Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-27 / 356. szám

Budapest, 188*... __________________Ü G & V T1­t, E­N­S E Ú — Három élet egy malaczért. Jász-Ladány­­ból írják lapunknak: Furcsa történet az, a­mit itt megörökítek. Fehér Ignácz jászladányi lakos egy szopos kis malaczért megsemmisített három életet és 10, mondd: tiz forint pénzbírságra és egy havi börtönre ítélte értte az illető bi­r­­ság. — így történt az egész dolog. A múlt , ■ ■ utolján a Fehér Ignácz apja kiadta a ..nóját egy szegény tanyai lakoshoz, hogy ez, ott, a jó mezőn, feljavítsa azt. Javult is a disznó, míg végre kilencz malaczczal szaporo­dott meg. Ez örvendetest hitt, a tanyásné, azonnal meg is vitte a disznó tulajdonosának, a­ki aztán azzal bocsájtotta el az asszonyt, hogy a kis malaczok közül egyet kiválaszthat magának és az aztán az övé is lehet. Az as­­­szony ki is választott egyet, de pár hét múlva, a disznó tulajdonosának fia, Fehér Ignácz, ki­ment a disznóért és ugyanekkor nem a nyolct, hanem mind a kilencz malaczot követelte, mi­ből heves szóváltás fejlődött, aztán tettlegességre került a dolog, úgy, hogy Fehér Ignácz, az áldott állapotban levő asszonyt csakhamar a földhöz vágta. Ezt látván a szintén terhes álla­potban levő másik tanyásné, segítségére­­ sietett társnőjének, de szerencsétlenségére, mert a nyo­morult lelkű ember úgy földre lökte, hogy rög­tön szörnyet halt. Magzata is természetesen el­veszett. A másik asszony gyermeke halva szü­letett meg. Az eset a törvényszék elé került, és meghozták a végzést, hogy Fehér Ignácz három élet megsemmisítéséért nem érdemel na­gyobb büntetést, mint tíz forint pénzbírságot és egy havi börtönt. Furcsa igazságszolgáltatás lesz ez, de hát a kamukéres urak megyéjében történt. — Baleset a gyárban. Jedlicska Venezel 22 éves tót napszámos balkezének három ujját tegnap­­előt a nádor utczai • Luezenbacher-féle gőzfavágó körfűrésze egészen leszelte. Sérültet a Rókusba vitték. — Gyászrovat: Hieronymi Károly, neje Várady Gabriela, gyermekeik: Blanka, Karóla, Pál, Mártha, Hieronymi Krisztina, Béla, neje Kläger Ilona, gyerme­keik : Ilona, Béla, Hieronymi Géza, Janka, Kornél, Ko­vács Imréné született Fischer Krisztina férjével és gyer­mekeik : Imre, József a többi számos rokon nevében is mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy a legjobb anya, gyöngéden szerető napa és nagyanya, jó testvér, nagynéne és hü rokon özvegy Hieronymi Ottó Ferenczné, szül. Fischer Terézia, m. kir. állami vasúti igazgató főmérnök özvegye, folyó hó 25-ik napján, reggeli 2 órakor, élete 78-ik évében, hosszabb betegség után a jobb létre szenderült. A bol­dogulnak hűlt tetemes folyó hó 27-ik napján, délután 3 órakor a király utczai 82. számú lakásban fognak a róm. kath. egyházi szertartás szerint beszenteltetni s a budai vízivárosi sirkertben, boldogult férje hamvai mellé az anyaföldnek és örök nyugalomnak átadatni. Az en­gesztelő szent Mise áldozat folyó hó 28-ik napján, reg­geli 10 órakor, a terézvárosi róm. kath. templomban fog a Mindenhatónak bemutattatok Budapest, 1881 ik évi deczember 25-ik napján. Béke és áldás hamvaira! — Beregszászból távirják: Beregmegye alispánja Péchy Tamás karácsony első napja estéjén j­ob­b létre szenderült. Az alispáni teendő­ket az alispáni szék­nek választás utján leendő betöltéséig Jolszty Gyula megyei főjegyző vette át. — A berni czimer halála. A berni hír­lapok nagy szomorúsággal jelentik Maninak a berni medvének halálát. Bern svájczi kanton czimere a medve. A berniek a legrégibb idők óta mindig tartanak több élő medvét, melyek közül egy a czimeres. Mani (így hívták a derék állatot) nagyon megvénült, 28 éves volt és két hátulsó lába szélhüdés által bénává jön. Hogy szenve­déseinek véget vessenek, kék savat adtak be neki. Ez a medve 1860-ban egy hóbortos angol századost szakított szét. Ez a százados elég őrült volt, hogy a gödör fölötti sorompón, a­hol a medvét tartották, egyensúly gyakorlatokat tett. Egy ügyetlen mozdulat, és be­esett a gödörbe. Itt esernyőjével védelmi állásba helyezkedett. Eleinte a medve megijedt és hátrált, utóbb azonban az angol által inger éltetvén, neki ment és őt a szó szoros értelmében össze­marc­an­­golta. Az angol rokonai a berni kormánytól 100,000 frank kárpótlást követeltek, de a britt kormány a követelést érvénytelennek mondotta. Mann 500 font súlyú volt és kitemetve elő­dei után foglal most helyet a berni múzeumban. — Bajor kiállítást. Nürnbergben a művész­­király II. Lajos protektorátusa alatt országos ipar és művészeti kiállítás fog megnyílni jövő május hó 15-én óa tart egész október 15-ig. A kiállításnak sikerét biztosítja az, hogy Nürnberg városában hatszázezer márkát írtak alá a költségek fede­zésére.­­ A király­ utczai Fröbel-féle gyermekkertet január 2-áig tiszti főorvosi vélemény alapján újra be kellett zárni, mert a gyermekek között — a már — már meg­szűnt ragadós betegségek több faja újra kiütött. — Elgázolás. Dr. L.-né úrhölgyet tegnap délután egy magán fogat, a­mint leányával a sugárúton keresztül akart menni, elgázolta. A­­ cocsi kerekei derekán mentek keresztül, azon­­ba vastag bundája megóvta attól, hogy na­gyobb baja történjék. Ma már egészen jól érzi magát. A vigyázatlan kocsis ellen megindították a vizsgálatot. — A lovrini választókerület országgyűlési képviselőjévé Nikolits Sándor választatott meg nagy többséggel báró Lipthay Béla ellenében. — Kőház eltolása Amerikában, Bostonban egy kőházat toltak legközelebb egyik utc­ából a másikba. A ház 29 méternyi szélességű és 21 mé­ternyi magas volt. A ház homlokzata előtt 8 osz­lop volt, mindegyik 3 méternyi és 65 entméternyi magas. Az egész ház 5000 tonnányi (100.000 má­zsa) volt, ide nem számítva a bútorok és lakások súlyát. A lakosokat nem zavarták az elmozdítás alatt. A legnehezebb volt az alapkövek fölhúzása. Az egész házat kerekekre állították. Két hó telt bele, míg az előleges munkákat befejezték és négy napiba került az új telekre tolás. Az elmozdítás költségei nem rúgtak többre, mint 15,000 frankra. Végre tehát Amerikában a templomnak borsón való eltolása se újság.­­ A monacói játékbarlangot veszély fenye­geti. Londonban egy társulat alakult, a­melynek az a czélja van, hogy a monacói játékbarlangot, ha lehet tőrültesse el. Mister Thompson legközelebb Humbertó olasz királynál volt audienczián ebben ez ügyben. Az olasz király a társulat czéljainak támogatást ígért. Tudni való dolog, hogy a souve­­rain monacoi herczeg nyolcz katonás piczi birodal­mát csakis nemzetközi jegyzékváltásokkal lehet meg­szüntetni. — A mai időjárás áttekintése Európában: A nagy légnyomás (780—782) a kontinens középtájáról kiterjed annak többi részeire is. (768—770). Többnyire északias mérsékelt szelekkel az idő nagyobb részben derült. A hőmérséklet kisebbedett. — Hazánkban: Többnyire északi mérsékelt mellett a hőmérséklet még alább, a légnyomás pedig még felebb szállt. Kevés kivétellel a déli szélen, az idő általában derült, száraz fagyos. A déli szélen helyenkint havazott. Az egész országban a hideg fagypont alatt, a Kárpátok északke­­keti vonalában pedig 18 foknyi nagy volt. — Jós­lat: Általában hidegebb, derült száraz időt várhatni. Botrány az iparos körben. Volt már alkalmunk foglalkozni azzal az üg­gyel, hogy a fővárosi iparosok köre a ger­­manizálás terére lépett, azzal, hogy a karácso­nyi ünnepek alatt a szokásos műkedvelői elő­adást német nyelven tartják meg. Ez a műked­velői előadás ma lefolyt és botrányt is idézett elő. A botrány az volt, hogy az előadás kezde­tén valaki elkezdett fütyülni és valami zörgő eszközzel zörögni, erre a jelenlevők közül igen sokan el­kezdtek pisszegni, miről a közönség nem tudta, hogy a botránykezdőnek-e vagy a német előadásnak szól­t, végre a rendezőség ékes donnerwetterek közt a képelő és fütyülő egyént nyakon csípte és kitolta a teremből. Erre az előadás egy jó negyedóráig háborítatla­nul folyt, akkor a műkedvelő kisasszony szép dalára rengeteg taps tört ki, amin újra fel­háborodott valaki, és midőn nem tetszésének az­zal a fenyegetéssel is kifejezést adott, hogy ki­írja az újságba a dolgot, arra is rátámadott a rendezőség és a megtámadott kiretizált az ajtón, mire az előadás zavartalanul folyt le és végül még kedélyes táncz is következett a jelen levő sok szép és fiatal leány nagy örömére. Ennyi szá­razon a történt dolgok rövid rajza. — Ha­nem most mondjunk el mást is. A germa­­nizálási kísérletekre elmondottuk véleményün­ket és megrovásunkat átalában. E megrovásunk­nak fentartására nemcsak az elvi oldal, de külö­nösen az kényszerít, a­mit ma tapasztaltunk. A fővárosi iparosok köre magyar túlnyomó részben; különösen magyar a fiatalság; annyira magyar, hogy a mai, különben igen szépen si­került előadáson csak a színpadról hallottunk német szót, míg a közönségben kilenczvenöt századrészben csak magyar szó hangzott. Ezen­felül a magyarság még azt sem követeli, a­mit joggal, különösen ily körülmények közt joggal megkövetelhetne, hanem a németek kedvéért, a jó barátság, az egyetértés fentartására enged­ményeket is kész tenni és a karácsonyi estélyre is csak annyit követelt, hogy az előadandó két színdarab közül az egyik legyen ma­gyar, annál inkább, mert ez a nap olyan, mi­kor előreláthatólag teli lesz a terem­. Jól értsék meg Ráth Károlyék! Ennyi en­gedményt tett idehaza a magyar, a körnek na­gyobb része, és mégis a tiszteletet, mit a ma­gyar fiatalság tanúsított a csökönös vén német spiessburgerek iránt azzal, hogy a választmányt nem foglalta le egészen a maga részére, azzal háláltak meg, azzal viszonozták, hogy a magyar nyelvet egészen kiszorították éppen karácsony estéről. Ne csodálkozzanak tehát rajta, ha elke­seredést tapasztalnak. A másik, a­mit el akarunk mondani, az, hogy ha a ma történt botrányt a magyarok idézték volna elő a körben, még az is kima­gyarázható lett volna. De nem így történt. A botrányt egy ember kezdte, egy ember foly­tatta és maguk a rendezők hála istent mondot­tak, midőn az illetők kiléte után tudakozódva annyit mégis megtudtak, hogy egyik sem volt köz­tag. Ezt tanúsíthatják maguk a rendezők és mi hozzátehetjük saját tapasztalás után, hogy éppen a magyarok helytelenítették legjobban a dolgot, sőt elmondjuk ezen felül azt is, hogy épen a németek szereztek a mai esté­nek tüntető jelleget az által, hogy elnevezték a mgyarokat revolutionär partei-nak és igyekeztek különválni. És mivel felelt erre a magyarság ? Mosolyogva hitták egymást revolutionär-nak és­­ annál tüntetőbben tapsolták a valóban élvezetes, szabatos, kerekded előadást. Nagyon jó lesz, sokat fog használni a kör­nek, ha a német pár­t, Ráth Károlyt sem véve ki, eltanulja a magyar tagoktól azt, a­mit ezek ma tanúsítottak : a szerénységet, a jóakaratot, a szívélyes testvériséget, télre elfogadott tervekhez. A velenczei kon­gresszus e terv keresztülvitelének sürgősségét belátta és fölszólította őt annak mielőbb való kivitelére. Az előnyök, melyeket e szoros átmetszése biztosítana, igen nevezetesek. Eltekintve az idő és pénz megtakarításától a hajózás veszélyei a marseillei hajókra nézve tetemesen kevesebbül­­nek, mert a hajók nem lesznek kénytelenek megkerülni a nagyon veszedelmes Matapán fokot. Türr tábornok különösen hangsúlyozta a kereskedelmi forgalom előnyeit, a­melyek a csa­torna által nyeretnek, minthogy ez, az adriai tengert a közép tengerrel fogja összekötni. A csatorna bérbeadása által, az adriai tengeren 2, a közép tengeren 5 franknyi lévén a vám min­den hajóra,­­ évenkint 4­­ millió frankot fog jövedelmezni. Türr tábornok végre azzal fejezte be érdekes beszédét, hogy a szükséges munká­latokról szólott, melyek nem fognak sokba ke­rülni, mivel ott nem tarthatni se beiszapolástól, behomokosítástól, se a csekély víztől, sem pe­dig áradásoktól. „Lesseps úr óriási munkálatai“ úgymond, jó példával szolgálnak. Nincs többé mit félni a természeti akadályoktól és a közel­jövőben nem csak a korintheusi csatorna fog kiépíttetni, hanem a franczia mérnökök még nagyobbszerű vállalatok megvalósítását tervezik. Az ülésben az volt a legnevezetesebb be­széd és Türr tábornok terve általános tetszésre talált. Liszt Ferencz és a czigányok. Liszt Ferencz, művészetét a negyvenes években mutatta be a világnak. Olaszországra 1843-ban került a sor. A muszka aristokraczia nem tudott a ragyogó hirrü művésszel mit csi­nálni, estélyeket, díszelőadásokat, fáklyásmene­teket rendeztek tiszteletére. Egy előkelő moskvai urhölgynek ez jutott eszébe, hogy a német klub nyári helyiségeibe díszebéd mellett, mutassák be a művésznek, az orosz czigány énekkart, a­mely bus, értelem gazdag dalaival akkor nagyon di­vatban volt. Liszt persze erre a meglepetésre nem is gondolt. Egyszerre csak megszólalt az éneklő czigányok kara. A művész meglepetten hallgatta az egyszerűen szép dallamokat. Ott­hagyta a társaságot, és sugárzó áruséval ment a czigányok közé. Másnap hangversenyt adott.­ A nagy szín­ház zsúfolásig tömve volt. Az urak és hölgyek teljes diszken jelentek meg. Közeledett a hét óra. A hallgatók már feszülten várták a mű­vészt. Hét elmúlt, lett fél nyolcz, a művész nem jelent meg. A közönség türelmét kezdi veszí­teni, már nyolcz óra is elmúlt. Végre felhúzzák a függönyt, Liszt Ferencz izgatottan siet a zon­gorához és a programaiba felvett darab helyett rákezd egy orosz népdal-áriára, melyet épen most tanult meg az orosz czigányoktól. Briliáns variatiókban pereg ki a dallam a zongorából, a művész egészen önfeledten egyik dallamot a másik után adja, belelehelvén azt a finomságot, melyre az ő művészi lelke képes volt. A kö­zönség egész meglepetten gyönyörködött a ritka élvezetben. Csakhamar híre ment, hogy Liszt a czigányoknál volt, hallgatta őket mostaná­g, az­után velük együtt, mert meghívta őket, sietett a concertre. A czigány énekesek akkoriban nagyon di­vatba jöttek,, mindenütt szerették, bámulták őket. Most már csak a berúgott fiatalság keresi fel őket Petersburg és Moszkva külvárosi énekes kávéházaiban. Türr tábornok a korinthusi szorosról. A franczia kereskedelmi földrajzi társas­ág tegnapelőtt e hó 22-én tartotta gyűlését Meyraud teljhatalmú miniszter elnöklete alatt. Ez ülésnél jelen voltak az antwerpeni és marseillei földrajzi társulatok elnökei Wouvermans ezredes és Rabaud urak és Pigonneau alelnök, továbbá Türr tábornok, Sauderval Olivier, híres afrikai utazó, Gorceix az Ouro Preto bányák igazga­tója volt. Türr tábornok igen érdekesen szólott a korinthusi földszoros átmetszéséről, melyet ő kezdeményezett, Lessaps bátorította őt erre, és Dauzats mérnök közreműködött vele. A rajzok és tervek egészen elkészültek, és a versőczei kongresszus azokat megvizsgálván, gyakorlatiak­nak és kivihetőknek találta. E tervek egészben hasonlítanak a suezi csatorna átmetszésénél kivi­ IRODALOM. Népszerű csillagászattan. (Az égboltozat egyetemes leírása. — írta: Flammarion Camille, fordította : Dr. Hoitsy Pál.) A hálának egy bizonyos érzetével olvastuk át Flammarion Camille két kötetes „Népszerű csilla­gászattanát.“ Ez a könyv hivatva van több jót tenni, mint amennyit három szerencsés háború hasz­nálhat egy nemzetnek. — Nem foglalkoztunk soha sem a csillagászattannal, teljes életünkben irtóz­tunk nemcsak a felsőbb mennyiségtan, de még az algebra egyszerű alaptételeitől is, és ez a két kö­tetes könyv „kilépve a számok köréből, megeleve­nítette“ előttünk a világegyetem egy parányi ré­szét, közvetítette, hogy gyenge szemünk szédülés, káprázat nélkül belepillanthasson az ég titkaiba, hogy fölelevenítette bámuló elménk előtt annak a végtelen, egyetemes, örök életnek, amely a meg­­mérhetlen űrben tartja, vonzza egymást, egy vég­telenül csekély jelenetét.­­ Hála érte Flammarion Camille csillagásznak, a franczia nemzet büszkeségének, a­ki népszerűvé tudta tenni azt a tudományt, a­mely addig, míg ő be nem­ bizonyította, abban a rész­hírben állott, hogy csak igen kevés hivatottak számára létezik. Köszönet érte a derék fordítónak, Dr. Hoitsy Pál­nak, aki ritka szakképzettséggel és szorgalommal gazdagította vele a magyar irodalmat. Midőn azt mondjuk, hogy az előttünk fekvő mű népszerű modorban van írva, nem mondjuk egyúttal azt, hogy a leíró csillagászati munka el­olvasása nem igényel figyelmes olvasást, ilyen mű­vet figyelemmel kell olvasni, és csakis azon figye­lem árán nyerjük azt a kiváló gyönyört, melyet a mű olvasása okozhat. A műben számtani levezetések, bizonyítási mód­szerek, phisikai tételbizonyítgatások nincsenek. A tudományos világ által megállapított eredmények, ezen eredmények okilagos összefüggése, egymáshoz való viszonya, az azokból vont következtetések vannak benne előadva, anélkül, hogy a nagytudo­­mányú szerző azoknak előzetes levezetésébe, bizo­nyításába bocsátkoznék. Bizalommal kell e művet kezünkbe venni, el kell hinnünk nekünk laikusoknak, a­mit Fiamma­­rion Camille vagy­is a tudományos világ által el­ismert művében mond, mintha tanítónkat hallanánk. A­kit a tudomány iránt való szóraja többre és többre ösztönöz, a­ki bensőbb viszonyba akar lépni a világegyetem titkaival, az tovább mehet, kiegé­szítheti csillagászati ismereteit. A laikus olvasó, aki félve veszi kezébe ezt a nagybecsű könyvet, alig fordítja meg az első lapot, ott találja ezt a bátorító biztatást: „a mű nincs is túlterhelve számokkal, mint a szigorú tudósok elhitetni szeretnék; a betűszám­­tani alakzatok csupán csak alkotmányok, azokhoz hasonlók, melyeket egy pompás palota építésénél szoktak használni: a számok lehullásuk és az Ura­nia palotája ott ragyog az azúrban, kitárva a bá­muló szemek előtt egész nagyságát és egész pom­páját.“ Röviden, vonzó modorban, akár csak egy kel­lemes regényt olvasna az ember, megismerteti szerző olvasóját a legújabb felfedezésekig dívott csillagászati felfogásokkal, lassanként, észrevétlenül csempészi olvasója elméjébe a legmeglepőbb igaz­ságokat, melyeknek magyarázatául találó, a min­dennapi életből maraieit példákat hoz fel, és a­mi eleinte meglepőnek tetszett, ezt a példa elmondása után természetesnek, könnyen érthetőnek fogjuk találni. Az emberiség kezdetleges tudatlanságában ön­­fentartási ösztönénél fogva oda irányozta minden figyelmét, hogy hatalma alá kerítse az őt környező természet legalsóbbrandű egyediségeit. Küszkö­dött önfentartási ösztönénél fogva e természet magasabb rendű egyediségeivel, azután vetette hatalma alá a természet titkos ereit. Ma már nem­csak egyes kiválóbb szellemeket érdekel a min­­danség titkaiba való belepillantás, a czivilizáczió oda terelte s kutató szellemet, hogy mindazon érzékeltető tárgyakat, melyek benn­ünket körülvesz­nek, ismerjük ne csak puszta tételükben, hanem egymásra való viszonyzatukban, egymásra való ha­tásukban. Az ég ragyogó csillagaival, fényes meleg nap­jával, változékony holdjával bámuló fejünk fölött alkotja a legfenségesebb kupolát, és mi bambán rámeresztve szemeinket, ne ismerjük annak a fen­séges boltozatnak könnyen felfogható, könnyen megérthető titkait ? Ismereteink látkörét ne széb­e­­leítsük tágasabbra, mint a­mennyire gyermekko­runkban iskolamesterünk százados hagyományok után jónak látta kiszélesíteni ? Nem. Nekünk meg kell ismernünk azt, a­mit nagy szorgalom­mal, nagy tudomán­nyal a hivatottak a mi szel­lemi jóvoltunkért felfedeztek. Ez mindnyájunk érdeke. Flammarion Camille módszere a csillagászati ismeretek terjesztésére a legegyszerűbb. Először is megismertet bennünket saját édes hazánkkal , a földdel. Elmondja a föld helyzetét az égen. Meg­ismertet bennünket azon föltevésekkel, a­melyek a föld képződésének történetére vonatkoznak. El­mondja a föld korát és tartamát, a világok kelet­kezését és megszűnését. Azután áttér a holdra. A hold viszonyát ma­gyarázza a földhöz, befolyását földünkre, az apály és dagály törvényeit. Érthetővé teszi a holdfogyat­kozások titkait, előadja a hold fizi­kai­­ leírását, a a hold légkörét és azon feltevésekkel ismertet meg bennünket, melyek a hold lakottságára vagy lakat­­lanságára vonatkoznak. Igen érdekes része a mű­nek az, a­mely a nappal, mint a mi csillagrendszerünk központjával foglalkozik. Népszerű, könnyed modorban ismertet meg bennünket, a nap melegének okaival, fényé­nek elméletével. Megismerteti velünk, hogy a nap a világegyetemben csak épen olyan csillag, mint sok más és hogy alárendeltségi viszonyban van egy másik, hatalmasabb rendszerrel. Világossá teszi olvasója előtt a föld detejességét és az északi fényt és érthetővé teszi a fény titkait. A negyedik könyvben megismerteti olvasóját a bolygó világokkal, azután az ötödikben az üstö­kösökkel, végre a hatodikban a csillagokkal. Flammarion ebben a sorrendben írja le a mindenség előttünk észleltető, csodás erő által vis­­­szatartott alkatrészeit, a­melyekből a legparányibb is egy egész világ! A mű áttanulmányozása után lényegesen ja­vulni kell az embernek, gondolkozása, ítélete kell hogy nemesküljön, mert érezteti, önkényt felébreszti az emberben azt a tudatot, hogy minő semmi, mennyire tehetetlen! Az ember veleszületett önbi­zalmánál fogva, azonban mégsem veszti el bátor­ságát, nem veszti el létét és érdeklődését. Az a tudat, hogy ismeri azt a földet, a­melyen jár, az a sejtelem, hogy milyen helyet foglal el a világ­egyetemben, hogy milyen az a nap a melynek me­lege növeli, táplálja, fenntartja, milyenek azok a számtalan csillagok melyek bámuló feje felett ezer­­szerta nagyobb világokat alkotnak mint a minő ez a mi kis világunk, nem hangolja le a kedélyt, ha­nem jobbá, türelmesebbé teszi az embert, feleba­rátai iránt. Mert mint a­hogy Flammarion Camille egyik fejezetében mondja: „Nyájakra oszlott az ember és egyes vezetők­nek rendelte magát alá, s e nyájak, melyeken ko­ronként dühöngő őrültség vesz erőt, egymásra ro­hannak és a háború gyalázatos hydrája kaszálja az áldozatokat, melyek érett kalászok gyanánt hull­nak el a véres harezmezökön; rendszerint minden században negyven millió ember gyilkolja le egy­mást, hogy fenntartsa a kis gömböcske mikrosko­­pikus felosztását különböző tanszabályokra. Midőn az emberek tudni fogják, mi a föld és ismerendik bolygójuk szerény szerepét a végtelen­ségben, midőn jobban lesznek képesek megbecsülni a természet nagyságát és szépségét, akkor nem lesznek egyfelől oly eszelősek és oly anyagiasak, és másfelől oly hiszékenyek, hanem békében fog­nak élni, az igaz termékenyítő tanulmányozásnak, a szép szemléletének a jó gyakorlásának, az elme fokozatos fejlesztésének és az értelem magasabb képességei nemes használatának.“ A rendkívüli dísszel és 360 ábrával kiállított mű Budapesten WiSckens és Waidl kiadóhivatalá­ban jelent meg. G. E. „Az iskolázás jelene Angolországban.“ (Irta: Felméri Lajos a kolozsvári egyetemen a nevelés­­tudomány tanára. I-ső kötet népiskolázás. II-ik kötet közép- és felső oktatás. Budapest, 1881.) (263 + 386 lap.) Közoktatásügyi irodalmunk Felméri Lajos fenni czimzett monographiájával jelentékenyen gazdagodott. Több évi tanulmány s egyszers­mind autopsia utján szerzett tapasztalatok alap­ján készült mű, mely tudományos irodalmunk­ban feltűnést okozott. A kiválóan protestáns Anglia iskolázása és intézeteinek szervezete tanulságos tanfolyama az erkölcsös és életre­való nevelésnek, s a történeti és autonomikus jogok tiszteletben tartásának. — Az angol nép- és középoktatás rendszere elméletileg hiányo­sabb, mint a német, a­melyet nálunk is minta gyanánt követnek, de inkább az életnek nevel s ez az eredmény Felméri nagybecsű művéből is nagyon szembetűnik. Vaskos mű, roppant tárgy, tanulmány és megfigyelési halmaz, de nagyságával nem ijeszt el. Az egyes közép­iskolák különvált rajza és sorozatos egymás­utánja, hasonlít a szemleczikkekhez. Megannyi apró tanulmányok az intézetek múltjáról, czél­­jairól, berendezéseiről, tanárairól, növendékeiről stb. érdekes részletekkel. Ha a középoktatás általános eredményeit akarjuk tudni, nyomban felüthetjük az illető fejezetet. Ha a magyar és angol iskolázás közti párhuzam érdekel, egy­szerre rányithatunk. Vagy ha a leány­nevelés meg az egyetemi oktatás mibenléte vonz, azon­nal megérthetjük, mivel foglalkoznak, mikép tanulnak, miféle erkölcsi és értelmi fegyelem alatt állanak. Egyik szakaszban Angliában, a másikban itthon vagyunk. Az ily módszerrel irt könyvet kellemes olvasni, nem vagyunk kénysze­rítve, hogy elejétől végig apróra nézzük , jegyez­zünk s figyeljünk, hogy a szerző czélját s eszméi kifejtését nyomon kísérhessük. Megkapjuk az ered­ményt készen, összegezve, és ha az elvont tudo­mányos összegezést nem bírnók meg, könnyen segíthetünk magunkon a részletekben. Mert szerző nagyon érti a nehéz fogalmakat kön­­­nyed formába adni elé, s a száraz dolgokba életet önteni. Ez a különféleség, ez az anyag­halmaz, ez az összegezés, a mellett, hogy hite­les és igazolt, meglepő és gyönyörködtető. Főké­pen oktató és tanulságos. Fogalmat szerezhetünk magunknak egy nagy nemzet műveltségi alap­járól, erkölcsi, értelmi és testi nevelés czéljáról, arról, hogy minő nézeteket ölt a gyermekbe és ifjúba az emberről, társadalomról, művészetről, tudományról és a történelmi s művelődési folya­mat egy pillanatában láthatjuk azt, a­mit akar és mit tesz. Ajánljuk e nagy becsű művet a szakférfiak s a mű­velt közönség figyelmébe ! —y. Német nyelvtan levelekben. Roder Adolf, a szombathelyi derék paeda­­gogus e munkája immár második javított ki­adásban jelenik meg. A negyven, kéthetes füzet előfizetési ára hat forint, egyenkint pedig húsz krajczár. Roder magyar-német és német-magyar grammatikái sokkal ismeretesebbek, semhogy ez újra megjelenő művét ajánlani kellene. A Tous­­saint-Langanscheidt-féle tanmódnak ő első meg­honosítója Magyarországon s nagy érdemei van­nak a magyarság terjesztése körül, mert sok ezer idegen sajátította el nyelvünket az ő gya­korlati, élénk, világos szerkezetű tankönyvei­ből. Viszont sok magyar ember van, a­ki műveltségét a Roder jelen grammatikájából szé­lesítette, könnyű szerrel megtanulván a németet. A jelen tanlevél-czyklus is a Grimm budapesti kereskedésének kiadásában jelenik meg s az előfizetések oda intézendők. MŰVÉSZET. — A budai színkör érdekében. A főváros szerdai közgyűlésén előkerül az a jelentés, a­melyet az állandó színházvizsgáló bizottság a Wilckens F. C. és fia könyvnyomdája Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. szám. Deczember 27. budai színkör állapotáról tesz. Tudvalevő, hogy a múlt közgyűlés e jelentéstől tette függővé, hogy a színkört a nyárra bérbe adja-e vagy pedig üresen hagyja, sőt lerontássá ? A színkör­ben künnjárt vizsgálók többségének véleménye oda irányul, hogy a színkör szerkezete elég szilárd, bizonyos javítások, kellenek ugyan, a­miknek megtörténte után lehetne csak benne a­z előadásokat megkezdeni, de ezek 1200 — 1500 frt költséggel megtehetők. Egy vizsgáló tag Freund Vilmos a feltétlen lerombolást han­goztató , de egy másik, budai, azt jelenti ki, hogy a teljes biztonsághoz megkívántak­ javítá­sokat ő maga kész ötszáz forintért elkészíteni. Ebből kitűnik, hogy a vélemények túlnyomó többsége még manap is, a páni rettegésnek ko­mikus magaslatra emelkedett korában oda irá­nyul, hogy a színkört egészen jó állapotba lehet helyezni aránylag kevés költséggel. Az a kér­dés, hogy ezt a kevés költséget érdemes-e rá­szánni a színkörre ? Ha meggondoljuk, hogy nyáron a várszínház zárva, tehát Budának egyetlen színháza sincs , ha meggondoljuk, hogy a nemzeti színház egy havi szünetet tart, sőt a népszínházban is terveznek ilyet, tehát való­színű, hogy egy hónapig Pestnek sem lesz szín­háza , hát akkor méltányos dolog-e, hogy a magyar közönség a színi mulatságtól egyátalán el legyen zárva, mikor a német kénye-kedve szerint kimulathatja magát a városligeti Feld­­féle arénában ? Hogy a szerencsét próbálni ide jövő színtársulat boldogul-e vagy nem — a miatt ne fájjon a város feje. Az a társulat dolga. S a­ki most pályázik, bizonyosan számot vetett magával annyi keserű példa után. Bogyónak olyan társulata van, mely ritkítja párját a vidé­ken, s ha jó társulat jó műsort ad, kétségkívül boldogulni fog. Láttuk, hogy gyönge társulat alatt is többször megtelt a színkör. S elvégre azt nem szabad megengedni, hogy a magyar főváros magyar nyári szinház nélkül legyen s még alkalmat se adhasson vállalkozó erőknek — a vállalkozó közönségnek arra, hogy szivek vágyait kielégíthessék. — A népszínházban holnap, kedden a Cor­­nevillei harangokat adják elő, Serpolette szere­pében Pálmai Ilka asszon­nyal, ki a népszín­házban e szerep első megalkotója volt. Ger­­mainet Komáromi Mariska k. a. fogja énekelni. Szerdán Györy Vilmos népszínműve, Az öreg­béres kerül színre Blaha Lujza asszony föllép­tével. — A Nap és Hold első előadása a folyó hét műsoráról elmarad, első előadása szerdán január 4-én lesz. TÁVIRAT, Pétervár, decz. 26. A Regierungsbote je­lenti: Legfelsőbb helyről jött parancs folytán, a legutóbbi időben letartóztatott huszonhárom politikai bűnös, kikről azt hiszik, hogy ezek a terrorista párt vezetői, vagy legalább irányadó tagjai, a rendek képviselőiből alakult külön ta­nács elé állh­atnak. Varsó, decz. 26. Tegnap itt újra zsidóül­dözés tört ki, mely alkalommal több kocsmát kiraboltak, több ház ablakait betörték és csak a katonaság közbelépésének sikerült a csendet helyreállítani. A zavargás oka az volt, hogy egy zsidót tolvajláson kaptak. A zendülés nagy szerencsétlenséget is okozott, mert mikor a zsi­dót elfogták, ez tüzet kiáltott, a tűzlármára a szent kereszt templomából a nép kitódult és a tódulásban húsz egyént agyonnyomtak és igen sokan súlyosan megsebesültek. Róma, decz. 25. A­mint az Osservatore Romano jelenti, a pápa a bibornokok mai foga­dásánál azt mondotta, hogy helyzete folyton terhesebb lesz. Panaszkodott, hogy kényszerítve volt, a legújabb szentesítést a szokott fény nél­kül végrehajtani. Szintúgy panaszkodott a vádak miatt, a­melyek mindig támadnak, valahány­szor ő, — hogy papi hatalmának függetlensé­gét biztosítsa, — az ezerévi világi hatalom újra felállítását követelik felsőségük szabadságának, így tehát természetes, folytatta a pápa, hogy a Rómába érkező püspökök, a dolgok jelen álla­potát a szent szék méltóságával összeférhetlen­­nek tartják, és hogy az egész világ hívői erre vonatkozólag a jelen s jövőre aggodalmukat elő­terjesztik. „De iparkodni fogok“ úgy végzett a pápa szent Péter sajkáját a tengeren keresz­tül vezetni nyugalommal várván azon pillana­tot, melyben Isten a szélvésznek a megszűnést, fogja parancsolni. Madrid, decz. 25. Az ásványi termények, anyag- és üvegkészitmények kiállítása jövő év 15-ik májusán fog megnyittatni. A kiállításon a segédiparágak valamint a külföldi készítmé­nyek is részt vehetnek. Róma, decz. 25. A Diritto Roustan vissza­­küldetését Tuniszba súlyos hibának mondja. Ez azt jelentené, hogy Gambetta úgy a tuniszi had­járatot, valamint a módot, a m­elylyel azt elő­készítették s előmozdították, saját felelőségével s nevével fedezi. Ez a hiba a nyilván­os lelki­­ismeret kihívásával egyenlő, s jelentősége akkor se csökken, ha Roustan visszatérése egyszerűen csak ideiglenes lesz. Szerkesztői üzenet: Egy családapának. Figyelmeztetését megkaptuk, de már előbb magunk is megbotránkoztunk a Pesti Napló amaz elpirító közlésén. Bizony szomorú világot élünk, mikor a magyar családok asztalára komolynak híresztelt lap „nagy“ kézirat szűkében olyan demimonde trágárságot tálal fel, mint az ünnepi szám főlapjának az a „franczia“ rajza. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: VERHOVAY GYULA. N­y i 111 é­v.*) Sugárúton, a Petőfi-utcza sarkán, szemben az operaházzal, naponkint reggel 10 órától este 9-ig lát­ható a világhírű liliputi­ pár, melynek része volt a nagy szerencsében, c­s. és kir. apostoli felsége a királyné előtt f. é. május ha­vában a bécsi Burg­­ban tisztelkedhetni. 1. Henrik úr, az úgynevezett Marquis Wolge, 31 éves, 28 hüvelyk magas és 20 font nehéz. 2. Menyasszonya, Marquise Louise, 23 éves, 29 hüvelyk magas és 20 font nehéz. Mint ellentét, látható lesz Amália k. a. is, a világ legmagasabb hölgye, a­kit valaha mutogatták. Mély tisztelettel: az impresario, Sedelmayer J. Belépő az első helyre 30 kr, a második helyre 20 kr. Közkatonák, altisztek és gyermekek a felét fizetik. (Utánnyomás nem dijaztatik.)

Next