Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-08-01 / 61. szám
961 962 hajdaninál többet fizetni, magát arra érdemesítendő, hogy a dézma-váltságot az álladalom fizesse; hogy pedig a robotot is megfizesse, kellene még fizetnie — 255 ezer egész hely termését 200 p. m. őszi s tavasziban véve, mellynek 9-ed része 5®/10 millió ; ezt 3 fíjával ,168/10 millió ft váltóban, — összesen 28——16/44 millió vfttal többet, mint hajdan. És ekkor még, ha szorgalmát mivel sem emelte feljebb, épen ott állana, hol eddig volt. Ha pedig a szabad birtok benne nagyobb munkásságot ébresztene, akkor nagyobb iparának hasznai önmagára háramlanának. S igy ha az eddigi adó 40/2 m. pft.áll millió dézma és robot .... 44 , összesen 55 millió vft. Ebből esnék egész helyre mintegy 216 vf. adó. Hogy ennyit a polgártársak megbizni nem fognak, igen hihető , miből az jő ki, hogy ők a nekik ingyen engedett haszonvételek következésében, csak több henyélésre nyertek alkalmat. Nem csekély miveltség kívántatik arra , hogy a bocskorra szokott nép, azért, hogy csizmában járhasson, többet izzadni hajlandó legyen. Mivelni és tanítani kell vala tehát előbb a népet, mint ama nagy jótéteményben, a más kárával részesíteni. Mert most már következése a szabad birtoknak a henyeség, a dologtalanságnak megszokása, s későbben a morális tehetetlenség, amik fejlődésnek indult szép hazánk jóllétét annyira sorvasztják, hogy csak borzalommal tekinthetünk a jövőbe. De a föld népe henyeségén kívül, az iparkodók tehetségei is annyira letiporvák, hogy nemcsak nagyobb iparra nem képesek, sőt még az eddiginél is alább szállani kénytelnek. Ki munkálhatja földjét jelenleg olly szorgalommal, mint hajdan, midőn most a dolgozó napi bér két s három annyinál több, mint néhány évekkel volt, anélkül, hogy a termények ára emelkedett volna. Látunk is sok ezer holdakat parlagon heverni, vagy keveset termő rétnek fordítva használtatni. Országunk végromlása, s elszegényedése küszöbön áll. Ha hazánk mindenható népboldogítóinak csak egy kevés életbölcsességük van is, a szabad birtokot ösztönül használhatják a szorgalomra s iparra. Mert ha csak azok részesittetnek vala szabad birtokban , kik szorgalmuk által magokat megváltani képesek leendettek, — az iparnak olly szárnyakat fűznek, mellyel az még a lehetetlenséggel is daczol, holott a tanyákra pazarolva a jótékony kincsek , az ipart zsibbasztják, vagy egészen elölik. Mit gondol most a nép, ha látja, hogy minden érdeme, s közremunkálása nélkül, a birtokost megfosztják birtokától, és azt neki adják ingyen; azt kell hinnie, hogy ő arra érdemesebb, mint a régi birtokos; vagy hogy azon javadalmak ezt nem is illették soha, hanem ötét. Midőn már a paraszt illy fontosnak találja magát, nem csuda, ha személyét a fáradságos munkától kíméli. Ha a mostani kormánynak érdekében áll, a szorgalmat, s ezzel a jobblétet, s ezzel az adót, a lehetőségig emelni: most sem tehet mást, mint a jutalmat érdemesekre ruházni; nem tehet mást, mint a robot s dézma megváltását, magokra bízni, hogy a tunyák s dologtalanok ösztönt nyerjenek magokat megváltani; nem tehet mást, mint a népet neveltetni s taníttatni.Ellenkező esetben a volt úrbéres népet azon véleményben erősíti meg, hogy ötöle fél a kormány, s e miatt a volt jobbágy tartozásait is tulajdon jövedelmeiből fizeti. Annyival is inkább : mivel hol erdőségek valának, még tüzelős épületi fát is kap a paraszt, csaknem ingyen, mert egy öl fahordás, 5 vagy 6 öl fa árának igen méltánytalan dija. Fiat justitia aut pereat mundus. Hiszen megszűnt minden úrbériség, hát szűnjék meg minden úrbéri kölöncz is, így az erdőmivelés is lehetővé válik, mi most miattok csaknem lehetetlen, és látható, hogy sok helyen az erdők végpusztulását hozza maga után. Mi a mostani kormánynak érdekében nem lehet. Bár mint legyen a dolog, de elég szomoritó mind a nagyobb földbirtokosra, mind az egész országra, hogy munkást kapni alig lehet; ahol pedig lehet is: olly árt szabnak működésüknek, melly hasznot hozni a legmegfeszítettebb szorgalomnak sem enged. — Mi leend ebből? — közönséges elszegényedés *) (Folyt.) Gáty István. *) Tisztelt értekező urnak, hazafiul legjobb szándékból eredt nézeteit, mi nem osztjuk egészen, mert a dolognak nem csak egyik oldalát tekintjük...... Tagadhatlanul igazságtalan és czélszerűtlen volt azon eljárás, mellyel a törvényhozás az utolsó országgyűlésen az úrbéri viszonyokat halomra döntötte ; de másrészt megvalljuk , miszerint a robot és dézsma-rendszer maga volt leginkább oka annak, hogy népünk ollyan jön, aminő most, s tagadhatlan, hogy e rendszernél emberileg lealacsonyítóbb, és státusgazdászatilag fonákabb alig képzelhető... Hogy a nép most még megszokott dologtalanságából ki nem bontakozik , sajnosan tudjuk ; meg vagyunk azonban győződve , hogy e pangó állapot korántsem fog olly sokáig tartani, mint némellyek képzelik. Ha népünk értelmesebb volna, bizonyosan előbb sltalánosabban fordítaná javára mostani helyzetét... de tagadhatlan, hogy ő imittamott már is jobban utána néz munkájának, és — hogy mezőgazdaságunk a robot és dézma-rendszer mellett soha fel nem virágozhatott volna.— Egyik igazságtalanság a másikat szüli — s az elmulasztás — mindig önmagát bünteti. Bajunk forrása — hogy a korhadt állapot nem akkor vétetett kijavítás alá, midőn még idő volt hozzá. Szerk. 61.