Gazdák Lapja, 1907. március (6. évfolyam, 9-13. szám)

1907-03-01 / 9. szám

2-ik oldal. GAZDAK LAPJA üdvözöljük a gyors lépésekkel haladó mező­­gazdasági kamarai intézményt, ha aggodalmunk alaptalan, s a kamarák alatt a­­ megyénként létesitendő szervezeteket érthetjük. március 1. Egy város a kartelek ellen. A pozsonyi fűszerkereskedők egyesülete a cukor­kartel ellen foglalt állást és felkérte a városi törvény­­hatósági bizottságot, hogy felirati uton keressen orvos­lást a kormánynál és az országgyűlésnél. E mozga­lomnak sikere is volt s Pozsony város közönsége feliratot intézett a magyar kormányhoz és a parlament­hez. A felirat kifejti, hogy általános a panasz a fogyasz­tók és kereskedők részéről egyaránt, nemcsak a­miatt, hogy általában a jelenlegi cukorárak a mostani köz­­gazdasági viszonyok között aránytalanul magasak, hanem különösen a­miatt is, ami egyúttal több és több indokolt okot adt a panaszra, hogy a szomszédos Ausztriában jóval olcsóbb a cukor, mint nálunk. Ebből a hazai kereskedőkre nézve az a visszás helyzet áll elő, hogy a fogyasztó közönség könnyen arra a nézetre hajlik, hogy a mi piacunkon a cukrot a kereskedelem drágítja meg, holott a közvetítő kereskedelemnek semmi része sincsen a cukorárak között fennállló különbség előidézésében. A felirat a következő kéréssel fordul a törvényhozáshoz, illetve kormányhoz: A cukorártaxe elv végleg töröltessék el. Intézkedjék a törvényhozás, hogy a cukorgyáro­sok által kötött, a fogyasztókra káros kartelek meg­szüntessenek, s ilyenek a jövőben való megkötése egyszer s minden­korra lehetetlenné tétessék. A kormányt fölhívni addig is, míg törvényhozá­silag intézkedés történik: a rendelkezésre álló minden eszközzel tegye lehetetlenné az ország cukorrépa­termelőinek és cukorfogyasztóinak a cukorgyárosok részéről való kizsákmányolását. Tekintettel arra, hogy a brüsszeli egyezmény folytán a magyar kincstár megtakarítja a cukorkiviteli jutalékokat, hazai cukoripar és a vele kapcsolatos cukorrépa termelés és ezeknek nagyobb fellendülése érdekében a cukortermelési adó leszállíttassék. A feliratot pártolás céljából Pozsony városa az összes törvényhatóságoknak megküldötte. Pozsony vá­ros törvényhatósága legközelebb a gyújtó­gyárak kar­telje és a rongy­kartel ellen is állást fog foglalni. A sör árpa termelésről. A gazdák folytonos panasz helyett sokat segít­hetnének magukon, ha arra törekednének, hogy szak­értelem és lelkes kezeléssel olyan, terményeket vigye­nek a piacra, melyért többet fizetnek, így vagyu­nk az árpa termeléssel. Addig, amíg a rendes takarmány célra termelt árpa métermázsájáért alig kapnak átlag 12 koronát addig a sörárpát 20 koronával is érté­kesíteni lehet. Pedig akkor, hogy sör­árpát termelhessünk, kevésbbé tényező a talaj és időjárás, mint a gazda szakértelme és jóakarata. Minden­esetre befolyással vannak azok is, mert nem tanácsolhatnánk a sör­árpa termelést ott, ahol a talaj ehhez szükséges kellő megmunkálásra alkalmat­lan, vagy ahol gyakori esők és ködök szoktak lenni. Legfontosabb azonban a talaj helyes megmunkálása, az aratás idejének helyes megválasztása s a termény kezelése. A régi jó világ. A „Gazdák Lapja“ eredeti tárcája. Emeljünk le a vén idő hátáról vagy 300 évet nézzünk körül, milyen volt nálunk akkor a gazdasági­­ élet. Az bizony nem volt valami gyönyörű. Ország­szerte hol török, hol német csapatok portyáztak és sokszor elharácsolták a magyar gazda minden jószá­gát, minden termését. Ha csak ezeket vitték v­olna el! De Karaffának, a császár megbízottjának mészárlásai s ordosokként dühöngő német zsoldosai nemességünk­nek szine-virágát is pusztították paraszt népünkkel együtt. A jó magyar nép úgy megfogyott, hogy vagy két­ezer falu pusztává sülyedt le; a munkás kéz megfogy­­tával a dúsan termő magyar alföld meddővé lett, és egyik ínséges esztendő a másikat követte. Elsorolhatnék itt azt a sokféle szorgalmat és legalább 15 fajta adót, melylyel a földmíves népet nyúzták; elmondhatnók, mint loptak a német és cseh hivatalnokok (sokszor a magyarok is) a koldustarisz­nyából is; a tetejébe pedig elmesélhetnők azt a rém­­séges boszorkányhistóriát, hogy az egyik ínséges esz­tendőben Torna vármegyében az éhezők emberhúst ettek, amiből aztán Európaszerte az a hír terjedt el rólunk, hogy kannibálok vagyunk. Minden gazdaságban nélkü­lözhetetlen eszHSzSH gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidő szerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztításhoz berendezett különleges gépe­ket, szerelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szivesked­jék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmárje­gyi Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci­ utca 5-ik szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim : Kalmár-rostagyár. Nagyon sok embernek a vágya és reménysége annak a kornak visszaidézése körül forog, melyet ál­talánosságban „régi jó világnak“ szoktunk nevezni. Kivált az öregek hozakodnak vele elő, hogy az ő fiatal korukban, hej, más volt a világ képe, szebb is, jobb is, meg boldogabb is volt az élet. A sorsüldözte ember élte alkonyatán rendesen azzal csitítja el elé­gedetlenségét, hogy el-elábrándozik a múltról s annak képét rózsás színekben jeleníti meg lelki szemei előtt. A magyar gazda a mai nyomasztó viszonyok közt bizony sokszor visszaábrándozza a múltat s azt gyönyörűségesen kifestve képzeletében, fölkiált a köl­tővel : „Nem úgy van már, mint volt régen.“ Mi is visszaszállunk a letűnt századokba, hogy bemutassunk olvasóinknak néhány érdekes képet a régi magyar gazda­életből, a sokszor visszasírt régi jó világból.

Next