Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-05-23 / 41. szám
tül egyenesen a rétekre, mellyekben gyakran sokkal nagyobb kárt tesznek, azon költségnél, menynyibe a nagyobb tisztogatás került volna. Gyakorta pedig — és talán néha csak az egypár első évet vevén ki — a hegyoldali árkoknak részint elfojtása, részint korlátozása kevesebb költségbe tennék, a rétekben és malomárokban okozott károknál. Az illyszerű esetek igen számosak, számosabbak mint egyszerre gondolnék. Többnyire hegyes vidékben, a közlekedési utak a völgyek szélén, a hegy talpánál vannak vezetve. Milly veszedelmes ellenségei ezeknek a vízmosások, csak az tudja valóképen, ki arról magának tapasztalatilag kívánt tudomást szerezni. Völgyben fekvő nem egy helységet ismerek, mellyekből a hegy talpánál fekvő kivezető utakon, az elárkosodott hegyoldal mélyen süppedő iszapöntésén keresztül, nehéz vontatással lehet tavaszal és ősszel áthatolni. Illy körülmények a földek mivelhetését és trágyázhatását mennyire akadályozzák, kiki beláthatja. És tudok eseteket, hol a nagy költséggel s munkával készült kőépítményű országút, több száz ölnyire a hegyoldal árkaitól, néhány évek alatt annyira beöntetett , és környékföldezete is annyira felemeltetett, hogy végre az országutat már kétszer felemelni és újólag kikövezni czélszerűnek látták. Képzelhetjük illy körülmények közt, az utakon álló hidak és vizát ereszek hányszor temettetnek be, sőt gyakran ezeknek is magasabbra emelése szükségessé válik. Az előadott eseteken kívül, a vízmosásoknak még más sokféle formában előtűnő kártékonyságaival találkozunk a természetben, de azt hiszem, az előadottak elegendők arra, hogy minden gondolkozni tudót eléggé meggyőzzenek azoknak valóságos mértékbeni ártalmasságukról. Hegyes vidékben alig van kissé terjedtebb körű gazda, ki nagyobbkisebb mértékben ne érezné a vízmosások ártalmasságát. S mégis sajnosan tapasztalhatjuk, miként gazdáink közül alig találkozhatunk nagy ritkán egykettővel, kik figyelmükre méltatták e nevezetes tárgyat, azoknak legnagyobb része közönyösséggel s hanyagsággal viseltetik a vízmosások megszüntetése irányában; mert az e czélra vezető munkákat vagy igen költségeseknek és nagy fáradtsággal összekapcsoltaknak, vagy egyenesen a gazda tevékenysége körén túl esőknek lenni képzelik. Sokan közülök azon hiedelemben is élnek, miszerint a vízszaggatta árkok természetes vízi utat képeznek, azokat tehát szerintük egészen magukra kell hagyni, mert a természet leginkább tudja a vizek leszivárgásának útját kijelölni. Illy balga okoskodásokat sokszor hallottam, sőt némellyek a vízmosások elfojtásáról csak gondolkodni is nevetségesnek tartják, és tudni sehogy sem akarják , miként hazánk külön vidékein már több határok léteznek, mellyeknek lakói fájdalmasan sinylik a vizszaggatta árkok és térek ínséget szülő következményeit. Miután megismerkedtünk közelebbről a vízmosások veszedelmességével, folytatólag vizsgáljuk azok keletkezésének, és kiváltkép hazánkban az utolsó évtizedek alatt feltűnő mértékbeni elszaporodásuk és elhatalmazásuk eredeti okait. Ezeket figyelmes körülnézés után a természetben következőkben találjuk rejteni. 1) Az erdőknek hazánk minden vidékenn szomorítólag tapasztalható túlságos kiirtásában, hogy ne mondjam oktalan pusztításában , valamint a még fenállóknak részint végkép elhanyagolt, részint tudományilag nem rendszeresen vezetett növelésében. 2) Az irtvány,vagy a mivelés alatt álló szántóföldeknek helytelen és gondatlan használásában, és minthogy nálunk ekkorig a birtok többnyire nagyobb volt tulajdonosa erejénél, a határban messzebb fekvő földeknek, főleg ha azok meredekebb fekvésüek voltak, úgy ha az azokhoz férhetés nehézségekkel járt, parlagon könynyedén lett elhagyatásukban. 3) Földünkön minden földtulajdonos polgári s természetes kötelességének, illetőleg a földszin ótalmazásának botor elhanyagolásában, mire részletes tekintetben a hegyek közti legelők is nagy befolyással voltak , mennyiben azokra szokás szerint meredekebb terek jelöltették ki, könnyű módon történhető elárkosodásukról senki sem gondolt, tulajdonkép mindnyáján és senkié sem lévén a közlegelő , azon senki legcsekélyebbet sem javít, hanem azt mindenki tehetsége szerint használja és rongálja. Alig kell említenem, hogy e három rovatba foglalt eredeti közvetlen okokat, mennyire élesztették, és közvetve elősegítették határaink tömérdek kis részletekben, és az egyes tulajdonosokra nézve elszórtan álló feldarabolása. Mostanság, ha belátóbb egyesek a szántóföldeiken keletkezett vízkotrások elfojtására mindenkép készen állanának is, azt tényleg kivinni, a felsőbb és alsóbb szomszédok hanyagsága miatt, saját felaprózott és elszórt tulajdonaik csekély terjedtségű egyes darabjain, egyedül önmaguk erejével nem képesek. Ellenben alig kell említenem , hogy a határok okszerű rendezése, és a birtok tagosítása, közvetve tetemes részben kisebbítené s fogyasztaná a vízmosások származását, és elszaporodásuk okait, egyéb tekinteteken kívül már csak azért is , mert az egytagú birtokban sokan ösztönt és tért nyernének a keletkező vízszaggatásoknak ellent állhatni, a már létezőknek pedig elfojtására, és a roncsolt térek hasznosítására munkálni. Azonban a birtoktagosítás megkedveltetésére egészen más utat kell jövendőre választanunk, mint ami ilyent e czélra vezetőleg eddig követtünk. Már maga a törvényhozás által megállapított úrbéri földosztályzat , helytelen arányánál fogva elijesztette a volt úrbéreseket az úrbéri rendezéstől, és még inkább a birtoktagosítástól. De tisztán nemesi birtokból álló határokra nézve is, törvényeink helytelenül intézkedtek, és a kivitelben gyakran még helytelenebbül jártak el, így van az, hol szakért