Gazdák Lapja, 1903. augusztus (2. évfolyam, 32-35. szám)

1903-08-07 / 32. szám

II. évfolyam. Szatmár, 1903. augusztus 7. GAZDÁK LAPJa. 32-ik sz­ám­.H* KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET­ ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi­ utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok •.........—is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14 szám. Tisztességtelen vagyonszerzés. A mai anyagias kor a pénznek, a vagyon­nak szertelen összeharácsolásában tetszeleg. Nem válogat a módokban és eszközökben, melyekkel embertársainak megrontása árán is czélját elérje. A körmönfont csalásoknak, uzsorának, szédelgésnek ezer meg ezer fajtája van, melyek elöl kitérni sokszor rendkívüli ügyességre van szüksége az áldozatul kisze­melt egyénnek. Légió azoknak a bűnesetek­nek a száma, ahol válogatott észjárású és lelketlen üzérek kiaknázzák különösen a sze­gény ember együgyűségét vagy szorult hely­zetét, hogy megfos­szák attól a néhány keser­vesen szerzett forinttól is, amel­lyel rendel­kezik. Ez a lelketlen fosztogatás első­sorban a kis embert éri, aki kellő intelligenczival, elég tájékozottsággal nem rendelkezik az önvéde­lemre, a megrontására irányuló ezerféle fur­­fang elhárítására. Nemzetiségünk gerincze, a társadalmi középosztály azonban, különösen pedig a közép­birtokosság kis emberek vállain nyugszik. Ha elpusztul a nép, a munkás- és kisgazda­osztály, elveszti minden erőforrását a földbir­tokosság, enélkül nem kap anyagot az ipar, s így a kis ember vagyoni pusztulása a nem­zet létalapját támadja meg. Az állandóan hangzó árverési dob, mind félelmesebb jelleget öltő kivándorlás­a már­is szomorú következményeként jelentke­zik e pusztításnak. A baj azonban annál na­gyobb, minthogy e néposztály következetes pusztítását nem csupán a törvény által tiltott visszaélések eszközük, noha — bár a törvény üldözi és teljes szigorával sújtja is azokat, akik paragrafusaival összeütközésbe jönnek — igen gyakran megesik, hogy a legszemensze­­dettebb gazembernek is sikerül a hínárból furfangjával egy-egy nyitvamaradt ajtón el­menekülni. Mert sajnos, ilyen ajtók büntető­­kódexünkben számosan vannak. Sokkal pusztítóbb a vagyonszerzésnek az a lelketlen módja, mely oltalmat talál a tör­vény védő­szárnyai alatt, az a mód, mely törvényes ugyan, de nem tisztességes. Első tekintetre talán megdöbbennek a nem jogász emberek e tétel felállításán, hogy lehet valami olyan módja a más vagyonában való garázdálkodásnak, amit a törvény véde­lemben részesít, pedig ha csak futólag is be­­tekintünk az életbe, azonnal látni fogjuk, hogy ezeren és ezeren vannak, kik a törvény által biztosított határok közt rakták élőkre kincsei­ket, mindazáltal meggazdagodásukhoz szó és pedig nagyon komoly szó fér. Mindennap újabb ilyen esetekkel talál­kozunk s még kifogásolni sem lehet, hiszen megengedett módon szerezték össze azt a kisebb-nagyobb vagyont, amely birtokukba került. S noha a jog részükön áll lélekben, mégis elitéljük, a közfelfogás pálczát tör fe­­lettök. Ott vannak például az árverések hiénái, akik arra töreksznek, hogy tönkrement vagy épen talán általuk tönkretett embertársaik A

Next