúi kötelességét teljesíti, ha kivá­laszt maga közül egyet, hogy neve mellett a függetlenség zászlaja körül sorakozzék. Erkölcsi erőnk emelése, programmunk terjedése, táborunk növelése érdekében szükség és kötelesség, hogy fölfelé, kifelé és befelé megmutassuk meddig hatolt el az ország függetlenségének nagy elve. A példa és tapasztalat megmutatta válasz­tásról választásra, hogy a­hol azelőtt csak jelöl­tet állítottunk, a következő választáskor már vagy győztünk, vagy legalább imponáló erőben jelentünk meg a kürdtéren. Ezt a példát, ezt a tapasztalást nem lehet megdönteni taktikális ál­okoskodással, ezt a példát, ezt a tapasztalást irányadóul állítja fel az elvi küzdelem tisztasága, a politikai meggyőződés szilárdsága, a nép bi­zalmának fentartása követeli; ez a hit, ez az elv, ez a becsület programmja. Csak igy lehet elveket meggyökeresiteni és e meggyökeresedés alapján egy áramlatot teremteni, a­mely elsöpör minden más pártot, a­mely személyi érdekeket szolgál, csal, ámít és tönkre dolgozik. — márcz. 25. A képviselőház bezárására vonatkozólag újabban ismét az a hír van elterjedve kor­mánykörökben , hogy pünkösdnél előbb nem fog megtörténni. Az ülésezésnek e kihúzása nem annyira a képviselőház tárgyalásaira váró munka­anyag miatt, hanem Rudolf királyfinak házassága folytán történnék, a­melyre nézve nincs meg ma sem a végleges elhatározás a két udvar között. Függőben van a napnak megállapítása a királyfi visszaérkeztéig. Akkor fog csak eldőlni májusban történjék-e meg vagy októberben. Most egyelőre ismét a május a valószínűbb, mint az október. Magához az egész házassági ügyhöz termé­szetesen semmi közünk. Akár májusra akár októberre határozzák el, a család dolga marad az alkalmas időpontot megállapítani. De már ahoz igenis van közünk, hogy a képviselőház itt tartása vagy nem tartása a bizonytalanság által oly zsibbasztólag hasson mind a munka­­képességre, mind a napirendre, mind a választó­közönségre. Ideje, hogy e részben valahára tisztába jöjjön úgy a közönség, mint a parlament. S így csak helyeselni tudjuk a függetlenségi kör mai határozatát, a­melynek értelmében többek­nek felszólalására Helfy Ignácz a holnapi ülésen a napi­rend előtt kérdést fog intézni a kor­mányhoz : nyilatkozzék a ház munkarendjére és az országgyűlés bezárásának idejére. A függetlenségi kör mai ülésén néhány választási és szervezkedési folyó ügy elintézése után, a párt által ajánlandó jelöltek lajstromá­nak összeállítása került szóba. Több­féle véle­mény merült fel. Az elnöki indítvány egy öttagú bizottságra kívánta azt bízni, míg ezzel szem­ben mások a jelöltek megbírálásának és ajánlá­sának egész ügyét az együtt levő képviselők plénuma által kívánták gyakoroltatni. Ez utóbbi vélemény mellett azzal érveltek, hogy több em­ber több infor­ácziót tud adni azokról, a­kiket majd a párt a kerületek felhívására jelöltül ajánl. E két vélemén­nyel szemben azon közvetítő indítvány emelkedett határozattá, hogy a köze­lebbi értekezletek egyikén a kör megalakítja a bizottságot, hogy előleges informác­iókat sze­rezzen be a jelöltekről, de e bizottság vélemé­nyét indokolás kíséretében köteles bejelenteni a körnek, a­mely a felmerülő vélemény felett majd véglegesen dönt. Tárgyalás alá kerültek ezután a holnapi ülés napirendjén álló kérvények. M­u­k­i­c­s Ernő felhívja az értekezlet figyelmét a Sza­badka áros és a vallásügyi miniszter között a kalocsai érsek által a város által 1875-ig élve­zett patronátusi és választási jog ellenére kine­vezett hitelemzők fizetésének kiutalványozása körül fölmerült viszályra, a­melyben a minisz­ter a város jogainak sérelmével, az ez által nem választott hitelemzők fizetését kiutalványoztatni elrendelte. Szabadka ez intézkedés ellen a kép­viselőháznál keres orvoslást, ragaszkodva patro­nátusi jogainak gyakorlásához. A kör egyhan­gúlag magáévá tette Szabadka álláspontját, s a kérvény tárgyalásánál ez irányban fogja szavát és szavazatát érvényesíteni. Ezután a tanító­egyletek szövetkezésének ügye került szőnyegre. A kör T­h­a­l­y Kálmán, Verhovay és Vidliczkay felszólalá­sai után mind az egyesülés szabadsága, mind a tanítók szellemi és anyagi erőinek tömörülése szempontjából teljesen magáévá teszi a kérvényt, s határozatot is nyújtana be, ha a házszabályok az ezen ülésszakban már határozat tárgyát ké­pező ügyben újabb határozat benyújtását meg­engednék. A házszabályok szerint nem marad más hátra, mint felszólalás által figyelmeztetni a kormányt, hogy a tanítók e méltányos, jogos és hasznos szövetkezésének útjába akadályo­kat ne gördítsen. Ennek megtételével T­h­a­l­y­t bízta meg. Végre a perrendtartás tárgyalására került a sor. Helfy Ignácz indítványt óhajtana be­adni, hogy miután az országgyűlésre még sok fontos tárgy elintézése vár, s az idő rövidsége mellett vagy azok maradnak le a napirendről, vagy a perrendtartás nem tárgyaltatnék a meg­felelő alapossággal, azért ezt levétetni kívánja a napirendről. Madarász József ezzel szem­ben arra utal, hogy ezzel nemcsak könnyen kisebbségben maradnánk, de arra hivatkoznának miért nem adták elő, a­kik az elhalasztás mel­lett vannak, indokaikat egy hét előtt, midőn napirendre kitűzéséről volt szó. Maga részéről néhány helyes intézkedést lát a javaslatban s már csak ezért is a tárgyalás mellett van. Ver­hovay Gyula szintén ellene van az elnapolási indítványnak. Nem szeretné, hogy már csak kortesfogásból is azt mondják a pártról, hogy akadályozza az általánosan rossznak ítélt per­­rendtartásnak újból való fölcserélését, tehát a reformot. Ha másért nem, a végrehajtásokkal szemben javaslatba hozott könnyítésekért, a­melyek a szegényebb osztályt, legyen hivatal­nok, földmivelő, vagy iparos a végszükség tör­vényének oltalma alá helyezik, óhajtja, hogy a napirend megváltoztatására indítvány ne tétes­sék. Hanem ezt mellőzve, igenis szólíttassék fel a kormány, hogy a ház munkaképességének, s a még elintézetlen fontos ügyeknek tárgyalása érdekében, tegyen határozott nyilatkozatot med­dig kívánja foglalkoztatni a házat, s mi a mun­ka programmja? Unger Alajos Verhovay né­zetéhez csatlakozik. Hasonló szellemben szólal fel Komj­áthy Béla, a­ki a párt működésé­nek komolyságával látná ellentétben állónak, ha a­mibe beleegyeztünk, annak ellenkezőjét indít­­ványoznók. Helly újabb felszólalásában úgy értelmezi a perrendtartásnak a jövő országgyűlésig tartó el­halasztási indítványát, hogy az kapcsolatosan történjék a munkaprogramm érdekében teendő felszólalással. A kör elhatározza, hogy az elhalasztási in­dítvány mellőzésével egyszerűen az országgyű­lés további foglalkoztatása és az ülésszak bezá­rása iránt tegyen a kormányhoz kérdést. Broodból írják lapunknak márcz. 23-ról: A bécsi lapok azon tudósítása, mely szerint Württemberg herczeg Bosznia főhadparancsnok­­sága és kormányzóságától fölmentetett, itt min­denütt nagy örömet keltett. Reméljük, hogy ezúttal a gyeplő erélye­sebb kezekbe fog tétetni és azon határozatlan s bizonytalan állapotoknak vége vettetik, melyek a herczeg törekvése által, magát minden áron s mindenfelé népszerűvé tenni, mindenütt ural­kodtak. A herczeget mindenütt csak amolyan báb­nak tekintették. Ő törzskari főnöke Albory br. akaratának úgyszólván tökéletesen alá volt ren­delve. A főrendiház folyó évi márczius hó 26-án 11 órakor ülést tart. A kormány­­— a­mint értesülünk — legköze­lebb terjedelmes törvényjavaslatot fog a lánczhajó­­zás tárgyában a képviselőház elé terjeszteni. Az országgyűlési szabadelvű párt mai érte­kezletét Vizsolyi elnök megnyitván, Éles Henrik kérdést intéz a kereskedelmi miniszterhez, van-e tudomása arról, hogy a „Ma­gyar országos bank“ „Bane nationale de Hongrie“ czímet akarja felvenni, s szándékozik-e e hely­telen elnevezés bejegyzését megakadályozni ? Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy épen ma jutott hivatalos tudomására az, hogy a ne­vezett bank­társaság csakugyan az említett franczia czimmel jegyeztette be magát a keres­kedelmi törvényszéknél. Miután azon nézetben van, hogy a franczia elnevezés nem felel meg a bank magyar nevének s miután az eddigi gya­korlat az volt, hogy ha ily téves bejegyzés tör­tént a kereskedelmi törvényszék a minisztérium­tól vett figyelmeztetést tekintetbe véve, a kívánt eredmény eléretett, ma kiadta azon rendeletet, hogy a kereskedelmi törvényszék az érintett el­nevezés helytelen voltára figyelmeztessék. Éles Henrik kijelenti, hogy a válaszban megnyugszik. Ezután felvétetett a polgári perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat. Pauler igaz­­ságügyminiszter előrebocsátván, hogy Teleszky betegsége miatt nem jelenhetett meg az érte­kezleten, tüzetesen indokolja a törvényjavasla­tot, mely hosszú vita után átalánosságban elfo­gadtatott. A tárgyalásban részt vettek: Kemény János b., Dárday Sándor, Emmer Kornél, Apáthy István, Hegedűs Sándor, Bethlen András gróf, Ivánka Imre, Vargics Imre, Kemény Géza b., György Endre, Misztcs János és Tisza Kálmán miniszterelnök. A részletes tárgyalás a közelebbi értekezletre halasztatott. Ezután Baross Gábor szóba hozta az öt éves mandátumra vonatkozó indítványt s ezzel kapcsolatban a házszabályok módosításának kér­dését. Tisza Kálmán miniszterelnök az elsőre nézve megjegyzi, hogy az időt ezúttal nem tartja alkalmasnak arra, hogy ily nagy fontos­­ságú indítvány tárgyaltassék, a jövő országgyű­lésen azonban lehet egy alkalmas pillanatban a kérdést elvileg megvitatni , a házszabályok mó­dosítására nézve azonban nem lát akadályt. Baross Gábor kijelenti, hogy nézete szerint az idő kérdése nem döntő ezen országos és nem pártérdekű ügyben, azonban kénytelennek érzi magát a párt határozatának engedni. Végül Vécsey Tamás a holnap tárgyalandó kérvényekre vonatkozólag adja elő a kérvényi bizottság jelentését, melyhez Baross Gábor és Hérics Antal szólanak. Ezzel az értekezlet este fél 10 óra körül véget ért. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék mai érte­kezletén tárgyalás alá vette a polgári perrendtar­tási javaslatot; e­lő ie szóltak Szilágyi Dezső, Hódossy Imre és Adolf, a javaslat mellett pedig Horváth Lajos, Juhász Mihály, Chorin Fe­­rencz és Mandel Pál. Miután a kérdés tudományos szakkérdés, az értekezlet természetesen határozatot nem hozott. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése igen nagy érdeklődés mellett ma tartatott meg a megye­ház nagytermében, mely zsúfolásig megtelt ka­marai tagokkal. A tömeges részvételt az okozta, hogy a mai közgyűlés egyik tárgyát a tisztují­­tás is képezte, mi 3—3 évenkint ejtetik meg. Hodossy Imre elnök az ülést megnyitván, dr. Siegmond Vilmos kamarai titkár a választmány évi jelentését terjeszti elő, melyből kivesszük a következőket : Felvétetett 41, kitörültetett ön­­kéntes kilépés folytán 43, kényszerrel 1, beje­gyezve maradt 778 ügyvéd. Ügyvédjelölt fel­vétetett 158, kilépés folytán kitörültetett 83, létszámuk 907, ezek közül tényleges gyakorla­ton van 449. Az ügyvédek létszáma évről-évre apad, az ügyvédjelölteké szaporodik, a tényleg gyakor­latban levő ügyvédjelöltek száma évről-évre apad. A három utolsó évet tekintve, a fegyelmi panaszok száma 1880-ban a legnagyobb, legtöbb vizsgálat is ez évben tartatott, de legkevesebb végtárgyalás. A vétkeseknek talált vádlottak száma apadt, a súlyosabb büntetések legnagyobb számban 1879-ben, 1880 ban legtöbb esetben a pénzbírság büntetése lett alkalmazva. A jelen­tés ezután a választmány általános érdekű ha­tározatait, az ügyvédi kar és az igazságszolgál­tatás ér­dekében szerkesztett különleges felszóla­lásait illetve felterjesztéseit emeli ki és végül az e téren tapasztaltakról ad számot, felemlítvén, hogy az ügyvédi rendtartás módosítását tárgyazó s a képviselőház elé terjesztett javaslat az ügy­védi kar számos súlyos bajait enyhíteni, idővel megszüntetni volna hivatva ; ehhez azonban — mondja a jelentés — szükséges, hogy az anyagi és alaki törvényeink alkotása körül eddig nyil­vánult ügyvédellenes áramlatnak befolyása meg­­szüntettessék, hogy tehát az ügyvédi kar, mint az igazságszolgáltatás kiváló fontosságú ténye­zője az egyes törvények intézkedései által az őt jogosan megillető poletra emeltessék. Remélik, hogy jogszolgáltatásunk folyamatban levő refor­mmunkálatai bő alkalmat fognak szolgáltatni az ügyvédek tekintélye, állása és tisztességes meg­élhetése ellen irányzott eddigi rendszabályok pa­­ralizálására, remélik s óhajtják, hogy az ügy­védi kar tagjai a birói állások betöltésénél azon figyelemben fognak részesittetni, melyre méltán igényt tarthatnak s eddigi irányzatos mellőzésük megszüntettetik ; remélik és óhajtják, hogy a bíró és ügyvéd közt sok helyütt fenforgó feszült viszony is megszűnik. A jelentés tudomásul vétetvén, annak az ügyvédi rendtartásra vonatkozó passzusához Dr. Dell’ Ad­ami Rezső szólal fel. Sze­rinte az ügyvédi kamara által a kormány fel­hívására felterjesztett törvénytervezet az ügy­védi kar jogos igényeinek minimumát tartal­mazza. De azt sajnálja, hogy a kamara nem adott alkalmat országos ügyvédgyűlés útján ezen egyhangú vélemény ünnepélyes kifejezhetésére. E tervezet alapelveivel homlokegyenest ellenke­zik a kormány javaslata. S e javaslat a képvi­selőház jogügyi bizottságában mit sem javult. Még ez ülésszak alatt törvényerőre szándé­­koltatik emelni, s ez­által a kar sujtása a re­form álneve volt. Meg kell ragadnunk — úgy­mond — az alkalmat, a megmenthető megmen­tésére. A kormányjavaslat nem az ügyvédnek, hanem az egyesnek és a közönségnek ad oltal­mat, tehát nem az ügyvéd privilegiált jogából, hanem privilegiált üldözéséből, indul ki, s azt vitatja, hogy erkölcsi emelésükre leghatályosabb a pénzbírságokkali fenyítés szüntelen alkalma­zása. Egyedüli kárpótlást ad a visszatartási jog. De a kárpótlás megbélyegző, mert megvonja az önkormányzat azon hatalmát, melyet más kul­­turállamokban élveznek az ügyvédek. Hivatko­zik a külfö­dre, felemlíti többi között Olaszor­szágot, mely 1879-ben módosította a franczia mintát, de az ügyvédség szabadsága és méltó­sága érdekében, egyedül nálunk sújtják az ügy­védséget, mint a függetlenség elemét. Még ad­minisztratív javításokat is megtagadtak. Mahol­nap a magyar ügyvédi kérdés puszta nekrológ, halottas beszéd lesz. A jogokat feladni nem szabad. Végül következő indítványt tesz: „Mondja ki a közgyűlés. Az évi jelentésnek az ügyvédi rendtartásra vonatkozó része azzal fogadtatik el, hogy a budapesti ügyvédi kamara mély sajnálatát fejezi ki a felett, hogy az e tárgyban a képviselőház elé terjesz­tett törvényjavaslat mellőzi azon alapelveket, azon szük­séges és jogosult javításokat, melyeket a kamarai terve­zet kijelölt, és melyek nélkül a kar életérdekei nem biztosíthatók. Ehhez képest, a választmány utasíttatik, minden törvényes eszköz felhasználására a végből, hogy ama javaslat, jelen alakjában törvén­nyé ne váljon, hanem a kamarai tervezet szellemében módosíttassák.“ Chorin Ferencznek nincs ugyan kifogása Dell’Adami indítványa ellen, de ő több ered­ményt várna egy országos ügyvédi értekezlet­től. Különben megjegyzi, hogy az országgyűlési igazságügyi bizottság a törvényjavaslatot még nem is tárgyalta, ott pedig lényeges javításo­kon mehet át. Dell’Adami fentartja indítványát s meg­jegyzi, hogy az igazságügyi bizottság, mely a szóbeli eljárást is elodázta és még a szóbeliség tanulmányozására külföldre való utaztatást is némán nézi, alig­ha fog valamit az ügy érde­kében tenni. Erre a közgyűlés Dell’Adami indítványát egyhangúlag elfogadta. Ezután a beterjesztett számadások fogad­tattak el, megállapittatott a költségvetés, szava­zással döntetett el, hogy a tisztviselők tisztelet­díja 3 évre megállapittatik, a számvizsgálók kirendeltettek, s a szavazatszedő bizottság meg­állapittatott. A szavazás ma és holnap délelőtt 10—12 óráig a ügyvédi kamara helyiségében folyik s az eredmény vasárnap délelőtt 10 óra­kor fog ugyanott kihirdettetni. Ezzel az ülés véget ért. A termény uzsora. A­ki falun a nép közt él, látja, vagy lát­hatja a köznép elszegényedését; a hitelintézetek és takarékpénztárak a népnek kisebb kölcsönt nem adnak, másrészt míg a szegény ember utánna jár, tetemes időmulasztás és költségébe kerül, a következménye ennek aztán az, hogy uzsorás kezébe kerül, és ez egészen tönkre­teszi. Van a falusi uzsoráskodásnak sokféle módja, de uzsoráskodik itt nem csak a kis boltos, hanem gazda­ember is. Ad a szegény embernek így a tavasz elején 20 forintot köl­csön, és erre tartozik neki szüretkor egy 140 literes hordó bort kamat fejében adni. Ha vé­letlenül nem terem szegénynek annyi bora, akkor a kamatot hozzácsapják a tőkéhez, így volt ez az elmúlt évben is. A tőke 20 frt, egy hordó bor kamat 10 frt, a kötelezvény kiállít­­tatik 30 frtra, és ezután jár a megfelelő kamat. Nagyon természetes, hogy néhány év múlva a szőllőt dobra verik, és a volt tulajdonos később csak­is mint napszámos kapálhatja egykori tu­lajdonát. Bor helyett a gabonával is hasonlóan fize­tik az uzsoráskodás. Egy köböl rozsra tar­tozik aratás után egy köböl rozsot kamat fejé­ben adni. Az uzsora ellen hiába minden irkálás, né­zetem szerint a községek maguk vannak hi­vatva ezen a bajon segíteni, és­pedig kölcsönös népsegélyző egyletek alakítása által, a­mennyi­ben ez által lehetségessé válik, hogy minden szegény ember, a maga filléreit növelhesse, gyü­mölcsözővé tehesse, és ha a szükség úgy hozná magával, kisebb mennyiségű kölcsönt, minden költség és utánjárás nélkül saját községében mérsékelt kamatfizetés mellett találhatna. Hogy mily üdvös az ilyen segélyző-egylet, utalok a polgárdi (Fejérmegye) segélyző egyletre, mely 1875. január 1-én 10 krajczáros betétek­ből 6 évre alakult, s azóta minden 2-ik évben egy új évfolyamra, ma már a VI-ik évfolyam kezdődött, és a jelen évi zárszámadásuk 64742 frt és 92 frt tüntet ki. Nem is tudják a jó polgárdiak, hogy mi az uzsora, nincs is ott szegénység, de első­sor­ban köszönhetik ezt a polgárdiak Neimann Sán­dor ottani földhaszon­bérlőnek, ki megteremtője volt e szép eszmének, és szép összeggel hozzá­járult az alakulási költséghez. Mivel azonban kisebb községekben az ilyen egylet alakultatása nem igen lenne kivihető, óhajtandó 2—3 község csoportulása, ez esetben lehetővé tétetik létrejövetele. Borsod megyében szinte néhány község, fel­ismerve ezen egyletek hasznosságát, létrejöve­­telén működnek, és felkértek az alapszabályok megküldésére, mit készséggel teljesítettem, és kész vagyok ezentúl is kellő felvilágosítást és nyomtatvány-mintákat a hozzám érkező meg­keresésekre adni. Ernőd, márcz. 24. Weltner Mór: » A nihilisták és a kormányok. A Daily Telegraph igen érdekes részlete­ket hoz egy részről a nihilisták és szocziál­­demokraták legújabb mozgalmairól, nemkülön­ben az európai nagyhatalmasságok kormányai szándékairól azon rendszabályokra nézve, me­lyekkel a nihilisták és szocziáldemokraták ellen fel akarnak lépni. Mindazon hírek, mind az idézett angol lap, melyek el vannak terjedve az európai nagyha­talmasságok szándékairól a nihilizmus és a for­radalmárok eben alkalmazandó rendszabályokra nézve, nagyon is túlzottak. Meg lehet, hogy a muszka kormány óhajtaná, hogy az európai kor­mányok erre nézve bizonyos egyességet kösse­nek, de eddig ezeknél semminemű hivatalos lé­pést nem tett, és csak a Nowoje Wremja szólalt fel e tárgyban. Azt akarják némely német és muszka lapok bebizonyítani, hogy a megölt c­ár elleni össze­esküvés Svájczban és Párisban jött létre. A No­­woje_ Vremja azt kívánja, hogy Muszkaország szakítson meg minden diplomácziai összeköttetést Svájczczal és kétszerezze meg a Svájczból érkező aruk vámilletékét, végre pedig, hogy minden svájczt fizessék ki Muszkaországból. Ha ezen rendszabályok nem mutatkoznának sikereseknek, akkor szólittassék fel Németország Svájci annek­­tálására. A Daily Telegraph itt azon igen logi­­­kus észrevételt teszi, hogy csodálja, miért nem kivánja a Nowoje Wremja Németországtól azt is, hogy annektálja az Egyesült észek-amerikai államokat, minthogy ott még több muszka nihi­lista és német szoc­iáldemokrata van, kik egye­bet­­ nem tesznek mint Európában létező honfitársaikat a királyok és kormányok ellen fellázítják. Igaz, hogy sehol sincs több nihilista és szocziáldemokrata, mint az Egyesült­ Államokban. A német szocziáldemokrata Hasselmann New­ Yorkban egy igen erősen látogatott meetingben nagyon heves beszédet tartott a koronás fők ellen és dicsőítette a király gyilkosságot, jelesül a muszka­száron elkövetettet. Ezen beszéd sok ezernyi példányban köröztetik most Németor­szágban és múlt szerdán Mod­ernben Lipcse mellett a laktanyába is becsempésztetett, minek következtében ezen épület katonai sorfal által vétetett körül s annak minden helyiségei meg­­motoztattak. Hasselmann beszéde­i és más szo­­czialisztikus röpiratok az ott állomásozó katonák borjaiban meg is találtattak, így tehát nemcsak Svájcz, Francziaország és Anglia, hanem még sokkal inkább Amerika az az állam, hol a nihilisták legszabadabban mo­zoghatnak és esküdhetnek össze a fennálló kor­mányok ellen. A­mi Francziaországot illeti, noha ottan sok elég befolyásos ember létezik, ki a muszka kormánynak bárminemű szolgálatot megtenne, de már a Hartmann eset is bebizonyította, hogy a franczia kormány épen nem hajlandó a men­­hely jogot korlátozni és a franczia törvényeket nem oly könnyen fogják megváltoztatni, ha még több oly eset adná is magát elő, mint a c­ár meggyilkolása. Európa szabadelvű és alkotmán­nyal bíró kormányai ezen kérdést igen gyakorlati szem­pontból tekintik, mondja a Daily Telegraph, ez pedig a következő: Még a legszabadelvűbb európai államok is, jelesül Francziaország, Belgium, Olaszország és Svájcz is oly rendőri szervezettel bírnak, mely­nek egyik ága a politikai ellenőrködés és kém­kedés ; ezen politikai kémek által az illető kor­mányok mindenről értesíttetnek, a­mi ott tör­ténik és a kormányok egymásnak azon jó szol­gálatot teszik, hogy a tett felfedezéseket egy­mással köztik. Így történt, hogy a muszka kor­mány két oldalról, Francziaországból és Angliá­ból jó eleve tudósíttatott a meghalt czár ellen tervelt merényletről. Hogy a muszka állam rend­őrség igen hiányos a maga szervezésében, arról sem Anglia, sem Francziaország nem tehet, a muszka rendőrség azt hiszi, ha kegyetlenkedik és szigorúan lép fel, ez pótolja azt, mit ügyet­lensége elvét. Hogy a muszka rendőrség való­ban ügyetlen, az most is az által van bebizo­nyítva, hogy azt a muszka kormány egészen újból akarja szervezni. Mindaddig mig ez meg nem történt, csak nem lehet kivárni a külkor­­mányoktól, hogy annak helyét pó­tlják. Tudó­síthatják a pétervári kormányt mindenről, de helyette fel nem léphetnek. A Daily Telegraph czikkét ezzel végzi: „Bármi gyalázatosnak és fertelmesnek tartjuk is a politikai kémkedést, de a szárazföldi európai államok, úgy látszik, még­sem nélkülözhetik azt, de legkevésbé nélkülözheti azt Muszkaország, és furcsa, hogy éppen ott, hol az legszüksége­sebb, Muszkaországban, leghiányosabb, legros­­­szabbul van szervezve, és konstatálva van, hogy az ottani rendőrség a rendőrfőnöktől kezdve az utolsó dvornikig, rubelekkel és kopekekkel megvásárolható, s hogy vásárolhatásuknak bizo­nyos árszabálya van. Ne keresse tehát Muszka­ország a hibát a külföldön, hanem saját terüle­tén és a maga által fizetett tisztviselők közt. Külföldi hírek. Ázsiai állapotok. Mintha nem volna elég a töröknek az a baj, mit az európai tartományok okoznak szegény fejének, a kis-ázsiai népek elégedetlenségét is felszínre akarják hozni. Az arabok, a drúzok, a kis-ázsiai törzsek állítólag elégedetlenek azért, mivel a törökök elhanya­golják, mellőzik őket, sőt hogy a libanoni drú­­zok már fel is lázadtak. Nagy azonban a való­színűség, hogy az itt felmerült rendetlenségek­nél , ha ugyan vannak rendetlenségek, újra európai kéz működik, még­pedig azok keze, kiknek már sokáig él a török és szeretnék mi­hamarabb nyakát szegni.

Next