Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-08-01 / 61. szám

961 962 hajdaninál többet fizetni, magát arra érdemesítendő, hogy a dézma-váltságot az álladalom fizesse; hogy pedig a robotot is megfizesse, kellene még fizetnie — 255 ezer egész hely termését 200 p. m. őszi s tavasziban véve, mellynek 9-ed része 5®/10 millió ; ezt 3 fíjával ,168/10 millió ft váltóban, — összesen 28—­—16/44 millió vfttal többet, mint hajdan. És ekkor még, ha szorgalmát mivel sem emelte feljebb, épen ott állana, hol eddig volt. Ha pedig a szabad birtok benne nagyobb munkásságot ébresztene, ak­kor nagyobb iparának hasznai önmagára háramla­­nának. S igy ha az eddigi adó 40/2 m. pft.áll millió dézma és robot .... 44 , összesen 55 millió vft. Ebből esnék­­ egész helyre mintegy 216 vf. adó. Hogy ennyit a polgártársak megbizni nem fognak, igen hihető , miből az jő ki, hogy ők a nekik ingyen engedett haszonvételek következésében, csak több henyélésre nyertek alkalmat. Nem csekély miveltség kívántatik arra , hogy a bocskorra szokott nép, azért, hogy csizmában jár­hasson, többet izzadni hajlandó legyen. Mivelni és tanítani kell vala tehát előbb a népet, mint ama nagy jótéteményben, a más kárával részesíteni. Mert most már következése a szabad birtoknak a henyeség, a dologtalanságnak megszokása, s későbben a morá­lis tehetetlenség, a­mik fejlődésnek indult szép hazánk jóllétét annyira sorvasztják, hogy csak bor­zalommal tekinthetünk a jövőbe. De a föld népe he­­nyeségén kívül, az iparkodók tehetségei is annyira letiporvák, hogy nemcsak nagyobb iparra nem ké­pesek, sőt még az eddiginél is alább szállani kény­­telnek. Ki munkálhatja földjét jelenleg olly szorga­lommal, mint hajdan, midőn most a dolgozó napi bér két s három annyinál több, mint néhány évek­kel volt, a­nélkül, hogy a termények ára emelkedett volna. Látunk is sok ezer holdakat parlagon hever­ni, vagy keveset termő rétnek fordítva használtatni. Országunk végromlása, s elszegényedése küszö­bön áll. Ha hazánk mindenható népboldogítóinak csak egy kevés életbölcsességük van is, a szabad birto­kot ösztönül használhatják a szorgalomra s iparra. Mert ha csak azok részesittetnek vala szabad bir­tokban , kik szorgalmuk által magokat megváltani képesek leendettek, — az iparnak olly szárnyakat fűznek, mellyel az még a lehetetlenséggel is daczol, holott a tanyákra pazarolva a jótékony kincsek , az ipart zsibbasztják, vagy egészen elölik. Mit gondol most a nép, ha látja, hogy minden érdeme, s közre­­munkálása nélkül, a birtokost megfosztják birtoká­tól, és azt neki adják ingyen; azt kell hinnie, hogy ő arra érdemesebb, mint a régi birtokos; vagy hogy azon javadalmak ezt nem is illették soha, hanem ötét. Midőn már a paraszt illy fontosnak találja ma­gát, nem csuda, ha személyét a fáradságos mun­kától kíméli. Ha a mostani kormánynak érdekében áll, a szorgalmat, s ezzel a jobblétet, s ezzel az adót, a lehetőségig emelni: most sem tehet mást, mint a jutalmat érdemesekre ruházni; nem tehet mást, mint a robot s dézma megváltását, magokra bízni, hogy a tunyák s dologtalanok ösztönt nyer­jenek magokat megváltani; nem tehet mást, mint a népet neveltetni s taníttatni.Ellenkező esetben a volt úrbéres népet azon véleményben erősíti meg, hogy ötöle fél a kormány, s e miatt a volt jobbágy tartozásait is tulajdon jövedelmeiből fizeti. Annyival is inkább : mivel hol erdőségek valának, még tüzelő­s épületi fát is kap a paraszt, csaknem ingyen, mert egy öl fa­hordás, 5 vagy 6 öl fa árának igen mél­tánytalan di­­ja. Fiat justitia aut pereat mundus. Hi­szen megszűnt minden úrbériség, hát szűnjék meg minden úrbéri kölöncz is, így az erdő­mivelés is lehetővé válik, mi most miattok csaknem lehetet­len, és látható, hogy sok helyen az erdők végpusz­tulását hozza maga után. Mi a mostani kormánynak érdekében nem lehet. Bár mint legyen a dolog, de elég szomoritó mind a nagyobb földbirtokosra, mind az egész or­szágra, hogy munkást kapni alig lehet; a­hol pedig lehet is: olly árt szabnak működésüknek, melly hasznot hozni a legmegfeszítettebb szorgalomnak sem enged. — Mi leend ebből? — közönséges el­szegényedés *) (Folyt.) Gáty István. *) Tisztelt értekező urnak, hazafiul legjobb szán­dékból eredt nézeteit, mi nem osztjuk egészen, mert a dolognak nem csak egyik oldalát tekintjük...... Tagadhatlanul igazságtalan és czélszerűtlen volt azon eljárás, mellyel a törvényhozás az utolsó or­szággyűlésen az úrbéri viszonyokat halomra dön­tötte ; de más­részt megvalljuk , miszerint a robot és dézsma-rendszer maga volt leginkább oka annak, hogy népünk ollyan jön, a­minő most, s tagadhat­­lan, hogy e rendszernél emberileg lealacsonyítóbb, és státusgazdászatilag fonákabb alig képzelhető... Hogy a nép most még megszokott dologtalansá­­gából ki nem bontakozik , sajnosan tudjuk ; meg vagyunk azonban győződve , hogy e pangó álla­pot korántsem fog olly sokáig tartani, mint né­­mellyek képzelik. Ha népünk értelmesebb volna, bizonyosan előbb s­ltalánosabban fordítaná javára mostani helyzetét... de tagadhatlan, hogy ő imitt­­amott már is jobban utána néz munkájának, és — hogy mezőgazdaságunk a robot és dézma-rendszer mellett soha fel nem virágozhatott volna.­­— Egyik igazságtalanság a másikat szüli — s az elmulasz­tás — mindig önmagát bünteti. Bajunk forrása — hogy a korhadt állapot nem akkor vétetett ki­javítás alá, midőn még idő volt hozzá. Szerk. 61.

Next