Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-05-30 / 43. szám

esetben, szigszeges vonalzatban, minél nagyobb oldalsejttel, és alacsony teknyés idomú kiázott völ­­gyelettel, egyesitetik az alsóbb kereszt-csatornával, mellyben a viz megszaporodva a legfelső tábla szi­várgó mennyiségétől is, ismét a hegyoldal túlsó végére vezettetik, és itt hasonló módon leejtetik a harmadik kereszt-csatornához, és ez mind­addig folytattatik, miglen a víz a hegy talpánál vont utol­só csatornát eléri, és innen ártalmatlanul a közel eső patakba vagy más vizelfogadóba lebocsátatik. A csatornák elkészülte után, ha a hegyoldal alapja még gazdálkodásra szántható, és az árkok nem fö­lötte mélyek, megelőző kiegyengetés után, az egész hegyoldalt a csatornák huzama szerint felosztott táblákban fel lehet szántani és rendszeres művelés alá venni. Czélszerű­ leszen még a csatornák széleit illetőleg, a kihányt földből képzett töltést alacsony, élő, de nem felette sűrű sövénynyel beültetni, hogy örökös szilárdságot nyerjen. Azon pontokat, hol az alá felé vezetett csatornák, a kereszt-csatornákkal egyesülnek, jól meg kell erősíteni, hogy az itteni nagyobb esető víz ki ne törhessen ; szükség eseté­ben pözskévékkel, vagy kövekkel lehet az erősí­tést eszközölni. S főkép ezen pontoknak sűrü bok­­rokkati benövesztése el ne mulasztassék. Látni való, hogy illyszerü műtétei mellett a hegyoldal többé el nem árkosodhatik, sőt ha mivelés alá vétetik, és trá­­gyáztatnék is , a trágya­anyagot a víz nem hord­hatja le , mi hegyoldalban az alá felé szántott föl­deknél olly könnyen történik. Sőt ha a keresztcsa­tornák kisebb esettel vezettetnek, azok által, még a leszivárgó vizet is tökéletesen meg lehet szűrni, és az iszapot felfogni, mi a csatornákból könnyen a táblákra hányathatik. Ezt czélszerű­ leszen legin­kább akkor tenni, ha a mivelés alá vett hegyolda­lon fölül erdőség léteznék, és az ennek bizonyos teréről televény­iszappal leszivárgó vizek a felső keresztcsatornába húzódnának. Ha azonban az imigy orvosolt hegyoldal, a mivelés folytatására alkalmat­lan , részint az árkok mélységeinél fogva, részint azért is, hogy annak fölzetéről minden terményző erővel birt szinföldet a viz már előbbről lehordotta, ez esetben, az egész hegyoldal igen czélszerű­ erdővel fog visszaültettetni. Gyakorlatban a kivitel leküzdi egy pár eset után a mutatkozó első nehéz­ségeket , és előadott irányelvek nyomán természet­ben, a helyszíni körülményekhez alkalmazandó mó­dosítások , az ügyes belátó és jó ítéletű előtt önként fölmerülnek. Lehetetlen is volna, már a hely szűke sem engedvén, itt részletes szabályokat szabni, mi­ket az életben a gyakorlat szokott kimutatni. A szántóföldeken keletkező egyes kisebb ár­kok igen hamar, és czélszerűn elfojthatók sövény­fonásokkal. E czélra 3—4 láb hosszú, és 2 hüvelyk vastag karók egymástól 1 láb távolságra vezetnek keresztül az árkon, ollyképen, hogy kevéssé a par­tokba is benyúljanak, és nyers ágakkal jól befonat­nak; a fűzfa fökép ajánlja magát, úgy a befonandó vesszőkre, mint a karókra, mert többnyire meg­fogamszik, és kihajtása által a zárást szerfelett erő­síti. Illy sövényfonások az árok hosszában elegen­dő számmal készüljenek. Ezek a földekről némi iszappal szivárgó vizek minden hordalékát felfog­ják , a zárások között lerakatják, és a vizet tökéle­tesen megszűrten bocsátják aláfelé. Nagyobb víz­­sebességnél a sövényfonások sűrűbben alkalmaz­tassanak, és czélszerű­ azok elejét földdel felhányni, vagy ha szalma nagy bőségben van, előbb ezzel elejöket kitölteni, és aztán földdel lenyomatni. Ro­hanó vízsebességnél, és nagyobb víztömegnél min­den helyen 3 láb távolság közben két sor sövény­fonat , mellyel most a partokba is erősebben szük­ség bekötni, alkalmaztatik, és jó agyagfölddel kitöl­tetik. Ha az árok egyszer feliszapoltatott, és hoza­ma a szántóföldek közt természetes völgyeletet ké­pez, ugyannyira, hogy bizonyos térségű környék szivárgó vizeinek azon kell lefutniok, ez esetben czélszerű a volt árok feltöltött völgyelete huzamát füzes bokrokkal benöveszteni, hogy a víz ezek kö­zött tisztán megszűrten szivároghasson le. Átalában megjegyzésre méltó, miként a vízmosások azonnal, mihelyt létre jöni kezdenek, könnyen elfojthatók, ellenben a már megerősödöttek aránylag sokkal na­gyobb munkával, szorgalom és után­­nézéssel korlátolhatók. Ezt gazdáink fi­gyelmébe eléggé alig ajánlhatom, minélfogva gyak­ran a legszebb földtáblákon keletkező vízszaggatá­­sokat, említett sövény­fonásokkal rögtön akadá­lyozzák meg. Látnivaló mindezekből, hogy a vízmosások igen egyszerű, és nem is nagy költséget igénylő úton elfojthatók , korlátozhatók , és tereik haszno­síthatók , de annál nagyobb szorgalmat és utánné­­zést feltételeznek, hogy azon esetben, ha nagyobb esőkkel a víz a töltések, fonások, ültetések, vagy keresztárkok körül szaggatásokat tenne, ezek mind­járt helyre igazíttassanak. Egyébiránt különben is igen czélszerű minden eső után, a töltések és fo­nások elejét felhányni, s ez­által egész szerkeze­tüket fokonkint erősbíteni. És látnivaló, hogy ezen munkákat minden ügyesebb s belátóbb gazda is, mérnök segedelme nélkül, csak a szilárd akarat és szorgalom ne hiányozzék, elvégezheti. S végre lát­nivaló , hogy ha folyóink gyökeres szabályozása, és emberi hivatásunknak megfelelőleg, a földszin oltalmazása tárgyában — melly a vízmosások elfoj­tásában , úgy az erdők alapjául rendelt tereknek visszaültetésében, és a fenállók rendszeres növelé­sében alapszik — ezért óhajtunk élni, vagy uno­káinkkal érezni, mindenek előtt, mennyiben az egyesek ereje,habár ez feltételezőleg a legbuzgóbb lenne is, az egész czélra elégtelennek mutatkozik — országos szigorú intézkedésekre van szükségünk, az érintett országos tekintetek újabb ismétlésén kí­vül, még az igazság nézpontjából azért is, mert a vízmosta árkokkal egy hanyag földbirtokos az 5-dik, 6-dik, sőt a még alsóbb határoknak is közvetlen

Next