Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-03 / 333. szám
Budapest, 1881. Fővárosi lebujok. Könnyű, kék ruhában, kérges kezű, erős marku munkások tarkítják esténkint az utczák egyvelegét, midőn mindennapi súlyos munkájukból hazatérnek. Száraz kenyér, puszta viz és százszoros nélkülözés mellett teljesitik oly nehéz hivatásukat. De a már megszokott mindennapi munka talán nem is nyomná őket olyannyira, mint ama nyomor látása, melyet családjuk körében szemlélni kénytelenek. A bús feleség sorra járta már az összes szomszédos szatócsboltokat, kérve kenyeret hitelbe. Csak szombat estig kéri, de nem adnak rég eljátszotta hitelét. Éhezik ő, éheznek gyermekei és éhezni fog a hazatérő férj. Felsóhajt. Tehát még egy napot végig kell böjtölni, de akkor aztán legalább vége lesz a nyomornak. Hisz holnap következik a szombat, a fizetés napja. Esteledik, szombat este van. Máskor a családfő ilyentájt otthon szokott időzni. Ma mikor tudja, mily sóvárogva várja érkezését az egész éhező család, késik, nem jön, aha boldogtalan, hátha már megint tévúton jár, s ismét — mint múlt héten, csak hétfőn reggelre, részegen s egy krajczár nélkül tántorog majd haza. Szombat este van ! Ilyenkor a külvárosi lebujok éjjeli 11 óra tájban szokatlanul megtelnek. Élet, zsibong bizonyos kávéházak helyiségeiben. Vendégei jönnek-mennek a késő éjjeli órákig. A betérők többnyire munkások, akiket, a nehéz munka elcsigázott. Este kapták ki az oly nehezen várt heti bort. Összetalálkoztak a korcsmában. Zsíros pörköltet rendeltek, arra jól esik a bor. Elismerik, hogy haza kellene menni, de oly észrevétlenül elhúzódik a hazamenés órája. Bizony otthon nem sok öröm vár reájuk. Meztelen, éhező gyermekek, egy kiaszott halovány feleség, feldúlt családi boldogság, a mérges házi úr. Mindez oly visszariasztó, s nem hazacsalogató. Vörös lámpák körül pezsgő élet zajában, a lebuj kávéházakban szombaton este nagy becsben áll. Ha kormos, piszkos is, csinos ingerlő leányok vigyorognak körülötte. Itatják, csábítják. A bűnbarlangból utczára kiérve pénzét számolja a lámpa pislogó világánál a munkás. Tíz forint heti bérből, csak négy forint maradt. Gyorsan határoz. „Fortuna audaces juvat,“ bátraké a szerencse, kártyajátékban még talán ki lehetne pótolni a hiányt ? Kártyázó csoportok ülnek a kerek asztaloknál, kábító zene mellett bőven ömlik az édes szesz. Még az ásítozó rendőrnek is kijut egykét pohár. Mire virradni kezd, a kávés dörmögő szava indulásra készteti a kifosztottakat. Becsukódnak a kártyabarlangok ajtói. Sápadozva, krajczár nélkül állanak a kifosztott munkások a néptelen, csendes utczában. Folytassuk ? Minek a sötétségből több. Elég ebből ennyi is, hogy lássuk minő éjjel a főváros lebuj világa. Szomorú az nagyon. Erkölcsök festője, családi élet megrontója, nyomor tenyésztője. Mégis megvan. Hogyne volna meg, mikor sehol a világon nincs oly tág és szabad élet, mint Bpesten az éjjeli órákban. Ki törődnék azzal, hogyan fenekült meg a nappali társadalom munkája, fáradsága, törekvése abban a posványban, mely a rendőrség felügyelete, elnézése és hozzájárulása által támad ? Becsületes tisztes polgárnak sokat tilt kihágási törvény, sokat rendőrségi önkény, a lebujok fentartóinak minden szabad, csak tudják módját. A nappal dolgozó társadalom azon gondolkozik, hogyan enyhítse a nyomort, hogyan javítsa az erkölcsöket, hogyan terjessze a jólétet ; az éjjeli lebuj-társadalom mindent tönkre tesz. Tőrök és kelepczék gyanánt vannak ezek felállítva, hogy megfogják, kifosszák, demoralizálják áldozataikat. Munkásaink, ifjaink, könnyebb vérű családapáink itt vesztegetik el munkakedvüket, életerejüket, moralitásukat. A társadalom fel-felszólal. Szigorúbb ellenőrzést, gondosabb tilalmat követel. Hiába! Minden marad a réginél. A demoralizáló telepek tulajdonosai értenek a módhoz megnyerni az engedélyt, hogy egész éjjel nyitva tartsák fosztogató üzleteiket. A tél bekopogtatott. A lebuj világ évadja itt van. Lesznek felolvasások, mulatságok, hangversenyek jótékony czélokra, de lesz intézkedés, hogy a mi hasznot ezek hajtanak, elrontsák az éjjeli tivornya-tanyák. Hosszú éjjelekkel tömegesen fogják kitárni ajtaikat a bűn e fészkei. Ugyanazon kép, ugyanazon következmény. Ivó játék és egyéb barlangok népességével szemben óriási tölgyek. A tölgyek a legrégibb kortól nagy szerepet játszanak. A nemzetek a fák növényvilágából kiemelték, mint az oroszlánt az állatok világából. Az erő, a királyság, a hatalom, az érdem kiváltságos növényjelképe lett. A dodonai erdőt a görögök szentnek tartották és egyik leghíresebb jósszékük ott volt. A rómaiak és a kelták épp oly nagyra becsülték a tölgyeket. A rómaiak polgári erényekért ily koszorúkkal ékesítették fel kitűnő polgáraikat. A kelta druidok csak tölgyerdőkben áldoztak isteneiknek. Noha a czédrus sokkal magasabb fa a tölgynél, de nem bír oly történelmi jelentőséggel. Európában még most is igen híres óriási tölgyek vannak. Ezek közt a legnevezetesebbek találhatók a Bretagneben. Itt ugyanis több oly tölgy van, melyről be van bizonyítva, hogy idősebbek 300 évnél. Quimpar közelségében van egy óriási tölgy, melyről azt mondják, hogy annak lombjai alatt vendégelte meg Bretagne souverain fejedelme XII. Lajos franczia királyt a XV. században. Angliának két óriási tölgye bír történelmi nevezetességgel. Az egyik Worcester grófságban, hol II. Károly a worcesteri vereség után elrejtőzött, a másik a windsori parkban, melyről azt állítják, hogy azt Wolsey bibornok tiltotta a XVI. század elején. Mind a két tölgy kerülete több mint 13 méter. E két tölgynél még sokkal vastagabb a laxenburgi tölgy, melynek kerülete 17 méter. Egyetlen egy óriási tölgynek sincs oly szép egyenes törzse, mint a Lipcséhez közel fekvő Leutsch falubeli erdőben látható úgynevezett nagy tölgyének. Ez olyan sugár, mint a legszebben idomított óriási vastagságú oszlop. Kerülete 10 méter mintegy 5 lábnyira a gyökerek felett. A legrégibb tölgyek közé tartozik a Svájcában Freiburg közelségében nagy kegyelettel őrzött úgy nevezett „morgarteni tölgy.“ E tölgy alatt tartott merész Károly burgundi herczeg hadi tanácsot a morgarteni csata előtt és ugyanitt gyűltek egybe a svájcziak a csata után, miután a burgundiak felett győztek. Egy hírnököt küldöttek ismét Freiburgba és igazoló felül egy gályát szakasztottak le a tölgyről, mellyel a hírnök útnak indult. Annyira sietett, hogy csak a győzelem hírét mondotta el és összerogyott, hogy többé fel ne keljen. A kezében tartott gályát oda ültették, ahol ő meghalt és ez most épp oly nagy, mint a morgarteni. A másik óriási tölgy Lausanneban van. Ez alatt adták ki a svájczi reformátusok első függetlenségi manifesztus mókát. HÍREK. — deczember 2. Figyelmeztetjük és kérjük t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük a múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. — József főherczeg a f. hó első felében családjával együtt Fiuméba utazik, hogy télire az ott általa legutóbb vásárolt s most részben már renovált villába költözzék. Maga a főherczeg ur azonban nemsokára ismét visszatér Alcsuthra s a legközelebbi hónapok legnagyobb részén át ott is marad. — A kik nem láthatók. Weinberger Ödön kereskedelmi iskolai növendék ma délelőtt tiz óra körül a főpostán egy 38 forintos utalványt váltott be. Egy csavargó szemmel kisérte a fiút s utána ment. A Szerviták terén, hol rendőrt nem látott, felhasználta az alkalmat s a fiút halántékon ütötte oly erővel, hogy az ütés következtében elesett. A csavargó a tanuló téli kabátjából a pénzt hirtelen kikapta s azzal odébb állott, ott hagyván a fiút, hogy a netán arra vetődő rendőrnek legyen valami teendője. — Nők megbüntetve. Svájczban történt, hogy Chevenezben az ó-katholikus plébánost Beist, a katholikus érzelmű nők bántalmazták. A rendőrbiróság három nőt, egyenkint 48 órai fogságra és 20 frank bírságra és azonkívül a bántalmazott plébános részére egyetemlegesen fizetendő 150 frank pénzbírságra itélte. E hármon kívül még tiz asszonyt és leányt ítéltek el egyenkint 15 frank fizetésére s mindnyájukat a költségek viselésére. A klerikális érzelmű franczia Pays gyűjtést indított, hogy a nők a rájuk szabott bírságot ebből fedezhessék. FÜGGETLENSÉG, TÁRSADALOM: fog állani a dolgos az erkölcsös társadalom a maga prédikáczióival, a maga óhajtásaival. Beszélhet szószékről a pap, a lapokból az író, a közgyűlésből a tisztesek kara, mig az erkölcsrendőrség igy lesz szerelve a mint van, Budapest lebujainak állni fog a világ továbbra is. — Türelmetlenség. Tisza-Várkonyból panaszolják, hogy a november 27-iki községi képviselő választásokat megelőzőleg, az ottani plébános a szószékről hívta fel híveit, hogy csak vallásukbelire adják szavazataikat. Ezt még saját hívei is rész néven vették a plébános úrtól, mert a katholikusokból és reformátusokból álló községben eddig a magyar vallástürelmet jellemző békességgel fértek meg a felekezetek. — Kórházi mizériák. Napról-napra érezhetőbbé válik a fővárosban a kórházak elégtelensége. Még csak deczember hónapban vagyunk , s a kórházak mind tömve vannak, az egy dolog , házi kórházat kivéve, ahol még van hely egy pár betegre. A betegek száma a téli hónapokban rohamosan növekedni szokott, egész februárig. Attól lehet tartani, hogy ha ez évről-évre jelentkező betegszaporodás e hónapokban az idén is ismétlődik, kórházaink nem lesznek elégségesek a betegek befogadására. I . Részleges holdfogyatkozás lesz hétfőn, e hó 5-én, melynek láthatósági köre kiterjed Európára, Ázsiára, Afrika északi részére és Ausztráliára. A fogyatkozás — mely Chinában majdnem teljesnek fog feltűnni 4- délután 4 óra 24 perczkor kezdődik és 8 óra 5 perczkor ér véget. Nálunk e napon a hold 4 óra 4 perczkor, tehát 20 perczczel a fogyatkozás előtt kelvén, tiszta idő esetén egész lefolytában látni fogjuk e tüneményt. " Kezdete lesz nálunk 4 óra 43.6 perczkor, közepe 6 óra 24.5 perczkor és vége 8 óra 5.3 perczkor. — Kisikamlás Pozsonyban. Az osztrák államvasut 106. számú tehervonata ma reggel a pozsonyi állomás bemeneti váltójánál a Budapest felöli oldalon a mozdonnyal, a szerkocsival és 2 kocsival kisikamlott. Ennek folytán az e vonatot követett — estek fél 10 órakor Budapestről elindult — 8. számú személyvonat utasainak át kellett szállniok, s az uj vonat, mely Pozsonyból berendeztetett, a posta és a podgyász átrakodása miatt 2 és fél órai késedelemmel indult el Pozsonyból Bécsbe. A kisikamlás által előidézett forgalmi akadály valószínűleg még csak ma délben lesz megszüntetve, miért is a 3. és 5. számú vonatok (bécsi gyors- és személyvonat) utasainak Pozsonyban esetleg még át kellenet szállniok. — A czimbora, Kuch János és Tasching József vasmegyei Lemlingi fakereskedők tömött tárczával jöttek fel a fővárosba. Az éjjel egy király-utczai tengerájban mulattak. Széles jókedvükben nem bántak fukarul a pénzzel s egy ismeretlen férfi meg is szagolta, hogy tömve van bugyellárisuk. Melléjük ült s a két fakereskedő nagyon megörült a jókedvű mulatótársnak. A tengereiből a Zrínyibe mentek s ott folytatták a mulatást. Jól beborozva mentek a „Fehér ló“ szállóba s ott szobát nyittattak maguknak. Az idegen férfi is velük ment, mert — úgymond — nagyon fáradt s szeretne egy kicsit pihenni. Levetkőztek és Kuch János 2500 frttal terhelt tárczáját a derékalj alá téve, csakhamar elaludt. Mikor reggel felébredt, első dolga volt a tárcza után nézni. Nagy rémülettel vette észre, hogy az nincs sehol. A tárcza eltűnt s vele a mulató czimbora is. A meglopott Kuch János már kora reggel följelentette ez esetet a rendőrségnél, de az ismeretlen gazemberről : alján hiányos személyleirást tudott csak adni, hogy azon a nyomon aligha akadnak nyomára. — Menyegző esküvő nélkül. A mint hogy meg is történt az pár nap előtt B.-Ujfaluban. — Mint a Bihar írja — R. I. hajadon szerette j K. A. ifjút szivének teljes melegével, s ez értelmes választottja részéről is viszonoztattak. Ámde a leány szülői semmikép sem tűrhették s az ifjak közt szőtt eme viszonyt, mi miatt gyakori családi zivatarok dúltak a lányos háznál; mindez semmit sem használt, mert az egymásnak örök hűséget fogadott szerelmesek elhatározták, hogy egymáséi lesznek, s e végből magukat kihirdettetvén elkészültek az esküvő s majd a lakodalom megtartására. A nagy nap előtti éjjelen ismét kemény szóváltás fejlett ki a menyasszony és anyja között, mely állítólag tettlegességben is nyilvánult, mely a gyermek és szülő közti viszonyt már-már teljesen a gyűlöltség jégkérgével vonta be. Mindez nem gátolta az ifjakat, hogy az esküvő ünnepélyes megtartására is fel ne készüljenek. Az elkeseredésében búskomorrá vált anya is megtette a magáét; elment a lelkészhez és gyermekének megesketése ellen óvást emelt. Melynek eredménye az lett, hogy a mátkák nem eshettek meg azonban mint férj és feleség a szokásos házassági szertartások nélkül is egy háztartásba együvé költözködtek. — Postarablás Szerbiában. A Miros-Planinában legutóbb történt postarablás alkalmával a rablók 3180 aranyat loptak el. A postakocsit kisérő pandúr állítólag egyetértett a rablókkal és sok más gyanúsított egyénnel börtönben ül. — A Hentzi-szobor ügyében megválasztott bizottság tagjainak névsorát hiányosan közöltük, adjuk tehát most újra a teljes névsort : Barna Izidor, Berecz Tivadar, Berényi László, Bernátsky Antal, Braun Ignácz, Császár József, Cserényi János, Id. Deák Imre, Déry Gyula, Fehér György, Hentaller Lajos, Hochrein Lajos, Hostyánszky József, Inczédi László, Jeszenszky Károly, b. Mednyánszky Árpád, Melha Kálmán, Mezey Péter, Pártos Béla, Polonyi Géza, Pramer Ágoston, Scheffer László, Szalay Imre, Thinschmidt Gyula, Ujházy Ferencz, Veith József. — Árvaszéki szavazó ülnökök. A megyei árvaszékek mellé az 1877 : XX. t. sz. 178. §-a értelmében döntő szavazattal biró megyebizottsági tagok választhatók. Ehhez képest az árvaszéki ügymenet gyorsítása érdekében ilyen árvaszéki szavazó ülnökök választása iránt a legtöbb megye intézkedett is, azonban ezen intézmény némely megyében, így a többi közt Hevesben nem akar gyökeret verni. Ugyanis ezen megyében az első ízben megválasztott 12 ilyen ülnök, tekintettel arra, hogy ezen megbízatásuk anyagi előnyök nélkül igen terhes felelősséggel jár, lemondott, mire a megye egy második választást rendelt el. Azonban közelebb a második választás alkalmával megválasztott 12 árvaszéki szavazó ülnök is beadta lemondását, s most a megye felir a belügyminiszterhez, hogy ott a törvény ama rendelkezése végrehajtható nem lévén, a gyámügyi szabályrendeletbe az iránt felvett intézkedések hatályon kívül fognak helyeztetni. — Columbus Kristóf és Amerigo Vespucci levelei. Rómában egy díszesen kiállított munka jelent meg, mely Amerika barátaira és a földrajzzal foglalkozókra szerfölött nagy érdekű. Kolumbus Kristóf két levele és Amerigo Vespucci egy levele van a munkában. Zeri Ágoston adta ki, de csak 600 példányban. Amerika fölfedezőjének első levelén nincs dátum. Katholikus Ferdinand Spanyolország királya ő felségéhez és annak nejéhez van intézve. Columbus e levelében kimerítően írja le Hispaniola, a mai Haiti fölfedezésének körülményeit. A lángeszű genuai nemcsak mint derék tengerész, hanem mint körültekintő politikus is tűnik ki e levélből. A másik levél Granadában 1502-ik év februárius 6-án kelt. Hogy kihez volt intézve, nincs a levélben. De tartalmából úgy látszik, hogy ez is katholikus Ferdinándnak szólt. A hajózás tudományának kivonatos ismerete van benne. A harmadik levél Amerigo Vespucci tollából ered. Amolyan konzuli jelentéshez hasonlít tartalma. Vespucci Xiemenes bíbornokhoz, a toledoi érsekhez ir a fölfedezett országok kereskedelmi jelentőségéről Spanyolországra nézve. Felsorolja az árukat, melyekkel nézete szerint, jó üzleteket csinálhatnának az Antillákon. — Uj márványtelep Magyarországon. Esztergom környékén uj óriás kiterjedésű márványtelepre bukkantak. Az itt talált márvány hasonló a karsztihoz, csakhogy mig a karszti márványnak a színe közönséges barnás-szürke, addig emezé szép kékes-szürke. Szilárdsága a karsztiéval egyenlő. Ezek nincsenek benne, ami ezt a márványt szobor-talapzatokra és hasonló munkákra nagyon alkalmassá teszi. A telepet körülbelül három héttel ezelőtt fedezték föl és tárták föl. A közelmúlt napokban a helyszínen több kísérletet tartottak e márvány szilárdságára és feldolgozhatóságára nézve, melyek mind a legjobban sikerültek. A bánya tulajdonosa ezt az uj márványnemet „Széchenyi-márvány “ -nak nevezte el. — A lőcsei adótárnok ellen érkezett hozzánk panasz, mely szerint Kliegl úr a hó utolsó napján beküldött nyugtatványokat csak 3—4 nap múlva akarja kifizetni s a tisztviselők csak a följelentés fenyegetésével kapják, meg elsején úgy déltájt rongyos néhány forintjukat. És ez minden hónap utolsóján ismétlődik , mert az adótárnok ur „rendelem és meghagyom“ ukáza, melylyel valamennyi állami tisztviselőt a törvényszéki elnöktől le az utolsó napidíjasig kivétel nélkül arra utasít, hogy nyugtatványát minden hó 26-kán adja be, — még eddig az egyes hivatalfőnökök által nem foganatosíttatott. — Közös sírban. Szászvároson megrendítő szerencsétlenség történt a napokban. Egy kis gyerek anyja ölében játszadozott, s e közben kirántotta az égő lámpa alatt levő asztalterítőt. A lágra lobbant petroleum végig ömlött úgy az anyán, mint a gyermeken, s mire a kiabálás folytán az apa segítségükre érkezhetett, már annyira összeégtek, hogy ugyanazon éjen mindkettő meghalt a sebek következtében. Anyát és gyermekét egy sírba temették el. Drága fűtőanyag. A legutóbb dúló viharok sok bajt okoztak a nyílt tengeren levő hajóknak. A Lessing nevű gőzhajó 600 utasával sokáig hányták a habok, míg a plymouthi kikötőbe menekülhetett megsérült kormányával. Nagy veszedelemben forgott a német Lloyd társulat Herman nevű gőzhajója is, mely Baltimoreból jött gyapottal és dohánnyal terhelve. A vihar által feltartóztatva elfogyott fűtőanyaga, s a hajósok szén helyett dohánykötegeket dobtak a kemenezébe. De még így is alig, hogy megszabadulhattak, mig a gyapotot a hullámokba nem dobták és a hajót meg nem könnyitették. Deczember 3. — A közbiztonságról Szerbiában következőket írják mai kelettel : Krückner épitési vállalkozó, különben német származású Kragujeváczból, hol a posta- és táviró épületeket építette, múlt hó 23-án a kragujeváczi járási kapitánysághoz kocsizott, hogy megérdemlett díját felvegye. Megérkezvén este lakásába, a kiselavodai fürdőben éjfél után 1 és 2 óra között a hírhedt rablófőnök Delpic, az erdők császára és két társa által megtámadtatott. Előbbi felét követelte a felvett pénznek t. i. 1000 aranyat. A megtámadott ennyit nem adhatott, mert Kragujeváczból csak 70 aranyat hozott, mialatt Despic a vállalkozó jelenlevő feleségét és két leányát vigasztalta és őket arról biztosította, hogy semmi baja sem történik, azalatt czinkostársa Aksovitz Krücknernek bal karja alatt három szúrást ejtett, szétvagdalta az alsó balkart és balkezéről levágta gyűrűs ujját. Ezt látván Despic, összeszidta czinkostársát, megmosta és bekötözte a sebeket, fris fehérneműbe öltöztette a sebesültet és eltávozott. Rövid idő múlva visszatérvén, az Aktovic által ellopott zsebórát és revolvert visszahozta és arra kérte a sebesültet, hogy őrizkedjék azon emberektől, akik az ő nevében jönnek ide, mert svindlerek. — Aresovic a 70 aranyat magával vitte. A harmadik rabló őrt állt és ismeretlen, valószínűleg Kragujeváczból való s miután megtudta, hogy a vállalkozó ma veszi fel pénzét, utána ment. — Kézre került tolvaj. Említettük, hogy Bánffy Béla gróf Szent Mihály telki kastélyából mintegy 100,000 frt értékű ékszert, ezüstnesnit és nagyobb összeg pénzt elloptak. A nyomozat rögtön megindíttatott, de eredmény nélkül. Most véletlenül jöttek a jó madárnak nyomába. A gróf kocsisának a fia ugyanis Gyaluban az ellenőrzési szemlén pazar módon költekezett. Tíz forintot ígért annak, ki felvált neki egy ötvenest, amilyen nemcsak egy darab volt birtokában. A fráter uralkodása feltűnt Papp Miklós gyalui szolgabirónak, s ügyességét dicséri, hogy nyakon csípte a legényt s vallatni kezdvén kitudta, hogy nem igaz után jutott a pénze birtokába. Annyira nem igazán, hogy vallomásai nyomán kutatni kezdtek s egy láda ékszert találtak meg a puszta szent-királyi kastély kertjében a tófenéken, melynek drága tartalma a Bánffy Béla gr. tulajdonát képezi. Egyéb eltűnt holmikra nézve a nyomozat foly s valószínűleg megkerül az ellopott tárgyak legnagyobb része. — Gyászrovat: Dr. Paczolay Mihály vámosmikolai közszeretetben és becsülésben álló körorvos, Paczolay János képviselő unokaöcscse folyó hó 1-én 28 éves korában elhalálozott. A korán elhunytat általános részvét kiséri sirjába. — Gyoroki Edeikpacher Imre, az aradi megyei élet egyik kiváló alakja, e hó 28-án, Uj-Paulison, élete 74-ik évében meghalt. Béke poraikkal! — Kassáról mai keleti táviratozzák : Braun Lázár tömöri (Gömör) lakos és földbirtokos házát, annak otthon nem létében múlt október 31-én álarczos rablók megrabolták, a családtagokat összekínozták s az e közben hazatérő Braunt is kirabolták és összeverték. Dózsa Endre kassai törvényszéki vizsgálóbírónak az azóta folytatott legerélyesebb kutatások daczára csak most sikerült a bűnösök nyomára akadni. Egyikük Szabó István tiszadobi lakos elfogatott s a lopott tárgyak és ezüstnemüekkel együtt ma Kassára hozatott. A gyanús egyének számra nézve hatan, mind tiszadobi lakosok, kiknek vezére Fodor Gyuri már egyizben elfogatott, de bűnjel hiányában szabadon bocsáttatott s azóta nyoma veszett. Szabó István töredelmes vallomása hihetőleg könnyíteni fogja elfogatásukat. Érdekes hogy a rablók a bűntett után egy kovácsműhelybe mentek, hogy a rablott ezüstöt elolvasztva felismerhetlenné tegyék. A kovács nem volt már ott, azonban a patkán szikra égett. Beledobták az ezüstöt, s a fúvót működtetve, az nemcsak elolvadt, de a roston keresztül a hamuba folyt részben. A rablók eltávoztak, s másnap a kovács az olvadt ezüstöt megtalálta és átadta a hatóságnak. — Hírek a városból. A nyomor. Deszkás Katalin cselédet, ki csak pár napja hagyta el a Rókus szülészeti osztályát, tegnap este 6 órakor eszméletlen állapotban karján kis gyermekével találták a kerepesi uton. Visszavitték a Rókus-kórházba. — Megégette a petroleum lámpa. Gyökér Mari jászfelsőszentgyörgyi cseléd, tegnap este 7 órakor Izabellautcza 31. sz. alatti lakásán az égő petroleum lámpát vigyázatlanságból könyökével fellökte s az karjára borult és súlyos égési sebeket ejtett rajta. — Meglopott képviselő: Bokros Elek országgyűlési képviselő Sándor utcza 4. szám alatt levő lakását ma éjjel ismeretlen tettesek álkulcs segélyével felnyitották és onnét a képviselőnek diszmagyar ruháját, egy pár lakcszmát, egy látcsövet és két ezüst gyertyatartót ellopták. — Eltűnt fiatal ember. Osmann József kistemplom-utcza 5. szám alatt lakó 19 éves ifjú, ki az ipariskola II. osztályát látogatta, tegnap lakásáról eltávozott, és mostanáig sem tért vissza. A fiatal embert a rendőrség nyomozza. — 73 éves öngyilkos. Greinz István 73 éves magánzó ma délelőtt 11 órakor pipa utcza 4. szám alatti lakásán öngyilkossági szándékból ereit felmetszette. Még életben szállították a Rókusba. Tettének indító oka ismeretlen. A FÜGGETLENSÉG TÁRCZÁJA. A MATAPAN ÜGY. Regény. 32 Irta : DU BOISGOBEY F. Első kötet. VI. Adriennek eszébe jutott, hogy milyen ékszert látott nagynénje asztalán. — Igen, egy óra óta tudom, felelé a biró nagy zavarban. Egy opálnyakéket loptak el, mely gyémántokkal volt foglalva. — És te azt hiszed Julien eladta s abból szerzett pénzt ? — Nem hiszek semmit. Rendeletet adtam, hogy az ékszerárusoknál tudakozódjanak a pontosan leírt ékszer után. — Nem fognak sehol rátalálni. — Mért ? kérdésdben megrettenve. — Mert az ékszer nincs eladva. — Hogy tudja ezt, néném ? — Mert én vettem meg . . . — Mit hallok! — Nálam van, felesé a hölgy nyudtan. — Önnél van ? — Igen. Tegnap is láthattad nálam s íme most itt is van. Vervins marquisnő kivette tarsolyából a nyakéket s az asztalra dobta. Kínos jelenet volt. Courtammer halványan bámult a csillogó drágakövekre, az agg hölgy pedig teljes nyugalommal állott előtte. — Nos hiszed még, hogy Julien eladta a Matapan ékszerét? — Nem adta el, de . . . — De ellopta, mivel én hozom . . . mert engem csak nem gyanúsítasz lopással ? — Tehát oda adta ? — Nem, az atyja hozta el, ma reggel találta meg a kis szobában, mely az ő lakosztályát a Julienétől elválasztja. — Szerencsétlen fiatal ember ! — Már elitéled ? Julien azért lopta volna, hogy hasznát lássa. Nem hagyta volna egy nyitott szekrényben, melyhez bárki hozzáférhet. A kulcs is benne volt. S ha valóban ily gondolatlan lett volna, később okvetlen visszamegy érte , de egész nap nem volt otthon. Atyja az éjjel is virrasztva várta, de hiába. Szegény Julien a börtönben aludt . . . — De hogyan került a nyakék Calprenéde úrhoz, valakinek oda kellett rejteni? — Nagyon természetes. Ki vitte oda? A biró dolga nyomára jönni. — Minden áron nyomára kell jönni s ha nem Julien. . . — Hát az atyja vagy nővére? — Ki gyanusítá azokat! — Calprenéde féliy meddig tönkre jutott, de inkább éhen halna, mint ilyen módon szerezne pénzt. Különben ő maga beszélte el nekem a kellemetlen ügyet. Ami Arlette-et illeti. — Senki sem vádolja őt, de a cselédség. — Két derék becsületes cselédje van. Különben mit törődünk ezzel? Az elveszett ékszer megkerült, vége a vizsgálatnak. — Nem úgy van, néném. Az igazságszolgáltatásnak kötelessége a vétkest üldözni. Törvény van rá. — Meglehet. De nem kell a törvényt szigorúan alkalmazni. — Nem tőlem függ. — Minden tőled függ. Ha akarod egyszerűen bevégezheted a vizsgálatot. — Tehetném azt ebben az esetben? — Mért ne? Add vissza Matapannak a nyakéket és kérd meg, hogy vonja vissza vádját. — Én adjam vissza ! Hozzá sem nyúlok. Égeti az ujjaimat. Mit mondjak, honnan vettem ? — Ne mondj semmit. Ide küldték. Vegye vissza és maradjon békében. Vége az ügynek. — Kedves néném, önnek sajátszerű fogalma van az igazságszolgáltatásról. — Mért ? — Hogy beszélhetne így egy báró ? Azt kérdeznék tőlem, hol vettem a nyakéket ? Ha önt nevezném meg, ön ellen indítanának vizsgálatot. Bevallaná, hogy Calprenedetől kapta, ki lakásán találá ? Annyi, mint bevallani, hogy fia a tettes. Inkább lemondok a hivatalomról ! — Az nem is volna oly nagy baj. Már mások is megtették előtted, én örökösen azt tanácsolom neked. j Hanem te és a feleséged más nézeten vagytok. Én csak arra kérlek, szabadítsd ki barátomat, Calprenede grófot kellemetlen helyzetéből. Matapan kapja meg a holmiját, azután . . . — Nem tehetem, lehetetlen ! — Én kezembe nem veszem többé azt a rut ékszert, itt hagyom a nyakadon . . . Olyan furcsa gondolatom van, mintha ez a nyakék nem is lenne előttem idegen. Egy nagybátyám a franczia forradalom előtt máltai lovag volt és régi ékszerek gyűjtésével szeretett foglalkozni. De halála után semmit sem találtak nála. Talán ezt a nyakéket is tőle lopták el? — Matapan nem tehette. Csak ötven éves, a nagybácsi pedig 1824-ben halt meg. — Én nem gyanitom Matapant. De ő se gyanitsa Calprené de Julient. Bizd rá a visszalépésre. Számitok rád. Megyek is, szólt a hölgy hirtelen felemelkedve. — Nem tartóztatom kedves néném, de az Istenért vigye magával ezt az ékszert. — Nem viszem én. Itt hagyom. — Iszonyú helyzetbe jutok ez által . . . vagy meg kell mondani, hogy ön volt a tolvaj közbenjárója, — vagy hazudnom kell. — Ép oly helyzetbe jutnál, ha nálam maradna az ékszer , mert keresned kell, pedig tudni fogod, hol van. Az elhallgatás egyenlő sokszor a hazugsággal. Csak nem folytathatod a vizsgálatot úgy tovább mintha semmit sem tudnál ? Mást nem tehetsz, mint amit én tanácsolok. Add vissza Matapannak az ékszert és beszéld rá, hogy visszavonja a vádat. Hidd meg nekem, Calprené de Julien nem lehetett a tolvaj , valaki szándékosan tört vesztére, előbb utóbb ki fog sülni. Sőt én hajlandó vagyok azt is gondolni, hogy az egész bonyolódott ügy a Matapan saját müve ... a Matapané. A marquisnő még beszélt, mikor egy hivatalnok belépett s a biró fülébe valamit súgott. — Várjon, — felesé a biró haragosan. — Ki akar bejönni? — kérdé a marquisnő. — Matapan, a kit kihallgatásra idéztem. — Jól van. Épen jókor jön. Nekem nincs kedvem vele találkozni. Nincs egy mellékajtó, amelyen át távozhatnám? — De igen . . . hanem ezerszer kérem, ne rontsa meg hivatalos állásomat! — Én nem rontok meg semmit. — De igen, ha azt kívánja, hogy akarata szerint járjak el, leköszönök. A marquisnő habozott egy pillanatig, de a válasza így hangzott: — Nagyon sajnálom édes Adrien, hogy oly makacsul ragaszkodói hivatalodhoz. De nem segíthetek rajtad. Tégy mint jónak látod, belenyugszom. Calprenéde gróf nem tudja, hogy idejöttem. Magam jószántából tettem, sőt mi több, a fiú még azt sem tudja, hogy megtalálták a nyakékot. — Most már eleget tudsz. Mutasd meg az ajtót. Adrien a folyosóig kísérte nagynénjét. Szó nélkül mutatta meg neki a lépcsőt, azután visszavonult. Önmegtagadó tettre határozta magát, úgy kellett cselekednie, amint nagynénje kívánta és azután leköszönni hivataláról. Csak egy út maradt, mely megmenthette volna. Ha ugyanis Matapan birtokába jutva az ékszernek, önkénytesen visszavonja vádját és hallgat az egészről. Ekkor a bíró bizonyítékok elégtelensége alapján felfüggesztheti az ügyet. Courtamber Adrien azt remélte, hogy becsületes emberrel van dolga, aki örül, ha egy jóravaló családot nem kénytelen szégyenbe hozni. És miután gyorsan szerette volna végezni a nehéz feladatot, kinyitá az ajtót Matapan előtt. Soha sem látta, de eltalálta, kivel áll szemben. A többi várakozó mind szegény, rongyos ember volt. Matapanból kilátszott a háziúr. Courtammer formaképen nevét kérdezé s azután bebocsátá. Valóságos harcz készült a két férfi között, oly harcz, melytől egy család becsülete és egy buzgó hivatalnok állása függött. A biró sok tapasztalatot szerzett már, tudott olvasni az arczvonásokból. (Folyt. köv.)