Függetlenség, 1881. május (2. évfolyam, 119-149. szám)
1881-05-23 / 141. szám
Budapest, 1881 Második évfolyam. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. sz. Csak bementes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................16 frt Félévre...............................................8 frt Negyedévre.....................................4 frt Egy hóra..........................1 frt 40 kr. Egyes számára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 141. szám. Hétfő, május 23. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. ez. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. A lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. irdetéseket és nyilttereket árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Mekkora az a diadal? A börzének kell oly papír, mely spekulácziójának hálás tárgyul szolgál. Az önálló pénzüggyel bíró és tőkékkel rendelkező országokban az állam mindig saját tőkepénzeseihez fordul, ha kölcsönre szorul. Magyarország a bécsi piaczhoz kénytelen fordulni, mert tőkepénzesei nincsenek, s egész hitelügye idegen bankárok kezében van. A járadékkölcsön ügyében is a pénzkirályok végezték a műveletet, s a négy százalékos aranyjáradék árfolyama elég biztosítékot adott a börzéknek, hogy a gazdag nyereség mellett, mit a hitelművelet közvetítői zsebre fognak dugni, még a börze spekuláczió is szerencsével játszhat e papírokkal. Az új hitelművelet újabb bizonyítékot szolgáltat, hogy hitelünk van, de drágán kell azt megfizetnünk. A börzék siettek, tódultak a négy százalékos aranyjáradék aláírásában részt venni, mely anélkül, hogy sok befektetési tőkét követelne, gazdag nyereséget nyújt, mert az a börze embere, ki ma aláír százezret, mielőtt a teljes befizetésre kerülne a sor, jegyzését már ágióval eladta és a nyereséget zsebre tette, anélkül, hogy Magyarország hitelével törődnék, anélkül, hogy esze ágában volna Magyarországnak hitelezni. „A papíron nyerek, tehát aláírok.“ E tényt, nem hisszük, hogy valaki tagadná. A kontinens leghatalmasabb bankárai viszik keresztül a műveletet, akikről igen jól tudják, hogy messze terjedő befolyással, összeköttetéssel bírnak és így, saját hatáskörükben, biztosítva tudják a művelet sikerüket. A börzén ezt igen jól tudja és épen azért, hogy a nyereményben osztozhassék, hogy az aranyesőből ő is felfoghasson legalább egy esernyőre valót, tudta azt is, hogy ezt csak a nagy, az óriási aláírás utján érheti el, mert különben nagyon kevés eladni való jegyzése lenne a reparticzió után, a kevés eladni való pedig nem hozhat sok hasznot. Ezt a tényt sem lehet tagadni. . A harmadik tény a hat százalékos aranyjáradék története. Azt is ázsióval adták vették már az aláíráskor, azon is nyerekedett a börze, mikor azután az aláírások végleges effektuálására került a sor, kezdett az ázsió tűnni, sőt oly alacsony árfolyamra sülyedt, hogy összehasonlíthatlanul nagyobb ma az ötszázalékos papírjáradék árfolyama, és csak midőn már majdnem az összes hatszázalékos a bankárok biztos kezeibe került, midőn már nem kellett arra gondolni, hogy csakugyan pénzt kell belefektetni, hanem visszanyerte azt a képességet, hogy a börze haszonnal spekulálhatott volt, kezdett az árfolyam nőni, nőtt úgy, mint azt a börzei dispozícziók csak engedhették. Nem szükséges, csak e három tényt összevetni és akkor valódi értékére szállíthatjuk le a mámoros diadalzajt, melyet a négyszázalékos aranyjáradék kibocsátásának sikerülte okoz. Két millióra felül rúg a kamattakarítás, ez az érem jobbik, kedvező oldala, mellyel szemben a fekete táblán van fölírva: először, hogy mekkora a tőkeszaporulat, másodszor a tőkeszaporulás által mennyit rontottunk államhitelünkön, mert hiteljavulásnak a börze játékkedve által eszközölt óriási túljegyzést nem nevezhetjük és a hitelművelet ez esetben csakis a jövőre való eredményében ítélendő meg, ami a mérleget határozottan rosszabbá teszi; harmadszor hogy daczára az Európában uralgó, elhelyezést kereső tőkének, daczára annak, hogy az egész konverzió csak a pénz elhelyezést kereső szükségének következménye, az uzsora kamatot, mit eddig fizetett az ország, nevetségig csekély mennyiséggel, talán pár tized százalékkal tudta a magyar kormány alábbszállítani. Más ország, más kormány, hogy ha hasonló körülmények közé, hasonló viszonyok közé jut, mint aminőket az európai pénzpiacz megteremtett és épen a pénzhatalmasságok unszolására, kezdeményezésére a kormány kénytelen volt fölhasználni,mert a börzének új játékpapírra, a pénznek forgalomra volt szüksége, akkor más ország, más kormány felhasználja az előnyt és nem elégszik meg azzal a tizedrész százalékkal, mit a pénze forgalmát eszközlő, játékpapírt nyerő pénzhatalmasságok kegyelemből dobnak oda a fejős tehénül szolgáló országnak. Midőn a diadal trombitába fújnak, midőn győzelmi kiáltásokkal töltik meg az országot a zsebrákok kormányának kortesei és a diadalszekérbe fogott sajtója, ezt a körülményeket elfeledik, eltakarják, mert ha ezt elmondanák, ha ezt bevallanák, akkor — még kevésbé hinne nekik az ország. — május 22. A Főrendiház folyó évi május hó 23-án 11 órakor ülést tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalta és elfogadta a dunaszabályozási munkálatokról és a szegedi törvénykezési és börtönépületekre szükséges költségekről szóló érvényjavaslatokat. A vízszabályozásról: Kifejtettük azon alapelveket, melyek az országhatóság teendőit kijelölik átalában a vízszabályozások létesítésénél. Elodázatlan kötelessége gondos hydrographikus feltételek és tanulmányozások alapján a hydrotechnika mai fejlődöttségéhez mért oly szabályozási rendszeres tervezetet készíteni, mely a kulturlét minden kívánalmát egyesíti. Ez alapokból kiindulva tökéletesen elkárhoztatjuk, semmit érőnek, elhibázottnak, és állami ügy társadalmi intézményeink folytonos alakulásai között összezilált, kezdetleges fejlődésű, az egyes érdekek martalékául dobott Tiszaszabályozásnál elkövetett megengedhetlen lépések folytatásának tekintjük a beadott törvényjavaslatot, mely egyedül a balpartiak speciális kiemelésénél már csírájában nélkülözni kénytelen a kellő egyöntetűség és összhangzat követelményeit, teljes valójában mindig kiegészítlen, s az átalános köztekintetű érdekeket elhanyagoló marad. Nézetünket a Tisza-szabályozára nézve következőkben adjuk elő : A Paleokapa-féle rendszert — szélesebb töltés távlatok közé, kevesebb átvágások alkalmazása — mindenesetre egyedül helyesnek s a Tisza-szabályozást egyedül megoldhatónak tekintjük, azonban ennek kivitele körül tapasztalt hiányok s fogyatkozások gyökeres megorvoslásáért átalános vízműtani elveken alapuló munkálatok létesítése szükséges, mert a törvényjavaslat még a status quo javítgatását sem eredményezheti. Ma a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtő területének kiterjedése, az azokról ömlő víz mennyisége, továbbá a legnagyobb víztömeg mennyisége, egyes beömléseken alul és felül, szóval a vízemésztési képesség és követelmény még hydrotechnikai adatok egybeállításával kiszámítva, meghatározva nincs. Míg ez adatok hiányzanak, eddig azt, hogy a szabályozás egyes helyi munkája hol s mily mérvben létesíttessék, meghatározni akarni csakugyan emberfeletti törekvés marad. Vannak azonban átalános észleletek, melyekből a bekövetkezhető rendkívüli esélyek alkalmára némileg a biztonság követelménye jelezhető. A tervezett összes átvágások kivitele által ugyanis Tisza-Ujlaktól Titelig a folyó 732801 kilométer leend, erre az absolut esés 44’646 m., a kilométerenkénti átalános közép viszonylagos esés pedig 00609. A folyamatban lévő építkezések eredményéül tekintendő, hogy Újlaktól Csapig az eredeti viszonylagos esés 0093-ról 0T48-ra, Csaptól Tokajig 0’052-ről 003-ra, Tokajtól Füredig 0’032- ről 0’0586-ra, Füredtől Csongrádig 0’025-ről 0’038-ra, Csongrádt és Martonosig 0’023-ról 0’035- re, Martonostól Titelig D’017-ről 0’023-ra emelkedjék, az átalános viszonylagos eséssel a kitüntetett szakaszon kinti esést, ha összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy Újlaktól Tokajig mindenütt nagyobb, Tokajtól Titelig pedig jóval kevesebb sőt Martonostól Titelig 0,0379-el kisebb az átalános közép esésnél. Ez összeállítás igazolja, hogy Tokajtól Titelig a talaj minőség, és a részletes esés arányában a tervezett átvágások szélesbitendők, hogy a czélbavett esés nyereség az összes levezetendő vízmennyiségre érvényesülve vízszín sülyesztést eredményezzen. A lefolyandó vízmennyiség ismerete nélkül tehát a töltésvonalaknak, mégpedig csak a balpartiaknak hátrább tétele megoldhatlan kérdés marad, habár határozottan állítható, hogy a vízmennyiség ismeretének megszerzése előtt is minden munkálat között legelső az alsó átvágásoknak kellő méretekben való mielőbbi gyors keresztül vitele. . Azonban ezen elmulaszthatatlanul első sorban teljesítendő munkálatnak bevégezte után is Füred-Csongrádtól Titelig 1*5—2,3 méterig kisebb marad az esés az átalános esésnél, melyet csakis a Tisza kiömlésének lejebb tétele orvosolhatna, hanem e körül azon helyi nehézségbe ütközünk, hogy a kellő eredmény elérhetéséért a Dunába való beömlést Ó-Palánkán túl kellene vezetni, mivel Titeltől Páncsováig a Duna nagy vízállásának esése 0026, ellenben Páncsovától Palánkéig már 0’034-re emelkedik. Ily feladattal küzdve okvetlen felmerül a felső vidéken a völgyzárlatok, az alsó vidéken pedig a vizmegosztás kérdése. A tiszavölgyi társulat központi bizottságának 1879. évi máj. 20-án kelt körlevele által közzétett kérdésekre társulatom vezérmérnöke Meiszner Ernő kedves barátommal együttesen adott feleletünkben már kijelentettük, miképen feltételezve, hogy az 1830. évi nagy vízhez épített s azóta tetemesen erősített töltésezés ha elegendő biztosságot nyujtandana, tehát csakis mintegy 568 négyszögöl másodpereznyi fölösleges víztömeg elvezetéséről vagy kár nélküli feltartóztatásáról kellene gondoskodni, az 1879. évi nagy vízállást véve irányadóul, 67 napon át elvesztendő vagy visszatartandó víztömeg 3293,8 millió köbmétert tesz; a Tiszának esési viszonyait ismerve helyzetünkben a granadai 56 lábnyi vagy a Turens patak 1,6 millió köbm. vízbefogadására szükségelt 50 méter magas zárgátjára alig gondolhatunk, mivel a felső tiszai esésviszonyoknál fogva legfölebb 3 méter feltorlásra számíthatunk; e mélységgel az előbb említett víztömeg 190,819 holdat foglalna el, ha végig tekintünk a Tisza helyzetrajzán, a fehér és fekete Tiszák eredetétől se, Técsőig vonuló terület számos község és határ kisajátítása után nem nyújtaná meg a kívánt terület mennyiséget. Terepviszonyainknál fogva az ármedenczék sikertelenek. A vízmegosztás, az oldalcsatornák rendszere egész mérvben alkalmasnak jelezhető, habár a hydrographikus adatok egybegyűjtésig azok iránya, torkolatai, vízemésztési méretei meg nem is határozhatók, de megfelelő eredményt nyújtónak ígérkezik például a mai ármentesítés rendszerébe foglalva a fentebb számított 568 köbméter nagy vízfölöslegnek vízhasznosítással egybekötött következő levezetése, mellyel 568,000 hektárnyi terület öntöztethető. A levezető csatorna Vásárosnaménynál indulna ki, egy másodrendű csatorna által az ecsedi lápot képező Kraszna és a 15 köbméter átmetszéssel mért Nyír vizeket befogadva az egész Nyírségen keresztül oly magas síkon haladna, melyről az egész tiszai balpart árterének nagyobb kiterjedésű területe öntözhető lenne. Keresztül’ és Tiszalök közti dombokat átvágva, összeköttetnék a már tervezet Tiszalökgyomai csatornával, vagy ha szükséges, magasabb vonalon, ezzel egyenközt irányban vitetnék Gyomáig. Itt egy osztómű által a Körös nagy vizének fölöslegét felfogva a vörösházi átmetszésbe vezetendő Marosba ömlenék. E javaslat feltételezi Katona Antal javaslata szerint a Maros nagy vízfölöslegének az Aranka éren, ugyancsak vízhasznosítással egybekötött levezetését. Ez öntöző csatornán kívül az ártér legmélyebb vonalán szikkasztó csatorna is készítendő az öntözött és csapadék vizek levezetése czéljából. E vízmegosztás egyúttal enyhíthetné vagy inkább megszüntetné azon hiányokat, melyek a ma Szegednél és a többi alföldi városoknál egyes „találom“-ra és nem alapos terv folytán kezdett és csak a helyi időleges veszélyek palliatív elhárítása, nem pedig a bajok gyökeres orvoslása szándékából foganatosíttatott munkálatok miatt ismét felmerülnek. Rendszert, a kulturtechnika igazságain alapuló rendszert kerestünk az országhatóság által beterjesztett törvényjavaslatban, mely egybeöleli mind ama tényezőket, melyek a jó tervkészítltetés esélyeinek biztosítása mellett a kivitel egyes mozzanatait irányadón gondozzák és találtunk egy a közös ügyességnek áldozatkészségében született újabb adónemet oly területre, melyről a véginség utolsó küzdelmének halálhörgése hallatszik. Krisztinkovics Ede a Rába szab. társulat igazgatója. Az akadémia ünnepi küzülése. Ünneplő közönséget gyűjtött ma egybe az akadémia nagy terme. Az akadémia a mai közüléssel kezdte meg működésének második félszáz évét s ez a jubiláris nap méltán követelhet magának részt a nemzet érdeklődéséből. A magyar tudományosság ez intézetét a nemzet alapította, a nemzet tartja fenn ; büszkék vagyunk rá, ragaszkodunk hozzá, mert egészen és egyedül a miénk. Mily kár, hogy az akadémiának néha vannak olyan pillanatai, mikor elfelejti, hogy ő tisztán nemzeti intézet, s teszvesz ugy, mint hatalmas monarchák kitartott tudós társaságai. De ne rekrimináljunk ma, mikor egy uj félszáz év küszöbére lépett. Adja isten, hogy mikor ez a félszáz év letelt, ne legyenek többé oly körülmények se, melyek ily panaszra alkalmat adhatnak s a tudós társaságnak, melynek ma is még nemzeti és nemzetiségi hivatása is van, akkorra ne legyen egyéb feladata, mint a tudomány ápolása. Az akadémia díszterme ez ünnep alkalmából különös díszben pompázott. A gyönyörű szőnyeggel borított emelvényen három asztal állott; a jobb oldali vörös posztóval bevont asztal a trónörökös s József főherczeg számára állíttatott fel, a középső az akadémia elnöke, másodelnöke s titkárát illette, végül a harmadik zöld bársonyterítővel borított asztal az emlékbeszéd tartásához volt rendelve. Az emelvény mögött egy könyvállvány állott az akadémiának 1831 — 1881-ig megjelent kiadványaival, két végén Kazinczky és Széchényi István gróf zöld koszorúval öredzett mellszobraival. Azonkívül Széchényi István, Desewffy Aurél, báró Eötvös József és Toldy Ferencz olajfestményü képei dísziték a terem falait. A közönség már negyed 10 órakor kezdett gyülekezni. Ott voltak Szapáry, Pauler, Orczy Béla, Kemény Gábor br., Trefort, Tisza, Szende és Bedekovich miniszterek, gr. Andrássy Gyula lovassági tábornoki egyenruhában, Majláth országbíró, br. Vay Miklós és gr. Festetich György koronaőrök, Péchy Tamás képviselőházi elnök, Ráth főpolgármester , Kamermayer polgámester, Haynald bibornok-érsek, Ipolyi Arnold beszterczebányai és Meteanu aradi gör. kel. püspökök, Kaczvinszky Viktor jászói prépost, Rómer Flóris, gr. Cziráky János, gr. Apponyi Albert, br. Sennyey Pál, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Duka Tivadar angol katonai diszegyenruhában, Fáik Miksa s többen; a világiak majdnem valamennyien diszmagyarban jelentek meg. A diszterem főbejárata előtt két diszmagyarba öltözött pálczskár állott s háromszori koppintással jelentették, hogy a trónörökös megjelent. Pont 10 órakor érkeztek meg a vendégek. Az első udvari hintóban a trónörökös ült Eschenbacher lovag szárnysegéddel, a másodikban József főherczeg foglalt helyet Nosticz gróf szárnysegéddel. Az akadémia lépcsőjénél Lónyay Menyhért az akadémia elnöke, dr. Pauler Tivadar másodelnök, Fraknói Vilmos főtitkár s hat akadémiai rendes tag fogadták a trónörököst s József főherczeget s rövid üdvözlés után a terembe kisérték, hol mindketten a számukra fentartott s fent érintett helyeken foglaltak helyet. Rudolf trónörökös beléptekor kezet fogott Szapáry Gyula pénzügyminiszterrel s Andrássy Gyula gróffal s meghajtva magát az éljenző közönség előtt leült. Az ülést gróf Lónyay Menyhért elnök a magyar tud. akadémia félszázados történetére vonatkozó vázlatok felolvasásával nyitotta meg. Ott kezdte, midőn 1825. nov. 3-án gróf Széchenyi István nagylelkű áldozatkészségének ténye által az akadémia megalapittatott s aztán részletesen szóllott a „Tudós Társaság“ első alapszabálya, első tagjai, munkásságának megkezdése s szervezetének módosulásairól. Méltatta történeti vázlatában az elnök az akadémia munkásságát a hazai nyelv s az egyes tudományágak művelése s a tudomány terjesztése körül, végül pedig az akadémia palotájának és vagyoni állásának szentelt néhány szót. Beszéde folyamán az elnök az akadémia félszázados történetét tárgyazó diszkötésü munkát nyújtott át a trónörökösnek és József főherczegnek. Következett Fraknói Vilmos főtitkár jelentése a magy. tud. akadémia munkálkodásáról s pénztári állásáról, melyből a következő adatokat jegyezzük fel: a magyar tud. akadémiának 1880. május 23-ától 1881. május 16-áig bezárólag 28 osztályülése s 12 összes ülése volt, mindössze tehát 40. Ismerteti az akadémia állandó bizottságainak működését, az 1880. évi pályázatok eredményét, az akadémia által kiadott munkákat, folyóiratokat és időszaki nyomtatványokat s a három uj jutalom alapítvány szabályait. A könyvtár 1880-ban összesen 1654 művei 1418 kötet s 801 füzetben szaporodott. Ez évben a könyvtárt 10,532 olvasó látogatta, kik összesen 14,453 munkát használtak. Végül emlékezik a jelentés azokról a veszteségekről, melyek az akadémiát Mihályi Károly 1. t., Broca Pál k. t., Csengery Antal 1. t. s másodelnök, Zlinszky Imre 1. t., Korponay János 1. t., gr. Erdődy Sándor ig. t., Fabricius Károly 1. t., Tóth Kálmán 1. t., Révész Imre 1. t., Szabó Imre tiszt. t., Dethier Antal k. t., Tarczy Lajos r. t. és Horváth Ignácz r. t. elhunyta által érte. Ezután Gyulay Pál tartott emlékbeszédet, Csengery Antal r. t. s az akadémiának volt másodelnöke fölött méltatván az elhunytnak kiváló érdemeit mint politikus s mint iró. Az ünnepet gróf Széchen Antalnak: „Az angol politikai viszonyok befolyása a szárazföldre“ czímü értekezése zárta be. Az előadó történeti essay alakjában kifejté az angol politikai viszonyoknak, főleg az angol parlamentarizmusnak a szárazföld többi államaira való befolyását. Egy történeti visszapillantást vett Anglia befolyására Erzsébet királyné idejétől fogva egész a jelen századig s úgy találja, hogy Anglia példáját nyújtotta a politikai szabadság egyesítésének a a rend és jogtisztelet minden igényével és egy hatásos kormányzati erő érvényesülésével. Ébresztette az egyéni jogérzet és férfias öntudat polikai érzelmeit. A szabad szónak oly időben mutatta fel legfényesebb példáit, midőn hazánk kivételével a politikai működés csak a kabinetek és kormányszékek körében mozgott. A muszkaországi forrongás. A czár és miniszterei. Amint más országokban miniszterválságnak neveznek, ami pedig Muszkaországban nem egyébb ,mint miniszterváltoztatás, Pétervárott és egész Muszkaországban nagy szenzácziót okoz. Még eddig csak Loris Melikoff és Abaza miniszterek voltak azok, kiknek leköszönése hivatalosan közöltetett a lapokban is, az elsőnek helyére a ravasz Ignatieff gróf tábornok lépett, az egyetlen ember Európában, ki diplomacziai képzettségben még Bismarck herczeggel is versenyez és az ő kormányra jutását még Berlinben is nagy aggodalommal tekintik, mert az ő politikája a viszonyt Muszka és Németország közt előbb-utóbb barátságosból ellenségessé fogja változtatni. Ami Abaza pénzügyért illeti, az ő helyét ideiglenesen Bunge lovag fogja betölteni de mint egy angol pétervári levelező írja, ez is kijelentette, hogy ez állást csak addig fogja megtartani, míg a czár más valakit talál arra. Milyutin hadügyér is leköszönt, de még eddig a czár nem fogadta el az ő leköszönését, mivel e tárcza átvételére sem Drentelen tábornok, sem senki más nem vállalkozik. Továbbá Nabodoff igazságügyminiszter is kilépett a minisztériumból és ennek helyére Pobedenoseff lépett, végre még a közoktatási miniszter sem akar helyén megmaradni és a czár Katkoffot Moszkvából hívta meg, hogy e minisztériumot átvegye. Katkoff tulajdonképen a május 10-diki manifesztum szerkesztője és őt a czár Péterváron időzése alkalmával naponként fogadta, de Ratkoff el nem vállalta a miniszterséget, mivel azt mondja, hogy a minisztériumot sokkal hatályosabban támogathatja visszavonultságában az általa szerkesztett lapban , sem mint felelős miniszter tehetné. Ot a czár nagyon kedvelté és ő, Pobedenoseff, Ignatieff, Suwaloff és Baranoff azok az emberek, kik mindenhatók az udvarnál és ezeknek kezében fekszik Muszkaország sorsa. A czár megparancsolta, hogy azok a nagy összegek, melyekkel Katkoff a moszkvai újság kibérléséért a moszkvai egyetemnek adósa maradt, törlesztessenek. Az udvar két hét múlva átköltözködik Pétervárról Moszkvába, noha még nem bizonyos, vajjon véglegesen fog-e ez történni, azt hiszik, hogy e lépésre őt Pobedenoseff, Ignatieff és Katkoff beszélték rá, először, mivel azt hiszik, hogy ő ott nagyobb biztonságban van, másrészt pedig azért, mivel ennél sikeresebben lehet folytatni a panszlavisztikus izgatást. Zsidó üldözések Muszkaországban. Azon mód, miként mutatkozik az izgatás Muszkaországban a zsidók ellen, azonnal feltűnő és abból világosan látszik, hogy mesterségesen van előidézve és külről behozva. Az odesszai lakosság, még a birtoktalan osztályok is, nem vesz részt abban, mert érzik, hogy keresetük a nagy kereskedelmi városiak nyugalmával és biztonságával együtt van veszélyeztetve. A zavargások kitörése több nappal előre már meg volt jósolva és midőn az óra ütött, hogy megkezdessenek, több helyen egyidejűleg a város különféle részeiben 15—20 fiatal emberből álló csoportokat lehetett megpillantani, kik egy adott jelre futni és kiáltani kezdettek és futásuk közben botjaikkal, melyekkel fel voltak fegyverkezve, a boltok ablakaikat betörték és ott inkább csak pusztítottak mint raboltak, de mihelyt katonai őrjáratot pillantottak meg, azonnal futásnak eredtek, mert Odesszában el volt a hir terjedve, hogy itt a katonaság erélyesebben fog fellépni mint Kievben, hol a katonai parancsnokok a legénységnek a fegyverek használatát megtiltották. Még eddig ugyan Odesszában nem mutatkoztak jelek arra nézve, melyek oda mutatnának, hogy a mozgalom nem csak a zsidókra, hanem külföldiekre is ki fog terjeszkedni, de annyi bizonyos, hogy a külkereskedés, jelesül a németországi a zsidók ellen elkövetett erőszakoskodások alatt sokat szenved és nagyon károsul, mivel a délmuszkaországi zsidók többnyire német házakkal állanak összeköttetésben és ők Németország kivitelének Muszkaországba főeszközlői. Nem csak ez utóbbi körülmény szövi össze a kül és a német érdekeket a zsidóüldözéssel, hanem azon állítás is, hogy nem mutatkoznak jelek, melyek a lázongás irányát a külföldiek ellen sejtetnék, nem való. Sőt több leghitelesebb forrásokból származó jelentések Délmuszkaországból, Pétervárból és Varsóból is megerősítik, hogy a zsidók elleni izgatás a németek elleni izgatással ugyan egyidejűleg lép fel, noha némely muszka konzervatív lap az izgatást a zsidók ellen részint a nihilistáknak, részint a németeknek tulajdonítja. A lengyel sajtó és a városi lakosság műveltebb osztályai egyhangúlag kárhoztatják a zsidóüldözést és azt mint szégyent bélyegszik a műveltségre, az erkölcsiségre és vallásra nézve, igy tehát sikerült a lengyel fővárosban a rendet fenntartani, noha e város egy harmadrésze zsidóktól van lakva. Varsóban még azonfelül több mint ezer zsidó menekültnek délnyugati Muszkaországból menhelyet engedett a lakosság. A varsói egyházakban Szotkiewicz érseki helytartó felhívása olvastatott fel, melyben a hivők felszólittatnak, hogy maradjanak csendesen és védjék meg a zsidókat. Varsó utczáiban éjjel nappal tartatnak katonai őrjáratok. Berdycseffben Volhyniában a viszonyok igen különösek. E város 80000 lakosa közt alig van 1000 nem zsidó, ott tehát a zsidók biztonságban érzik magukat támadások ellen, de ott gyújtogatásokkal fenyegetik őket a szomszédságban levő lázitók. A zsidó lakosok, kik nem biznak a rendőrségben, saját szakállukra akarják magukat megvédeni és ott egy 4000 fiatal emberből álló biztonsági őrsereget szerveznek, mely mindenüvé őröket küld, kivált a város bejárásai felé. Minden megérkező utas kénytelen idejötte czélját igazolni, és ha ezt nem bírja tenni, akkor a városból eltolonczoztatik. Nihilista aknák. Az úgy nevezett „harmadik bomba dobó,“ ki ugyan nem dobott bombát II. Sándor czár elébe, de az öt kivégzett nihilista perében a vádlevélben mint Ivanovics Mihály fordul elő, mint olyan, kirobbantó készletekkel egy másik utcza sarkán várt a czárra és más napon a bombát az összeesküvők tanyájára a Telesnájába vitte, hol azt megtalálták és mint bizonyitékot a pörben elő is mutatták, e napokban elfogatott. Neve Jemeljanoff, ő zsoltán éneklő volt a vidéken és csak kevés nappal a II. Sándor elleni merénylet előtt jött Pétervárra. Az aknák kiásása a kőhíd közelében május 17-dikén kezdetett meg. Szuhanovon kívül nem két tengerész tiszt fogatott el, hanem öt, kik a dinamit sikkasztásnál Szuchanov bűnrészesei voltak. Be van bizonyítva, hogy a megtalált sodronyok, vezetékek és dinamit államjószágok voltak. Ezt a tengerészeti aknászok főnöke már az öt nihilista elleni per idejében tudta, de azért hallgatott arról, hogy a gyanúsokat jobban kikémlelhesse. A Porjadok Szuchanov Miklós elfogott tengerész hadnagyról a következőket közli: Szuchanov a 3-ik hajóraj osztálynak, melynek főállomási helye Pétervár, volt beosztva. 1872-ban végezte a tengerészeti tanfolyamot és nemsokára szabadságoltatott, midőn újra szolgálatba lépett, kirekesztőig aknászati tanulmányoknak szentelte magát. Elfogatása Kronstadtban nagy feltűnést okozott. Az ottani tisztek, miután még más 5 tengerész tiszt elfogatása tudtukra esett, hogy a szégyent lemossák, mely ez által a tengerészeti tiszti karra háramlik, egy a tengerészeti klubban tartott rendkívüli ülésben elhatározták, hogy a cárhoz egy hódolati feliratot fognak küldeni. Muszkaország kudarcza Angliában. A lordok házában Granville lord válaszul a Hartington lord által hozzá intézett kérdésre, érdekes közlést tett. A kérdés az volt: Vájjon kapott e az angol kormány a menhely jog kérdésre nézve valamely kül kormánytól felszóllítást. Erre az angol külügyér azt felelte, hogy most nem először történt, hogy ezt a kérdést kül kormányok megpendítették, de azt hiszi, hogy ez többé nem fog ismételtetni, annyival kevésbé, mivel Anglia nézete e tárgyra nézve az egész világ előtt ismeretes. Muszkaország, Németország által támogattatva, Angliát egy konferencziában való részvételre felhívta, hogy bizonyos titkos és bűnös szándékú társulatok összeesküvései ellen nemzetközi óvintézkedések