Függetlenség, 1934. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

FínomTropical Virtinglik méret után .......................... Készen, elegáns kivitel­ben .......................................... P P­arlszabósAtf ffV* ■ I V­U^ RAkoozl-út n Jogerősen felmentették a másfél­évre ítélt bankárt Emszt József bankárt még 1928-ban vét­kes bukás bűntettéért jogerősen másfélévi börtönre ítéltek. Az volt ellene a vád, hogy nem vezetett­­ üzleti könyveket és különböző szabálytalanságokkal súlyosan megkárosította hitelezőit. A bankár 11 hónapot ki is tartott bü­nte­­téséből, azután újrafelvételi­ kérelmet nyújtott be ügyvédje, Frainc István dr. útján. A törvény­szék Schandl­ Jacnkc­n szombaton tárgyalta az újrafelvételi ügyet, amelyben Emszt azzal érvelt, hogy amikor a szabálytalanságok tör­téntek,­­ már nem volt a bank tulajdonosa, hanem azt másra ruházta át. Az erről szóló szerződést azért nem mutatta fel az első tár­gyaláson, mert az illetéket a 208.IM pengi értékű meg­állapodás után nem fizették le és ha ez foltudódott volna, 50.000 pengi bír­ságra ítélték volna el. A bizonyítási eljárás során a törvényszék megállapította, hogy Emnszt József a bank visszaéléseiért nem fe­lelős, ennek folytán felmentette a bankárt az ellene emelt vád alól. Az ítélet jogerős. jiAm" a leglaposabb automatikus tiNSYUJTO nJMEed­o­siSHS MOkSdeM Mater­I KaphaM mlndanMI árab­ó: KLEIN SALAMON FIAI dobávzádUKk 12.UzIete, XK­Uya.l.T. 171-11 MINDENFAJTA ÖNGYÚJTÓK JAVÍTÁSAI PÉTER ÉS MÁRIA IRTA:FELKAI FERENC Ott állott Péter a Gellérthegy tövében és nézte a keresztet tartó püspököt. Nézte és úgy érezte, mintha kizárólag neki mutatná a püspök a magasra tar­tott keresztet... Neki, a búcsúzónak. Mert búcsúzott Péter. Megaokalta. Úgy elfogyott az életkedve, hogy csak egy keserű, fanyar mosolya maradt Azt is dugdosta. ... Úgy határozott hogy még nézi né­hány percig a hídra özönlőket. A nyári éjszakában hazahúzó kirándulókat meg­rakott, virágos autókat... ... Azután elindul az összekötő vasúti Zlid felé. Egy loccsanás, egy-két buborék, utána egy kis gyász... A világ forog tovább. Csak az édesanyja... Ez tartotta eddig is vissza. A kis nyug­díjból élő tanítónő. Akinek három éve e­szi a kenyerét. Amióta hazajött Szibé­­riából. Az a kis nyugdíj volt mindenük. Péter hiába kilincselt Nem jutott neki kenyér. A nyugdíj pedig egyre kisebb lett Az utóbbi időben úgy látta Péter, h­ogy csak neki jut kenyér... Az édes­anyja pedig egyre aszalódik... Ez indította el. Reggel még kísérletezett. Egy építési vállalkozónál. Két évig járt a műegye­temre. Annak idején onnan vitték el Galíciába. Jó rajzoló volt Szép kérvényt írt. Édesanyja hozta a papírost a trafik­­bal Úgy figyelte a háta mögött Szép írás. Pobogott a szíve. Jaj Istenem... Biztosan sikerül. * A műegyetemnél jár Péter. Mellre szívja a füstöt Lenyeli. Így szorítja vissza a torkába lendülő zokogást Katona volt. A Lágymányosnál a túloldalra kerül. Oda, ahol a tócsát földsáv választja el a Dunától. Lemegy a dunai oldalra. Póz nélkül, gondolat nélkül megy neki a víz­nek. Úgy indul, mint egy rohamnak an­nak idején a Dnyeszter körül, összeszorí­tott foggal. Semmire sem gondolva. Buk­dácsol. Nyár van. Hosszú méterekig se­kély a víz. Gyorsan vissza a partra. Majd a hídról. A tócsa oldalára kerül. Úgy megy a híd felé, a bokrok között. Talán száz lépést halad. Valaki zokog a bokorban. Női sírás. Fojtott, keserves, bugyborékoló zokogás. Egy pillanatra megáll Péter. Hallgatódzik. Megijed a sírástól. Fél, hogy megállítja, ő pedig már határozott. Töri a bokrokat. Siet tovább. A maga útján. A sírást egyre hallja. Törtet. A nagy izgalomban, a sö­tét éjszakában alig veszi észre, hogy köz­vetlen előtte egy bokor tövében csapzott­­hajú, zokogó lány ül. Amikor meglátja Pétert, felugrik. Péter megáll. Für­készve, ijedten, csodálkozva nézik egy­mást. A lány húsz éves lehet. Finom kis arccal, kopott ruhában. Sapkája ott he­ver a földön. Csendesen, rekedten szólal meg Péter: — Bántotta valaki ? ... Hátralép a leány. — Senki... — Akkor ... miért sír? — Nagyon kérem... hagyjon ma­gamra... Nem sírok... Köszönöm, hogy kérdi... Már megyek is tovább ... Péterben melegszik a szív. Felébred a részvét: — Miért sír?... — Oh Istenem... Hát sírtam ! — No, csak őszintén ... ’ ‘ Durcásan szipog a leány: — Manapság minden bokorban sír­nak ... —■ Késő éjjel van.. • Mit csinál itt?... — Eltévedtem..» — Elhigytem?... Ott a fény. A vá­ros. '—Nem oda akaratm..« •— Hanem? — Miért faggat kérem?... Éppen úgy kérdezhetném magától is, hogy mit keres itt maga ... — Eltévedtem ... Furcsán mosolyog Péter. A leány le­hajtja fejét. Alulról nézi. Percekig hall­gatnak. Két ember, akiknek annyi mon­­­danivalójuk volna. A leány töri meg a csendet, ő a gyengébb. — ... Azt hiszem úgy tévedt el, mint én... Mitől olyan vizes? — Csónakos vagyok a Lágymányoson. A lány zsebkendőjével játszik. — Ne haragudjon... de most egy nagyot hazudott... Maga sosem volt csónakos. Péter nagyot nézett. Évek óta nem volt öt nyugodt perce a lány­ok részére. Egyre jobban elfásult és úgy képzelte, hogy neki ehhez már joga sincs. A legromantikusabb Tabánban laktak , és egyik tavasz a má­sik után virult el anélkül, hogy megfoghatta volna valakinek a kezét. A gond, a remény­telenség bátortalanná tette. Ez a durcás vita különös érzéseket váltott ki belőle. Az izgalom okozta rekedtséget felváltotta egy meleg férfihang: — Mondja őszintén... kicsoda maga... és mit keres itt? . Ne féljen tőlem,... Nem vagyok én útonálló... sem rossz­akaratú ... Na mondja... A meleg hangra ismét előtörnek a lány könnyei: —■ Mária vagyok... Balogh Mária... ■— Ne sírjon... — ... Ápolónő voltam... A gyermek­­menhelyen... Orvosnak készültem ... Ab­ból tanultam ... Apa meghalt két éve . . . Most onnan is fdzettek... Leépítettek • • » Senkim sincs... Mit csináljak?. Péter megközelítette: — Ezért akar... A lány felszisszen! — Mit?... Péter ügyetlenül nyúl Mária keze után: Ezért jött ide?... Ezért akar meg­halni? ... Nem felel Mária. Küzd a aljánnal e­gy ideig, aztán megadja magát. Keservesen, nagyon mélyről felzokog. Péter tanácstala­nul ált, majd óvatosan, félénken megsimo­­gatja a haját: — Ne sírjon... Bátorságot vesz: — Mária... Ne sírjon Mária... Maga még fiatal... Maga előtt az let... Minden jóra fordulhat... Látja, az én esetem sú­lyosabb ... Hadifogság... Kiábrándulás... Sivár reménytelenség... És otthon Tabán­ban egy megtört öregasszony..., akinek el­ettem a kenyerét.»« Ne sírjon Mária... Maga még elindulhat... Ne sírjon.. . — Már nem sírok­­.. .— Elkísérem a lámpákig... — Köszönöm...­­Nem... Én határoz­tam. Ha most megakadályozza, majd sikerül később... Ne okoskodjon, Mária... — Maga is... — Az én esetem más... — Más? . .. Maga erős férfi... és maga sem bírja... Pedig magának nem volna szabad... Az édesanyja... Látja , erő­sebb ... Ha én férfi lennék... sohasem tenném meg... — Sosem? — Sosem. Egy férfinek sosem szabad. Mindig akad valami... ■— Próbáltam. —• Óh csak akarni kell! — Már akarni sem tudok! — Nem szégy­enli magát?... Fiatal, erős férfi... Katona is volt... Nem szé­­gyenli magát?... Idejön a Dunához, hogy kilopja magát a harcból... Hogy hívják magát? Péter önkéntelenül elmosolyogja ma­gát. — Péter. — Jó név. Kemény név. Ha engem Pé­ternek hívnának és férfi volnék... akkor soffőr lennék. Komolyan. A főorvos so£­­főrje. Most éppen keres egyet. — Értek hozzá. *—Maga soffőr?... — Két évig jártam a műegyetemre. Ak­kor bevonultam. Oroszországban voltam soffőr.. . Mária szeme felcsillan. A sokat szenve­dett emberek boldogan segítenek a mási­kon: — Péter! Akkor maga meg van mentve. Menjen a főorvoshoz, írja fel a címét... Mondja, hogy a testvérem... Biztosan felveszi... — Ha úgy volna... Nem tudok már hinni... — Ne szamárkodjon, írja fel a címet. Péter felnevet: — Még papirosom sincs ... — Nekem sincs... Hála Istennek. Iemerem, Vasárnap, 193­4 július ! A SZERETŐJÉVEL ölette meg az édesapját egy 19 éves leány Bécs, Június 30. Linzben tegnap súlyosan megsebesült álla­potban találták Misebek Ferenc tanítót, akit több lövés ért tarkóján és mellén. Kevéssel utóbb kiszenvedett. Megálapították, hogy gyil­kosságnak lett áldozata. 19 éves leányát és ennek barátját — a Bécsben diákoskodó Dein­­ham­mer Richárdot — vették gyanúba. A leány bevallotta, hogy atyját rávette, tegyen sétát velük a Duna mentén. Ami­kor egy bokorho­z értek, a tanítót több lö­véssel leterítették. Deinhammer a tett elkövetése után vissza­utazott Bécsbe, de lakásán már várták az idő­közben értesített bécsi rendőrség emberei, akik nyomban letartóztatták. A kihallgatás során a leány azzal védeke­zett, hogy atyjának házában rettenetes viszonyok voltak és annyira kétségbeesett, haa nem látott más megoldást: vagy magát öli meg, vagy pedig atyját teszik el az útból. Deinhammert Bécs­ben igen komoly és szorgalmas diáknak ismerték. Hiénák zsákmánya lett a magyar falvak szorgalmas népe Drozdy Győző érdekes sajtópere­s vádelejtéssel végződött A büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa szom­baton tárgyalta Drózdy Győző szerkesztő és Lázár István tejüzemtulajdonos ügyét, akik ellen felhatalmazásra hivatalból üldözendő sajtórágalmazás miatt indult meg az eljárás. A vád szerint a Magyar Falu című lapban múlt év május végén egy cikk jelent meg : «A hiénák zsákmánya lett a magyar fal­vak szorgalmas népe» cím alatt s a cikk rendkívül éles támadást tartalmazott Székács Béla tamási helyettes­jegyzővel szemben. A cikk szerint Szakács az árveréseket törvényellenesen tartotta meg s a község lakosságának ingóságait egy alkalmi társasággal potom pénzen vásárolta össze. Ezzel kapcsolatban a cikk a jegyzőről, mint báránybőrbe bújt hiénáról emlékezett meg. Drózdy Győző és Lázár István tagadták bű­nösségüket és azzal védekeztek, hogy a cikk állításai megfelelnek a valóságnak. Mindketten kérték a valódiság bizonyításának elrendelését. A School-tanács kérésüknek még az első tárgyaláson eleget tett s a helyi ható­ság útján 19 gamási tanút hallgatott ki. A ta­núvallomásokból, melyeket a szombati tárgya­láson a törvényszék ismertetett, rendkívül­ érdekes módon bontakozik ki az a törvényellenes eljárás, amelyet Szakács Béla jegyző követett, hogy magának mi­nél előnyösebben tudja megszerezni a köz­ségben lakosok egyes ingóságait. Szakács eljárása az volt, hogy a kitűzött első árverést rendszerint nem tartotta meg, az il­leti lakásán lefoglalt ingóságokat a községhá­zára vitette, azután kidoboltatta, hogy az ár­verést mikor fogják az adós lakásán megtar­tani. Az árverést azonban sohasem a lakáson tartották, hanem a községházán, ahol csak a jegyző, a bíró is a jegyzőnek né­hány barátja jelent meg. Itt azután potom pénzért összevásárolták a sokszor értékes tár­gyakat. Egy esetben, mint Püspök Mihály ká­dármester vallotta, a jegyző 20 pengő iskolai adó tartozása miatt lefoglalta egy 100 pengőt ért szekrényét, s amikor ő ki akarta adótartozását fizetni, a pénzt már nem fogadta el tőle, hanem a szek­rényt az árverésen a községi bíró vette meg II pengőért. A kádármester elmondo­tta még, hogy egy félig kész házban lakik, amelynek bútorzata egy pinces, egy asztal és két szék volt a szekrényen kívül. Ezt a szekrényt kótya­­vetyélték el 10 pengőért. Igen sok hasonló tanúkihallgatási jeg­yzőkönyv ismertetése után Czobor Miklós dr. ügyészségi alelnök meg­kérdezte, hogy indítottak-e Szakács illen el­járást, mivel Lázár István védője, Halda Antal dr. kaposvári ügyvéd bejelentette, hogy nem indult fegyelmi, hanem a sajtóper be­fejezésétől tették állítólag függővé a per megindítását. Az ügyészség alelnök erre bejelentette, hogy elejti a vádat, a törvényszék pedig ennek folytán a vádlot­takkal szemben az eljárást megszüntette. . Strandpizsamák Fükrdőrikók .. Nyáritakarók.. Pongyolák ... Férfi papirning. Férfi teniszing. Székely Jenő .. P8.ev . P 3.90 .. P 7.50 . . P8.80 . . P 7.90 . . P3.90 IV, referj . Sándor-Q. 9. Összehívták a tizenhetes bizottságot Az új fővárosi törvény szerint megválasztott 17-es bizottság, amely a főpolgármester mel­lett, mint tanácsadó testület általában ugyan­azt a szerepet fogja betölteni, mint a par­­­lamenti 3­3-a­s bizottság , hétfőn dél­előtt 11 órakor tartja alakuló gyűlését. A fő­polgármester által kibocsátott meghívó szerint az ülés az Újvárosháza közigazgatási bizott­sági tanácstermében lesz és mindenekelőtt a maga kebeléből elnököt fog választani. Fog­lalkozik a bizottság az üzemigazgatóságok kérdésével is. A 17-es bizottság tanácskozásai zártak lesznek. Huszonkét új gyógyszertár nyitására kérnek engedélyt a fővárostól Az újjáalakított közegészségügyi bizottság kedden tartja első ülését Liter Endre al­polgármester elnöklésével. A napirenden sze­replő ügyek közül érdekesebbek a különszobák forgalmának emelését célzó előterjesztés, a kórházi ideiglenes személyzet létszámának új­ból való megállapítása, a közkórházakban el­helyezett klinikák további sorsa és a külföldi orvosok továbbképzésének rendezése. Több g­yógyszertárengedélyezési kérelem is szerepel a napirenden. Nem kevesebb, mint 22 Új gyógyszertár nyitására kérnek mint e­délyt. A tisztifőorvos szerint nincs szükség egyetlen új gyógyzertár felállítására sem. A közegészségügyi osztály sem javasolja az új patikák felállítását.

Next