Gazdák Lapja, 1906. augusztus (5. évfolyam, 31-35. szám)

1906-08-03 / 31. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA augi 3. kombinációba. Ez által nyilván kiszámíthatja a ppaculáció, hogy több lévén a kínálat, mint a kere­slet, okvetlen be kell állani az áresésnek és pedig olyan tempóban és értékben, amiként egy­másra torlódik a forgalomba kerülő készlet fö­löslege. Viszont, ha a dús termésből kikapcso­lunk 10—15 millió mázsát, amely csak ma­gasabb árban kerülhet eladásra, szükségszerűen előáll az aránylagos áremelkedés az egész vo­nalon. Joggal kérdhetnék, hát eddig miért nem használták ezt a védelmi eszközt olyan idők­­­­ben, amikor a termés többlete leszorította a­­ termény­árakat ? Szerintem nem ért volna célt egy ilyenféle búzakartell ezelőtt, mert olyan­­ olcsó volt a beviteli vám Ausztriába is, hogy velünk a nagy világ termelői könnyen felvehet­ték a versenyt. Ez év márciusa óta azonban a bennünket érdeklő egész vonalon 6 kor. 20 fillérrel lett felemelve a búzának m.­mázsán­­kénti beviteli vámja, ami annyit jelent, hogy a mi régi versenytársaink Oroszország, Románia és Szerbia a mi 13—14 koronás árainkkal szem­ben 7­—8 koronát kaphatnak csak búzájukért, ha velünk versenyezni akarnak a vámmal vé­dett magyar-osztrák területen, ilyen potom árak­kal még Amerika sem dolgozhatik, hiába gaz­dálkodnak ott majdnem ingyenes földekben. De nemcsak a magas védvámok, hanem a szállítási paritás is erősen védi búzánkat az idegen búza versenyétől akár a prehibitív, akár a szerződéses autonóm tarifa alapján. Nagy tévedés ám azt hinni, hogy a nagy­mérvű vámemelés Oroszország és a balkán ál­lamok ellen nem emelhetik a beltermelésünk árát, amennyiben velünk szemben meg Német­ország emelte fel a beviteli vámot, csakhogy úgy áll ám a dolog, hogy míg Németországba az utolsó években a még alacsonyabb vámtéte­lek mellett is csak csekély mennyiségű ter­ményt bírtunk elhelyezni, addig Oroszország élelmezte Osztrák-Galiciát, Szerbia és Románia pedig saját területeinket lepte el satnya termé­nyével. Amíg tehát a március 1-re teremtett új helyzettel csak számba sem vehető mennyiség­gel szorultunk ki búza kivitelünkkel Németor­szágból, addig legalább 20 millió mázsa az a mennyiség, melyet az új vámtételekkel viszont mi szorítunk vissza Ausztria-Magyarországból, mint behozatalt a­k kor. 20 f.-es védő­vámmal. Ha tehát igaz is, hogy tíz millió m.-má­­r­zsával több búza termett az idén, mint tavaly­­ a most már megvédett területen, akkor is szá­mításba véve azt a körülményt, hogy alig ma­radt tavalyról búzakészlet, és azt, hogy dús termésű esztendőkben, amikor a munkás többet keres, a kenyérfogyasztás tetemesen emelkedik, nem is kell statisztikai adatokhoz folyamodni annak kiszámítására, hogy az idei jó búzater­mésre egészében szüksége van Ausztria-Ma­­gyarországnak. Ezért tartanám igazoltnak a vidéken a 14—15 koronás átlagárt a búzánál, ha kellően meg tudják védeni gazdáink jogos érdekeiket az által, hogy nem dobják a piacra termeléseket minden áron, mert ezáltal nemcsak az eladás­nál veszítenek, hanem ok nélkül nyomják az eladatlan búza árát lefelé. Ha létre jöhetne a nagy­birtokosok közt egy bizonyos mennyiségre az ármegkötéssel a vé­delmi kartel, ez nyomban emelné az árt az egész vonalon, mert ezáltal nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki kereskedők is mernének a kis gazdától spekulációra vásárolni magasabb árban, hisz ezeknek már országszerte rendelkezésükre állanak a termény- és áruraktárak. A kereske­dőtől azonban a mostani viszonyok közt nem lehet rész néven venni, hogy még­ olcsó ár mellett sem mer spekulációba menni, amikor azt látja, hogy a gazdák nyakra főre kínálgatják és licitálják a búza árát lefelé. Teitelbaum Hermán, Gróf Mailáth József előadása. A somogyi hitelszövetkezetek szövetségének julius hó 26-iki köz­gyűlésén gróf Mailáth József tartott nagy érdeklődés mellett előadást a néptanítók sociális feladatairól. A szép előadás kivonatát a kö­vetkezőkben közöljük : Az új Magyarország kiépítésében a tanítói kar derekasan kivette részét. Az 1868 évi 38-ik törvény­cikk új mesgyét vágott. Azóta ez a derék testület a nemzet élesztője volt, valóságos hadsereg, melyre na­gyobb szükségünk van, mint a szuronyokra. Az előre­látóbb hazafiak óhajtása, hogy a néptanítók munkája társadalmibbá, az gyakorlatilag eredményesebbé legyen. Csak a nevelő oktatás új módja segíthet rajtunk. Meg­változott a nemzet helyzete, megváltozott társadalma is. Új társadalmi munkára van szükségünk. Magyar­­ország legyen a magyaroké, mondotta gróf Károlyi Sándor gönci levelében, hogy ez így legyen, teljesí­teni kell azokat a társadalmi, szociális feladatokat, melyek egyedül fogják megtartani­­ ezt a földet a magyarnak. Ezen feladatot a magyar néptanítók két munkatéren teljesíthetik. Először az iskolában, másod­szor a társadalomban. E felosztás szerint a munka így oszlik meg : Társadalmi munkánk szálai, gyökerei a népiskolá­ba nyúlnak. Az ál­om célja önmagának hosszú életet biztosítani. Tehát jövendőt. Ez a jövendő pedig csak Ingák Pál férfi- és női cipész-üzlete Szatmáron, Kazincy­ utca 20 szám a járdával szemben. Mér­ték utáni megrendelések és javítások gyorsan és ponto­san eszközöltetnek. 20 — 1

Next