Fül- orr- gégegyógyászat, 1969 (15. évfolyam)
Tartalomjegyzék
Azokban az esetekben, melyekben az ellenoldali ép hallás mellett a csontvezetés értéke meghaladja a 40 dB veszteséget, legyen bár a hallástartalék 15 dB vagy annál több, a tympanoplastica szükségtelennek látszik (4. ábra). Mégis úgy gondoljuk, hogy quo ad futuro, az ellenoldali fül teljes hallását csak tartalékként kezelhetjük a tympanoplastica audiologiai indicatiójának felállításakor. Ritkán ugyan, de előfordulhat halláskiesés a jelenleg teljes értékű fülön, és ez a lehetőség arra inspirál, hogy a hallástartalékot még ilyen esetekben is meg kell kísérelnünk hasznosítani, vagyis a tympanoplasticát el kell végezni. Amennyiben az ellenoldali fülön teljes halláskiesés áll fenn, vagy csak hallásmaradvány mérhető, szerzők többsége csak fenyegető szövődmény esetén végez műtéti beavatkozást (5. ábra). Nyitott kérdésnek érezzük azon esetek elbírálását, melyekben a jobban halló fülön lehetne tympanoplasticát végezni, az ellenoldali hallásromlás nagyobb fokú ugyan, de a küszöbgörbe csak kevéssel fut alacsonyabb értéken, mint az érintett oldali légvezetés (6. ábra). A gyakorlat az, hogy jobban halló fülön nem tanácsos tympanoplasticát végezni; kérdés azonban, hogy tanácsos-e bevárni azt az időpontot, amikor már az érintett oldal hallása vált rosszabbá. Következtetések a hallócsontláncolat állapotára A műtét előtt felvett audiogrammból általában megkísérlünk következtetéseket levonni a hallócsontláncolat állapotára vonatkozóan. Ez szükségszerűen kínálkozik, mert jeleneleg a hangszonda kivételével nincs olyan objektív vizsgálati módszer, melynek segítségével a hallócsontláncolat állapotát a műtéti fel 4. ábra 5. ábra 6. ábra