Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23-26. szám)
1904-06-03 / 23. szám
2.-ik oldal GAZDAK LAPJA junius 3 Létesítsünk méhlegelőt ! A közgazdászat minden egyes ágában csak az a gazda számíthat kedvező, csődmtényre, aki gazdálkodásában a megfelelő befektetésről gondoskodik. Ezen befektetés: a) mindenekelőtt a gazdálkodáshoz szükséges alap, vagyis a tőke beszerzésében, — b) a gazdálkodás megindításához szükségeltető beruházásban s végül c) az illető gazdálkodási ág folytatásához nélkülözhetetlen munka teljesítésében áll. Ez a három feltétel biztosítja a várható jó eredményt : a gazdálkodásból remélhető hasznot, jövedelmet. A mezei gazdálkodás, szőlő- és gyümölcstermelés, a konyha- és virágkertészet nem képzelhető a termelésre alkalmas talaj nélkül, mely talaj ezen gazdasági ágaknál magát a tőkét képviseli. Ezt a talajt azonban kellőleg meg kell munkálnunk, vagyis az illető termény minőségének, és természetének megfelelő módon elő kell készítenünk, amihez igavonó jószágra és különféle gazdászati eszközökre, gépekre, szerszámokra és vetőmagra van szükségünk, hogy a munkálatot teljesíthessük vagy megkönnyíthessük. Ezek képezik a beruházást, az instructiót, mely ezen gazdászati ágakban szintén nélkülözhetetlen szükséglet. Az állattenyésztésnél, mint a közgazdászat egyik igen fontos ágánál, a tőkét maga a tenyészjószág-állomány képviseli, a beruházás pedig azon szükségletek beszerzésében áll, melyek — mint a célnak megfelelő legelő, alkalmas és jó takarmány, alom és szemes élet — a tenyésztés feltételeinek „sine qua non“-ját képezik s melyekről még a kevésbbé szorgalmas gazda is szükségesnek tartja gondoskodni, hacsak annak a veszélynek nem akarja kitenni magát, hogy jószágának a bőre a padlásra kerüljön. S valóban a jó gazda lelkiismeretesen gondoskodik lovai, szarvasmarhái, juhai és sertései részére alkalmas nyári legelőről, télrevaló takarmányról, szénáról, szalmáról, takarmány-répáról, zabról, tengeriről s más szemes életről; a jó gazdasszony bőven ellátja baromfi-állományát télen-nyáron eleséggel s még galambjainak is szívesen elnézi, hogy a baromfiaknak elszórt eleségből csipegessenek; a selyemhernyó-tenyésztőnek nem csekély gondot okoz, hogy — hacsak előre nem gondoskodott eperfaültetvényről — honnan szerzi be a mindennapi friss levélkészletet és, ha szükséges, még távolabbra sem restel érte elmenni. Egyszóval: amily nélkülözhetetlen kellék a gazdálkodásban a tőke, époly lényeges követelmény a megfelelő beruházás is, de nem kevésbbé szükséges a munkateljesítés, a szakértő gondozás és a kellő felügyelet gyakorlása; e három követelmény egymást egészíti ki, egyik a másiknak feltételét képezi s egyik sem képzelhető a másik nélkül s együttvéve a három nélkül nem képzelhető a gazdálkodás. A közgazdászat állattenyésztési ágának egyik — fájdalom még mindig nem elég szorgalmasan művelt s még mindig mostoha számba menő, pedig fontosság tekintetében bizonnyal egyik legelőkelőbb helyet elfoglaló — mellékága a méhészet. Az előbb felsorolt három főkellék, u. m. a tőkebefektetés, a beruházás és a munka a méhészet sikeres üzésének is alapfeltétele. Sajnos azonban, hogy ezen fontos közgazdászati ágnál a három alapfeltétel egyike sem érvényesül kellő mértékben. Mit tapasztalunk ugyanis a méhészek eléggé kicsiny gárdájában ? — méltó tisztelet a kevés kivételnek ! — Azt, hogy a méhészkedők aránytalanul nagyobb többsége — nem is fejőstehénnek, hanem a szó szoros értelmében sültgalambnak tekinti a méhészetet s szent meggyőződéssel hirdeti urbi et orbi, hogy a méhészetnek más jövedelmező gazdasági ág fölött az az óriási előnye van, hogy alig kerül költségbe, s különösen, hogy a méhek maguk képesek megkeresni élelmöket, hogy nem kell őket élelmezni, mint minden más haszonhajtó állatot s hogy végtére a rajzási időszakot leszámítva, alig kell rájuk gondot fordítani. Pedig ahány állítás, annyi óriási tévedés! Merő önhitetésből eredő téves hit ugyanis, hogy a méhészet alig kerül költségbe. Ebben a téves felfogásban rejlik alapoka annak, hogy minálunk a méhészet annyira szűk körben nyert eddigelé polgárjogot, hogy még akik foglalkoznak is a méhészettel, sajnálják a tehetségüknek, vagyoni körülményeiknek megfelelő tőkebefektetést és a méhészetet csak luxus articulus gyanát mellékfoglalkozásképen s akkor is csak nagyon kis terjedelemben űzik, s ezek azzal mentegetik szűkmarkúságukat, hogy a méhészettől várható csekély anyagi haszon mellett nem érdemes nagyobb tőkét kockáztatni s elégnek tartják, ha csak annyi méhtörzset tartanak, amennyiből a háztartásukhoz szükséges mézet kinyerhetik. Ennek a téves hitnek tulajdonítható, hogy igen sokan, ha ráadják is fej őket a méhészkedésre, egy-két törzsből álló méhállományuk a méhek életében gyakorta előforduló megbetegedés vagy valamely egyéb, szintén könnyen bekövetkezhető veszedelem folytán elpusztulván, kedvöket elveszítik a méhészkedéstől s ahelyett, hogy kellő kitartással újabb tőkebefektetésre szánnák magukat, végképpönhagynak a további méhészkedéssel , holott meggondolhatnák, hogy minden más gazdálkodási ágnál mennyivel tetemesebb tőkebefektetésre van szükség s mégis mennyivel kevesebb tiszta haszonra lehet számítani, mint a méhészetnél. Még nagyobb tévedésben leledzenek azok, akik azt állítják, hogy a méhészet úgyszólván semmi fáradságot, semmi munkát nem igényel, — akik elegendőnek tartják, hogy a legfölebb 6—8 hétre terjedhető rajzási időszak alatt naponkint egy-két óráig ügyeljenek vagy figyeltessenek a kiszálló rajra s azt befogják és a méhesben elhelyezzék s azontúl a jó isten kegyelmére bízzák méheiket, ősszel pedig a kénhalálra ítélt mézdus családokat lefojtva, azok mézét elrabolják s a magtörzseket a téli hideg ellen megótalmazzák. Ez is szerfölött nagy tévedés és ez az oka annak, hogy a méhészetnek oly kis számú valódi lelkes barátja van, mert minél kevesebbet foglalkozik valaki a méhekkel, annnál kevésbbé szeretheti meg őket, s minél kevesebb gondot fordít valaki a méhészetre, an Cséplőgép-tulajdonosok figyelmébe! A minisz mpnm gzp ípqhu valamint hozzávaló kellékek, továbbá téri rendelet értelmében cséplőgépnél tartandó ,,,c,,luatcl"1 Ö,IJ Mentor szemvédő, minden szinü üvegek üzletemben legjobb minőségben s legjutányosabb árban kaphatók. Látszerekben, u. m. fizikai cikkekben városi hivatalnokok, uradalmi és állami tisztvi Afiftlor S nntikuc és kötszer gyári raktára Szatmáron, felek 25% árengedményben részesülnek. IUUUClupunufc. a színházzal szemben.