GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 12. KÖTET (1978)
12. kötet / 1-2. sz. - Innováció és adaptáció (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11.) - SZABÓ KÁLMÁN alaptanulmánya: Innováció és adaptáció
INNOVÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ 3 Túldimenzionálás pedig ott történik, ahol innovációnak neveznek olyan jelenségeket is, melyeknek megvan a maga bevált fogalma, legfeljebb a valóban innovációs folyamat sikeréhez szükséges előfeltételnek, vagy a lezajlás kihatásának tekinthető, de hozzá képest exogén vetületeken, nem saját belső láncolatának mozzanataiként. Ez az a hovatovább kaotikus állapot, meg hogy nem is annyira. A. Schumpeter, hanem J. R. Bright (Researche development and technological innovation, R. D. Irwin Romeword, Illinois, 1964. könyve) — 1964 óta világszerte felkapottá vált, szinte meghiúsítja már a különféle szakértők és az érintett diszciplínák művelőinek eleven érintkezését. (E diszciplínák közül nem hagyhatók ki egyes alkalmazott gazdaságtanok sem.) Úgy tűnik, a marxista ökonómiai elmélet is felelős a szakadékért, és ha sikerülne a hiányt valamennyire pótolnia, összekötő hidat verhetne mindama jelenségek közé, amelyeket a szűkre szabott és a nagyra értelmezések az innováció égisze alatt tartanak nyilván, megteremtve az egészséges kommunikációt a különféle tárgykörök művelői között. Alapállásom szerint — az eszmetörténeti előzmények, valamint a mai szakírók művei alapján is — az innováció politikai gazdaságtani vonatkozásait a technikai fejlődés (műszaki korszerűsítés és haladás) fogalmából kiindulva közelíthetjük meg. Sőt mint ökonómiai kategória a technikai fejlődéshez, (TF)-hez (lásd a 70. oldalt, melyen a leggyakrabban használt jelek találhatók!) hozzákapcsolva munkálható ki. Ebből következik, ha röviden is, szólnunk kell a TF-ről mint közgazdasági törvényszerűségről ahhoz, hogy a címben jelölt fogalmak helyét megadhassuk a társadalmi jelenségvilág alapstruktúrájában és objektív szerepüket annak mozgásában. A TF nem valamely adott termelőmódra érvényes valami (habár érvényesülésének tempója, iránya és rendeltetése a mindenkori konkrét társadalmi és termelési viszonyok jellegétől erősen determinált). Innét is látható: távol van tőlem, hogy politikai gazdaságtani beillesztésen az innováció tőkés és szocialista jellemzőinek szembeállítását, csupán ezeket célzó elméleti leírások elvégzését értsem. Az I (innováció), s általában a TF problematikájának elhanyagolása a marxista ökonómia részéről véleményem szerint ezen a téren részint a technokratikus pragmatizmus, a vezetői empirizmus, részint a technofóbiás álhumanizmus agyát melengeti. Ideje volna az életrevaló gyakorlatisság erősítése végett a jelenségek mögé nézni. Belelátni az okokba, hogy rátaláljunk az ismétlődő lendületek és fennakadások valódi forrásaira, hozzáláthassunk tudatosabb bővítésük és eldugaszolásuk módjainak kidolgozásához! A politikai gazdaságtani magárahagyás akaratlan segítségére van olyan tendenciáknak, mint az autarkiás hajlam a tudományos eredmények átvételének elutasítására, féltékeny tartózkodás a kutatások megosztásától és összekapcsolásától; ellenkezés a tudományművelés és a gyakorlat, benne a gazdasági gyakorlat eleven kölcsönhatásának érvényesítésével szemben! De a TTF nagy kérdéseire való felületi reagálással a pg. is legalább ilymérvű bajt zúdít önnön fejére; a gyorsan változó gyakorlattól való lemaradásával végeredményben meddő doktrínerségre kárhoztatja magát. Mivel nálunk a közgazdaságtani alapműveltséget tömegesen a pg-n keresztül sajátítják el, az elméleti lemaradás óhatatlanul nem segíti az új Eötvös Loránd, Schumpeter, Bright, Káldor, Valenta, valamint J. Pajeszka, H. A. Hintergruber, Bucsy L., Kádas K., Horváth L. stb. * Gazdaság- és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XII. (1978)