Gazdák Lapja, 1902. június (1. évfolyam, 25. szám)
1902-06-19 / 25. szám
heti fel, hogy a vásárlások eszközlésénél a bizottság egyesek részéről befolyásoltatja magát s éppen e vélemény helytelenségének kimutatására mutattunk rá a fent hivatott közleményben a valódi okra. A katonai bizottság ugyanis felelősség terhe mellett vásárol s minthogy a tenyésztőtől egyszer megvett lovat, ha tőle nem veszik át, nem adhatja vissza, s így érzékeny anyagi kárt szenvedne, ily esetben pedánsabb a ló megbírálásában, mint azzal a kereskedővel szemben, aki 20—25 drbbel visszaveszi az 5—6 meg nem felelőt, hisz nőségét az átvettekben is már busásan megtarta. Ily körülmények közt a bizottság anyagi koczkzatot nem visel s igy a lovak megítélésében is elnézőbb lehet. E magyarázattal azonban a tenyésztőkön segítve nincs, sőt azt a meggyőződést merítjük, hogy a katonai vásárlásokra hiába támaszkodunk s egyelőre mégis a közvetítő kereskedelmet is fel kell használnunk s arra törekedni, hogy lovainkat mentül kevesebb költséggel mentül jobb áron értékesíteni tudjuk. Ezt a czélt akarja elérni a Gazd. Egyesület az évenként rendszeresítendő nagyobb szabású lóvásárok tervével, ahol lehetőleg a katonai bizottság mellett nagyobb számú lókereskedő megjelenéséről is gondoskodik, hogy amit a bizottság nem vásárol meg, az mégse legyen hiába felhajtva. A július elsejére tervezett ilyen első lóvásárunk iránt az érdeklődés igen nagy. Az ország minden részéből érdeklődnek lókereskedők, kik úgy belföldi, mint külföldi katonai czélokra, és egyéb czélokra szoktak vásárolni. Az irányadó körök figyelme fel van hiva vásárunkra s igy nemcsak e nagyfontosságu czél jövőbeli sikere, de lótenyésztésünk jó neve is attól függ, hogy mennyire értik át tenyésztőink e saját fontos érdeküket, eladó lovaik színét-javát mily számban hajtják fel, hogy a távoli kereskedők találnak-e maguk számára alkalmas anyagot megfelelő mennyiségben. E czél mentül teljesebb elérése rendkívül fontos lótenyésztésünkre, s ha ez első kísérlet a tenyésztők részéről közöny helyett lelkes érdeklődéssel fog találkozni, nagyban fokozzuk lóanyagunk jó nevét, eladó lovaink árát s nem leszünk ráutalva arra, hogy mi járjunk nagy költséggel értékesebb lovainkkal 3—4 vármegye távolságra vásárról vásárra. Ha pedig lóanyagunk értékesítésén javítottunk, az önként maga után vonja a tenyésztési kedvet s így a tenyésztés nívójának növekedését, ami viszont szoros összefüggésben van vármegyénk gazdaközönségének pénzügyi helyzetével. A szőlők permetezéséről. A Peronoszpora Vitikola elleni védekezés már általánossá vált, a permetezést legkisebb szőlősgazdánk is rendszeresen eszközli és mégsem lesz felesleges most, a permetezés idénye alkalmával, egyet-mást e körül szives figyelemre ajánlani. A Paronoszporát a rézgálicz oldat megöli s igy évente bizonyos időközökben ezzel bepermetezve a szőlő lombját, a Peronoszpóra terjedését, sőt fellépését is teljesen megakadályozhatjuk. A permetezés idejével is körülbelül tisztában vannak szőlős gazdáink már, sajnos rákényszerített erre sok szomorú tapasztalat! így tudjuk, hogy az első permetezéssel nem szabad addig várnunk, míg a Peronoszpóra pusztítását észlelni kezdjük. Május vége rendszerint az első permetezés ideje, mikor a szőlő hajtásai körülbelül 20 cm. hosszúak. De ha az első permetezést halasztjuk is, azt minden esetre virágzás előtt kell eszközölni. A második permetezést virágzás után, rendszerint junius végére hagyjuk. Helyesen tesszük, ha szüretig még egyszerkétszer lepermetezzük szőlőnket s szüret fele legfeljebb a csemegeként értékesítendő szőlőt kíméljük meg a permetezéstől. A permetezést úgy kell eszközölni, hogy a lombozat minden részét apró cseppek alakjában ellepje az oldat, különösen a levelek felső lapjait, hol a betegség rendszerint gyökeret verni szokott. A Peronoszpora elleni permetezésre legczélszerűbb az úgynevezett bordói oldat, amit azonban magunk készítve el sokkal kevesebbe kerül, mintha az úgynevezett bordói port készen vesszük. Első permetezésre 1 százalék rézgálicz oldatot használunk, melyhez körülbelül ugyanannyi meszet kell adni. Második-harmadik permetezéshez használhatunk 11/2—2 % os oldatot. Az oldat elkészítése a következő: Egy kádba megfelelő mennyiségű tisztavizet töltünk s minden 100 liter vízre aszerint, amint 1 vagy 2 százalékos oldatra van szükségünk, 1 illetve 2 kilogramm meleg vízben tökéletesen feloldott rézgáliczot töltünk. A rézgálicz hozzákeverését úgy is eszközölhetjük, hogy zacskóba kötve beeresztjük a vízbe, ahol az néhány óra alatt fel fog oldódni. Az így készült oldat kénsav tartalma azonban árt a lombnak, azért a kénsavat mésztejjel (szokták szódával is: burgundi keverék) kell lekötni. E végből körülbelül ugyanannyi súlyú égetett meszet vízzel feloldunk, az igy készült mésztejet vásznon átszűrve, hogy a permetezőre káros kavicsdarabok az oldatba ne kerüljenek, a kádtartalmának folytonos keverése mellett elvegyítjük abban. Helyesen tesszük, ha ekkor lakmusz papír szeletet mártunk az oldatba, melyet ha az megvörösit, még adni kell hozzá mésztejet mindaddig, mig a kék lakmusz papirt az oldat többé nem veresiti meg. Mésztejet fölös mennyiségben nem czélszerü az oldathoz keverni, mert ezáltal annak hatását gyengítenénk. Az igy elkészített oldatot hagyjuk megülepedni s ha a tiszta oldatból egy pohárba merítünk, az többé nem lesz tiszta kék színű, jeléül annak, hogy a folyadék jól van készítve. A permetezést nem czélszerű esőben, vagy esős időben végezni, mert a lombra permetezett