Gazdák Lapja, 1905. december (4. évfolyam, 48-52. szám)
1905-12-01 / 48. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA Ma ugyanis, midőn a tisztviselők legtöbb osztálya a munkában elaggott tagjai részére a további megélhetést nyugdíj formában biztosítja, ami a mai társadalmi viszonyok közt megkívánt szervezetet pusztító lázas munkában egyedül képesíti nyugodt, minden tehetségét és idejét feladatának szentelő működésre, addig a vidéki gazdasági egyletek nincsenek abban a vagyoni helyzetben, hogy titkáraikat, a kikre nézve pedig önálló buzgalmat feltételező ügykörüknél fogva még kívánatosabb, hogy jövőjük gondjai ne nyugtalanítsák hivatásuk teljesítése közben, elaggott korukra tisztességes megélhetéssel biztosíthassák. Ennek a kérdésnek tehát társadalmi úton leendő együttes megoldása az a másik fontos feladat, ami e szervezkedésre vár. A harmadik kérdés egy régi törekvése a gazdasági egyleteknek, t. i. hogy titkáraik szabad mozgását vasúti kedvezményes jegyek kieszközlése által segítsék elő. A gazdasági egyletek ugynis a csak úgy fejthetnek ki kellő működést, ha mozgó szerveik a magas vasúti költségekkel gátolva nincsenek az érintkezésben. S dacára annak, hogy ezek a tényezők minden lépésükkel a legfontosabb közügyet szolgálni vannak hivatva, a közlekedési kormány szűkkeblűsége folytán vasúti utazásaik körül annyi kedvezményt sincsenek jogosítva igénybe venni, amennyivel bármely állami kis hivatalnok magánügyben utazó egész családja fel van ruházva. E három kérdés megoldására nyílik most alkalom, amidőn az Országos Gazdasági Egyesület közgyűlése és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének nagygyűlései amúgy is a Köztelken koncentrálják ezeket az érdekelteket s így közös állásfoglalással és együttes törekvéssel igyekezhetnek módját ejteni a helyzet egyik másik ferdesége orvoslásának. december 1. Házinyúl-tenyésztés.*) Bevezető. E lap olvasói között bizonyára sokan vannak, akik gazdasági, vagy baromfitenyésztési szaklapokban érdekkel kísérik a most már hetenként megjelenő házinyul-tenyésztési cikkeket. Ez uj tenyésztési ág terjedése lassú lépésekkel *) Midőn Mahler Károly úrnak, mint országosan elismert szaktekintélynek a nyultenyésztés körébe vágó első cikkével lapunk olvasói színe elé lépünk, örömmel jelezzük, hogy a jeles szakembert sikerült lapunk állandó munkatársául megnyerni, kinek részint a baromfitenyésztés, részint a nyúltenyésztés köréből veendő cikkei lapunk értékének emeléséhez ezentúl gyakran fognak hozzájárulni.E_ halad ugyan, de megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a nyúltenyésztés kezdeményezői által megkezdett uton, habár lassan, de célirányosan halad. A nyúlhús iránti ellenszenv oly mély gyökeret vert, hogy ezt csak lépésről-lépésre lehet leküzdeni. Habár a régi idők azon meséje, mintha a nyúl a patkánnyal párosodnék, már rég hitelét veszhette, mindazáltal még mindig talál hívőkre. Ez a régi dajkamese, valamint az az örvendetes körülmény, hogy a magyar ember házánál, a minden alkalommal citált régi jó időkben, mindig találkozott egy kis oldalas, szalona stb. efféle, nem tette szükségessé a nyulat más célra, mint játéknak, vagy kísérleti állat gyanánt tenyészteni. Jobban mondva nem is tenyésztették, hanem csak megtűrték. Lám a külföldön Angolországban, Francia és Németországban, Belgiumban, Hollandiában évek óta foglalkoznak házinyúl-tenyésztéssel és érdeme szerint tudják ennek a kedves, igénytelen, de rendkívül hasznos házi állatnak észszerű tenyésztését becsülni. Ott nemcsak ínyencek részére szolgál a nyulhús, hanem valóságos népeledel, és tenyésztését általánosságban és szakszerűen űzik. Ott vidékenként úgyszólván alig van háztartás, amelyben nyulhúst nem fogyasztanának, vagy saját hússzükségletük fedezésére nyulat ne tenyésztenének. Néhány év óta nálunk is foglalkoznak egyesek nyultenyésztésel, (köztük jómagam is), de valóban kétségbeejtő, hogy dacára fárasztó és háládatlan úttörő munkánknak, dacára annak, hogy a szaklapok hetenként hasábokat szentelnek a nyultenyésztés propagálásának, éppen azon körök, amelyeknek a nyultenyésztés nemcsak olcsó, ízletes és tápláló eledelül szolgána, hanem szép mellékjövedelmet is biztosítana, távol tartják magukat ettől. Sokan mondják, hogy „gyermekkoromban nekem is voltak nyulaim, de azok bizony csak az istállóban, vagy ólban szaladgáltak, gondjukat nem viselte senki“ — de ezután ki is pusztultak. Ma pedig, midőn a nehezebb megélhetési viszonyok és a mind gyakrabban megjelenő szakcikkek figyelmüket e tenyésztési ág iránt fölkeltik, az a baj, hogy nincs megfelelő istállójuk a nyulak tartásához és ezért szándékukról le kell mondaniok. Pedig nem úgy van. A házinyul a legigénytelenebb házi állat, s a legcsekélyebb takarmánnyal és lehető legkisebb hellyel megelégszik. Egy-két négyzetméternyi hely elegendő, hogy a tenyésztést meg lehessen kezdeni. Egy-két használt láda vagy hordó, elől sodronyajtóval ellátva és egymás fölé helyezve, ugyancsak kevés helyet foglal el. Nem szükséges elzárt helyiség, csak esőtől, hótól, léghuzamtól legyen megvédve. Még jobban tenyészik teljesen szabadban, ott mindig egészséges, élénk és a legnagyobb hideget kibírja. Még a legnagyobb fajtáknak, a belga óriásoknak, vagy kosorrú lapinoknak is elegendő egy 80, vagy 100 cm. hosszú, 60—70 cm. magas és ugyanilyen mély rekesz. Az állomány szaporodtával azután az ilyen rekeszeket egymás mellé és egymás Főképpen — miután a nyúltenyésztés mind inkább számottevő gazdasági ággá kezd hazánkban fejlődni — ez utóbbi tárgyú cikkekre különösen felhívjuk szíves olvasóink figyelmét azzal az ajánlattal, hogy e kérdésbe vágó esetleges érdeklődéseikre , kérdezősködéseikre mindig a legnagyobb készséggel fogunk lapunkban kimerítő felvilágosítással szolgálni. — Szerk. A t. gazdálkodók szives figyelmükbe ajánlom, miszerint 1890. év óta fennálló üzletemet, újból dúsan felszereltem úgy fűszer, mint minden a gazdálkodáshoz szükséges cikekkel és igy legkényelmesebben, teljes bizalommal együtt fedezhető a szükséglet. B. 1 11/ I N P flli7 Q pr fűszer- és csemege-üzlet miiiluen JULOLT szatmár, Deák-tér 17. sz. pártfogásukat kéri alázatos tisztelettel Xikk* jrtma (ráaffili*) 400 64 Jeo».