Függetlenség, 1881. november (2. évfolyam, 301-330. szám)

1881-11-08 / 308. szám

Budapest, 1881. FÜGGETLENSÉG. A vásárok. Ha valakinek eszébe jutna az európai nemzetek mivelődési történetét tüzetesebben vizsgálni, akkor semmiféle tünet a nemzetek történelmi fejlődésében nem adna oly bő gondolkodási anyagot a bölcsésznek, mint azon körülmény, miért vannak némely nemzeteknél még most is nagyobb és kisebb vásárok, míg másoknál régóta megszűntek. Vajjon a vásárok tartása irányadóul szolgál-e egy nemzet mivelődési tagjának, nemzetgazdászati fejlődésének és kereskedelmi virágzásának ? Mindezekre, ha tekintetbe vesszük azt, minő államokban és micsoda nemzeteknél vannak még vásárok, határozottan nemmel kell felelnünk. Két európai nagy államban még mindig vannak vásárok, holott a két nemzet egymással mindenben ellentétes. E két nemzet a muszka és a német. Spanyol és Olaszországban a vásárok tartása oly régóta kiment a divatból, hogy arra már alig emlékeznek. Francziaországban a nagy franczia forradalom alatt szűntek meg. Britanniában még később és csak lassankint. Előbb egy, máskor más vásáros helyeken szűnt meg a vásár. Az ötvenes években majdnem 1860-ig Greenwichben London legközelebbi szomszédságában voltak vásárok. Ezek azonban már nem bírtak más nagy országos vásárok jellegével. A greenwichi vásár tulajdonkép népünnep volt és csak a házalók árulgatták portékáikat, oly formán, mint ez még mai napig is történik Páris környékén, Versaillesben, Saint Cloudban, Fontainebleauban, Meudonban. Azaz voltak bódék, melyekben gyermekjátékokat, bábokat, mézeskalácsot, gyümölcsöt, frissítőket és egyéb apróságokat árulnak, de a greenwichi vásár valóságos népünnep volt, kötélen tánczolókkal, jóslókkal, akrobatákkal, bűvészekkel és egyéb utczai művészekkel. Egészen más jellegűek a németországi vásárok, kivált a három legnagyobb, a lipcsei, a Majna melletti frankfurti és a nürnbergi. Ezek igazi nagy vásárok, hová nem csak egész Németországból, de Európa más államaiból is sereglenek össze a vásárok, az eladók és a vevők. Valamennyi vásár közt legnevezetesebbek a lipcseiek. Lipcsének négy országos vásárja van, az újévi, a húsvéti, a gyapjuvásár és a szent Mihály napi. A legkevésbé nevezetes ezek közt a június vége felé tartott gyapjuvásár. Ekkor semmi más árut nem hoznak a vásárra, csak nyers gyapjút nagyban való üzletre. Ez a vásár azokra nézve, kik e tárggyal és a kereskedelem ez ágazatárával nem foglalkoznak, majdnem észrevétlenül folyik le. De ebben a czikkben aztán az üzletek milliókban mennek. Lipcsében az újévi vásár sem oly nevezetes, mint akár a húsvéti, akár a szent Mihály napi. Ilyenkor is láthatók ugyan mindenütt vásáros bódék, de a vásár nem tart csak két hétig. Ezen azért ezeken más látványosságok, például czirkuszok, carousselek, állatseregletek stb. nincsenek, mert ezeknek a látványosságokrd'e'áía"cfJanli'kat tartják érdemesnek, hogy A húsvéti és szent Mihály napi vásár az, mely mindenkit, ki ehez hasonlót sehol nem látott, valóban meglep. Ezek a vásárok négy hétig tartanak. A húsvéti öt hétig is. Az ötödik hét tulajdonképen a könyvkereskedők és kiadók vásárja. Egy héttel a valóságos vásár kezdete előtt már a legnagyobb üzletek folynak, szerződések köttetnek és a bódék mindenütt fel vannak állítva. Minden vásárol, ki Lipcsébe jön, már jó eleve szállást rendel meg és ilyenkor a magán szállások ára igen magasra rúg fel. Egyes szobáért négy hétre 300 500 tallért is fizetnek és a vásáros szállások bérbe adása a háztulajdonosoknak a két vásár alkalmával sokkal többet jövedelmez, mint az egész valamennyi szállása. Németországnak alig van nagyobb községe, ahol országos vásárok nem tartatnának. Ebben olyanformán vannak, mint mi Magyarországon. A vásáros helyek a naptárokban ott is fel vannak jegyezve. Azokban az országokban, ahol a vásárok már nincsenek divatban, vagy ha nem is töröltettek el egészen, de régi jellegüket elvesztették, a vásárokat inkább azért tartják meg, hogy a nép alkalmat találjon mulatságokra és szórakozásra. A népmulatságok egyébiránt sehol sem oly zajosak és élénkek mint Muszkaországban. A vásárok itt igen gyakran ismétlődnek és minden nagyobb ünnep vagy bucsujárás egyszersmind vásárul is szolgál. Se a német, se a muszka vásárok távolról sem hasonlíthatók a kelet-indiai vásárokhoz, melyekről lapunkban már szóllottunk. Bohócz és hős. Nagy embereket éneklünk. Mindkettő Francziaország halottja. Egyik sem csinált államcsínyt, a világot se hódította meg, de még az akadémia halhatatlanai közzé se választották, hanem azért mégis nevezetes két férfiú volt mindkettő Francziaországban. E most már csöndesen nyugvó két férfiú közül az egyik a czirkuszban aratta babérait, a másik I. Napóleon világverő hadseregében szolgált és harczolt sok számos csatában. A bohóczot hitták Auriola Franconinak, a hőst hitták LTHeritier Lajosnak. Angliának volt egy hires clownja, kit minden czirkuszlátogató ismert. Primaldi Józsefnek hitták, s hire nemcsak az által nőtt, hogy egész Londont megnevettette, de az által is, hogy Dickens leírta életrajzát. E század elején a bohóczok nem voltak nema játékosok, hanem játék közben élezelniök is szabad volt, ha értettek hozzá. Még pedig, hogy több sikerrel tették, mint napjainkban némely újság, bizonyítja Primaldi József hatása és hírneve. Auriola Franconi a czirkuszban és a Hyppodromban némelykor szintén élt a szólás kiváltságával és ezek úgy sikerültek, hogy a párisiak tüzesen megtapsolták. A nagyobb szinházak tagjai irigyelték is e miatt. A Gymnase, Gaiete és Porte Saint Martin igazgatóságai a legcsábítóbb ígéreteket és ajánlatokat tették neki, hagyná ott a czirkuszt és kötne szerződést velők, de Auriol művészetének azon oldalát, melyben a test ügyessége játsza a főszerepet, a világért sem akarta elhagynia és mind halálig hű maradt ahoz a pályához, melyen oly kiváló sikerét aratott. Auriol mint a jelenkor leghíresebb clownja beutazta egész Európát és igen gyakran volt alkalma lélekjelenlétét, bátorságát, hidegvérűségét és elmésségét bebizonyítani. Nem egyszer történt, kivált Spanyol és Olaszországban, hogy a postakocsi, amelyen utazott, haramiáktól támadtatott meg és ilyenkor csak lélek jelenléte és bátorsága mentette őt meg a haláltól és kifosztástól. És most ez a nevezetes férfiú is ott fekszik abban a kicsi gödörben. Ruganyos tagjai meg vannak merevedve, szája néma. Nem nevet, nem nevettet. Csak a kalandok, az adomák maradtak utána hátra. Egy darabig ezekben él a hires bohócz. Fölelevenitik apróra, elmondják újra meg újra. Fölelevenitik nála azt is, melyet közöltünk mi is, azt az érdekes adomát, a mikor Auriel a Néva befagyott jegén úgy szerepelt, mint az ördög. Furcsa volt az nagyon. Egy este Trubetzkoi herczeghez hitták meg, tartana ott előadást. A másik nevezetes ember a Heritier Lajos. A francziáknak minden könnyelműségük daczára egyik főtulajdonsága az, hogy rendkívül takarékosak és nagyon jól és ügyesen tudnak pénzükkel bánni. Ezt már több ízben bizonyította be a franczia nemzet, legutoljára 1871 után. Az 5 milliárdnyi hadi sarczot nem csak kiheverte, hanem pénzügyileg és nemzetgazdászatilag sokkal virágzóbb állapotnak örvend, mint legyőzői a németek. Ez a nemzeti jó tulajdonság csak úgy magyarázható meg, hogy az egyes francziák is épen oly takarékosak, mint a nemzet összesége. A híres Laffite szegény ember volt fiatal korában és egy a szőnyegen elejtett tű felemelésének köszöntette, hogy később milliók urává lett. Nem kevésbé nevezetes ember volt L’Heritier Lajos, a mres lestesz ju nenet ____ , a L’Heritier Lajos a párisi rokkantak dékánja volt és mint ilyen élete 90-ik évében halt meg ezelőtt néhány nappal a rokkantak palotájában. Ő 1805-ben mint 14 éves serdülő kezdett szolgálni I. Napóleon hadseregében. Az 1812—13-diki hadjárat Muszkaországban véget vetett katonai pályájának, mert itt ujjai annyira elfagytak és ő oly súlyos sebeket kapott, hogy egész életére megbénult, úgy hogy a rokkantak palotájába került, hogy alkalmazást nyert a hadügyminisztérium egyik alárendelt hivatalában, mely alkalmazás mintegy 500 franknyi jövedelmet hozott neki. Azon kívül szabad lakása és ellátása volt. Fizetéséből soha sem költött el egy czentimet sem, hanem mindenféle áruczikkeket vásárolt, melyeket csekély nyereséggel rokkant társai közt árusított el. Ezt az üzletet folytatta 68 éven át és nyereségét biztos helyekre kiadta, hogy kamatozzon, úgy hogy halálakor összes vagyona, melyet öcscsére L’Heritier Armandra, hagyott, nem volt kevesebb mint 450,000 frank. HÍREK. — november 7. — Az ujépületi vértanuk. Újházi Ferencz képíró-művész és tanár úrtól vesszük a következő sorokat: T. szerkesztőség! Már több ízben szándékoztam felszólalni a köztemetőben fekvő vértanúink egyik síremlékének hibás felírása miatt, mit azonban eddig csak azért nem tettem, mert az hittem, hogy szándékomban talán valaki megelőz. De, ez nem történt meg. Ennek folytán kötelességemnek tartom nyilvánosságra hozni, hogy az Újépület mögött kivégeztetettek hamvai fölé nemeslelkü hölgyek fekete gránit obeliszket emeltettek, mely emlékkövön a hatodik helyen Kolosy Gábor név is be van vésve. Kolosy Gábor azonban nem végeztetett ki, talán nem is létezett, mert az Újépület mögött kivégeztetett honvéd kapitány Kolosy keresztneve György volt kivel mint manipuláns őrmester közvetlen érintkezésben álltam. Ezek után tiszta meggyőződéssel kijelentem, hogy az emlékkőbe vésett Gábor név hamis, és György az igazi. Azonban állításom igazolására bátor vagyok felhivni azon egyéneket kik a 39-ik számú gyalog magyar sorezred (Don Miguel) IV. honvéd zászlóaljnál szolgáltak ha t. i. még életben vannak különösen pedig a következőket u. m. Bosch Alajos volt őrmester jelenleg a fővárosi mérnöki hivatalnál alkalmazva, kinek Kolosy György házi nevelője volt. Továbbá Kolosy Gergely Györgynek nagybátyja, előbb pénztárnok a nemzeti színháznál, később élelmezési huszár kapitány a honvédségnél. Krivacsics J. volt őrnagyunk, jelenleg országházi tisztviselő. Gánóczy J. kapitány urat stb. Hiszem, hogy többen lesznek, kik ha Kolosyt ismerték állításom bebizonyul. Tisztelettel : Ujházy Ferencz. — Egressy Béni, a Szózat, Talpra magyar és számtalan magyar népdal zeneköltőjének sírját csakugyan át fogják helyezni. V. Kovács felhívására az „első magyar asztaltársaság“ eddig 4 frt 60 krt gyűjtött és másfelé is folytatják a gyűjtéseket. Ez ügyben egy kis bizottság alakult, melynek pénztárnoka Kápolnay János (a népszínháznál) f. hó 16-ig e czélra bármely csekély összeget elfogad. A holttest áthelyezése valószínűleg e hó 20-án fog megtörténni. — Bacsányi János, a magyar jakobinus költő tapolczai szülőházát — mint nekünk onnan írják, — a gazdasági népiskola tanárainak kezdeményezésére emléktáblával szándékoznak megjjelölni. — A fővárosi egylet e hó 8-án az az kedden d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. Az elnökség: — Robbanás. Hannoverben e hó 3-án délután 2 órakor a Bornum melletti Egerstorff-féle kapszli-gyár dolgozó termében robbanás történt. Egy munkás meghalt, négyen megsebesültek. A robbanás oly erős volt, hogy a város közepén is recsegtek az ablakok. Csakhamar nagy naptömeg hullámzott a szerencsétlenség színhelye felé és a vaspálya gátról, mely a gyár közvetlen közelében van, nézték a pusztulást. A keverő helyiségben, melyben a gyulóanyagokat szitálták, történt a szerencsétlenség. Hogy mi okból, azt mindeddig nem tudják és sohasem is fogják tudni, mert az egyetlen munkás, aki ott dolgozott, meghalt. Az egész dolgozóház erős alapra volt építve, melyen a könnyű tetőzet nyugodott. A legalsó alapfalazatig minden szét van rombolva, csupán az erős, masszív sáncz, mely a munkások védelmére épült, maradt épen, e möllett szorosan a kijáratnál találták meg az említett munkás iszonyúan összeroncsolt és szénné égett testét. A fűtőcsövek mind össze voltak törve, és a robbanás után kiütött tűz következtében megolvadtak. De a hatalmas rázkódtatás következtében nem csupán az új, hanem a mellette álló régi dolgozóház is szétrombolódott. Utóbbi »»m m**, mint nav --------- *—!—!---- hatalmas falai szélesen tátongnak. — Községek átkebelezése: Techna, Kereplye, Czabon, Szécs-Polyánka, Sztankócz és Vinyó községek a varannói kir. adóhivatal kerületéből a nagy-mihályi, Egres Hardicsa és Kazsu községek a s.-a.-újhelyi kir. adóhivatali kerületből a nagy-mihályi, Jankócz, Czernyina, Hegedüsfalva és Lukasócz községek a varannói adóhivatal kerületéből a homonnai, Őrmező község a homonnai adóhivatal kerületéből a nagy-mihályi végre Homonna Olyka, Kriva-Olyka, Orosz-Kajnya, Orosz Petrócz, Pakasztó és Sztropko-Olyka homonnai adóhivatal kerületéből a varannói adóhivatali kerületbe kebeleztetnek át. — Mulcsánov Sándor, a Novaja Vremja vándor levelezője, a „muszka Tissot,“ ki a legutóbbi időben Budapestről, hazánkról, a magyar nép jelleméről és szokásairól, főuraink életmódjáról és magas politikánkról oly nyomorult hazugságokat és áltudósításokat tett közzé, még mindig Budapesten tartózkodik s valószínűleg folytatni szándékozik szemenszedett képtelenségeit, melyekből mutatványt lapunk is közölt nemrég. Különben az illető kievi születésű, 23 éves r. kath. nőtlen ifjú. Szeptember elején érkezett a fővárosba és hogy mennyire el volt látva lapjától útiköltséggel, mutatja az, hogy — mint a Hircsarnok irja — a Stáhly-utczai hajléktalanok menedékhelyében szállott meg és azóta is folyton ott tartózkodik. Molcsánov úr tehát a legnagyobb valószínűség szerint az ott tartózkodó egyéneken tanulmányozta a magyar nép jellemét s ez illetékes forrásból szerezte informáczióit főuraink életmódjáról és magas politikánkról. — A tolnamegyei kör e hó 10-én d. u. 6 órakor a Wittwindisch-féle kávéházban (zöldfa- és borz-utczák sarkán) az elkészített alapszabályok megvitatása végett gyűlést tart. — A nyúzás. Nemes Dédről írják lapunknak : Ezen a jegyzői irodában voltam, mikor egy jegyzőségünkhez tartozó szomszéd falubeli — vlászlói — öreg asszony zokogva panaszkodott, hogy tartozásáért a bíró zálogul szobája ajtaját vétette le. Tehát annyira jutottunk, hogy a terhes adó miatt a dermesztő hidegnek dobnak oda bennünket, hogy a szó igaz értelmében a bőrünkkel fizessünk. Mint szavahihető egyéntől hallom, a gyékényesi elöljáróság — még az ablakokat is leszedetve — hasonló módon bánik el a koldus néppel. Vajjon meg tudnák-e mutatni a tisztelt bíró és jegyző uraimék azt a paragrafust, mely a végrehajtásnak tél idején ilyen módját szabja elő? Aligha. Szigorúan meg kellene büntetni az ilyen nyúzókat. — Uj távíró. Bihar megyében Berettyó-Ujfalun, postával egyesített uj államtávirda-állomás nyittatott meg, korlátolt napi szolgálattal. — A kereskedő ifjak társulatában (Gizella tér 2. sz.) f. hó 9-én szerdán, esti 9 órakor dr. Friedmann Bernát „a rabmunka versenye“ czimü felolvasást fog tartani. A felolvasáson vendégeket szívesen látnak. — Járványok a fővárosban. Az október 29-től november 5-ig terjedt héten a főváros tíz kerületében és két közkórházában a következő számú járványos betegségek fordultak elő : himlő 39, (halálos 17), skarlát 46, (h. 17), dyphteritis 18, (h. 1), b. croup 6, typhus 3, (h. 1), kanyaró (morbilli) 45, (h. 1), pertussis 2 (h. 1) . Ügyvédi kamarákból. A zalaegerszegi ügyvédi kamara lajstromába dr. Hochreiter Kornél, csurgói Németh Ignácz, Psik Gyula kaposvári, Petrik Gyula alsólendvai lakos ügyvédek folytatólag felvétettek ; Szabó Pál pacsai lakos ügyvéd lakhelyét Pacsáról Keszthelyre — a kamara területén belül — helyezte át; — Töreky József nemes-vitai, Philippovits Antal marczali, Ferber József sümegi, és Egerváry Károly zalalövői ügyvédek elhalálozásuk következtében a kamara lajstromából kitöröltettek, s az elsőnek irodája részére dr. Esső Gyula tapolczai, a másodiké részére Szakács Lajos marczali, a harmadiké részére Surgóth Miksa sümegi lakos ügyvédek rendeltettek ki gondnokul, az utolsó részére pedig gondnok kirendelésének szüksége fen nem forgott. Szalmay József zalaegerszegi ügyvéd, összeférhetlenségi ok miatt, az ügyvédek lajstromából kitöröltetett, ezen ok megszűnte s kérelem folytán azonban abba alsó lendvai székhelylyel újra fölvétetett; Krizmanits Lajos zalaegerszegi ügyvéd az ügyvédség gyakorlásától fegyelmi bírósági ítélettel egy évre, mely 1882. ápril 6-án jár le, felfüggesztetett; végül: Barla Szabó Sándor csurgói ügyvéd szintén fegyelmi bírósági ítélettel az ügyvédség gyakorlásától elmozdittatván, e kamara lajtsromából kitöröltetett. — Czári jubileum. Az orosz czár holnapután, e hót ikén ünnepli házasságának tizenötödik évfordulóját. Nagy ünnepélyességgel akarják ezt megülni és több németországi főherczeget, köztük a badeni nagyherczeget is várják. Mindezek daczára az ünneprendező bizottság pétervári hírek szerint nem tud bizonyos nyomott hangulattól megszabadulni. — Névváltoztatások: Hartl Illés koronesói lakos Keményre, Edenburg Dávid budapesti lakos Sopronyira, Petnas (Pednasch) Aurél apátfalvi lakos Patakira, Sámuel T ínrtt, kolozsvári lakos Szalaira, Geiszhaner András szegszárdi lakos, valamint István és Gyula kiskorú gyermekei Gálira, Lagner Konstantin Ottmár n»ogo»Ardi lakos Lakira, Járossék Pál csatári lakos városira változtatták nevöket. — A hivatalos lapból. Adományozás. A király Schober Albert magyar államvasuti főfelügyelőnek, jeles szolgálatai elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Kinevezések. A király a lugosi törvényszékhez elnökké, Zsiros Lajos volt járásbirót nevezte ki. Ugyanő a közös külügyminisztérium előterjesztése alapján: báró Herbert- Rathkeal Gábor rend. követi és meghatalmazott miniszteri czimmel és jelleggel felruházott miniszter residenst, rendk. követté és meghatalmazott miniszterré Drezdába, báró Schaeffer Ignácz diplomácziai ügynököt és I. oszt. főkonzult, rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré Washingtonba, és báró Seiler Alajos I. oszt. követségi tanácsost, rend. követté és meghatalmazott miniszterré Rio-Janeiroba kinevezte. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a kincstári erdészethez következő erdőtiszteket nevezte ki. Főerdészekké : Kovács Géza m. kir erdészt, a minisztérium erdészeti osztályához ; Szkokán István kezelő-főerdészt, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz ; Kelemen Márton erdészt, a kolozsvári erdőigazgatósághoz. Erdőrendezőkké: Csiby Lőrincz alerdőfelügyelőt az ungvári főerdőhivatalhoz; Ertei Gusztáv kataszteri erdőbecslőt, a lippai főerdőhivatalhoz. Erdészekké : Kaspár József rendelkezés alatti erdészt, az apatini erdőhivatalhoz ; báró Prónay Aurél rendelkezés alatti erdészt, a gödöllői erdőhivatalhoz; Schmutzer József erdészjelöltet, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz ; Janauschek Kálmán és Vilkolinszky Gyula erdészjelölteket, a zsarnóczai erdőhivatalhoz. Erdészjelöltekké : Vilkolinszky Jenő m. kir. erdőgyakornokot, a minisztérium erdészeti osztályához, és Luscsek Ferencz erdőgyakornokot, a lippai főerdőhivatalhoz. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Sarmaságh Géza szatmári kath. főgymnáziumi helyettes tanárt rendes tanárrá nevezte ki. Az igazságügyminiszter Wéber János váczi kerületi börtönbeli dijnokot a lipótvári kér. börtönhez tiszti írnokká nevezte ki. A kassai pénzügyigazgatóság, Ruby József dijnokot saját kebelében irodasegédtisztté nevezte ki. TÁRSADALOM: A FÜGGJETLENSÉG TÁRCZÁJA. A MATAPAN ÜGY. Regény. 17 Irta: DU BOISGOBEY F. Első üsötet. IV. Még a legbölcsebb ember sem könyen vigasztalódik a veszteség fölött és legalább huszonnégy óráig átkozza azt, aki pénzét besöpörte előle. Bourleroy Anatole épen a nyertesek egyike volt, Courtammer ezért ezen a napon kiállhatatlanabbnak találta, mint valaha. Éles hangja idegessé tette, hátha még ostoba életeit hallgatta volna ! Calprené de Julien neve egyszer-kétszer megütötte fülét s bár csak laza barátság fűzte hozzá, mégsem szeretett volna róla sértő nyilatkozatokat türelemmel hallgatni. Alig hörpentette fel a fekete kávét, látta, hogy a bálnahalásznak vélt egyén reggelije közepén kéri a számláját. — Hogyan úgy látszik, hogy az nem Csak mulatságból van itt, különben inyencz módra végezné reggelijét. Az ismeretlen nem is képzelte, hogy az ő tetteit valaki bírálgatja. — Szeretném tudni, hova siet. — tűnődik Jacques. Nem mehetek utána ... ki tudja meddig kellene mennem. A felöltője, a kalapja és végre a járása valóságos tengerészre vallanak. A tengerész épen előtte haladt el. — Oh! oh! a füle át van fúrva. Ez matróz volt. És rám pillantott. Ha ismerne, okvetlen megszóllított volna. De mit törődöm vele ? Nem vagyok én rendőrkém. Ha ő elment, én is követem a példáját. j Most jönnek a fogatok. Párisnak minden szép asszonya künn lesz ma bizonyosan. Erre a gondolatra megfeledkezett a közönséges alakról, ki eddig annyira foglalkoztató. Mikor távozott, felé sem nézett Bourberoy zajos csoportjának. Kellemes idő volt sétára. A tiszta égen halovány fényt szórt az alantjáró nap, a lanyha szél söpörte az utón a száraz faleveleket. Most indult meg a kocsisor, de nem magán i fogatok, hanem bérkocsik voltak az elsők, melyeken a mamák gyermekeiket, kereskedősegédek hölgyeiket hozták szabad levegőt élvezni. Rövid ruhás növendék leányok sora következett, kik sovány nevelőnőik kíséretében indultak sétára. A kocsiút szélén felállított széksoron férfiak ültek, lesve az alkalmat, hogy egy-egy előkelő hölgy előtt kalapot emelhessenek. Legjobb alkalom a jelenlevőkkel elhitetni, hogy magas társaskörben ismerős — habár sokszor a köszöntés nem is fogadtatik. Courtammer ismerte egész Párist. Ott nevekedett s most visszatérése óta két év alatt egészen belefészkelte magát a társaskörbe. Ő nem emelt kalapot minden fogat előtt, de egytől egyig meg tudta volna nevezni a bennülőket s ez tetszett neki, hogy így elvonulnak szeme előtt. Mennyire örült volna egy ismeretlen arcznak, a ki újonnan felszerelt fogatból mosolyog kifelé. De csak régi nevezetességek tűntek szemébe, a demimonde ismert csillagai. Ezeket már ezerszer látta, nincs rajtuk semmi új vagy figyelemreméltó. Háromszor is végig sétálta az utat, de nem talált figyelemre méltó alakot. Végre negyedik útjában megpillantott egy ismeretlen arczot, szerény kiállítású kocsiban meghúzódva. Az ismeretlen feltűnő szépség volt s kocsija csak bérelt lehetett, az inas öltözéke után ítélve. — Első útja neki! — gondolá Courtammer. — Csinos, de pártfogója nem nagyon bőkezű. Nagyon kopott fogatot tart neki. A gyanús kinézésű fogat lassan haladt előre, mintha a bennülő láttatni akarná magát, folyvást kinézett s a bámulok közt keresett valakit. A bámész gavallérokhoz egyszerű békés polgárcsaládok sora csatlakozott, kik csodálkozva hallgatták az arany fiatalság csípős megjegyzéseit, melyeket a hölgyekre pazaroltak. Courtammer leült pihenni egy nagy fa alá, hol több üres szék állott. A székek közül kettőt foglalt le, hogy egy véletlenül odavetődő barátja is leültessen mellé. Addig is csendesen szivarozgatott és sétapálczájával ábrákat rajzolt a homokba. Észre sem vette, mikor a kávéházban megcsodált egyén mellé telepedett. Mit akar ez itt? véletlenül jött ide vagy szándékosan választotta ki azt a helyet? Courtammer hajlandó volt hinni, hogy igen. De mért keresi őt ez az ember? A fiatal párisi gavallér olyan szemeket vetett rá, hogy egy jóra való polgár rögtön elszaladt volna mellőle. Az ismeretlen nem szaladt el, hanem nyugtalanul tekintgetett, izgett-mozgott, mintha szót keresne a társalgás megkezdésére. Jacques véget akar vetni a kényelmetlen helyzetnek s hirtelen megtámadta szomszédját : — Talán valami szép asszonynak néz engemet ! A kávéházban is mindig rám meresztette szemeit és itt mellém helyezkedik ! Mit jelentsen ez ? — Bocsánatot kérek, uram, nem akarok önnek alkalmatlankodni, de . . . — Micsoda de ? Remélem nem ismer engemet ! Nincs semmi mondani valónk, hagyjon békében. — A világért sem alkalmatlankodnám önnek uram, ha . .. — Hát valóban beszélni akar velem ? Jó, szeretem a nyílt szót. Mit kíván ? — Azt vagyok bátor kérdezni, vájjon volt ön már hajón ? — És ha lettem volna ? — szólt Courtammer, ki félig meddig el volt készülve erre a kérdésre. — Chinai tengerben ... A „Juno“-n ? — És aztán ? — Ön volt, tudom . . . Rögtön felismertem, bár öt éve múlt. — Minek múlt öt éve ? Hol találkoztunk ? Ön is a „Juno“ fedélzetén szolgált ? — Oh nem, parancsnok úr. — Mért nevez parancsnoknak, ha nem szolgált soha alattam . . . — Öt év előtt csak hajóslegény volttam. Ön nem vezényelt hat hónapig ágyúnaszádot ? — Igen, a Saigun torkolatánál. — Néha elhagyta állomását. — Mikor chinai kalózok czirkáltak a partokon. Nem egyet akasztattam fel közülük. — Megérdemelték , de egyszer én is majd November 8. Uj könyvek. A könyvpiacz megélénkült. A téli idény uj kiadásai egymást érik. Fájdalom kevés az uj és eredeti termelés, annál több a régibb és becsesebb munkák ujabb kiadása. A mindennapi élet számára szükséges jogi és tanügyi munkákon kívül az irodalom többi ága pang. Némi elevenséget nem lehet megtagadni a szépirodalomtól, de meglátszik, hogy a kiadói áldozatok árán is erőtetik a dolgot. A könyvpiacz következő műveit kell fölemlítenünk. Az „Athenaeum“ kiadásában a Kisfaludytársaság Moliere sorozatának 9-ik kötete jelent meg. E kötetben van „Az urhatnok polgár“ Csiky Gergely, „Meliceste“ Lévay József, „Escarbagnas grófnő“ Márkus Miklós, „Az élini herczegnő“ Győry Vilmos fordításában. A kötet ára 1 frt 50 kr. Az Athenaeum nyomdájából került ki egy nagy apparátussal és sok történelmi készültséggel írott munka, mely mivelődéstörténetünk bányáját aknázza ki és dolgozza fel. „Árpádkori mivelődésünk története“ ez, Ormós Zsigmondtól. Történetirodalmunk egy jóravaló müvel gazdagodott e munkában. Ára a vaskos könyvnek 4 forint. „A csődtörvény“ 1881. évi XVII. t. cz. Magyarázattal ellátta Králik Lajos ügyvéd, jogtudor. Nemcsak a gyakorló, de jogi tanulmányokkal foglalkozó jogászoknak is hasznos munka. Ára 3 forint. Aigner Lajos e szorgalmas kiadónk megint egy csomó becses szépirodalmi munkával lépett a piaczra. Ezek közül első sorban kell megemlítenünk : „Vajda János összes költeményeinek tiík kötetét.“ E kötet Vajda János a közönség által érdeme szerint nem méltatott e kiváló költőnk elbeszélő költeményeit tartalmazza. Értékes mű az irodalom és költészet e barátai számára. A 363 lapra terjedő kötetben három nagyobb költői elbeszélés van : „Alfréd regénye,“ „Béla királyfi,“ „Találkozások,“ „A jávorfa regéje,“ „Mit kongnak, kongnak a harangok.“ A munka, diszesen van kiállítva. Ara 2 fit 80 kr. Vajda János megérdemelné, hogy az irodalmi körök és könyvásárlók tömegesen kapkodják el ujabbkori költészetünk e gyöngyöket tartalmazó művét. Ugyancsak Aigner kiadásában jelentek meg, az íróik neve ált.' is nagy olvasó közönséget vonzani képes következő művek: „Asszony kísért, istent kisért.“ Regény, irta Jókai Mór. Ára 1 írt 20 kr. A semmi, ha valamivé lett. Regény, irta Kazár Emil. E kiváló elbeszélőnk, kinek egyetlen hibája, a mi szemünkben erénye, hogy a reklám dobjához és pajtáskodáshoz nem ért, mind meséjére, mind formájára nézve olyan és irályérzékkel dolgozott regényt bocsát e munkában az olvasó közönség elé, hogy a franczia rém és Zola irodalom napjaiban a jó ízlés igazi nemes élvezetet találhat benne. Ára 1 frt 20 kr. A szabadság ország. Rajz az angol társadalmi életből. Irta Beksics Gusztáv. Ára 1 forint 60 kr. Családi gyülölség. Irta Jaime Adolf, forditotta Márkus Miklós. Ára 2 frt 50 kr. Révai Miklós élete. Irta Csaplár Benedek. Első kötet. Révai arczképével. E munkában irodalomtörténetünk becses művel gyarapodott. Ritka lelkiismeretességgel van összegyűjtve és feldolgozva Révaira és korára minden adat. Alapos irodalmi tanulmányok, nagy irodalmi miveltség szól hozzánk Csaplár Benedek müvéből. Ára a 357 lapra terjedő munkának 3 forint. Meg kell végül említenünk az Aigner bizományában megjelent vizmütani munkát : Okszerű vizmüvelettan. Tanulmány, irta Fekete Zsigmond mérnök és orszgy. képviselő. I. kötet kilencz kőnyomatú táblával. Ára 6 forint. Időszaki munka. Oly téren mozog, mely szakértőket ép úgy érdekel, mint laikusokat. Maga a munka e szakmivelői részére készült és technikusok haszonnal forgathatják. Az egyetemes művelődés történelem vázlata. Irta György Aladár. Második kiadás, Budapest, Aigner Lajos. A 190 oldalra terjedő kötet fővonásaiban az emberi művelődés menetét vázolja a legrégibb időktől a jelenig. Főleg a középtanodákban szolgálhat használható kézi könyvül. Ára 1 frt. Közgazdaságunk életfeltételei és a munkásosztályok főbb teendői. Irta Kubinyi Lajos. Második kiadás. Budapest, Aigner Lajos. A munka a társadalmi és közgazdasági tudományok főbb tanainak népszerűsítésével foglalkozik. Ára 1 frt. Közgazdaságunk 1880 ban. összeállította Gonda Béla. I. évfolyam. A munka az alapos készültségü iró által vezetett közgazdasági rovat megfigyeléseinek tanulmány és statisztikai képe. Nemzetgazdák, politikusok és statisztikusok sok érdekes anyagot találnak. Ára 2 frt. úgy jártam, bár ártatlan voltam, mint a ma született gyermek. Ön mentett meg a haláltól. — Fel akarták önt akasztani ? — Igen, ha tiszttel van dolgom, okvetlen megesik rajtam az a szerencsétlenség. — Most sem emlékszem , én léptem volna közbe ! — Hát nem tudja, hogy 1875. nyarán Tsamfok előtt elfogott és felégetett egy khinai hajót . . . — Amely egy hónap alatt két kereskedő hajót rabolt ki és a legénységet legyilkolta . . . igen, nagy rablók ezek a khinaiak ... az én embereim közül is öt megsebesült . . . Csak vagy tizenkettőt vihettünk fogva Saigunba, a többi elesett a harczban . .. — Pedig úgy harczoltak, mint a veszett ebek ... de volt velük egy kalóz, aki nem volt sárgabőrű . . . — Igen . . . egy tengerész a Maurice-szigetről, kit fogságba ejtettek s azért hurczoltak magukkal, mert jól ismerte a kokhinkhinai partokat . .. neki kellett tartani a kormánykereket, erős fiú, most is látom ! — Jól látja uram, mert az én voltam. — Nem lehet az ! kiáltá Courtammer. Lehetetlen ! felismertem volna rögtön ! — Sokat változtam azóta. Akkor khinai öltözékbe bujtattak, hamus tincs függött a fejemről a hátam közepéig . . . most pedig természetes minőségemben látszom . . . — Igaza lehet, ha jól megnézem, nagyon hasonlít ön ahoz az emberhez. — Tudtam én, hogy utóvégre is rám ismer, — mormogá az ál-khinai. Megmentette az életemet. (Folyt, köv.)