Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-01-13 / 4. szám
5354 részről csak fejsze gazdálkodván bennük, alig jövedelmeznek valamit, úgy hogy még kedvezőbb helyzetben is, p. o. a Duna mellett, az erdők évi jövedelme átalában legfeljebb egy pgőst holdankint. Feltűnik 2) a rétek és legelők aránya, melly átalában s különösen a szántóföldekhez térileg is kedvezőbb Poroszhonban, mint nálunk. Amott ugyanis a rétek 12%, nálunk 7%, amott a legelők 14%, nálunk 8 századrészt tesznek. A szántóföldekhez pedig Poroszhonban a természetes takarmánytermő térek úgy állanak, mint 54: 100 vagy 5 % : 10, nálunk mint 46 : 100 vagyis 43/: 10, melly arány számilag véve, úgy látszik, nem nagy különbségre mutat, s mintha Poroszhonban sem felelne meg a földészet azon elvének, miszerint a gazdálkodás sikeres folytathatásához minden hold szántóföldre legalább 8 holdnyi takarmánytermő tér szükséges, ha t. i. ez holdankint legalább 20 mázsa takarmányt megterem. Nem kell azonban szem elől tévesztenünk, hogy innen szántóföld és takarmánytermő tér közötti arány változik a szerint, amint a takarmányterményzés, viszonylag tekintve, gazdagabb vagy szegényebb, tehát főleg a takarmánytér termékenységétől függ. *) Márpedig hazánkban, egészen a természet jóvoltára hagyott kopár legelők mellett, a rétek sem részesülvén kellő ápolásban, ezek termékenysége, mostani elhanyagolt állapotukban, holdankint átalában 8—10 mázsánál többre nem megyen; holott Poroszhonban nemcsak a rétek rendesen növelve, trágyázva, legalább 16—20 mázsát hoznak holdankint, hanem a váltógazdaság előnyei még a legelőkre is jótékonyan kihatnak; következőleg midőn a mi gazdaságainknak, réteik terméketlensége mellett, a kellő takarmányozást és trágyázási érdekek kiegyenlíthetésére, legalább is annyi takarmánytérrel kellene bírniük, ahány hold szántóföldjük van: a poroszoknál, a rétek és legelők jobb karban tartásánál, tehát nagyobb termékenységénél fogva, a fenőbb említett földészeti elv igényletét már természetes takarmánytermő térbek is igen megközelítőleg kielégítik. Ámde a takarmánytermő térek és szántóföldek közti arányra vonatkozólag, hátra van még azon fontos körülmény, miszerint hazánkban takarmányt mesterségesen termeszteni, csak kivételkép láthatunk, holott Poroszországban a takarmánytermesztés a vetésforgásokban rendes helyet foglal, sőt különösen Sachsen és Brandenburg tartományokban számtalan gazdaság van, hol minden rét nélkül mesterségesen termesztett takarmányon tetemes marhatartást űznek, s a szántóföldek a legjövedelmezőbb állapotban vannak. Mennyi fordítatik a szántóföldből takarmánytermesztésre átalában ? nem jöhettem nyomára, de az adószedői terménybecslésekről ítélve, a természetes széna- és sarjatermés értéke 81, a termesztett takarmányfüveké pedig 78 mill. pontot tevén, úgy hiszem, közel járunk a valósághoz, ha a takarmánytermesztés alá rendes vetésforgásokban felfogott tért, legalább is a rétek és legelők egyharmadára, tehát a szántóföldnek körülbelül a részére (15 mill. holdra) vesszük. S ekkor Poroszországban a takarmány-és gabnatermő terek között, 16—20 mázsa természeti széna, és legalább 30—35 mázsa termesztett takarmány holdankénti termése mellett, úgy áll tulajdonkép az arány, mint 72: 100, vagyis mint 7 % : 10, következőleg minden hold gabnatermő föld után % holdnyi takarmánytermő tér esik;Magyarországban pedig, kopár (alig 5—6 mázsa termésű) legelők, elhanyagolt (alig 8—10 mázsa termésű) rétek, és semmi takarmány-termesztés mellett, mint már érintettük, úgy állanak a takarmánytérek a szántóföldekhez, mint 46:100, vagyis 4% : 10, következőleg minden hold szántóföldre körülbelül 8 hold takarmánytermő tér jut, s még ennyi is alig 14 résznyi termékenységgel, mint Poroszhonban.*) Már aztán illy aránytalanság mellett igen természetes , hogy a magyar gazda takarmányt, kellő mennyiségben nem állíthatván elő, marháját többnyire koplaltatni kénytelen; s a roszul táplált marha után kevés trágyát nyervén, habár ezt ügyesen kezelni tudná (?) is, földeinek az adott termésekért elegendő pótlást nem nyújthat; minek ismét igen természetesen egyéb következése nem lehet, mint hogy: hazánk egyetemes termelése viszonylag szerfölött csekély, sőt illyetén eljárás mellett a legdúsabb termőréteg is kimerülvén elvégre, épen nem csudálkozhatunk, ha Magyarország kiapadhatlannak vélt rónaságain már most is kevesebbet termeszt, mint a természettől kevesbbé kegyelt Poroszország, hol a különben sovány földnek termőereje még folyvást emeltetik, a többi okok közt, azon meggyőződéssé vált földészeti axiómánál fogva, miszerint „takarmány a mezőgazdaság azon nélkülözhetlen alapeleme, melly a terményzés minden ágaiba beszövi magát; azon tényező, melly nélkül a mezőgazdaság körében tartósan terményezni mit se lehet. — Mennél jobb, több és olcsóbb takarmánya van tehát a gazdának, annál inkább nyeresé *) Erre vonatkozólag igen érdekes adatokat olvashatni a múlt évi „Gazdasági Lapok“ 13-dik számában. — 31. *) Igen, de itt már hozzá vannak számítva a legelők is , de ha ezek kihagyatnak, és a takarmánytermő tér magányosan combináltatik a gabnatermő térrel, úgy hazánkban legfeljebb 14ed hold takarmány tér jut egy hold gabnatermő térre , holott ez arány helyessége úgy kívánná, hogy lenne legalább is anynyi hold takarmány-, mint gabnatermő tér. És ez eléretnék , ha — ahol a körülmények megengedik, csak az ugar helyett takarmánytermesztés hozatnék be. Szerk.