Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-01-13 / 4. szám

53­54 részről csak fejsze gazdálkodván bennük, alig jövedelmeznek valamit, úgy hogy még kedvezőbb helyzetben is, p. o. a Duna mellett, az erdők évi jövedelme átalában legfeljebb egy pgő­st holdan­­kint. Feltűnik 2) a rétek és legelők ará­nya, melly átalában s különösen a szántóföldekhez térileg is kedvezőbb Poroszhonban, mint nálunk. Amott ugyanis a rétek 12%, nálunk 7%, amott a legelők 14%, nálunk 8 századrészt tesznek. A szántóföldekhez pedig Poroszhonban a természetes takarmánytermő térek úgy állanak, mint 54: 100 vagy 5 % : 10, nálunk mint 46 : 100 vagyis 4­3/­: 10, melly arány számilag véve, úgy látszik, nem nagy különbségre mutat, s mintha Poroszhonban sem felelne meg a földészet azon elvének, miszerint a gazdálkodás sikeres folytathatásához minden hold szántóföldre legalább 8 holdnyi takarmánytermő tér szükséges, ha t. i. ez holdankint legalább 20 mázsa takarmányt megterem. Nem kell azonban szem elől tévesztenünk, hogy inne­n szántóföld és takar­mánytermő tér közötti arány változik a szerint, a­mint a takarmányterményzés, viszonylag tekintve, gazdagabb vagy szegényebb, tehát főleg a takar­mánytér termékenységétől függ. *) Márpedig ha­zánkban, egészen a természet jóvoltára hagyott ko­pár legelők mellett, a rétek sem részesülvén kellő ápolásban, ezek termékenysége, mostani elhanya­golt állapotukban, holdankint átalában 8—10 má­zsánál többre nem megyen; holott Poroszhonban nemcsak a rétek rendesen növelve, trágyázva, leg­alább 16—20 mázsát hoznak holdankint, hanem a váltógazdaság előnyei még a legelőkre is jótéko­nyan kihatnak; következőleg midőn a mi gazdasá­gainknak, réteik terméketlensége mellett, a kellő ta­karmányozást és trágyázási érdekek kiegyenlítheté­­sére, legalább is annyi takarmánytérrel kellene bír­­niük, a­hány hold szántóföldjük van: a poroszok­nál, a rétek és legelők jobb karban tartásánál, tehát nagyobb termékenységénél fogva, a fenőbb említett földészeti elv igényletét már természetes takarmány­termő térbek­ is igen megközelítőleg kielégítik. Ámde a takarmánytermő térek és szántóföldek közti arányra vonatkozólag, hátra van még azon fontos körülmény, miszerint hazánkban takarmányt mesterségesen termeszteni, csak kivételkép lát­hatunk, holott Poroszországban a takarmányter­mesztés a vetésforgásokban rendes helyet foglal, sőt­­ különösen Sachsen és Brandenburg tartomá­nyokban számtalan gazdaság van, hol minden rét nélkül mesterségesen termesztett takarmányon tete­mes marhatartást űznek, s a szántóföldek a legjö­vedelmezőbb állapotban vannak. Mennyi fordítatik a szántóföldből takarmánytermesztésre átalában ? nem jöhettem nyomára, de az adószedői termény­­becslésekről ítélve, a természetes széna- és sarja­­termés értéke 81, a termesztett takarmány­­­füveké pedig 78 mill. po­ntot tevén, úgy hiszem, közel já­runk a valósághoz, ha a takarmánytermesztés alá rendes vetésforgásokban felfogott tért, legalább is a rétek és legelők egy­harmadára, tehát a szántó­földnek körülbelül a részére (15 mill. holdra) vesszük. S ekkor Poroszországban a takarmány-és gab­­natermő terek között, 16—20 mázsa természeti széna, és legalább 30—35 mázsa termesztett ta­karmány holdankénti termése mellett, úgy áll tu­lajdonkép az arány, mint 72: 100, vagyis mint 7 % : 10, következőleg minden hold gabnatermő föld után % holdnyi takarmánytermő tér esik;­­Magyar­­országban pedig, kopár (alig 5—6 mázsa termésű) legelők, elhanyagolt (alig 8—10 mázsa termésű) ré­tek, és semmi takarmány-termesztés mellett, mint már érintettük, úgy állanak a takarmánytérek a szántóföldekhez, mint 46:100, vagyis 4% : 10, kö­vetkezőleg minden hold szántóföldre körülbelül 8 hold takarmánytermő tér jut, s még ennyi is alig 14 résznyi termékenységgel, mint Poroszhonban.*) Már aztán illy aránytalanság mellett igen ter­mészetes , hogy a magyar gazda takarmányt, kellő mennyiségben nem állíthatván elő, marháját több­nyire koplaltatni kénytelen; s a roszul táplált mar­ha után kevés trágyát nyervén, habár ezt ügyesen kezelni tudná (?) is, földeinek az adott termésekért elegendő pótlást nem nyújthat; minek ismét igen természetesen egyéb következése nem lehet, mint hogy: hazánk egyetemes termelése viszonylag szer­fölött csekély, sőt illy­etén eljárás mellett a legdúsabb termőréteg is kimerülvén elvégre, épen nem csudálkozhatunk, ha Magyarország­­ kiapad­­hatlannak vélt rónaságain már most is kevesebbet termeszt, mint a természettől kevesbbé kegyelt Po­roszország, hol a különben sovány földnek termő­­ereje még folyvást emeltetik, a többi okok közt, a­­zon meggyőződéssé vált földészeti axiómánál fogva, miszerint „takarmány a mezőgazdaság azon nélkü­­lözhetlen alapeleme, melly a terményzés minden á­­gaiba beszövi magát; azon tényező, melly nélkül a mezőgazdaság körében tartósan terményezni mit se lehet. — Mennél jobb, több és olcsóbb takarmá­nya van tehát a gazdának, annál inkább nyeresé­ *) Erre vonatkozólag igen érdekes adatokat olvas­hatni a múlt évi „Gazdasá­gi Lapok“ 13-dik szá­mában. — 31. *) Igen, de itt már hozzá vannak számítva a legelők is , de ha ezek kihagyatnak, és a takarmánytermő tér magányosan combináltatik a gabnatermő térrel, úgy hazánkban­­ legfeljebb 14ed hold takarmány tér jut egy hold gabnatermő térre , holott ez arány helyessége úgy kívánná, hogy lenne legalább is any­­nyi hold takarmány-, mint gabnatermő tér. És ez el­éretnék , ha — a­hol a körülmények megengedik, csak az ugar helyett takarmánytermesztés hozat­nék be. Szerk.

Next