Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-03 / 333. szám

Budapest, 1881. Fővárosi lebujok. Könnyű, kék ruhában, kérges kezű, erős marku munkások tarkítják esténkint az utczák egyvelegét, midőn mindennapi súlyos munkájuk­ból hazatérnek. Száraz kenyér, puszta viz és százszoros nélkülözés mellett teljesitik oly nehéz hivatá­sukat. De a már megszokott mindennapi munka talán nem is nyomná őket oly­annyira, mint ama nyomor látása, melyet családjuk körében szemlélni kénytelenek. A bús feleség sorra járta már az összes szomszédos szatócs­boltokat, kérve kenyeret hi­telbe. Csak szombat estig kéri, de nem adnak­­ rég eljátszotta hitelét. Éhezik ő, éheznek gyer­mekei és éhezni fog a hazatérő férj. Felsóhajt. Tehát még egy napot végig kell böjtölni, de akkor aztán legalább vége lesz a nyomornak. Hisz holnap következik a szombat, a fizetés napja. Esteledik, szombat este van. Máskor a csa­ládfő ilyentájt otthon szokott időzni. Ma mikor tudja, mily sóvárogva várja érkezését az egész éhező család, késik, nem jön, ah­­­a boldogta­lan, hátha már megint tévúton jár, s ismét — mint múlt héten, csak hétfőn reggelre, része­gen s egy krajczár nélkül tántorog majd haza. Szombat este van ! Ilyenkor a külvárosi lebujok éjjeli 11 óra tájban szokatlanul megtel­nek. Élet, zsibong bizonyos kávéházak helyisé­geiben. Vendégei jönnek-mennek a késő éjjeli órákig. A betérők többnyire munkások, a­ki­ket, a nehéz munka elcsigázott. Este kapták ki az oly nehezen várt heti bort. Összetalálkoz­tak a korcsmában. Zsíros pörköltet rendeltek, arra jól esik a bor. Elismerik, hogy haza kellene menni, de oly észrevétlenül elhúzódik a hazamenés órája. Bizony otthon nem sok öröm vár reájuk. Mez­telen, éhező gyermekek, egy kiaszott halovány feleség, feldúlt családi boldogság, a mérges házi úr. Mindez oly visszariasztó, s nem hazacsa­logató. Vörös lámpák körül pezsgő élet zajában, a lebuj kávéházakban szombaton este nagy becsben áll. Ha kormos, piszkos is, csinos in­gerlő leányok vigyorognak körülötte. Itatják, csábítják. A bűnbarlangból utczára kiérve pénzét számolja a lámpa pislogó világánál a munkás. Tíz forint heti bérből, csak négy forint ma­radt. Gyorsan határoz. „Fortuna audaces juvat,“ bátraké a szerencse, kártyajátékban még talán ki lehetne pótolni a hiányt ? Kártyázó csoportok ülnek a kerek aszta­loknál, kábító zene mellett bőven ömlik az édes szesz. Még az ásítozó rendőrnek is kijut egy­két pohár. Mire virradni kezd, a kávés dörmögő szava indulásra készteti a kifosztottakat. Be­csukódnak a kártya­barlangok ajtói. Sápadozva, krajczár nélkül állanak a kifosztott munkások a néptelen, csendes utczában. Folytassuk ? Minek a sötétségből több. Elég ebből ennyi is, hogy lássuk minő éjjel a főváros lebuj világa. Szomorú az nagyon. Erkölcsök festője, csa­ládi élet megrontója, nyomor tenyésztője. Mégis meg­van. Hogyne volna meg, mikor sehol a világon nincs oly tág és szabad élet, mint Bpes­­ten az éjjeli órákban. Ki törődnék azzal, hogyan fenekült meg a nappali társadalom munkája, fáradsága, törek­vése abban a posványban, mely a rendőrség felügyelete, elnézése és hozzájárulása által tá­mad ? Becsületes tisztes polgárnak sokat tilt kihágási törvény, sokat rendőrségi önkény, a lebujok fentartóinak minden szabad, csak tud­ják módját. A nappal dolgozó társadalom azon gondol­kozik, hogyan enyhítse a nyomort, hogyan ja­vítsa az erkölcsöket, hogyan terjes­sze a jólé­tet ; az éjjeli lebuj-társadalom mindent tönkre tesz. Tőrök és kelepczék gyanánt vannak ezek felállítva, hogy megfogják, kifos­szák, demora­lizálják áldozataikat. Munkásaink, ifjaink, kön­­­nyebb vérű családapáink itt vesztegetik el munkakedvüket, életerejüket, moralitásukat. A társadalom fel-fel­szólal. Szigorúbb ellen­őrzést, gondosabb tilalmat követel. Hiába! Min­den marad a réginél. A demoralizáló telepek tulajdonosai értenek a módhoz megnyerni az engedélyt, hogy egész éjjel nyitva tartsák fosz­togató üzleteiket. A tél bekopogtatott. A lebuj világ évadja itt van. Lesznek felolvasások, mulatságok, hang­versenyek jótékony czélokra, de lesz intézkedés, hogy a mi hasznot ezek hajtanak, el­rontsák az éjjeli tivornya-tanyák. Hosszú éjjelekkel töme­gesen fogják kitárni ajtaikat a bűn e fészkei. Ugyanazon kép, ugyanazon következmény. Ivó játék és egyéb barlangok népességével szemben óriási tölgyek. A tölgyek a legrégibb kortól nagy szerepet játszanak. A nemzetek a fák növényvilágából ki­emelték, mint az oroszlánt az állatok világából. Az erő, a királyság, a hatalom, az érdem kiváltságos növényjelképe lett. A dodonai erdőt a görögök szentnek tartották és egyik leghíresebb jósszékük ott volt. A rómaiak és a kelták épp oly nagyra becsülték a tölgyeket. A rómaiak polgári erényekért ily koszorúkkal ékesítették fel kitűnő polgáraikat. A kelta druidok csak tölgyerdőkben áldoztak iste­neiknek. Noha a czédrus sokkal magasabb fa a tölgy­nél, de nem bír oly történelmi jelentőséggel. Európában még most is igen híres óriási töl­gyek vannak. Ezek közt a legnevezetesebbek talál­hatók a Bretagneben. Itt ugyanis több oly tölgy van, melyről be van bizonyítva, hogy idősebbek 300 évnél. Quimpar közelségében van egy óriási tölgy, melyről azt mondják, hogy annak lombjai alatt vendégelte meg Bretagne souverain fejedelme XII. Lajos franczia királyt a XV. században. Angliának két óriási tölgye bír történelmi ne­vezetességgel. Az egyik Worcester grófságban, hol II. Károly a worcesteri vereség után elrejtőzött, a másik a windsori parkban, melyről azt állítják, hogy azt Wolsey bibornok tiltotta a XVI. század elején. Mind a két tölgy kerülete több mint 13 méter. E két tölgynél még sokkal vastagabb a laxen­­burgi tölgy, melynek kerülete 17 méter. Egyetlen egy óriási tölgynek sincs oly szép egyenes törzse, mint a Lipcséhez közel fekvő Leutsch falubeli erdőben látható úgynevezett nagy tölgyének. Ez olyan sugár, mint a legszebben ido­mított óriási vastagságú oszlop. Kerülete 10 méter mintegy 5 lábnyira a gyökerek felett. A legrégibb tölgyek közé tartozik a Svájcában Freiburg közelségében nagy kegyelettel őrzött úgy nevezett „morgarteni tölgy.“ E tölgy alatt tartott merész Károly burgundi herczeg hadi tanácsot a morgarteni csata előtt és ugyanitt gyűltek egybe a svájcziak a csata után, miután a burgundiak felett győztek. Egy hírnököt küldöttek ismét Freiburgba és igazoló felül egy gályát szakasztottak le a tölgy­ről, mel­lyel a hírnök útnak indult. Annyira sietett, hogy csak a győzelem hírét mondotta el és össze­rogyott, hogy többé fel ne keljen. A kezében tar­tott gályát oda ültették, a­hol ő meghalt és ez most épp oly nagy, mint a morgarteni. A másik óriási tölgy Lausanneban van. Ez alatt adták ki a svájczi reformátusok első függetlenségi manifesztu­­s mókát. HÍREK. — deczember 2. Figyelmeztetjük és kérjük t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük a múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. — József főherczeg a f. hó első felében családjával együtt Fiuméba utazik, hogy télire az ott általa legutóbb vásárolt s most részben már renovált villába költözzék. Maga a főher­­czeg ur azonban nemsokára ismét visszatér Alcsuthra s a legközelebbi hónapok legnagyobb részén át ott is marad. — A kik nem láthatók. Weinberger Ödön kereskedelmi iskolai növendék ma délelőtt tiz óra körül a főpostán egy 38 forintos utalványt váltott be. Egy csavargó szemmel kisérte a fiút s utána ment. A Szerviták terén, hol rendőrt nem látott, felhasználta az alkalmat s a fiút ha­lántékon ütötte oly erővel, hogy az ütés követ­keztében elesett. A csavargó a tanuló téli ka­bátjából a pénzt hirtelen kikapta s azzal odébb állott, ott hagyván a fiút, hogy a netán arra vetődő rendőrnek legyen valami teendője. — Nők megbüntetve. Svájczban történt, hogy Chevenezben az ó-katholikus plébánost Beist, a katholikus érzelmű nők bántalmazták. A rendőrbiróság három nőt, egyenkint 48 órai fogságra és 20 frank bírságra és azonkívül a bántalmazott plébános részére egyetemlegesen fizetendő 150 frank pénzbírságra itélte. E hár­mon kívül még tiz asszonyt és leányt ítéltek el egyenkint 15 frank fizetésére s mindnyájukat a költségek viselésére. A klerikális érzelmű fran­czia Pays gyűjtést indított, hogy a nők a rájuk szabott bírságot ebből fedezhessék. FÜGGETLENSÉG, TÁRSADALOM: fog állani a dolgos az erkölcsös társadalom a maga prédikáczióival, a maga óhajtásaival. Be­szélhet szószékről a pap, a lapokból az író, a közgyűlésből a tisztesek kara, mig az erkölcs­rendőrség igy lesz szerelve a mint van, Buda­pest lebujainak állni fog a világ továbbra is. — Türelmetlenség. Tisza-Várkonyból pana­szolják, hogy a november 27-iki községi képviselő választásokat megelőzőleg, az ottani plébános a szó­székről hívta fel híveit, hogy csak vallásukbelire adják szavazataikat. Ezt még saját hívei is rész néven vették a plébános úrtól, mert a katholikusok­­ból és reformátusokból álló községben eddig a ma­gyar vallástürelmet jellemző békességgel fértek meg a felekezetek. — Kórházi mizériák. Napról-napra érezhe­tőbbé válik a fővárosban a kórházak elégtelen­sége. Még csak deczember hónapban vagyunk , s a kórházak mind tömve vannak, az egy dolog­ , házi kórházat kivéve, a­hol még van hely egy­­ pár betegre. A betegek száma a téli hónapok­­­­ban rohamosan növekedni szokott, egész febru­­­­árig. Attól lehet tartani, hogy ha ez évről-évre jelentkező betegszaporodás e hónapokban az idén­­ is ismétlődik, kórházaink nem lesznek elégsége­­sek a betegek befogadására. I . Részleges holdfogyatkozás lesz hétfőn, e hó 5-én, melynek láthatósági köre kiterjed Euró­­­­pára, Ázsiára, Afrika északi részére és Ausztrá­liára. A fogyatkozás — mely Chinában majdnem teljesnek fog feltűnni 4- délután 4 óra 24 percz­­kor kezdődik és 8 óra 5 perczkor ér véget. Ná­lunk e napon a hold 4 óra 4 perczkor, tehát 20 perczczel a fogyatkozás előtt kelvén, tiszta idő ese­­­­tén egész lefolytában látni fogjuk e tüneményt. " Kezdete lesz nálunk 4 óra 43.6 perczkor, közepe­­ 6 óra 24.5 perczkor és vége 8 óra 5.3 perczkor. — Kisikamlás Pozsonyban. Az osztrák államvasut 106. számú tehervonata ma reggel a pozsonyi állomás bemeneti váltójánál a Buda­pest felöli oldalon a mozdonnyal, a szerkocsival és 2 kocsival kisikamlott. Ennek folytán az e vonatot követett — estek­ fél 10 órakor Buda­pestről elindult — 8. számú személyvonat uta­sainak át kellett szállniok, s az uj vonat, mely Pozsonyból beren­deztetett, a posta és a pod­­gyász átrakodása miatt 2 és fél órai késedelem­mel indult el Pozsonyból Bécsbe. A kisikamlás által előidézett forgalmi akadály valószínűleg még csak ma délben lesz megszüntetve, miért is a 3. és 5. számú vonatok (bécsi gyors- és személyvonat) utasainak Pozsonyban esetleg még át kellenet szállniok. — A czimbora, Kuch János és Tasching József vasmegyei Lemlingi fakereskedők tömött tárczával jöt­tek fel a fővárosba. Az éjjel egy király-utczai tengeráj­­ban mulattak. Széles jókedvükben nem bántak fukarul a pénzzel s egy ismeretlen férfi meg is szagolta, hogy tömve van bugyellárisuk. Melléjük ült s a két fakeres­kedő nagyon megörült a jókedvű mulatótársnak. A tengereiből a Zrínyibe mentek s ott folytatták a mula­­tást. Jól beborozva mentek a „Fehér ló“ szállóba s ott szobát nyittattak maguknak. Az idegen férfi is velük ment, mert — úgymond — nagyon fáradt s szeretne egy kicsit pihenni. Levetkőztek és Kuch János 2500 frttal terhelt tárczáját a derékalj alá téve, csakhamar elaludt. Mikor reggel felébredt, első dolga volt a tárcza után nézni. Nagy rémülettel vette észre, hogy az nincs­­ sehol. A tárcza eltűnt s vele a mulató czimbora is. A­­ meglopott Kuch János már kora reggel följelentette ez esetet a rendőrségnél, de az ismeretlen gazemberről : alján hiányos személyleirást tudott csak adni, hogy azon­­ a nyomon aligha akadnak nyomára. — Menyegző esküvő nélkül. A mint hogy­­ meg is történt az pár nap előtt B.-Ujfaluban.­­ — Mint a Bihar írja — R. I. hajadon szerette j K. A. ifjút szivének teljes melegével, s ez ér­­t­­elmes választottja részéről is viszonoztattak.­­ Ámde a leány szülői semmikép sem tűrhették s az ifjak közt szőtt eme viszonyt, mi miatt gya­kori családi zivatarok dúltak a lányos háznál; mindez semmit sem használt, mert az egymás­nak örök hűséget fogadott szerelmesek elhatároz­ták, hogy egymáséi lesznek, s e végből magu­kat kihirdettetvén elkészültek az esküvő s majd a lakodalom megtartására. A nagy nap előtti éjjelen ismét kemény szóváltás fejlett ki a menyasszony és anyja között, mely állítólag tettlegességben is nyilvánult, mely a gyermek és szülő közti viszonyt már-már teljesen a gyű­­löltség jégkérgével vonta be. Mindez nem gá­tolta az ifjakat, hogy az esküvő ünnepélyes megtartására is fel ne készüljenek. Az elkese­redésében búskomorrá vált anya is megtette a magáét; elment a lelkészhez és gyermekének megesketése ellen óvást emelt. Melynek ered­ménye az lett, hogy a mátkák nem eshettek meg azonban mint férj és feleség a szokásos házassági szertartások nélkül is egy háztartásba együvé költözködtek. — Postarablás Szerbiában. A Miros-Plani­­nában legutóbb történt postarablás alkalmával a rablók 3180 aranyat loptak el. A postakocsit kisérő pandúr állítólag egyetértett a rablókkal és sok más gyanúsított egyénnel börtönben ül. — A Hentzi-szobor ügyében megválasztott bizottság tagjainak névsorát hiányosan közöltük, adjuk tehát most újra a teljes névsort : Barna Izidor, Berecz Tivadar, Berényi László, Bernátsky Antal, Braun Ignácz, Császár József, Cserényi János, Id. Deák Imre, Déry Gyula, Fehér György, Hentaller Lajos, Hochrein Lajos, Hostyánszky József, Inczédi László, Jeszenszky Károly, b. Mednyánszky Árpád, Melha Kálmán, Mezey Péter, Pártos Béla, Polo­­nyi Géza, Pramer Ágoston, Scheffer László, Szalay Imre, Thinschmidt Gyula, Ujházy Ferencz, Veith József. — Árvaszéki szavazó ülnökök. A megyei árvaszékek mellé az 1877 : XX. t. sz. 178. §-a értelmében döntő szavazattal biró megye­bizott­sági tagok választhatók. Ehhez képest az árva­széki ügymenet gyorsítása érdekében ilyen árva­széki szavazó ülnökök választása iránt a legtöbb megye intézkedett is, azonban ezen intézmény némely megyében, így a többi közt Hevesben nem akar gyökeret verni. Ugyanis ezen megyé­ben az első ízben megválasztott 12 ilyen ülnök, tekintettel arra, hogy ezen megbízatásuk anyagi előnyök nélkül igen terhes felelősséggel jár, le­mondott, mire a megye egy második választást rendelt el. Azonban közelebb a második válasz­tás alkalmával megválasztott 12 árvaszéki sza­vazó ülnök is beadta lemondását, s most a me­gye felir a belügyminiszterhez, hogy ott a tör­vény ama rendelkezése végrehajtható nem lévén, a gyámügyi szabályrendeletbe az iránt felvett intézkedések hatályon kívül fognak helyeztetni. — Columbus Kristóf és Amerigo Vespucci levelei. Rómában egy díszesen kiállított munka jelent meg, mely Amerika barátaira és a földrajzzal foglalkozókra szerfölött nagy érdekű. Kolumbus Kristóf két levele és Amerigo Vespucci egy levele van a munkában. Zeri Ágoston adta ki, de csak 600 példányban. Amerika fölfedezőjének első levelén nincs dátum. Katholikus Fer­dinand Spanyolország királya ő felségéhez és annak ne­jéhez van intézve. Columbus e levelében kimerítően írja le Hispaniola, a mai Haiti fölfedezésének körülményeit. A lángeszű genuai nemcsak mint derék tengerész, hanem mint körültekintő politikus is tűnik ki e levélből. A másik levél Granadában 1502-ik év februárius 6-án kelt. Hogy kihez volt intézve, nincs a levélben. De tartalmá­ból úgy látszik, hogy ez is katholikus Ferdinándnak szólt. A hajózás tudományának kivonatos ismerete van benne. A harmadik levél Amerigo Vespucci tollából ered. Amolyan konzuli jelentéshez hasonlít tartalma. Vespucci Xiemenes bíbornokhoz, a toledoi érsekhez ir a föl­fede­zett országok kereskedelmi jelentőségéről Spanyolor­szágra nézve. Felsorolja az árukat, melyekkel nézete szerint, jó üzleteket csinálhatnának az Antillákon. — Uj márvány­telep Magyarországon. Esz­tergom környékén uj óriás kiterjedésű márvány­telepre bukkantak. Az itt talált márvány hasonló a karsztihoz, csakhogy mig a karszti márvány­nak a színe közönséges barnás-szürke, addig emezé szép kékes-szürke. Szilárdsága a karsz­­tiéval egyenlő. Ezek nincsenek benne, a­mi ezt a márványt szobor-talapzatokra és hasonló mun­kákra nagyon alkalmassá teszi. A telepet körül­belül három héttel ezelőtt fedezték föl és tárták föl. A közelmúlt napokban a helyszínen több kísérletet tartottak e márvány szilárdságára és feldolgozhatóságára nézve, melyek mind a leg­jobban sikerültek. A bánya tulajdonosa ezt az uj márványnemet „Széchenyi-márvány “ -nak ne­vezte el. — A lőcsei adótárnok ellen érkezett hozzánk pa­­­­nasz, mely szerint Kliegl úr a hó utolsó napján bekül­dött nyugtatványokat csak 3—4 nap múlva akarja ki­fizetni s a tisztviselők csak a följelentés fenyegetésével kapják, meg elsején úgy déltájt rongyos néhány forint­jukat. És ez minden hónap utolsóján ismétlődik , mert az adótárnok ur „rendelem é­s megha­gyom“ ukáza, melylyel valamennyi állami tisztvise­lőt a törvényszéki elnöktől le az utolsó napidíjasig ki­vétel nélkül arra utasít, hogy nyugtatványát minden hó 26-kán adja be, — még eddig az egyes hivatalfőnökök által nem foganatosíttatott. — Közös sírban. Szászvároson megrendítő szerencsétlenség történt a napokban. Egy kis gyerek anyja ölében játszadozott, s e közben kirántotta az égő lámpa alatt levő asztalterítőt. A lágra lobbant petroleum végig ömlött úgy az anyán, mint a gyermeken, s mire a kiabálás folytán az apa segítségükre érkezhetett, már annyira összeégtek, hogy ugyanazon éjen mind­kettő meghalt a sebek következtében. Anyát és gyermekét egy sírba temették el.­­ Drága fűtőanyag. A legutóbb dúló vi­harok sok bajt okoztak a nyílt tengeren levő hajóknak. A Lessing nevű gőzhajó 600 utasá­val sokáig hányták a habok, míg a plymouthi kikötőbe menekülhetett megsérült kormányával. Nagy veszedelemben forgott a német Lloyd tár­sulat Herman nevű gőzhajója is, mely Baltimo­­reból jött gyapottal és dohán­nyal terhelve. A vihar által feltartóztatva elfogyott fűtőanyaga, s a hajósok szén helyett dohánykötegeket dob­tak a kemenezébe. De még így is alig, hogy megszabadulhattak, mig a gyapotot a hullá­mokba nem dobták és a hajót meg nem kön­­­nyitették. Deczember 3. — A közbiztonságról Szerbiában követke­zőket írják mai kelettel : Krückner épitési vál­lalkozó, különben német származású Kragujevácz­­ból, hol a posta- és táviró épületeket építette, múlt hó 23-án a kragujeváczi járási kapitány­sághoz kocsizott, hogy megérdemlett díját fel­vegye. Megérkezvén este lakásába, a kis­elavodai fürdőben éjfél után 1 és 2 óra között a hírhedt rablófőnök Delpic, az erdők császára és két társa által megtámadtatott. Előbbi felét köve­telte a felvett pénznek t. i. 1000 aranyat. A megtámadott ennyit nem adhatott, mert Kragu­­jeváczból csak 70 aranyat hozott, mialatt Des­pic a vállalkozó jelenlevő feleségét és két leá­nyát vigasztalta és őket arról biztosította, hogy semmi baja sem történik, azalatt czinkostársa Aksovitz Krücknernek bal karja alatt három szú­rást ejtett, szétvagdalta az alsó balkart és bal­kezéről levágta gyűrűs ujját. Ezt látván Despic, összeszidta czinkostársát, megmosta és bekötözte a sebeket, fris fehérneműbe öltöztette a sebesül­tet és eltávozott. Rövid idő múlva visszatérvén, az Aktovic által ellopott zsebórát és revolvert visszahozta és arra kérte a sebesültet, hogy­­ őrizkedjék azon emberektől, a­kik az ő ne­vében jönnek ide, mert svindlerek. — Areso­­vic a 70 aranyat magával vitte. A harmadik rabló őrt állt és ismeretlen, valószínűleg Kragu­­jeváczból való s miután megtudta, hogy a vál­lalkozó ma veszi fel pénzét, utána ment. — Kézre került tolvaj. Említettük, hogy Bánffy Béla gróf Szent Mihály telki kastélyából mint­egy 100,000 frt értékű ékszert, ezüstnesnit és na­gyobb összeg pénzt elloptak. A nyomozat rögtön megindíttatott, de eredmény nélkül. Most véletlenül jöttek a jó madárnak nyomába. A gróf kocsisának a fia ugyanis Gyaluban az ellenőrzési szemlén pazar módon költekezett. Tíz forintot ígért annak, ki fel­vált neki egy ötvenest, a­milyen nemcsak egy da­rab volt birtokában. A fráter uralkodása feltűnt Papp Miklós gyalui szolgabirónak, s ügyességét dicséri, hogy nyakon csípte a legényt s vallatni kezdvén kitudta, hogy nem igaz után jutott a pénze birtokába. Annyira nem igazán, hogy vallo­másai nyomán kutatni kezdtek s egy láda ékszert találtak meg a puszta szent-királyi kastély kertjé­ben a tófenéken, melynek drága tartalma a Bánffy Béla gr. tulajdonát képezi. Egyéb eltűnt holmikra nézve a nyomozat foly s valószínűleg megkerül az ellopott tárgyak legnagyobb része. — Gyászrovat: Dr. Paczolay Mihály vámosmikolai közszeretetben és becsülésben álló kör­orvos, Paczolay János képviselő unokaöcscse folyó hó 1-én 28 éves korában elhalálozott. A korán elhuny­tat általános részvét kiséri sirjába. — Gyoroki Edeik­­pacher Imre, az aradi megyei élet egyik kiváló alakja, e hó 28-án, Uj-Paulison, élete 74-ik évé­ben meghalt. Béke poraikkal! — Kassáról mai keleti táviratozzák : Braun Lázár tömöri (Gömör) lakos és földbirtokos há­zát, annak otthon nem létében múlt október 31-én álarczos rablók megrabolták, a családtago­kat összekínozták s az e közben hazatérő Braunt is kirabolták és összeverték. Dózsa Endre kassai törvényszéki vizsgálóbírónak az azóta folytatott legerélyesebb kutatások daczára csak most sike­rült a bűnösök nyomára akadni. Egyikük Szabó István tiszadobi lakos elfogatott s a lopott tár­gyak és ezüstnemüekkel együtt ma Kassára ho­zatott. A gyanús egyének számra nézve hatan, mind tiszadobi lakosok, kiknek vezére Fodor Gyuri már egyizben elfogatott, de bűnjel hiá­nyában szabadon bocsáttatott s azóta nyoma veszett. Szabó István töredelmes vallomása hihe­tőleg könnyíteni fogja elfogatásukat. Érdekes hogy a rablók a bűntett után egy kovácsmű­­helybe mentek, hogy a rablott ezüstöt elol­vasztva felismerhetlenné tegyék. A kovács nem volt már ott, azonban a patkán szikra égett. Beledobták az ezüstöt, s a fúvót működtetve, az nemcsak elolvadt, de a roston keresztül a hamuba folyt részben. A rablók eltávoztak, s másnap a kovács az olvadt ezüstöt megtalálta és átadta a hatóságnak. — Hírek a városból. A nyomor. Deszkás Katalin cselédet, ki csak pár napja hagyta el a Rókus szülészeti osztályát, tegnap este 6 órakor eszméletlen állapotban karján kis gyermekével találták a kerepesi uton. Visszavitték a Rókus-kórházba. — Megégette a petroleum lámpa. Gyökér Mari jász­felső­szentgyörgyi cseléd, tegnap este 7 órakor Izabella­­utcza 31. sz. alatti lakásán az égő petroleum lámpát vigyázatlanságból könyökével fellökte s az karjára bo­rult és súlyos égési sebeket ejtett rajta. — Meglo­pott képviselő: Bokros Elek országgyűlési képviselő Sándor utcza 4. szám alatt levő lakását ma éjjel ismeretlen tettesek álkulcs segélyével felnyitották és onnét a képviselőnek diszmagyar ruháját, egy pár lakcs­zmát, egy látcsövet és két ezüst gyertyatartót ellopták. — Eltűnt fiatal ember. Os­­mann József kistemplom-utcza 5. szám alatt lakó 19 éves ifjú, ki az ipariskola II. osztályát látogatta, teg­nap lakásáról eltávozott, és mostanáig sem tért vissza. A fiatal embert a rendőrség nyomozza. — 73 éves öngyilkos. Greinz István 73 éves magánzó ma délelőtt 11 órakor pipa utcza 4. szám alatti lakásán ön­gyilkossági szándékból ereit felmetszette. Még életben szállították a Rókusba. Tettének indító oka ismeretlen. A FÜGGETLENSÉG TÁRCZÁJA. A MATAPAN ÜGY. Regény. 32 Irta : DU BOISGOBEY F. Első k­ötet. VI. Adriennek eszébe jutott, hogy milyen ék­szert látott nagynénje asztalán. — Igen, egy óra óta tudom, felelé a biró nagy zavarban. Egy opálnyakéket loptak el, mely gyémántokkal volt foglalva. — És te azt hiszed Julien eladta s abból szerzett pénzt ? — Nem hiszek semmit. Rendeletet adtam, hogy az ékszerárusoknál tudakozódjanak a pon­tosan leírt ékszer után. — Nem fognak sehol rátalálni. — Mért ? kérdé­sdb­en megrettenve. — Mert az ékszer nincs eladva. — Hogy tudja ezt, néném ? — Mert én vettem meg . . . — Mit hallok! — Nálam van, felesé a hölgy nyudtan. — Önnél van ? — Igen. Tegnap is láthattad nálam s íme most itt is van. Vervins marquisnő kivette tarsolyából a nyakéket s az asztalra dobta. Kínos jelenet volt. Courtammer halványan bámult a csillogó drágakövekre, az agg hölgy pedig teljes nyuga­lommal állott előtte. — Nos­­ hiszed még, hogy Julien eladta a Matapan ékszerét? — Nem adta el, de . . . — De ellopta, mivel én hozom . . . mert engem csak nem gyanúsítasz lopáss­al ? — Tehát oda adta ? — Nem, az atyja hozta el, ma reggel ta­lálta meg a kis szobában, mely az ő lakosztá­lyát a Julienétől elválasztja. — Szerencsétlen fiatal ember ! — Már elitéled ? Julien azért lopta volna, hogy hasznát lássa. Nem hagyta volna egy nyi­tott szekrényben, melyhez bárki hozzá­férhet. A kulcs is benne volt. S ha valóban ily gondolat­­lan lett volna, később okvetlen vissza­megy érte , de egész nap nem volt otthon. Atyja az éjjel is virrasztva várta, de hiába. Szegény Ju­lien a börtönben aludt . . . — De hogyan került a nyakék Calprenéde úrhoz, valakinek oda kellett rejteni? — Nagyon természetes. Ki vitte oda? A biró dolga nyomára jönni. — Minden áron nyomára kell jönni s ha nem Julien. . . — Hát az atyja vagy nővére? — Ki gyanusítá azokat! — Calprenéde féliy meddig tönkre jutott, de inkább éhen halna, mint ilyen módon szerezne pénzt. Különben ő maga beszélte el nekem a kellemetlen ügyet. A­mi Arlette-et illeti. — Senki sem vádolja őt, de a cselédség. — Két derék becsületes cselédje van. Kü­lönben mit törődünk ezzel? Az elveszett ékszer megkerült, vége a vizsgálatnak. — Nem úgy van, néném. Az igazságszol­gáltatásnak kötelessége a vétkest üldözni. Tör­vény van rá. — Meglehet. De nem kell a törvényt szi­gorúan alkalmazni. — Nem tőlem függ. — Minden tőled függ. Ha akarod egysze­rűen bevégezheted a vizsgálatot. — Tehetném azt ebben az esetben? — Mért ne? Add vissza Matapannak a nyakéket és kérd meg, hogy vonja vissza vádját. — Én adjam vissza ! Hozzá sem nyúlok. Égeti az ujjaimat. Mit mondjak, honnan vettem ? — Ne mondj semmit. Ide küldték. Vegye vissza és maradjon békében. Vége az ügynek. — Kedves néném, önnek sajátszerű fogalma van az igazságszolgáltatásról. — Mért ? — Hogy beszélhetne így egy báró ? Azt kérdeznék tőlem, hol vettem a nyakéket ? Ha önt nevezném meg, ön ellen indítanának vizs­gálatot. Bevallaná, hogy Calprenedetől kapta, ki lakásán találá ? Annyi, mint bevallani, hogy fia a tettes. Inkább lemondok a hivatalomról ! — Az nem is volna oly nagy baj. Már mások is megtették előtted, én örökösen azt tanácsolom neked. j Hanem te és a feleséged más nézeten vagytok. Én csak arra kérlek, szaba­dítsd ki barátomat, Calprenede grófot kellemet­len helyzetéből. Matapan kapja meg a holmiját, azután . . . — N­­em tehetem, lehetetlen ! — Én kezembe nem veszem többé azt a rut ékszert, itt hagyom a nyakadon . . . Olyan furcsa gondolatom van, mintha ez a nyakék nem is lenne előttem idegen. Egy nagybátyám a franczia forradalom előtt máltai lovag volt és régi ékszerek gyűjtésével szeretett foglalkozni. De halála után semmit sem találtak nála. Talán ezt a nyakéket is tőle lopták el? — Matapan nem tehette. Csak ötven éves, a nagybácsi pedig 1824-ben halt meg. — Én nem gyanitom Matapant. De ő se gyanitsa Calprené de Julient. Bizd rá a vissza­lépésre. Számitok rád. Megyek is, szólt a hölgy hirtelen felemelkedve. — Nem tartóztatom kedves néném, de az Istenért vigye magával ezt az ékszert. — Nem viszem én. Itt hagyom. — Iszonyú helyzetbe jutok ez által . . . vagy meg kell mondani, hogy ön volt a tolvaj közbenjárója, — vagy hazudnom kell. — Ép oly helyzetbe jutnál, ha nálam ma­radna az ékszer , mert keresned kell, pedig tudni fogod, hol van. Az elhallgatás egyenlő sokszor a hazugsággal. Csak nem folytathatod a vizsgálatot úgy tovább mintha semmit sem tudnál ? Mást nem tehetsz, mint a­mit én ta­nácsolok. Add vissza Matapannak az ékszert és be­széld rá, hogy visszavonja a vádat. Hidd meg nekem, Calprené de Julien nem lehetett a tol­vaj , valaki szándékosan tört vesztére, előbb utóbb ki fog sülni. Sőt én hajlandó vagyok azt is gondolni, hogy az egész bonyolódott ügy a Matapan saját müve ... a Matapané. A marquisnő még beszélt, mikor egy hiva­talnok belépett s a biró fülébe valamit súgott. — Várjon, — felesé a biró haragosan. — Ki akar bejönni? — kérdé a mar­­quisnő. — Matapan, a kit kihallgatásra idéztem. — Jól van. Épen jókor jön. Nekem nincs kedvem vele találkozni. Nincs egy mellékajtó, a­melyen át távozhatnám? — De igen . . . hanem ezerszer kérem, ne rontsa meg hivatalos állásomat! — Én nem rontok meg semmit. — De igen, ha azt kívánja, hogy akarata szerint járjak el, leköszönök. A marquisnő habozott egy pillanatig, de a válasza így hangzott: — Nagyon sajnálom édes Adrien, hogy oly makacsul ragaszkodói hivatalodhoz. De nem segíthetek rajtad. Tégy mint jónak látod, bele­nyugszom. Calprenéde gróf nem tudja, hogy ide­jöttem. Magam jószántából tettem, sőt mi több, a fiú még azt sem tudja, hogy megtalálták a nyakékot. — Most már eleget tudsz. Mutasd meg az ajtót. Adrien a folyosóig kísérte nagynénjét. Szó nélkül mutatta meg neki a lépcsőt, azután vis­­­­­szavonult. Önmegtagadó tettre határozta magát, úgy­­ kellett cselekednie, a­mint nagynénje kívánta és azután leköszönni hivataláról. Csak egy út maradt, mely megmenthette volna. Ha ugyanis Matapan birtokába jutva az ékszernek, önkénytesen visszavonja vádját és hallgat az egészről. Ekkor a bíró bizonyítékok elégtelensége alapján felfüggesztheti az ügyet. Courtamb­er Adrien azt remélte, hogy be­csületes emberrel van dolga, a­ki örül, ha egy jóravaló családot nem kénytelen szégyenbe hozni. És miután gyorsan szerette volna végezni a nehéz feladatot, kinyitá az ajtót Matapan előtt. Soha sem látta, de eltalálta, kivel áll szemben. A többi várakozó mind szegény, ron­gyos ember volt. Matapanból kilátszott a háziúr. Courtammer formaképen nevét kérdezé s azután bebocsátá. Valóságos harcz készült a két férfi között, oly harcz, melytől egy család becsülete és egy buzgó hivatalnok állása függött. A biró sok tapasztalatot szerzett már, tu­dott olvasni az arczvonásokból. (Folyt. köv.)

Next